Interjú Németh Lászlónéval a Heti Válaszban, 2013. március 14.

Nem akarunk lemondani arról, hogy legyen negyedik állami mobilszolgáltató - nyilatkozta lapunknak Németh Lászlóné. A fejlesztési miniszter leszögezte: a tárca egyik piaci szereplővel sem folytat tárgyalásokat e-útdíj ügyben.

Németh Zsuzsaként mutatkozott be. Miért?

Már többször is megkérdezték tőlem, miért a Németh Lászlóné nevet viselem. Idén lesz a negyvenedik házassági évfordulóm, s annak idején még nem igazán volt túl sok választási lehetőség a névviseletet illetően. Ez azonban korántsem volt annyira fontos a számomra, hogy később hivatalosan is nevet váltsak, pedig már régóta a Németh Zsuzsa nevet használom.

Más kerek évfordulót is ünnepel az idén.

Nyilván arra céloz, hogy júliusban betöltöm a hatvanadik életévemet. Ebből is láthatja, hogy zsenge ifjúkoromban mentem férjhez. A kerek évfordulók persze mindig jó alkalmat kínálnak az összegzésre.

Azt olvasta, hogy Magyarország legbefolyásosabb női közül önt tartják az egyik legtitokzatosabb vezetőnek?

Igen, s azt is tudom, hogy miért. Sosem törekedtem arra, hogy politikus legyek vagy nagy karriert fussak be. Ezért a kormányfő felkérése a miniszteri posztra váratlanul ért, de olyan elismerés is volt egyben, amire lehetetlen lett volna nemet mondani. A pozícióval együtt járó közszereplés pedig már az elejétől fogva rémisztően hatott rám. Nem voltam rá felkészülve. Az eddigi pályafutásom során ahhoz voltam szokva, hogy engem mindig a munkámon keresztül mértek meg, s nem azáltal, hogy miként mondok el egy beszédet, vagy hogyan szerepelek. A beiktatásomat megelőző értetlenség is részben abból származott, hogy nem ismertek. Amikor a Magyar Fejlesztési Bank alkalmazásában álltam, 1998 és 2002 között több alkalommal is volt szerencsém Orbán Viktorral együtt dolgozni - például a diákhitel-intézet létrehozásán. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a kormányváltást követően nem is volt kérdés, hogy visszamegyek-e az MFB-be, s ott fogom végezni a munkámat négy évig. A miniszterelnök úr azonban másként akarta, s az élet is másképp hozta.

A család hogy fogadta a miniszterséget?

Az egyik lányom örült, a másik aggódni kezdett, s bár a férjem támogat, rendszeresen kritizálni is szokott. Legfőképpen akkor, amikor úgy ítéli meg, hogy nem saját magamat adom, hanem valamiféle szerepnek próbálok megfelelni. Arra biztat, hogy a magam által kitűzött célokhoz mérjem magam.

Mik lennének azok?

Amikor a tárcához kerültem, gyakorlatilag már elkészültek a legfontosabb kormányzati, minisztériumi stratégiák. Arra vállaltam kötelezettséget, hogy a bennük megfogalmazott ügyeket végigviszem, valóra váltom. Ezek közül nehéz lenne egyet kiemelni.

Pedig a minisztérium eddig nem túl sok megvalósult sikertörténetről tud számot adni.

Attól függ, mit nevezünk sikertörténetnek. 2010-ben nehéz helyzetben vette át a kormány a tárcánkhoz tartozó területeket. Elkótyavetyélt állami vagyontárgyak, leépülő közösségi közlekedés, csődben lévő vállalatok, dinamikusan növekvő energiaárak: ez a kép fogadta az elődömet. A hátrányos folyamatok megfékezése, megfordítása óriási energiákat vett igénybe. Ezért önmagában már azt is eredmánynek tartom, hogy sikerült megkapaszkodni a beszappanozott háztetőn. De vannak kézzel fogható eredmények is: az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a svájci CERN Budapesten alakítja ki több mint tízmilliárd forint értékű számítástechnikai központját, s nyáron át is adják. Ez példás összefogásnak köszönhetően jöhet létre, pedig 27 ország és számos nemzetközi konzorcium is szerette volna elnyerni a beruházást. Még ha az emberek mindennapi életét nem is befolyásolja, a HungaroControl minap átadott, 13 milliárd forintból felépített új központja is egy sikertörténet: Európa legmodernebb légiforgalmi központja most nálunk található.

Az e-útdíj körüli botránytól viszont szinte egész Európa zengett. Gondolom, Orbán Viktor rögtön felhívta önt, amikor a Getronics bejelentette: bár megnyerte a tendert, mégis eláll a szerződéskötéstől.

Nem, én hívtam fel őt. A vásárosnaményi kihelyezett kormányülésen hangot is adott véleményének.

Ott azt mondta, hogy „köszönjük szépen, nagyon jót szórakoztunk, jó mulatság volt, kiírtuk a pályázatot, a cégek beadták, elbíráltuk, szerződni akartunk, aztán nem írták alá. Még egyszer ezt a kabarét nem adjuk elő".

Sokszor hallottuk az elmúlt két évtizedben, hogy a piaci cégek jobban működnek, mint az állam. Nos, ökölszabályként ez talán igaz, ebben az esetben viszont mégis az államnak kell belépnie és elvégeznie azt a feladatot, melyet a piacon dolgozó cégek nem képesek.

A Getronics visszalépése miatt mindössze 20 millió forintos bánatpénz jár az államnak. Korábban arról volt szó, hogy az állam esetleg polgári peres eljárás keretében szerez érvényt a további követeléseinek.

A lehetőségeket jelenleg is vizsgálják a jogászaink, de még nem született meg a döntés. Az elvesztegetett időt és energiát, az egész beruházás ellehetetlenülését nagyon nehéz lenne forintosítani, s nekünk most sokkal inkább az e-útdíj megvalósítására kell összpontosítanunk.

Az állam ennek érdekében a Kürt Zrt.-vel is összefogna?

Egyik piaci szereplővel sem folytatunk tárgyalásokat. Odáig viszont már eljutottunk, hogy integrátorként kijelöltük a munka összefogására a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.-t, a megvalósításra pedig az Állami Autópálya Kezelő Zrt.-t. Ez a két cég fogja elindítani a tervezett beszerzési eljárásokat. Természetesen minden piaci szereplőből nagy izgalmat vált ki, hogy az állam milyen módon fogja kiépíteni az e-útdíj rendszert. Egy biztos: a jogszabályoknak megfelelően fogunk eljárni.

A szakma kizártnak tartja, hogy négy-öt hónapon belül be lehessen vezetni az e-útdíjat. Ha mégsem sikerül nyáron üzembe helyezni a rendszert, akkor fontolóra veszi a lemondást?

Optimista ember vagyok. Arra, hogy nem fog sikerülni, ma még nem gondolok. Erre jó alapot szolgáltat a munkában résztvevők elkötelezettsége. Meg fogjuk oldani a feladatot, mert ezt kívánja az ország érdeke.

A fejlesztési tárca a kormányzat egyik legfontosabb minisztériuma, kérdés, mennyire van kitéve a külső erők nyomásgyakorlásának, például a Fidesz gazdasági hátországában megfogalmazódó elvárásoknak?

Szerencsés helyzetben vagyok, mert a kormányfő bizalommal van a személyem és a döntéseim iránt, s ez épp elég tág mozgásteret biztosít a számomra, legyen szó útdíjról vagy rezsicsökkentéről.

Ha már ezt a témát szóba hozta: hol tart a víz- és a csatornaszolgáltatás, valamint a szemétszállítás árképzésének felülvizsgálata? Tényleg lesz 30 százalékos rezsicsökkentés is?

Előbb-utóbb igen. A rezsiköltség ugyanis olyan magas a lakosság jövedelméhez viszonyítva, ami elfogadhatatlan. Tartanunk kell a menetrendet, mérni és figyelni kell a már megvalósult rezsicsökkentés eddigi hatásait. Az érintett vállalatoknak is fel kell készülniük a folytatásra, bár szeretném megjegyezni: a rezsicsökkentés már a választásokat megelőzően is szerepelt a Fidesz programjában, ezért ez senkit sem érhetett meglepetésként. S Orbán Viktor is egyértelművé tette, hogy újabb lépések jönnek: nem ez volt az utolsó rezsicsökkentés, és a mértéke sem fog megállni a 10 százaléknál. Július elsejétől a víz-, a csatorna-, a szennyvízelvezetési, a szemétszállítási-, a palackosgáz-, valamint a kéményseprési díjaknak kell csökkenniük. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy már lényegesen hamarabb elő kell állnunk a tervekkel. A munkacsoportban résztvevő polgármestereknek pedig nemcsak a lakosság oldaláról kell megvizsgálniuk a kérdést, hanem abból a szempontból is, hogy a rezsicsökkentés az önkormányzati tulajdonban lévő szolgáltató cégeken keresztül milyen hatást fog gyakorolni a települések gazdálkodására.

Tehát arra is készülnek forgatókönyvek, hogy mi lesz a rezsicsökkentés miatt bedőlő vállalatokkal, amelyek a tervek szerint nem háríthatják át az új adókat?

Azért dolgozik a munkabizottság, hogy ezt a helyzetet elkerüljük. Ha valamely település vezetése mégis úgy érzi: a rezsicsökkentés meghaladja az erejét, az állam akkor nem zárkózik el attól, hogy átvegye az üzemeltetést. Azért, hogy sehol se essen csorba a közszolgáltatásokon.

És majd megint módosítani kell a költségvetést, mint ahogy az E.ON magyarországi gázüzletágának megvásárlása miatt kétszer is kellett?

A német eladónak az volt a kérése, hogy a szerződéskötéstől a tranzakció lezárásáig terjedő periódusra kapjon garanciát arra, hogy a Magyar Villamos Művek meg fogja fizetni a vételárat. Ezt első körben 100 százalékban határozta meg, s ennek megfelelően módosult a költségvetési törvény is. Azt azonban nem szerettük volna, hogy a tranzakcióba esetleg az unió is belekössön, mondván: tiltott támogatást kapott az MVM, ezért a tárgyalások során megállapodás született arról, hogy, az E.ON megelégszik a 80 százalékos garanciavállalással. A véletlennek köszönhető, hogy közben az E.ON német tulajdonosai is kéréssel fordultak hozzánk. Ők azt akarták elérni, hogy a kezesség címzettje ne csak az E.ON, hanem esetleges jogutódjai is lehessenek. Így került sor a költségvetési törvény második módosítására is.

A végén mennyibe fog mindez az adófizetőknek kerülni? Elég lesz rá a 875 millió eurós keret?

A tranzakciót csak a Gazdasági Versenyhivatal jóváhagyását követően lehet lezárni. Ezután veszi kezdetét az elszámolási procedúra: köbméterről köbméterre megnézzük, hogy mennyi gáz van a tárolókban, mennyi követelése van az E.ON-nak. Ezek mind befolyásolni fogják a végső vételárat. Ezért határoztunk meg egy keretet A szerződésnek azonban - mivel azt két vállalat köti meg - vannak olyan részei, amelyek a vállalati és üzleti titok kategóriájába tartoznak.

Muszáj a E.ON gázüzletágát megvenni?

Az ország gázellátásának biztonsága és az árak kordában tartása miatt ez nem lehet kérdés. Nem túl barátságos helyzet, amikor hazánk hosszú távú gázellátásáról egy orosz és egy német cég állapodik meg a fejünk felett. Magyarországot a földrajzi elhelyezkedése predesztinálja arra, hogy a kelet-európai gázkereskedelemben meghatározó pozíciót tudjon fogni, egyfajta elosztó központtá váljon. Azt reméljük, hogy ezen a magyar állam később pénzt is kereshet, de ehhez nemcsak a szlovák-magyar gázvezetékre vagy a Déli Áramlatra van szükség, hanem gáztárolókra is.

Az interjú előtt jelezte, hogy a közösségi közlekedésről nem szívesen beszél. Miért?

Egyszerűen azért, mert nem szeretnék belekezdeni abba a témába, aminek a kifejtése akár másfél órán át is tartana. A szervezeti átalakítások rendben haladnak, a racionalizálás, a menetrendek összehangolása megfelelő ütemben zajlik, igaz, a folyamat eleinte nem is kis izgalmat váltott ki a rendszerből politikai okok miatt.

Igen, mert a Fidesz azt ígérte, hogy a felszámolt szárnyvonalakon is újraindítja a közlekedést, ehhez képest újabb járatritkításokat jelentettek be.

Miután a beérkező panaszokat maximálisan figyelembe vettük és orvosoltuk, a vita elcsitult.

Korábban a minisztérium az év elejére ígérte az utazási kedvezmények átalakítását. Ez azonban elmaradt.

Megvizsgáltuk az utazási kedvezmények rendszerét és azt találtuk, hogy bármilyen érdemi átalakítás éppen a legrászorultabb rétegeket érintené hátrányosan. Nem akartuk kockáztatni, hogy valakinek a munkába járása vagy a gyermekének az iskolába jutása veszélybe kerüljön. Ezt ma Magyarország nem engedheti meg magának.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint szükség van nemzeti légitársaságra. Ön szerint mikor jöhet létre új cég a Malév romjain?

Amikor megpecsételődött a Malév sorsa, akkor Brüsszelben teljesen világossá tették a számunkra, hogy a régi vállalat romjain nem hozhatunk létre újat. Arra is erőteljesen figyelmeztettek bennünket, hogy ha mégis új céget alapítunk, akkor olyan tiltott állami támogatás nyújtása még egyszer nem ismétlődhet meg, mint ami végül a Malév bukásához is vezetett. Mindezzel az unió behatárolta a mozgásterünket: sok céggel, befektetői csoporttal tárgyaltuk, s azt reméltük, találunk olyan üzleti partnereket, akik tudják vállalni, hogy finanszírozzák az első éveket, amelyek nyilvánvalóan veszteségesek lennének. Természetesen nem mondhatunk le arról, hogy egyszer ismét legyen majd nemzeti légitársaságunk, de erre határozott ígéretet tenni semmiképpen sem szabad.

Ön az egymilliárd eurós kínai hitelkeret fölött diszponáló MFB-től érkezett a tárcához, s miniszterként felügyeli a volt munkahelyét. Kívülről nézve úgy tűnik, mintha az MFB kissé lelassult volna: késik az agrárbank, a kínai kerethez még szinte hozzá sem nyúltunk, a dollárkötvény-kibocsátással pedig még az Eximbank is megelőzte. Jogosak ezek a kritikák?

Nem. Elképesztően nagy munkát végez az MFB, ami kevésbé látványos. Olyan örökséget kapott 2010-ben, ami hosszú időre behatárolta a bank pénzügyi mozgásterét. Ennek az örökségnek vannak elhíresült darabjai: 100 milliárd forintos nagyságrendben bukott az állam azokon a hiteleken, amelyeket a szocialista kormányok idején folyósított a pénzintézet. Amikor 2010-ben a bank által korábban finanszírozott projekteket működőképesség szempontjából átvizsgáltuk, egy részüket „az akár még jó is lehet" kategóriába soroltuk be. Azóta eltelt három év, s most már kezd kiderülni: bizony, azok sem életképesek és veszteséget termelnek. Ez hihetetlenül nagy terhet jelent az MFB-nek. Az agrárbank kérdése valóban nem dőlt még el. Némi vita van azon, hogy mi az, amit a fejlesztési bankon keresztül lehet lebonyolítani, s mi az, amihez feltétlenül fiókhálózattal rendelkező kereskedelmi bankra lenne szükség. Ebből a szempontból fontos előrelépés volt a Takarékbank megvásárlása, a takarékszövetkezetekkel való együttműködési megállapodás megkötése.

Az MFB tulajdonosként a benne van a negyedik állami mobilszolgáltatóban is, az MPVI Mobil Zrt.-nek azonban az utolsó esélye is elszállt az indulásra, miután a Kúria szerint is jogszerűtlenül kapott mobilfrekvenciát. Mi lesz ezután? Valóban szemet vetett az állam a Vodafone-ra?
Ez a történet némileg az e-útdíjhoz hasonló. Azért nem nyilatkoztunk róla eddig, mert megpróbáljuk felmérni a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Ezért aztán mindenki nagyon izgatott, s így mindenféle találgatások látnak napvilágot. Rövid időn belül meg fogjuk hozni a döntést, hogy merre menjünk tovább. Egy biztos: nem akarunk lemondani arról, hogy legyen negyedik állami mobilszolgáltató.

Az állami mobilszolgáltató késlekedése összefüggésbe hozható cég másik fő tulajdonosa, a Magyar Posta élén történt vezetőváltással?

Nem. Az már tudható volt korábban is, hogy 2013-ban életbe lép a postai liberalizáció. Ezért annak érdekében, hogy a posta ne veszítsen jelenlegi piaci pozícióiból, meglehetősen ambiciózus, gyors reagáló képességű csapattá kell válnia a posta hatalmas szervezetének.

A fejlesztéspolitika rendszere hogyan fog változni 2014 és 20 között?

Az átalakításokról még korai lenne bármit is mondani. Az viszont már egyértelműen látszik, hogy az adminisztációs terhek csökkentésének, a pályázati eljárások egyszerűsítésének köszönhetően felgyorsultak a kifizetések. Ebben az évben 1500 milliárd forint kihelyezése történik meg terveink szerint. Ennek teljesítése és a következő pénzügyi ciklus forrásainak maximális lehívása nagyszerű lehetőség, eszköz az ország számára. Gondoljunk vissza a reformkor idejére: az akkori nagy alkotások többsége ma a fejlesztési minisztérium hatáskörébe tartozna. Ugyanakkor 170-180 évvel ezelőtt a reformkor nagyjait nemcsak a közlekedési, gazdasági problémák orvoslása ösztönözte, mindezen túl volt egy stratégiai céljuk is. Erős Magyarországot akartak létrehozni, amely bármelyik nagy nemzettel kiállja az összehasonlítás példáját.

Forrás:
http://hetivalasz.hu/uzlet/titkok-halojaban-61617/

(Heti Válasz)