Interjú Németh Lászlónéval a Magyar Nemzetben, 2013. május 18.

Biztos, hogy további 10 százalékkal csökken majd a gáz és az áram ára a lakosság számára, de vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy ennél is messzebbre menjünk, a 30 százalékra is megvan a rendszerben a fedezet – mondta lapunknak adott interjújában Németh Lászlóné. A nemzeti fejlesztési miniszter beszélt arról is, hogy még jelenleg is két ázsiai ország érdeklődik egy új magyar légitársaság elindítása iránt. A paksi bővítésről szóló nemzetközi pályázatot év végén vagy jövő év elején írhatják ki.

Közel másfél éve tölti be a nemzeti fejlesztési tárca élén a miniszteri posztot. Hogyan értékeli a minisztérium működése szempontjából ezt az időszakot?

Nem volt könnyű dolga a minisztériumnak. A tárca működése hatalmas területet fed le, a feladataink közül pedig majdnem mindegyikről elmondható, hogy könnyebb lett volna a dolgunk, ha olyan költségvetési kerettel rendelkezünk, amelyik több lehetőséget ad nekünk. A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak (NFM) úgy kellett végeznie a munkáját, hogy a szűkös források mellett is képesek legyünk eredményt felmutatni.

Ez azt jelenti, hogy bővíteni kellene a tárca mozgásterét? Vagyis több pénzre lenne szükségük?

Mutassanak nekem olyan minisztert, aki nem szeretne bővebb anyagi mozgásteret! Az ország pénzügyi helyzetét tekintve nekünk azonban a meglévő lehetőségekből kell gazdálkodnunk. Minden lehetséges módot kihasználva, apró lépésekkel haladtunk és haladunk előre. Olyan törvények születtek, amelyek olyan korábbi hiányosságokat pótoltak, mint például a közösségi közlekedés szabályozása. Továbbá teljesítettük azokat a feladatokat, amelyeket a minisztériumtól elvártak: ezek közül is a legfontosabb a rezsicsökkentés előkészítése.

Meglehet a fedezet a harmincszázalékos rezsicsökkentésre

Németh Lászlóné fejlesztési miniszter a kivitt osztalékokról, a kínai vasútépítőkről és az uniós pénzekről

Több helyről lehet hallani, hogy összességében 30 százalékos rezsicsökkentés elérése lenne a cél, legalábbis az energiaszámláknál. Kigazdálkodható ez a szolgáltató cégeknél?

Meg fogjuk oldani a mostaninál is nagyobb rezsicsökkentés elérését. A szolgáltatókkal folytatott beszélgetéseken rendre előjön, hogy ők a tartalékaik végére értek, nem tudnak további terheket elviselni. Én ezt mindig kétkedéssel fogadom, mert azt gondolom, hogy az elmúlt évek során ezek a cégek komoly kiváltságokra tettek szert. Nemrégiben megnéztem az egyik energiaszolgáltató éves beszámolóját, amelyben azt láttam, hogy miközben veszteséget könyveltek el tavaly, az előző évekhez hasonlóan most is több milliárd forintos osztalékot vittek ki az országból. A magyarázat szerint ennek a forrását az eredménytartalékból fedezték. Ha ők úgy gondolnák, hogy hosszú távon szeretnének ezen a piacon maradni, és támogatnák a kormány törekvéseit, akkor mondjuk két évet kihagyhatnának az osztalékfizetésben. Az adott szolgáltatónál azt tapasztaltam, hogy a könyvelésében bőven maradt még eredménytartalék, tehát a következő években még mindig lenne mihez nyúlniuk. Az természetesen már egy vezetői döntés kérdése, hogy a külföldi anyavállalatok hajlandók-e velünk ilyen mértékben együttműködni.

Felkészültek arra, hogy a hazai energiaszolgáltató cégekbe befektető társaságok közül egyesek kivonulhatnak Magyarországról?

Igen. Ugyanakkor alapelvként rögzítettük, hogy nem cél a külföldi társaságok kivonulása. De ha a tulajdonosok olyan döntést hoznak, hogy ilyen formában nem kívánnak velünk együttműködni, akkor készek vagyunk velük tárgyalni.

Szavaiból azt vesszük ki, hogy lát még lehetőséget további rezsicsökkentésre az energiaáraknál is.

Ez így van. Amit elhatároztunk a rezsicsökkentésnél, annak a fedezete rendelkezésre áll a rendszerben. Ma biztosnak azt látjuk, hogy további tízszázalékos mérséklés következik a gáz és az áram lakossági árában, de folyik annak a vizsgálata is, hogy miképp lehet ebből továbblépni. A nagyobbik kormánypárt szokásos őszi frakcióülésén ez a kérdés minden bizonnyal napirendre kerül.

Mennyire sikerülhet egységes árcsökkentést elérni a vízszolgáltatás és a hulladékszállítás esetében, ahol jelenleg meglehetősen szerteágazók a díjak?

Első lépcsőként azt tűztük ki magunk elé, hogy mindenkinek tíz százalékkal kevesebbe kerüljenek ezek a közszolgáltatások. Kezdetben biztosan nem tudjuk megoldani azt, hogy kompenzálni lehessen a települések közti eltéréseket, de a későbbiekben erre törekszünk.

Lehetségesnek tartja, hogy akár harminc százalék feletti mértékben is csökkenjen a rezsi?

Most úgy látom, hogy a harminc százalékot el lehet érni, de ehhez azért további döntések is szükségesek. Az energiadíjak tekintetében sok minden múlik azon is, hogy ha le tudunk ülni tárgyalni a gázárakról az orosz partnerekkel, milyen kompromisszumokat tudunk kötni velük.

Van még árcsökkentésre tartalék az ön információi szerint az oroszokkal közösen aláírt hosszú távú gázszállítási szerződésben is?

Igen, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a környező országok – például Románia, vagy akár Bulgária – már túljutottak az ártárgyaláson, és jelentős csökkenést tudtak elérni a szállítási díjakban. Úgy tűnik, hogy a hangulat kedvező ahhoz, hogy mi is leszoríthassuk a földgáz árát a térségbeli országok szintjére. Egyelőre azonban csak tapogatózások történtek.

A hosszú távú szerződésen kívül milyen lehetőség volna még arra, hogy az E.ON-tól vásárolt hazai leánycégek, gázipari eszközök kivehessék a részüket a rezsicsökkentésből?

Egy biztos: nem kívánunk semmilyen résztulajdont átadni ezekből a megszerzett javakból. Együttműködésre viszont van lehetőség. A gáztárolókról például tudjuk, hogy azok érdekesek az orosz félnek, de ott egy bértárolási megoldás kialakítása lenne az érdekünk.

Számíthatunk még az állami jelenlét további erősítésére az energiaszektorban?

Igen, minden lehetőséget szeretnénk kihasználni annak érdekében, hogy az energiapiacon mi rakhassuk össze azt a mozaikot, amivel a leghatékonyabb lehet a működés.

Két összeillő mozaikdarabnak tűnik a meglévő állami Mol-pakett és a Magyar Villamos Művek (MVM) is. Van tervük arra, hogy az olajipari részvénycsomag átkerüljön az állami energetikai vállalathoz?

Nem, ez az állami vagyonkezelőnél marad. Az MVM tőkehelyzetének megerősítése kapcsán azonban többféle verzióval foglalkozunk, döntés viszont még nem született erről. Megpróbáljuk megtalálni a legjobb finanszírozási módot, és ez nemcsak az E.ON-cégek megvásárlása miatt, hanem – amennyiben megszületik a döntés a paksi bővítésről, akkor emiatt is – szükséges.

Mikor lehet kiírni a nemzetközi pályázatot az új paksi nukleáris blokkra?

Jelen helyzet szerint erre az év végén, vagy a jövő év elején kerülhet sor.

Hogy állnak a tárgyalások a Mollal a stratégiai gáztároló többségi állami tulajdonba vételéről?

Zajlanak az értékbecslések. Március végén kilencven napot adtunk magunknak arra, hogy lezárjuk az ügyletet, és ez tarthatónak is tűnik.

Nemrég úgy nyilatkozott, hogy a Mol kapcsán nemcsak a gáztárolóról, hanem a cég támogatási politikájáról is egyeztetnek, miután kiderült: az olajcég több tízmillió forinttal járult hozzá a Bajnai Gordonhoz köthető Haza és Haladás Alapítvány működéséhez.

Miután tudomásomra jutott ez az ügy, egyeztettem Hernádi Zsolttal, a Mol elnök-vezérigazgatójával. Ő elmondta, hogy nagyon szigorú rendszerben folyósítják ezeket a támogatásokat, a döntéseket előkészítő pontok összeghatárhoz kötöttek náluk. Ez már az a dimenzió, amibe az állam kisebbségi tulajdonosként nem szólhat bele, hiszen elég problémás volna az, ha befolyásolni tudnánk a cég napi üzletmenetét. Azt remélem azonban, hogy a jövőben a hasonló ügyekre nagyobb figyelmet fordítanak majd a társaságnál.

A szén-dioxid-kvóták eladásából származó bevételeket az elmúlt időszakban olyan energetikai pályázatok finanszírozására kellett fordítaniuk, amiket még az előző kormány indított el kellő pénzügyi háttér hiányában. Várható ennek ellenére, hogy új lakásszigetelési, energiahatékonysági pályázatokat is kiírnak a lakosságnak?

Sikerült olyan megállapodásra jutnia az Európai Uniónak, hogy lakossági célokra is felhasználható a kvóták értékesítéséből befolyó pénzek ötven százaléka. Kérdéses azonban, hogy számszerűsítve mit jelent ez majd a számunkra, mivel 2008 óta folyamatosan csökkentek a kvótabevételek. Négy és fél milliárd forint pedig még mindig hiányzik a korábbi panelprogram finanszírozásához amellett, hogy az elmúlt három évben közel tízmilliárd forinttal csökkentettük az elmaradást, hiszen az előző kormánytól erre a pályázatra körülbelül 14 milliárd forintos kötelezettségvállalást örököltünk. Az államtitkárság viszont azon dolgozik, hogyha ezen felül felszabadul valamilyen forrás, akkor kiírhassunk újabb pályázatokat.

Többször nyilatkozott arról, hogy tárgyal a Malév után egy esetleges új nemzeti légitársaság elindításáról. Van még ennek a tervnek bármilyen létjogosultsága?

Lehet, hogy túlzottan optimista vagyok, de szerintem erről muszáj folyamatosan tárgyalni. Nehéz megítélni, hogy mikor és kiben fogjuk megtalálni azt a partnert, aki hajlandó úgy belevágni egy új légitársaság felállításába, hogy az állam csak kisebbségi tulajdonosként szerepelhet abban, és elfogadja azt is, hogy az első, veszteséges évek finanszírozásából mi nem tudjuk kivenni a részünket. Ennek ellenére jelenleg is két országból tapasztalható érdeklődés, de ezeket nem nevezném meg. Annyit azonban elmondhatok, hogy mindkét esetben kelet felől, Ázsiából érkezett a megkeresés.

Ha már keletnél tartunk, a MÁV és kínai partnere nemrég beruházási szerződést kötött a Budapestet elkerülő V0-s vasúti szakasz megépítéséről. Kapnak ebben szerepet a hazai vállalkozások is?

Van erre lehetőség, ezzel kapcsolatban a tárgyalások kellős közepén vagyunk. Azt szeretnénk elérni, hogy amikor megszületik a magyar és a kínai oldalon a döntés arról, hogy a korábban aláírt egymilliárd eurós kínai hitelkeretet erre a beruházásra fordítják, akkor megállapodjunk arról is, hogy hány százalékban kaphatják magyar vállalkozók a munkát. Nagyon fontos ez a beruházás, mert így a teherforgalom elkerülné a fővárost, így a vonatok mentesülnének a torlódással járó négy-öt napos budapesti várakozástól, ezáltal jelentősen nőhet a tranzitforgalmunk.

Az állami mobilszolgáltatásra létrejött cég nemrég számos alkalmazottjától megvált. A többieknek lesz munkájuk?

Nem született még meg a végleges döntés arról, hogy lemondunk-e a piacra lépésről, vagy sem. Az egyetlen ésszerű megoldás addig viszont az, hogy csökkentjük a társaság költségeit. Szeretnénk megvárni a frekvenciapályázatok körüli helyzet tisztázódását, hogy dönthessünk a további teendőkről.

Az állami mobilszolgáltató egyik tulajdonosa, a Magyar Posta a saját területén is versenyre készül. Mennyire lepte meg, hogy a részleges piacnyitás után csak egy külföldi, jelesül az osztrák állami posta leányvállalata próbált Magyarországon piaci részesedést szerezni?

Nem tartok attól, hogy túl sok új belépő lesz a hazai piacon. A felmérések azt mutatják, hogy nem annyira a hagyományos postai szolgáltatások, mint inkább a tömeges reklám- és szóróanyagok iránt van érdeklődés az esetleges befektetők részéről. Ezen a területen viszont már kaphat versenytársakat az állami szereplő, ezért ki kell aknázni minden olyan lehetőséget, amit a posta hálózata hordoz magában. Van még fejlesztenivaló, lépésenként haladunk, és egyesével fogadjuk el azokat a javaslatokat, amelyeket a cég vezetése elénk tár. Abban bízom ugyanakkor, hogy hamarosan egy átfogó stratégiát is le tudunk tenni az asztalra.

Nem késtünk már el ezzel?

Úgy látom, hogy nem. Ebben segítségünkre van az is, hogy az új belépők érdeklődése elmaradt a várttól.

Egymásnak ellentmondó nyilatkozatok látnak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy miképp állunk az uniós források lehívásával. Van, aki ezermilliárdos nagyságrendben beragadt összegekről beszél. Ön mit gondol erről?

Optimizmusra ad okot a mostanra elért állapot. A rendelkezésre álló pénzek 95 százalékát ugyanis már meghirdettük, körülbelül 90 százalék esetében pedig a döntések is megszülettek. Természetesen óriási a teher a pályázókon is, hogy eredményesen tudják-e lehívni a forrásokat. Mindenesetre mérni lehet, hogy milyen ütemben gyorsultak fel a kifizetések az utóbbi időszakban. Létrehoztuk a fejlesztési kabinetet, felemeltük a szállítói előleget 30 százalékra, ami nagyon komoly változást hozott. Legalább ennyire fontos volt az önerőalap felállítása tavaly év végén, amelyből az önkormányzatok és kormányzati intézmények igényelhettek forrást a pályázataikhoz. Idén március végéig 400 milliárd forintot fizettünk ki úgy, hogy ebből a januárban kiutalt összeg mindössze 60 milliárdot tett ki. A cél 2013-ban 1500 milliárd forint kifizetése, tehát ha tudjuk tartani ezt a tempót, akkor ez megvalósulhat. Ezen kívül a korábbiaknál is szigorúbban nézzük a beruházásokat. Azt a programot, amelyik két hónapos lemaradásba kerül, egyszerűen töröljük a listáról. Az első ilyen döntést még e hónapban meghozzuk, és bízunk abban, hogy ennek hatására minden pályázó jobban odafigyel majd a kivitelezésre.

(Magyar Nemzet)