Horváth Viktória, az NGM turizmusért felelős helyettes államtitkára a Napi.hu-nak adott interjút.

Milyen ma a turizmus helyzete Magyarországon?

A vendéglátás és a turizmus helyzetéről fura kép él ma a fejekben: mindkét fogalom a könnyed, szabadidős elfoglaltság érzését kelti, kellemes időtöltést sugall és ezért sokan azt gondolhatják,hogy az itt dolgozóknak is könnyű a dolga. Ezzel szemben ez egy nehéz pénzkereseti lehetőség, lassan megtérülő befektetés, idegen nyelveken kell tudni, meg kell tudni szólítani, emberekkel kell tudni bánni, hétvégén és ünnepnapokon is dolgozni kell. Ráadásul éppen ennek a félreértésnek köszönhetően sok olyan fiatal kerül a pályára, aki nem is tudja mire vállalkozik, így nem csoda, hogy a vendéglátásban végzettek 60 százaléka hagyja el a pályát pár éven belül - a cukrászoknál ez az arány még rosszabb, eléri a 80 százalékot is. Ugyanakkor fontos, hogy jelenleg több mint 400 ezer ember megélhetése függ attól, miképp működik a turizmusgazdaság.

Mit lehetne tenni?

A szakmai oktatás erősítése nagyon fontos lépés lehetne, hiszen nem mindegy, milyen szakember gárda kerül ki a főiskolákból, és a vállalkozások milyen elégedettség mellett tudják alkalmazni ezeket a fiatalokat. Ennek megfelelően minél több szakembert kell bevinni az iskolákba, de ugyanez fordítva is igaz, azaz az oktatók is menjenek be a konyhákba tanulni, hiszen állandóan változnak az igények, nekünk pedig haladni kell a korral. Úgy gondoljuk hozzájárulna az oktatás minőségének emeléséhez az is, ha még több aktív, a szakmában dolgozó szakember kerülne be oktatóként az iskolákba, hiszen ők ismerik legjobban a változó igényeket, a kor elvárásait.

Éppen ezért a probléma mielőbbi megoldása érdekében oktatásfejlesztési munkacsoportot alapítottunk, melyben azokra a kérdésekre keressük a választ, miben lehetne változtatni, hogy ezeket a problémákat le tudjuk küzdeni. De ez a turizmus szempontjából csak egy terület, márpedig nekünk számos más kérdésre is választ kell adnunk.

Mint például?

Ahhoz, hogy a dolgok jól haladjanak, a kollégáknak, társszervezetnek, társminisztériumoknak meg kell ismerniük, hogyan és mitől működik jól a turizmus ágazat. Annak, aki közlekedéssel, mezőgazdasággal, egészségüggyel vagy egy település irányításával foglalkozik, nem kell feltétlenül értenie a mi szakmánkhoz, de ismerniük kell, melyek a turizmussal a közös kapcsolódási pontok. Látni kell, hogy ezek a területek összefüggnek, és sokkal jobb teljesítményt tudunk elérni, ha nő az összhang a szektorok között.

Szükség van a jogszabályi hátterek megváltoztatására és az ágazat költségvetési támogatására is. Az adózási jogszabályok változásával jött létre a nagyon sikeressé vált SZÉP Kártya program. A kártya beváltotta a kormány hozzáfűzött reményeit, hisz a munkáltatók számára biztosított kedvezményes adózáson keresztül ösztönzi a turizmusgazdaságot. A kereskedelmi szálláshelyek belföldiektől származó szállásdíj-bevételei az idei év első 8 hónapjában 8,3 százalékkal növekedtek, amely mögött egyértelműen a SZÉP Kártya áll. Ebben az évben már több mint 50 milliárd forint áramlott vissza a gazdaságba a kártyának köszönhetően, 20-25 ezer turisztikai és vendéglátóipari vállalkozás talpon maradását segítve. Az a munkáltató, aki SZÉP Kártyát ad a dolgozóinak, nem csupán az egészségük megőrzését és a pihenésüket támogatja, de egyben a nemzetgazdaságnak is jó szolgálatot tesz, hiszen munkahelyeket teremt, vagy véd meg.

Említette az egészségügyet is. Ez lehet az egyik erőssége Magyarországnak?

A gyógyturizmusban erős a pozíciója hazánknak, amelyet meg is kell őrizni. A csehek, a szlovákok, a románok mind elkezdtek komolyabb pénzügyi forrásokat fordítani erre a területre, és bár még megvan az előnyünk, ez könnyen eltűnhet, ha nem lépünk.

Ön jelenleg milyen irányt lát előttünk?

Mindenekelőtt létre kell hozni egy úgynevezett E-health, azaz e-egészségügy portált, ahol bemutatnánk az orvosturisztikai lehetőségeinket. Ha ezeket az információkat okostelefonon is elérhetővé tudjuk tenni a jövőben, akkor a jelenleginél jóval nagyobb célközönséget érhetnénk el, hiszen ma egyre kevesebben lapozgatnak prospektusokat, mindenki az interneten tájékozódik a lehetőségekről.

Világviszonylatban hazánk az 5. legnagyobb termálvíz nagyhatalom Japánt, Izlandot, Olaszországot és Franciaországot követően, ezért a másik fontos feladat, hogy minél többet tudjunk meg a gyógyvizeinkről. Az átfogó gyógyvízkutatást azért is építjük bele a 2014-20-as időszak programjaiba, mert szükség van egy részletesen anyagra, amely megmutatná, hogy mely vizünk pontosan mire jó, melyik és hogyan gyógyítja az egyes mozgásszervi gondokat, mely a nőgyógyászati panaszokat, vagy éppen a bőrbetegségeket. Ez már csak azért is fontos, mert azon országokban, ahol nincs komoly hagyománya a gyógyvizek használatának, el kell tudni magyarázni a biztosítónak, hogy miért akarja éppen ezt a gyógykezelést elszámolni - ehhez pedig egy orvosok által végzett, célzott kutatás nagy segítséget jelenthetne. Ezen is dolgozunk jelenleg, reményeink szerint a következő hónapokban sikerül véglegesíteni a programot, annak érdekében, hogy ha a források megnyílnak, azonnal kezdhessük a kutatást. Bízunk benne, hogy az új uniós költségvetési időszak forrásaiból erre a célra is tudunk támogatást biztosítani.

Ez lehetne a fő irány, az egészségturizmus?

Ez is lehet a jövő, ám nem lehet csak egy utat kijelölni, több lábon kell állnunk. Arra is figyelnünk kell, hogy Magyarország nem lehet csak gyógyító ország a külföld szemében. Ezzel nagyon óvatosan kell bánni, hiszen amikor valaki szabadságra indul, akkor bizonyosan nem azzal akar szembesülni, hogy "beteg vagyok", így olyan országképet kell elétárni, amiben ugyan a gyógyvizeink is benne vannak, de ugyanúgy a kulturális, gasztronómiai és szabadidős lehetőségekre is felhívjuk a figyelmet. A cél tehát, hogy komplex élményt ígérjünk és nyújtsunk.

Ez utóbbiaknál milyen újdonságokban gondolkoznak?

Nagyon komoly vonzerő lehet továbbra is a kulturális örökséghelyszínek meglátogatása, a mind a fiatalokat, mind az idősebb korosztályt vonzó kulturális fesztiválok ajánlása, a természeti örökségeink bemutatása. A kulturális és vallási vonzerők turisztikai hasznosításának egyik leghatékonyabb módja a tematikus utak kialakítása.

Ezért - a 2014-2020 között rendelkezésre álló uniós források bevonásával - különféle tematikus utakat tervezünk, ilyen lenne egy zarándokút létrehozása, vagy ipari műemlékek, de akár az észak-magyarországi várak körbejárása is. Gondolnunk kell a fogyatékkal élőkre, látni kell, hogy ez egy olyan piaci rés, amely egyben lehetőség is. Ebben a témában sok a teendő, hiszen - bár sok fejlesztés volt az elmúlt években - máig kevés helyen tudjuk megfelelő módon fogadni őket.

Kik lehetnek a célszemélyek, akiket ezekkel a kampányokkal meg tudnánk célozni?

A német nyelvű piacokról jelenleg inkább az idősebb korosztályból érkeznek vendégek, ezért meg kell fogni a náluk fiatalabb generációt is. Az orosz piac ugyancsak nagy lehetőségeket rejt magában, ők például jellemzően tudatosan költenek az egészségükre, az oroszok számára trendinek számít Magyarországra jönni. Amennyiben a vízumkiadás gördülékenyebbé válik, akkor az arab régióból is jóval többen látogathatnak el majd hozzánk.

Jelenleg a legfontosabb hívószavainkat a Budapest, Balaton, víz hármasa jelenti, ám például a távolabbi piacokról érkezők számára, mint például India, Kína, vagy akár Japán, maga Közép-Európa jelenti a terméket, amelynek mi csak egy része vagyunk. Azt gondolom, hogy ezen kívül a brit piacon is lesz helyünk, hiszen van, amivel megszólítsuk őket: ott amellett, hogy luxusnak számít a gyógyvíz, a hazai gyógyvíz terápiáink megoldást jelenthetnének a klimatikus körülményekből fakadó mozgásszervi panaszaikra.

A fogászattal már sikerült őket megszólítani.

Ez így van, ennek is köszönhető, hogy mára már egy több tízmilliárd forintos üzletág alakult ki, ami igen komoly - becslések szerint 60-70 milliárd forintos - szeletet jelent az egészségturizmusból. Ráadásul ez egy igen kedvező lehetőség, hiszen komoly továbbgyűrűző hatása van: ők általában nem két napra jönnek, a kezelésen túl szállást fizetnek, vásárolnak, kirándulnak, tehát jó átlagköltést biztosít a fogászati turizmus.

Ezt az ágazatot külön támogatja az állam az uniós forrásokból is. Van-e olyan másik kisebb részterület, ami a jövőben hasonló kormányzati figyelmet kaphat?

A hozzánk érkező vendégek közül sokan érdeklődnek a különböző bőr- és nőgyógyászati, plasztikai sebészeti és ortopéd szolgáltatások iránt, ám ahhoz, hogy ezen a területen jó eredményeket tudjunk elérni, szükség van olyan orvosi központok létrehozására, ahol profi módon kapcsoljuk őket össze a meglévő egyéb szolgáltatásokkal. Olyan egészségközpontokra van szükség, amelyek az orvosi funkciók mellett egyben 4-5 csillagos gyógyhotelek is, több nyelven kommunikáló orvosi és szolgáltató személyzettel. A központok létesítésénél fontos szempont a jó légi megközelíthetőség, illetve érdemes megfontolni, hogy már meglévő szobakapacitásra épüljenek rá.

Ha már a közlekedést említette: a Malév kiesése mekkora problémát okozott?

Részben nem jött jól, amelynek negatív hatását elsősorban a budapesti piacon a minőségi turizmus, konferenciaturizmus csökkenésében látjuk. Ugyanakkor a fapados járatoknak köszönhetően olyan fiatal generációt sikerült idecsábítani, amelynek bár nem túl magas az átlagos költése, viszont ők lesznek a jövő turistái, így ha most sikerül megfognunk őket, akkor a jövőben nagyot nyerhet velük az ország. Másképp mondva: lehet, hogy ma bulizni jönnek az országba, de lesznek ők még reumások is.

Az ő visszacsábításukban sokat segíthetne egy saját, nem fapados légitársaság, mint például a Sólyom?

Fontosabb lenne egy konferenciaközpont létrehozása, amely az egyik kulcsa a budapesti növekedésnek, éppen ezért jelenleg előkészítés alatt van ennek a kialakítása. Nem mellékes az sem, hogy a magyar főváros jelenleg még az olcsóbb kategóriába tartozik, egy ilyen létesítmény megnyitása pedig akár az árak emelésére is lehetőséget adna - ez a gazdaság növekedését is szolgálná.

Ezzel nem veszítünk idelátogatókat?

Egyáltalán nem. Ők ugyanis általában jól fizető vendégek, akik Bécsben a 4 csillagos szállodáért 4 csillagos árat fizet, itt pedig 3 csillagosat. Egy külföldi konferencialátogató kétszer annyit költ az itt tartózkodása alatt, mint egy szabadidős turista: 2012-ben a konferencialátogatók átlagosan 25 ezer forintot költöttek naponta, míg a szabadidős turisták 12.300 forintot. Tavaly a konferenciaturisták több mint 12 milliárd forintot költöttek el Magyarországon. Persze az áremeléshez tovább kell emelni a különböző szolgáltatások minőségét és szükség van az infrastruktúra fejlesztésére is.

Most annyiból kedvezőbb a szituáció, hogy az elmúlt időszakban mind a beutazó, mind a belföldi turizmus növekedni tudott. Azaz elmondhatjuk, hogy magunk mögött hagytuk a válságos időszakot. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy véget ért a munkánk, hiszen az ágazat versenyképessége még korántsem olyan, mint amit az adottságaink indokolnának. Mind a szolgáltatások sokszínűségét, mind a minőségét tekintve sok még a fejlesztendő terület, illetve megoldandó feladat a turisztikai vállalkozások jövedelmezőségének további javítása is.

Látni kell, hogy aki a turizmusból bevételt szeretne, annak pénzt is bele kell tennie. Ezt nehezíti, hogy mivel lassan megtérülő beruházásokról van szó, ezért a rövid távú programokban nem tud a szektor részt venni, hiszen 10-15 év, mire kitermelik a hiteleket. Ugyanakkor hangsúlyoznám, hogy nem a pénz a legfontosabb, hanem az együttműködés, az, hogy a vállalkozók, a civilek és az önkormányzatok le tudjanak ülni egy asztalhoz és közösen tervezzék a jövőt. Ilyen együttműködésekre egyébként több példa is van már az országban, ott általában jól működik a turizmus.

Az is segíthetne, ha Európában nem Magyarországon lenne a legmagasabb a szektort terhelő áfa.

Ahhoz, hogy a vendéglátás jobban menjen, nem ez az egyetlen eszköz, és ez ráadásul már inkább költségvetési, mint szakpolitikai kérdés. Én jelenleg sokkal fontosabbnak tartom, hogy a hangsúly a minőségre helyeződjön át, és helyreálljon a vendéglátás presztízse. Nagyon fontos az is, hogy még szélesebb körben elterjedjen az igény a színvonalas szolgáltatásokra, nagyobb érdeklődés alakuljon ki a hazai, minőségi alapanyagok iránt.

Ez most nem így van?

Nem mindenhol, pedig ezáltal az étterem meg tudná mutatni jobban a helyi sajátosságokat. El kell ismerni, hogy termelőből beszállítóvá válni sosem könnyű feladat, ahogy az étteremnek sem könnyű ez, hiszen neki is egyszerűbb lenne az egész listát egy beszállítóval beszereztetni. A minőség növelése mellett szükség van a minőség iránti igényre, azaz, az erre érzékeny keresletnek is fokozódnia kell, majd ezek együtt eredményezhetik az árak növekedését, amire szüksége van az ágazatnak, és az ebben dolgozó vállalkozásoknak.

A minőség emelése egyébként a fő célja nemzeti turizmusfejlesztési koncepciónak is, amelyet nemsokára társadalmi vitára bocsájtunk.

Milyen célokat határoz meg a koncepció?

Leginkább a turizmus ágazat versenyképességét, a minőség fejlesztésének szükségességét, az egyedi termékek kialakítását és a szolgáltatás fejlesztést hangsúlyozza. A főbb termékeket, főbb feladatokat kell benne meghatározni, hiszen a cél, hogy legyen egy olyan koncepció, melynek mentén dolgozunk a jövőben és ami irányt ad a pályázati források felhasználására, ami segít kidolgozni a turizmus intézményrendszerét, segíti elérni, hogy több legyen az átlagos költség, a beutazó, illetve a belföldi turista. A koncepcióba hiánypótló témákat is beemeltünk, hisz tudni kell a hazai turizmus valahol egy félkész termék, amely fejlesztésre és tökéletesítésre szorul.

Tehát most még csak a célokat fogalmazzák meg, vagy a megoldásokat is?

A célok meghatározásánál tartunk, amelyek sok esetben magukban hordozzák az odavezető utat, azaz magát a megoldást is.

Mikorra lehet belőle konkrét intézkedésterv?

Ezt ma még nem lehet megjósolni. Most a koncepció céljainak és jövőképének elfogadása a legfontosabb feladat, utána dolgozunk majd azok megvalósításán. A kormány számára fontos terület a turizmus, a bizottsági tárgyalások során az NGM megküzdött a forrásokért és óriási eredmény, hogy a következő uniós költségvetési időszakban, tehát 2014 és 2020 között mintegy 300 milliárd forintot költhetünk a turizmusra vissza nem térítendő források és pénzügyi eszközök formájában. Ennek felhasználása nagyban meghatározhatja az ágazat jövőjét.

Háromszáz milliárd forint juthat a turisztikának csak az uniós forrásokból 2014 és 2020 között

Jó megoldást jelent a visszatérítendő támogatás? Egyre több szakember hangoztatja, hogy jobb a visszatérítendő forrás, mert akkor azt egyrészt többször fel lehet használni az összeget, másrészt olyan biztos fejlesztésekre költik, amik idővel megtérülnek. Nem mellesleg az Európai Uniós is ebbe az irányba halad.

A mi felelősségünk, hogy olyan programokhoz adjunk forrást, amelyek fenntarthatóak. A vissza nem térítendő források most különösen fontosak lehetnek. A szakmát meg kell erősíteni az elmúlt pár év viharvert időszaka után, hiszen amikor ezek a szakemberek a szállodájukat tervezték 10-12 évvel ezelőtt, akkor nem számoltak a válsággal, vagy a devizahitelek megugrásával. Őket így tudjuk segíteni, hiszen jelenleg önhibájukon kívül nem képesek előteremteni azokat a forrásokat, amivel fedezni tudnák a fejlesztéseiket. Itt nem a milliárdos szállodaépítésekre kell gondolni, hanem például a gépészeti korszerűsítésre, a bútorok cseréjére. Nagyon fontos, hogy a pénzhiány ne látszódjon az épületeken, mert elveszhetnek a vendégek.

Mindezeket figyelembe véve hol lesz a szektor 20 év múlva?

A turisztikai szektor évtizedek óta húzóágazat Magyarországon, melyet az elkövetkező évtizedekben a mindenkori kormányzatnak erősíteni kell. Elképzelésem szerint Magyarország olyan turisztikai célpont lesz, ahova azért jönnek a vendégek, mert jók a gyógyvizei, ahol jó minőségű, nem génkezelt bor, vagy étel kerül az asztalra, és ahová sokféle kulturális program hívogat. Egy ország, ahol jó lenni, és amely sokszínűségével, ismert és büszkén megmutatott értékeivel, ízeivel, ritmusával feltölt. 20 év múlva az önkormányzatok és a vállalkozások már együtt kampányolnak belföldön és külföldön új vendégekért. Az ágazatban dolgozók biztos életpályán haladnak előre, a bankok helyett szakmai befektetők, üzemeltetők és kkv-k irányítanák a szállodai piacot. A turizmusgazdaságban foglalkoztatottak száma lényegesen nőni fog, a vendéglő és a szállásadók a minőségi helyi alapanyagok egyik legnagyobb vásárlóivá válnak. A vendégül látás szeretete kiegészül komplex termékekkel és profi, több nyelven is működő szolgáltatási attitűddel.

Ha ez mind megvalósul, akkor nem kérdés, hogy a jelenlegi 9 százalékról 10 százalék fölé is emelkedhet a turizmus súlya a nemzetgazdaságban.

(Napi.hu)