Olyan intézményrendszert kell létrehozni, amely ösztönzi a társadalmi részvételt a döntéshozatalban, támogatja a közjavakkal való gazdálkodás ésszerűsítését, az átláthatóságot és a számonkérhetőséget - hangsúlyozta Bencsik János energiaügyért és klímapolitikáért felelős államtitkár a Figyelő és a Heti Válasz közös konferenciáján 2011. november 24-én, Budapesten.
A környezet alapfeltétele és egyben korlátja is a társadalom jólétének és a gazdaság fejlődésének. A fenntarthatóság a társadalmi és ökológiai közérdekűségen alapszik, ezért középpontjába az embert és a közösséget, nem a gazdaságot kell helyezni – húzta alá az államtitkár.
Az Európai Unió 2020-as energiahatékonysági célkitűzéseinek teljesítése komoly kihívás Magyarországra számára különösen az épület-energiahatékonyság területén, mivel a szükséges források a jelen gazdasági helyzetben nehezen biztosíthatók. A Bizottság által javasolt innovatív finanszírozási mechanizmusok célja, hogy kiegészítő forrásokat biztosítsanak a kibocsátás-csökkentő, hatékonyságnövelő lehetőségek kiaknázására, és egyben projektekkel lássák el a kohéziós politika finanszírozási rendszerét. Magyarország számára ez páratlan lehetőség a klímapolitikai célú uniós támogatások hatékony felhasználása és a hazai dekarbonizáció tekintetében.
Bencsik János hangsúlyozta, hogy Magyarország számára egy olyan mechanizmus kidolgozása lenne előnyös, amely egybeolvasztja a 2014-2020 közötti, többéves uniós pénzügyi keret klímapolitikai célú kohéziós támogatásait a nem ipari szektorok kibocsátását szabályozó Erőfeszítés-megosztási rendszer alatti kvótakereskedelemből származó bevételekkel, amelyeket aztán köztes pénzintézeteken keresztül a magánberuházások irányítására használ fel.
Az eddigi tapasztalatok az mutatják, hogy az Új Széchenyi Terv keretében megvalósuló energetikai pályázatok mindegyike esetében azonos a nyertes pályázatok és a fejlesztési források területi megoszlása. A szemléletformálásra kiemelt figyelmet szentelő, a Regionális Fejlesztési Tanácsok irányítása alatt Energia Ügynökséget működtető térségekben közintézményi, kisvállalkozói és lakossági pályázati programok sokasága születik meg. Ezzel szemben fejlesztési szempontból belső perifériának számítanak azok a vidékek, ahol e feltételek hiányoznak. Így tovább mélyül a térségek közötti szakadék, a lemaradó régiókban ugyanis a lakosság életfeltételeit a magas rezsiköltség és az alacsonyabb ellátási színvonal rontja, a helyi építőipar pedig nem jut munkához. A további leszakadás megelőzése érdekében mindenképpen szükség van a Szemléletformálási Cselekvési Tervre – zárta beszédét az államtitkár.
(Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, Kommunikációs Főosztály)
