Változik a MÁV és a Volán menetrendje

Műsorvezető: Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára. Jó reggelt kívánok önnek!

Fónagy János: Jó reggelt kívánok!

Műsorvezető: Mindaz, amiről hallottunk, illetve a számok, amelyeket ön mondott, az idei nyolcmilliárd és a jövő évi tervezett tizenkettő milliárdos spórolás, az cél vagy következmény? Az IMF-megállapodás fényében gondolom ezt.

Fónagy János: Ez egy szükségszerű lépés, amely abból következik, hogy a közösségi közlekedés 2011-ben 550 milliárdot igényelt, ebből a vasút 350 milliárdot, és a működési költségek növekedése miatt ez évről évre növekszik, növelve a költségvetést és ezen keresztül az adófizető polgárok terheit. Tehát nyilvánvaló, hogy az átalakítás, egy korszerűbb, magasabb szolgáltatást nyújtó közösségi közlekedés biztosításának első lépéseit meg kell tenni.

Műsorvezető: Na, de azokhoz a számokhoz képest, amelyeket ön most mondott, a 8 milliárd, meg a 12 milliárd az nem aprópénz? Viszont amilyen nagy ára van ennek az az, hogy azonnal látható például vidéken, vagy Nógrádban, ahogy a mai lapokban olvasható, azonnal észrevehető, hogy eltűnnek kedvelt járatok.

Fónagy János: Ha megengedi, menjünk sorba, mert az alaplépés az, hogy 30 évi késlekedés után a magyar törvényhozás jövő héten fogja elfogadni a személyszállítási törvényt, amely, egy, kimondja, hogy közszolgáltatás, következésképpen a költségvetés egy legalább hároméves közszolgáltatási szerződést köt. Ezzel biztonságossá teszi a közszolgáltató vállalatoknak, vasútnak, Volánnak, BKV-nak, et cetera, a működését, amely arra törekszik, hogy bevezessenek egy egységes tarifa- és díjkedvezményt, amely arra törekszik, hogy egységes legyen a menetrend, tehát mindaz, amiről mi most beszélgetünk, hogy kedvelt vonal, szükséges vonal, párhuzamos vonal, ez egy országos átfogó rendszerbe egységesen kerüljön megszerkesztésre és működtetésre. Ez egy nagy intézkedéssorozatnak az első lépése. Nyilvánvaló, hogy ami 30-40 év alatt elromlott, azt nem lehet 1-2 vagy négy év alatt megjavítani, de valahol el kell kezdeni.

Műsorvezető: Teljesen igaza van államtitkár úr, ezzel senki nem vitázik, amit ön mondott, valamelyik interjújában olvastam, ez a mondtat, hogy az egymással versengő állami vállaltok ne legyenek. Aki ebben a mondatban nem látja a logikát, az nem ezen a földön él, tehát ezzel senki nem vitázik. A kérdés csak az, hogy ez a nyolcmilliárd ez egyáltalán össze jöhet-e? Tehát például, hogy valóban lehet-e ezzel spórolni? Sokan mondják, hogy nem.

Fónagy János: Én is ismerem a VEKE-nek a véleményét, nyilvánvaló, hogy minden számon mindig lehet vitatkozni, és, hogyha 410 vonalat, nem vonalat, bocsánat, mert vonalat egyet sem állítottunk le, hanem járatot szüneteltetünk, akkor miért nem 360-at és miért nem 450-et? Tehát minden ilyen elhatárolásnak meg vannak ezek a vitái. Az is nyilvánvaló és ezt a kezdettől mondjuk, hogy mind az érintett járatok mellett, mind az egyéb területeken folyamatosan folytatjuk ezeket a konzultációkat és ahol úgy néz ki, hogy, mondjuk, a megszüntetett négy járatból kettőt vissza kell állítani, mert szezonban, mondjuk, turistaszezonban mondjuk olyan az igény, akkor ezt rugalmasan fogjuk kezelni. Tehát nem azt mondjuk, hogy csalhatatlanok vagyunk, hanem azt mondjuk, hogy elkezdtük ezt a munkát, amit az ebben érintettekkel a lehető legszorosabban együttműködve folytatunk. Nem felel meg az a valamelyik képviselő kollégám, ha jól hallottam a bejátszásban mondta, hogy nem egyeztetünk. Egyeztettünk az önkormányzatok különböző szövetségeivel, szakmai szervezetekkel.

Műsorvezető: Élőben mondta Mesterházy Attila egyébként, nem a bejátszásban. De a fontos kérdés, hogy számoltak-e azzal, hogy amit mond a szakszervezet, illetve az MTI megtudott erről értesülést, hogy akár már nyár elején leépítések lehetnek, 1400-1500 ember veszítheti el munkáját a vasúton.

Fónagy János: Nyilvánvaló, hogy ez az egyik legfontosabb kérdés. A korábbi felmérések és a saját magam nyilatkozata szerint is most is meg tudom erősíteni, hogy a minisztérium tömeges, csoportos létszámleépítést a menetrendváltozásokkal összefüggésben nem tervez.

Műsorvezető: De ettől függetlenül lehet ez az eredménye a dolognak, mert, mondjuk, nem tűnik logikátlannak.

Fónagy János: Annyiban nyilvánvaló, hogy ahol negyvenezer ember dolgozik, ott van egy általános fluktuáció. Nyilvánvaló, hogy az emberek mennek nyugdíjba és mondjuk a nyugdíjasok helyére nem vesznek fel újabb embereket, akkor az egy lassú változást eredményez. Csak emlékeztetni szeretném a kedves hallgatókat, hogy húsz évvel ezelőtt a MÁV-nál 120 ezer ember dolgozott, ma 38 600. Tehát, ez egy folyamat, de ennek kapcsán, hogy 410 vonalon az egyes járatokat kivettük, illetve azokat buszok és egyes buszok helyett pedig vonatot állítottunk be, ez a közösségi közlekedésbe csoportos létszámleépítést nem eredményez.

Műsorvezető: Utalt már rá, és ez egy másik nagyon fontos része az átalakításnak, az utazási kedvezmények rendszere. Ugye itt elég egy adatot említeni, amitől feláll az ember hátán a szőr. Tíz utasból egyvalaki fizeti ki a menetjegy teljes árát. Ezen biztos, hogy változtatni kell. Mikor, milyen menetrendben, mi a végcél és miért érinthetetlen például az idősek utazási kedvezménye?

Fónagy János: A magyar vasúti kedvezmény valóban egyedülálló Európában, mind az érintett emberek, mind a kedvezmények számát illetően. Több mint negyvenféle kedvezményben részesül kilencmillió ember. Ugyanakkor azt látni kell, hogy az elmúlt évtizedben, van ahol évszázad alatt ez beépült a magyar jövedelmi és szociális viszonylatba. Tehát egy dolog a gazdaságosság és a szolgáltatás-ellenszolgáltatásnak az alapvető szabályának az érvényesítése, és más dolog a magyar valóság, ahol tudni kell, ahol látni kell, hogy több millió nyugdíjas ember olyan mértékű nyugdíjban, amiben részesül, nem tud olyan költséget vállalni, mint például egy nyugat-európai nyugdíjas.

Műsorvezető: Államtitkár úr, csak önt tudnám idézni, pár perccel ezelőttről: valahol el kell kezdeni.

Fónagy János: Így van, el is akarjuk kezdeni. Ennek érdekében jelenleg, és ha megengedik még egy fél mondatot, hogy ugye a személyszállítási törvénnyel kezdtem, a menetrend, most beszélünk a kedvezményekről. Nem beszéltünk még a fejlesztésekről, ezek ugyan szakmailag összefüggő, de külön-külön szabályozási körök. Tehát nem szükségszerűen időben összecsúsztak, de egyébként ezek szakmailag külön-külön területek. Kedvezmények. A jelenlegi, ezen dolgozunk még, tehát ebben nincs döntés, ez jelenleg egyeztetések, tárgyalások előtt van. Amibe most az álláspontunk egyértelmű, hogy megmarad a 65 év felettiek, ez több mint másfélmillió ember, a 6 éven alattiak, ez mintegy 6-700 ezer fő, a fogyatékossággal élőknek, ez kísérőkkel együtt ez 250 ezer ember.

Műsorvezető: Vasutas családtagok?

Fónagy János: Bocsánat! És a diákok, ez mintegy kétmillió fő kedvezményét mindenképpen indokoltnak tartjuk fenntartani. A vasutas-hozzátartozóknak a kedvezményénél is úgy gondoljuk, hogy mindenképpen az érdekképviseleti szervekkel egyeztetni kell, és több lehetőség van. Csak, hangsúlyozom, csak példaként említem, hogy például korábban a sok évtizeden át működő meghatározott számú kedvezményeknek a biztosítása.

Műsorvezető: Tehát ezekről még formálódik a döntés.

Fónagy János: Így van.

Műsorvezető: Fogunk erről és a fejlesztésekről is még külön beszélni. Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárával beszélgettem.

(Kossuth Rádió)