A 2010, december 6-ai Népszabadságban "Magyar kártya a mexikói klímapartiban" címmel megjelent írás a Cancúnban jelenleg folyó nemzetközi klímatárgyalásokban való magyar részvételt taglalta. A cikk több súlyos ténybeli tévedést és hibás értékelést tartalmaz, amelyek összességében alkalmasak arra, hogy hamis képet teremtsenek a magyar kormány klímapolitikai téren tett erőfeszítéseiről. Ezért a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az alábbi állásfoglalást teszi közzé.

Nem igaz, hogy a klímapolitikával foglalkozó szakértőket szélnek eresztették a kormányváltás után. Az egykori Környezetvédelmi Minisztérium klímapolitikai főosztálya teljes létszámában átkerült a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumba, ahol az elnökségi felkészülésre tekintettel létszámában jelentősen kibővült, és immár 17 főből áll. A csapat szaktudását növeli, hogy ezen túlmenően a magyar EU-elnökség idejére mind az Európai Bizottság, mind az Egyesült Királyság térítésmentesen adott kölcsön szakértőket a magyar kormánynak. A kormányzati háttérintézményeknek és más minisztériumoknak a témával foglalkozó munkatársaival kiegészülve a magyar Elnökség klímacsapata összesen 25 fő lesz.

 Nem igaz, hogy a cancúni magyar delegációt osztályvezetői szinten irányítanák. A delegációt Olajos Péter zöldgazdaság-fejlesztésért és klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár vezeti, helyettese dr. Baranyai Gábor, a Külügyminisztérium kormánybiztosa. Munkájukat segíti Feiler József, a klímapolitikai főosztály vezetője és Mohos Viktória, a Külügyminisztérium főosztályvezető-helyettese.

Alapvetően téves az a megközelítés is, miszerint a magyar kormánynak markáns és nemzetközileg is látható álláspontot kellene megfogalmaznia a cancúni tárgyalások során. Az EU ereje ezeken a tárgyalásokon abból ered, hogy egyetlen hangon szólal meg, egy közös, előzetesen egyeztetett tárgyalási álláspont alapján. A tagállamok álláspontjukat a nemzetközi tárgyalásokkal párhuzamosan zajló EU-egyeztetéseken alakítják ki. Ezeken az egyeztetéseken érvényesíti érdekeit Magyarország.

Végül az EU-elnökség szerepének nem ismeretéről tanúskodik az az elképzelés, hogy Magyarország, mint az EU soros elnöke egy határozott magyar stratégiával fordíthatná az általa kijelölt irányba az EU klímapolitikáját. A valóság az, hogy az EU elnökség feladata a tagállamok közötti konszenzus-keresés, és az összes tagállami érdek lehetőség szerinti becsatornázása.