Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) legújabb jelentésének a klímaváltozással kapcsolatos szakmai eredményeket részletező első részét 2013. szeptember 27-én Stockholmban mutatta be. Az esemény a klímaváltozás tudományos hátterével és várható kimenetelével foglalkozó kutatók elmúlt hétéves munkáját összegzi. A testület 2014 őszéig további három találkozót hív majd össze, amelyek célja a második és harmadik munkacsoporti részjelentés és az Ötödik Értékelő Jelentés (AR5) elfogadása. Hazai vizsgálatok – a jelentés tartalmát erősítve – térségünkben is az erősödő klímaváltozás tényét támasztják alá. Az IPCC-t érintő szakmai kapcsolattartó feladatokat a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium látja el, minden jelentés esetén bevonva az abban aktívan résztvevő magyar kutatókat.

Az IPCC folyamatosan figyelemmel kíséri és szintetizálja a klímaváltozással, valamint annak hatásaival kapcsolatos, a legjelentősebb nemzetközi és nemzeti szakmai műhelyekben zajló kutatásokat. Rangos kutatók vezetésével szakmai eredményeket gyűjt az éghajlatváltozás minden részterületéről, és összesíti azokat jelentéseiben. A szintetizált anyagot több lépcsős döntési folyamat során a szakemberek és a kormányok közösen hagyják jóvá. Az Ötödik Értékelő Jelentés részét képező “Fizikai Tudományos Alapok” című tanulmány elkészítésében közel 250 kutató vett részt. A nyilvánosságra hozatal előtt a kormányok képviselői megvitatták annak rövid összefoglalóját, amely a több száz oldalas jelentésből a lényeget emeli ki a döntéshozók számára. Az állításokat a kormányoknak egyenként és teljes konszenzussal kellett elfogadniuk.

Az 1988-ban elfogadott első jelentéshez képest a mostani már 95%-ot meghaladó bizonyossággal erősíti meg a tényt, hogy az emberi tevékenység áll az 1950-től napjainkig megfigyelt globális átlaghőmérséklet-emelkedés hátterében. Az emberi felelősségre vonatkozó állítás már a korábbi IPCC jelentésekben is szerepelt, de a mostaninál kisebb, ám jelentésről jelentésre növekvő bizonyosságot társítottak hozzá.

Az új jelentés megállapítja, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása változásokat okoz az óceánokban, hatással van a jégsapkákra, a gleccserekre, a bioszférára és az éghajlati rendszer egyéb elemeire. A fenti elemek több ezer év alatt sem mentek keresztül olyan példátlan változásokon, mint az utóbbi néhány évtizedben. A klímaváltozás mértékének korlátozásához a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős és tartós csökkentésére volna szükség.

A jelentés fő megállapításai:

• A globális felszíni átlaghőmérséklet 0,89°C-kal emelkedett 1901 és 2012 között. Az elmúlt három évtized mindegyike melegebb volt, mint az azt megelőző évtizedek 1850 óta. Az északi féltekén, az 1983-2012-ig tartó időszak valószínűleg a legmelegebb 30 éves periódus az elmúlt 1400 évben. A 21. század első évtizede volt a legmelegebb az összes közül.

• 2016–2035-ra a globális átlaghőmérséklet valószínűleg további 0,3–0,7°C-kal fog emelkedni, 2081–2100-ra pedig várhatóan átlagosan 1,5–2°C-kal is meghaladhatja az iparosodás előtti szintet. Ennek mértéke nagyban függ a jövőbeli üveghatású gáz-kibocsátás mértékétől.

• 1950 óta nagy bizonyossággal csökkent a hideg napok és éjszakák száma, míg a melegeké globális átlagban nőtt. Európa nagy részén, Ázsiában és Ausztráliában nagy bizonyossággal nőtt a hőhullámok gyakorisága.

• A tengerszint-emelkedés mértéke a 19. század közepe óta nagyobb, mint az előző két évezredben. A globális átlagos tengerszint 1901 és 2010 között hozzávetőlegesen 19 cm-rel emelkedett az óceánok felmelegedése, illetve a gleccserek és jégtakarók olvadása miatt. 1993 és 2010 között a folyamat felgyorsult, s várhatóan a 21. században meg is marad a gyorsuló tendencia.

• A tengervíz savasabbá vált az iparosodás óta, melynek oka a megnövekedett szén-dioxid kibocsátás. A folyamat várhatóan a 21. században is folytatódik.

• Nagyon valószínű, hogy ebben az évszázadban az Északi-sark jégsapkája tovább vékonyodik és zsugorodik, s az északi félteke tavaszi hótakarója is jelentősen csökken a felszíni hőmérséklet emelkedésével. Néhány forgatókönyv pedig már azt jelzi, hogy e század közepén nem elképzelhetetlen, hogy a szeptemberi hónapokban jégmentes lesz a Jeges-tenger.

• A melegedés következtében a globális hidrológiai ciklusban a 21. században fellépő változások területenként eltérőek lesznek. A csapadékban szegény és a csapadékos területek valamint évszakok közötti különbség fokozódik, eltekintve néhány regionális kivételtől.

A hazai vizsgálatok térségünkben is a melegedés tényét támasztják alá. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) mérései alapján, Magyarországon 1901 óta 1,08°C-kal emelkedett az évi átlaghőmérséklet, ez meghaladja a globális növekedés mértékét. A legutóbbi harminc évben a nyarak közel 2 °C-kal lettek melegebbek, gyakoribbá és tartósabbá váltak a hőhullámok. Az OMSZ modelleredményei alapján a tendencia folytatódik a jövőben is: a nyári hónapokban az évszázad közepéig átlagosan 1-2°C-os, az évszázad végéig akár 4°C-os átlaghőmérséklet-emelkedésre számíthatunk. A csapadék már most is tapasztalt szélsőséges jellege tovább fokozódik. Összességében a várható magyarországi klímaváltozás a hőhullámok gyarapodásával és a jelenleginél szélsőségesebb vízjárással, szárazodásra, aszályra, árvízre, belvízre vezető csapadékkal jellemezhető. A magyarországi éghajlat megfigyelt és várható változásai alapvetően befolyásolják a kiemelten fontos természeti erőforrásokat, így a vizeket, talajokat, erdőket és a biológiai sokféleséget. A természeti erőforrásokban bekövetkező változások komplex társadalmi-gazdasági következményeket is eredményezhetnek, amelyek elsősorban az emberi egészségre, a mezőgazdaság alapfeltételeire, az épített környezetre, a közlekedésre, az energetikai infrastruktúrára, a turizmusra, valamint a katasztrófavédelemre gyakorolt hatások révén jelentkeznek.

2014-ben az IPCC tehát további köteteket ad ki az éghajlatváltozás ipari és társadalmi-gazdasági hatásairól, s azok mérsékléséről, valamint ezek összefoglalásaként egy átfogó kiadvány is készül. Az IPCC politikailag is fontos információkat nyújt a klímaváltozásról a világ kormányai számára. Ezért a most megjelent Ötödik Értékelő Jelentést figyelembe fogják venni az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) 2015-ben esedékes tárgyalásai során is.

A klímaváltozással kapcsolatos hazai stratégiai célokat és cselekvési irányokat a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia jelöli ki. A hatályos, 2008-ban országgyűlési határozattal elfogadott stratégia felülvizsgálatát – a törvényi előírásoknak megfelelően – idén végezte el a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet keretében működő Nemzeti Alkalmazkodási Központtal együttműködve. A második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia magába foglalja az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentésének céljait, prioritásait és cselekvési irányait tartalmazó, 2050-ig tartó időszakra vonatkozó Hazai Dekarbonizációs Útitervet (HDÚ). Az éghajlatváltozás várható magyarországi hatásainak, természeti és társadalmi-gazdasági következményeinek, valamint az ökoszisztémák és az ágazatok éghajlati sérülékenységének értékelésére alapozva Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia (NAS) épül a dokumentumba. Az alkalmazkodás és felkészülés koncepcionális keretei érintik többek között a vízgazdálkodás, a vidékfejlesztés, az egészségügy, az energetika, a turizmus és más ágazatok éghajlatbiztonsággal kapcsolatos helyzetét, kockázatait, a felkészülés lehetséges cselekvési irányait. A hazai dekarbonizáció és az éghajlati alkalmazkodás teendőit éghajlati szemléletformálási program egészíti ki. Mindez együttesen képezi a második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, amelynek közigazgatási és társadalmi egyeztetése a közeljövőben kezdődik meg.

(Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, Kommunikációs Főosztály)