MV: - Jó estét kívánok! Háttér és elemző műsorunkat látják, az Energiaközpontot, amelynek vendége Kovács Pál, helyettes-államtitkár, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium képviseletében.
Kovács Pál, helyettes-államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium: - Jó estét kívánok! Üdvözlöm a Kedves Nézőket!

MV: - És Boross Norbert, az ELMŰ-ÉMÁSZ kommunikációs igazgatója.
Boross Norbert: - Jó estét kívánok!
MV: - Köszönjük, hogy elfogadták a meghívásunkat. Államtitkár ér energetikáért felel, a szaktárcán belül, és hát, miután a múlt héten elfogadták, pontosabban két hete már, az Országgyűlés, határozatban, az ország energiastratégiáját, Nemzeti Energiastratégiát, amelynek része a Paksi Atomerőmű jövője is. Erről beszélünk alapvetően az előttünk álló, szűk félórában. Előtte azonban megnézünk egy témával kapcsolatos összeállítást.
Tudósító: - A Japánt ért földrengés után robbanás történt a fukushimai atomerőmű, első, nukleáris reaktorában. A szerencsétlenséget követően, jelentős mennyiségű, szennyező anyag jutott a levegőbe. Az Európai Tanács, annak érdekében, hogy a jövőben, hasonló katasztrófák ne történhessenek, elrendelte a kontinens összes atomerőművének, biztonsági felülvizsgálatát. Az ún. stressz teszt, már Pakson is elkezdődött.
Rónaky József, főigazgató, Országos Atomenergia Hivatal: - Paks biztonságát rendszeresen ellenőriztük. Ennek a célja az, hogy a fukushimai események tanulságai függvényében, megnézzük, hogy milyen további biztonsági intézkedésekre van szükség, Pakson ahhoz, hogy tovább üzemelhessenek az erőműblokkok.
Tudósító: - Nem mindenhol szeretnék tovább üzemeltetni az atomerőműveket. A Német Parlament két héttel ezelőtt döntötte el, hogy 2020-ig, bezárja mind a 17, nukleáris erőművét. Fellegi Tamás, nemzeti fejlesztési miniszter szerint, ennek a döntésnek, nincs azonnali, közvetlen hatása, Magyarországra.
Fellegi Tamás, nemzeti fejlesztési miniszter: - Az energiastratégiánk azt gondolom, hogy kiegyensúlyozottan támaszkodik a gáz-, az olaj-, az atom-, és a megújuló energiák keverékére, ezen belül emelkedő tendenciát mutat nyilvánvalóan, a megújuló energiaforrások bekötése, a magyar energiarendszerbe. Én nem gondolom azt, hogy a mostani energiagazdasági helyzetünkben, a következő évtizedekben kiváltható lenne az atomenergia.
Tudósító: - A Nemzetközi Energia Ügynökség főigazgatója szerint, hazánk jelentős előrehaladást ért el, a hatékony energiapolitika megvalósításában.
Nabuo Tanaka, főigazgató, Nemzetközi Energia Ügynökség: - Magyarországnak folytatnia kell a régióban elkezdett munkáját, az energiaellátás biztonságának növelése érdekében. A kormánynak véglegesítenie kell az atomenergiával kapcsolatos álláspontját, és ösztönző befektetői környezetet kell kialakítania, az energia infrastruktúra esetében.
Tudósító: - A stressz teszt lezárulta után, a nukleáris biztonsági hatóságnak, december 31.-éig kell meghatároznia azokat a teendőket, melyeket az atomerőműveknek, el kell végezniük a jövőben.

MV: - Államtitkár ér, Magyarország 2030-ig szóló energiastratégiájának tehát fontos része a Paksi Atomerőmű fejlesztése. Hogyan látják az elmúlt hónapok függvényében, milyen lehetőség előtt áll, e fontos terület?
Kovács Pál: - Hát először is azzal kezdeném, hogy az energiastratégiának több eleme is van, amely a 2030-ra, és a 2050-es időszakra vonatkozik. Ami használható eszközként, működőképes. Egyik ilyen elem természetesen a megújuló energiaforrásoknak az elterjesztése, másik eleme, az energiahatékonyabb technológiáknak az alkalmazása, illetve az energiatakarékos megközelítés, ami a fogyasztók részére lesz majd egy hosszabb távú feladat, és ezen belül természetesen az atomenergiával kapcsolatos jövőkép is, több változatban szerepelt az energiastratégiában, amelyben a közös erőfeszítés forgatókönyve alapján, ugye több változatot is végigszámoltunk. A közös erőfeszítés változatában, ugye a megújuló energia, és az atomenergia, közös alkalmazása mellett, még meglévő fosszilis tartalékainknak a kiaknázása is szerepel. Úgy látjuk, hogy Magyarország sem középtávon, sem hosszabb távon, az atomenergia alkalmazásától, nincs abba a helyzetbe, hogy eltekinthessen. Úgy gondoljuk, hogy, és ezt a számításaink igazolták, hogy folyamatosan figyelnünk kell a globális folyamatokra. Ugye ma, úgy a fukushimai döntés, mint a német atomerőművi döntéssel kapcsolatosan, a világpiacon, a többi energiahordozónak az árváltozásai, és a felvásárlásuk, az, folyamatosan változik. Tehát ma már nem vagyunk abban a kedvező helyzetben, mint voltunk esetleg tíz évvel ezelőtt, hogy házon belül, az országhatárokon belül, megoldhattuk volna, ezeket a problémákat. Ma, a világ minden rezdülésére figyelnünk kell. Ugye amikor az EU elnökséget elkezdtük, még senki nem gondolta, hogy az Észak-afrikai piacon, például ugye, a líbiai gáztól, meg kell válnunk, egy átmeneti időszakra. Senki nem gondolta, hogy a fukushimai baleset kapcsán, Japán gázfogyasztása változni fog, a német döntés kapcsán, Európa gázfogyasztása, változni fog. Ez a globális folyamatokat mindenképpen befolyásolja, és ez által a magyar piaci döntéshozatalban is, egy fokozottabb, kiterjedtebb kockázatkezelésre van szükség.
MV: - Ha már említi a globális folyamatokat, ha jól veszem ki a szavaiból, ezek szerint kormány szinten nincs alternatívája a Paksi Atomerőmű bővítésének. De nem megyünk-e szembe ezzel, a nemzetközi trendekkel? Hiszen, szóba került már Németország, ott például, az összes blokkot leállítják, ami korábban, nukleáris energiát termelt, és hát a környezetünkben is, akár ismerve az osztrákok elvárását, Szlovákia, vagy éppen a csehek ellenkezését, hasonló a helyzet.
Kovács Pál: - Az, hogy egy adott ország milyen energiakosárral tud dolgozni, tehát melyek azok az energiaeszközök, amelyet a lakosság ellátására, a versenyképes gazdaság biztosítására, alkalmazni tud, ezek a nemzeti kompetenciába tartoznak. Mindenütt mások az adottságok. Magyarországon is van egyfajta adottság, ami a megújuló energiaforrások alkalmazása terén, adott, a saját készleteink, gondolok itt a szén felhasználására, adott. De ezen túlmenően biztosítanunk kell, hogy minden fogyasztóhoz, a megfelelő energiamennyiség, eljusson. Mi úgy látjuk, hogy az atomenergiától, ebből az energiakosárból, nem tudunk hosszú távon eltekinteni, mert egyébként veszélybe kerülhet a lakosság villamos energiával, és általában hőenergiával való, ellátása.
MV: - Azért hívtuk meg műsorunkba, Boros Urat, az ELMŰ-ÉMÁSZ képviseletében, hogy megtudakoljuk, hogy egy energiaszolgáltató cég számára, mindegy-e, hogy az energiastratégiában, mi szerepel, és, hogy mondjuk, milyen forrásból teremtik elő majd a későbbiekben, az áramtermelés föltételét?
Boross Norbert: - A szolgáltató feladata, hogy energiával kereskedjen, magyarul eladja azt az energiát, amit megvásárol. És ebben nyilván, nem a mi gondolataink számítanak, hanem az ügyfeleké. Az ügyfelek egy része, a zöldenergiát szereti, számukra, zöld tarifát biztosítunk. De az is igaz, hogy a legtöbben azt kívánják, hogy olcsón, megfizethető áron jussanak az energiához, és ez ma, más módon aligha képzelhető el, mint az atomenergia felhasználásával, hiszen, hogyha összevetjük az árakat, egy atomerőmű kWh, a zöldenergiához képest, egyharmadába kerül. Azt kell tehát, hogy mondjam, a szolgáltatónak nincs más választása pillanatnyilag, hogyha eleget akar tenni a fogyasztói igényeknek, akkor a meglévő piacon kell vásárolni, és az a piacon ma, Magyarországon az atomenergia, ahogy azt Államtitkár ér is említette, egész egyszerűen, megkerülhetetlen.
MV: - Akkor produkálom Államtitkár Urat, a kormány képviseletében. Szereti-e a kormány a zöldenergiát, a zöld technológiai fejlesztéseket? Ezek szerint, nem teljesen?
Kovács Pál: - Természetesen teljesen szeretjük a zöldenergiát, és Magyarország egyébként, a számára kötelezően vállalt, korábban vállalt, 13 százalék helyett, egy ambiciózusabb, 14,6 százalékos célt tűzött ki, már 2020-ra is, hogy az energia, a megújuló energiák aránya, ilyen mértékig fog nőni. Tehát a kormány szereti a megújuló energiákat, de tudomásul kell vennünk azt, hogy a megújuló energiák alkalmazása, egyrészt, korlátozott, tehát egy országnak a kapacitása, az, korlátokba is ütközik, másrészt pedig, a lakosság részére, amint mondtam, nagyon fontos, a fenntarthatóság mellett, a versenyképességünk biztosítása is. Ha most csak megújuló energiaforrásokra alapoznánk az elkövetkezendő évtizedet, és csak ezeknek a terjesztésével, és fejlesztésével foglalkoznánk, annak valószínűleg a végeredménye az lenne, hogy a magyar gazdaság, versenyképességi sorrendben, a világ mezőnyének a végére kerülne, ami azonnal természetesen, visszahatással van a hazai, foglalkoztatási lehetőségekre, állami bevételekre, és így tovább.
MV: - Ha megengedi, tennék még egy kört Paks bővítése kapcsán. Szó volt róla az év elején, ha jól emlékszem, talán tavasszal, hogy kiírják a bővítéssel kapcsolatos létesítési tendert. Hol tartanak most?
Kovács Pál: - Hát jelen pillanatban a Magyar Villamos Művek Zrt. folytatja azt az előkészítő tevékenységet, amit annak idején elkezdett a korábbi parlamenti döntés, előkészítéseként. Akkor ugye a parlamenti döntést, az előzetes elvi engedélyre szolgáló döntést a Teller-projekt keretén belül folytatták, most pedig az előkészítő tevékenységet, azt a Lévay-projekt keretén belül folytatják. A Lévay-projekt keretén belül, ma az MVM azt vizsgálja, hogy milyen nyomott vizes típusok, ugye ez ugyanolyan, mint a paksi típus, milyen nyomott vizes, legújabb technológiájú erőmű, atomerőmű típusok, üzemelnek a világban, és ezeknek a típusoknak a jellegzetességeit, sajátosságait, és természetesen a költség- és árviszonyait elemzik, értékelik.
MV: - Arra is lehet akkor számítani, hogy a mostanihoz képest, új technológiával készülnek el a blokkok, pontosabban ugye, a fejlesztésük?
Kovács Pál: - Mindenképpen az már ún. harmadik, vagy három plusz generációs atomerőmű építésében gondolkodunk. A világban manapság, ilyenek épülnek. Tehát senki nem akar egy biztonsági szinttel visszalépni, nem akarunk második generációval foglalkozni, hanem egy immár modernebb típusnak az építésén fáradozik az MVM.
MV: - Kik lehetnek a potencionális pályázók, akik részt vehetnek a fejlesztésben? Lehetett korábban hallani, orosz, és francia pályázókról?
Kovács Pál: - A világon viszonylat szűk azoknak a szállítóknak a köre, akik ezt a technológiát képesek leszállítani. Itt részben ugye francia részről, az Areva és az Atmia típusok jöhetnek számba. Az amerikai, Westinghouse cégnek, a saját erőműtípusa, az AP1000-es típus az, ami szóba jöhet. Az orosz, VVR1000-es, vagy 1200-as teljesítményű atomerőművi blokk. És hasonló blokkokat kínál még Korea, illetve Japán.
MV: - Akkor tehát van választék. És pontosan diverzifikált, úgy látom a lehetőségek széles tárháza. Ugorjunk picit vissza a Nemzeti Energiastratégiára, mert hát ennek folyományaként készül az Európai Uniós stratégia is. Hogyan kapcsolódik, a magyar koncepció, kapcsolódhat, az Európai Unióhoz készülőhöz képest? És egyáltalán, tudtunk-e mi, valamit hozzátenni, uniós elnökségünk során a jelenleg éppen készülő koncepcióhoz?
Kovács Pál: - Hát természetesen. Az európai koncepció előtt, azt hiszem, hogy büszkén mondhatom, hogy a magyar koncepció, ez a 2030-ig szóló energiastratégia, 2050-ig szóló kitekintéssel, egyfajta úttörő szerepet játszott Európában, mert előbb elkészült, mint maga az európai stratégia, ami véletlenül, szintén egy 2050-es roadmapként, úti tervként emlegetünk. Aminek az első terve, éppen a magyar elnökség, tehát az alap változata, a magyar elnökség idején készült el. Amelynek a további tárgyalása, és talán a végleges jóváhagyása is, majd a lengyel elnökségre fog hárulni. Tehát mi indítottuk el a folyamatot. Ebbe az előkészítő folyamatba természetesen, Magyarország, igen komoly szerepet vállalt, egyáltalán azzal, hogy az energetikát, ami korábban nem volt ezeknek az üléseknek a témaköre, most olyan fajsúllyal kezeltük, kezeltettük, hogy az európai legfelsőbb szinten is, és a tanács szintjén is, tárgyalásra, és jóváhagyásra került.
MV: - Az, rendjén van, hogy a szaktárca büszke arra, amit letett az asztalra, de szolgáltatói oldalról mit éreztek? Az elmúlt időszakban egyáltalán be voltak-e vonva az energiastratégiát megalkotó testületnek a munkájába, és tudtak-e hozzászólni, és ha hozzászóltak, azt beépítették-e a koncepcióba?
Boross Norbert: - Fontos tudni, hogy az energetikában a legrövidebb beruházás megtérülése, 25 év. Egy erőmű felépítése, 5-10 év. Nagyon fontos tehát látni azt, hogy merre haladunk. És azt gondolom, hogy ezen a területen tényleg sikerült valami újat alkotni, még hozzá együtt, az iparág résztvevőknek, és különböző egyéb érdekcsoportoknak. Ez azért jó hír, mert ehhez lehet alkalmazkodni. És nyilván ez az alkalmazkodás azért is fontos, merthogy azért egy alapvető infrastruktúráról van szó. A kiesés, azt hiszem, megengedhetetlen. Én örülök, hogy egy ilyen stratégia létezik. Nyilván ezt majd minden alkalommal, amikor valami változás történik a világban, tovább kell csiszolni, igazítani a körülményekhez.
MV: - Ugye szóba került, hogy 2030-ig, illetve 2050-ig szól a szóban forgó energiastratégia. Az Európai Unióé mikor lesz elfogadva, és mondjuk ott, milyen időtávok vannak meghatározva?
Kovács Pál: - Hát az Európai Uniónál ugye az energiastratégia, az, 2050-ig fog szólni. Tehát egy ilyen útiterv mentén fogunk, szintén haladni. Ott már ugye, a tényleges cél......
MV: - A szóban forgó roadmap, 2050-ről, akkor már visszatér már....
Kovács Pál: - Ott már a célkitűzés is körvonalazódik. Ugye ahogy mi is haladtunk a saját energiastratégiánkkal, egy több folyamat mentén történő optimalizációt hajtottunk végre. Amelynek a célja egyrészt, a foglalkoztatás növelése, másrészt a maximális széndioxid-kibocsátás csökkentése, harmadrészt pedig, a gazdaság versenyképességének a megtartása. Tehát versenyképes árú energiatermelés. Ezek az optimumok egymástól, természetesen külön ponton helyezkednek el. Tehát a rész optimumok, külön ponton helyezkednek el. Meg kell találnunk, az a legfontosabb feladat, hogy egy olyan optimumot találjunk, amely mindhárom célnak, a lehető legnagyobb mértékben, megfelel. Úgy gondolom, hogy az energiastratégiában ezt, sikerült elérnünk, és 2050-re, például az európai roadmapba, a széndioxid-kibocsátás terén, egy 80-95 százalékos célkitűzés szerepel. És nekünk azt kellett figyelembe vennünk, hogy hogyan tudjuk elindítani ezt a folyamatot úgy, hogy ezt 2050-re, el is tudjuk érni.
MV: - Ha most becsuknám a szemem, és elaludnék, és felébrednék 2050-be, akkor mit tapasztalnék? Egy olyan energetikai területet, amely nagyobb foglalkoztatottsággal bír, mondjuk felkészültségben, Nyugat-európai szinten van, és nincsenek mondjuk, kockázatok azzal kapcsolatosan, hogy honnét szerzi be a forrásokat?
Kovács Pál:- Hát én nagyon bízok, hogy nem kell olyan messzire mennünk. Én nagyon bízok benne, hogy a magyar gazdaság, már előbb is a diverzitásban, és az ellátásbiztonságban, már jóval korábban, előre fog tudni lépni. Ugyanúgy a versenyképességben is előre fog tudni lépni. 2050-ről gondolkodni, azt hiszem, hogy ma még tudományos fantasztikum egyébként. De az, hogy célkitűzésünk, ne legyen, és ezeket a célokat, ne, tehát ki kell tűznünk célokat ahhoz, hogy a megfelelő úton, az elérésükről gondoskodjunk. Lehet, hogy ez a cél, túlzottan ambiciózus. Ez majd menet közben kiderül. De, hogy e mentén építkezzünk, ez rendkívül fontos, már ma. És sajnos, vannak olyan kérdések, sajnos, vagy szerencsére, vannak olyan kérdések, amelyek pontosan ez a 2030 és 2050 közötti időszakban, felvetnek már a mával kapcsolatos kérdéseket is. Például, az egyik kérdés az, pont az, hogy majd a ma működő, Paksi Atomerőművi blokkoknak a helyettesítéséről, hogyan fogunk gondoskodni. Lesznek-e addigra már, részben a megújuló energiaforrások, abban a helyzetben, hogy helyettesíthessék a kieső blokkokat, vagy újabb energiatechnológiák fejlődnek ki, gondolok itt a tisztaszén technológiákra, illetve a széndioxid tárolás, és megkötésére. Ha ezek a technológiák kerülnek olyan helyzetbe, akkor azt hiszem, hogy Magyarország lehetőségei kibővülnek, és az ellátás biztonságát, tudjuk fokozni. Ma még azt kell mondanom, hogy ma még, a szénnel kapcsolatos, alkalmazásával, felhasználásával kapcsolatos elvárásokban, a legfontosabb az, hogy a stratégiai tartalékunk biztosított legyen, és várjuk azt, hogy a technológia mikor fejlődik oda, amikor tisztán, környezetkímélően, gazdaságosan, be tudjuk vetni, ebbe a portfolióba.
MV: - A gázpiaci anomáliákat talán még a lakosság túlnyomó része, a saját bőrén is érzi, de az árampiacon, mi a helyzet? Ott hol lehet megcélozni, azt az optimális szintet, mint például ahol Ausztria tart? Mennyire vagyunk lemaradva, mondjuk egy fejlett, nyugati országtól?
Boross Norbert: - Nyilván két dologról beszélünk, hiszen a természeti adottságok, a termelés oldalát nagyon erősen determinálják. A skandináv országokban, a vízenergia, vagy éppenséggel Ausztriában a vízenergia, bőségesen áll rendelkezésre. Ez egy teljesen más helyzetet jelent, mint Magyarországon, ahol sajnos, ilyen szerencsés adottságokkal, nem rendelkezünk. Ezen, nyilván nem tudunk változtatni. Ahol azonban a helyzet, sokkal jobb, az talán maga az ellátás biztonsága, a vezetékek, kábelek kérdése. Itt meg lehet közelíteni a Nyugat-európai színvonalat. Nem is vagyunk talán tőle messze. A statisztikák azt mutatják, hogy az olasz színvonalat, a finn színvonalat, már elértük. Nyilván persze ez, egy árkérdés is, és nagyon sok év lemaradását kell behoznunk. De azt gondolom, hogy a világ ebbe is, egy alapvető változás előtt áll. Gondoljunk csak arra, hogy talán a benzines autózás napjai, tényleg megszámláltattak. Ha valóban a villamosautókkal, vagy hidrogénhajtású autókkal kell utaznunk, ez egy teljesen új helyzetet teremt. Alapvetően kell az infrastrukturális kérdéseket átgondolnunk ebben az országban is, de valószínűleg, az egész világon.
MV: - Teljesen más téma, végezetül, van még hátra, két percünk. Magyarország, tagja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kormányzóságának is. Ha jól tudom Államtitkár ér, pont Ön képviseli hazánkat. Mit jelent egy ilyen titulusnak a betöltése? Egyáltalán mit hoz a konyhára a kormánynak?
Kovács Pál: - Hát ez egy nagy megtiszteltetés, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, évente tartandó közgyűlései közötti időszakban, tagjai lehetünk annak a testületnek, ami tulajdonképpen egy igazgatóság, mint egy normális cégnél, amelyik az ügyvezetést, ebben az időszakban, tehát a két időszak között, viszi. Belelátunk ezekbe a folyamatokba. Ezekre a folyamatokra, ráhatásunk lehet, diplomáciai egyeztetéseket tudunk folytatni. Ez egy rendkívül nagy, erős hozadékkal rendelkezik, és azt hiszem ez egy elismerés a magyar szakértelemnek, a magyar szakmának, a hatóságok működésének, az üzemeltetés színvonalának. Tehát ezt mindenki elismeri, a magyar, szakmai tudást.....
MV: - De ez nem inkább diplomáciai jellegű munka?
Kovács Pál: - Ez diplomáciai, és szakmai munka, tehát a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél például, pont most fogadtuk el azt az akciótervet, amelyet az Európai Unió, stressz tesztek végrehajtása kapcsán ugye, már elrendelt, még a magyar elnökség idején, magyar kezdeményezésre. úgyhogy ezt most ajánlásként, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is, meg fogja fogalmazni, a világ összes, atomenergetikával, atomenergiával bíró tagállamának, és ugyanúgy végre fogják hajtatni. Amelyhez a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, természetesen technikai támogatást fog nyújtani.
MV: - Van még hátra harminc másodpercünk. A fő kérdés az, hogy készülnek-e energiastratégiához, cselekvési tervek, és azokról, mikor szerezhetünk tudomást?
Kovács Pál: - Természetesen készülni fog. Ugye a parlamenti döntést még, most kaptuk meg, hétfőn. Ezt követően a cselekvési tervek kidolgozása kezdődik. Itt konkrétan, öt cselekvési tervről van szó. Az atomenergiával kapcsolatos az egyik cselekvési terv, amely a konkrét lépéseket, és ezeknek a lépéseknek a felelősét, meg fogja határozni.
MV: - Kíváncsian várjuk addig is. Államtitkár ér, köszönjük, hogy befáradt hozzánk, csakúgy, mint Boross Norbert, igazgató úrnak. Nézőinket pedig arra kérem, hogy legközelebb is tartsanak velünk. Ne feledjék, az energetika legfontosabb ügyeit boncolgatjuk, itt az Energiaközpontban. Viszontlátásra!

(Echo TV)