A területfejlesztés megújítását ígéri a Magyarországnak szánt uniós források 60 százaléka fölött felügyeletet gyakorló Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) alá tartozó tervezéskoordinációért felelős államtitkár, Komoróczki István. A szaktárca a fejlesztéspolitikai koncepció kialakításába független szakmai szervezeteket is bevont, így a Magyar Urbanisztikai Tudásközpontot is, amelynek ügyvezetője, Ongjerth Richárd szerint is volt mit tanulni az előző fejlesztési ciklus hibáiból.

− A területfejlesztés céljai között prioritásként említette a gazdaságfejlesztést, az energetikát, a városrehabilitációt, sőt a humán erőforrás javításának elősegítését is. Több helyen elhangzott, hogy a népességfogyás megállítása és Magyarország regionális központi szerepének megerősítése is a célok között szerepel. Hogy áll most az operatív programok kidolgozása, mennyiben lehet ezeket a célokat konkrét projektekhez, területekhez kötni?

− Komoróczki István: Egy hosszabb tervezési folyamat közepén vagyunk. Ahhoz, hogy testet ölthessenek azok a projektek, amelyekkel kapcsolatban a kormány megfogalmazta prioritásait, először el kell fogadni a partnerségi megállapodást, amit aztán kiküldünk Brüsszelbe. Az Európai Bizottság (EB) jóváhagyását követően lehet véglegesíteni az operatív programokat − ideértve a területfejlesztéssel kapcsolatosakat − és azok megvalósításának menetrendjét. Egyelőre a koncepciógyártás és a szakmai egyeztetés fázisában vagyunk, de azt azért elmondhatom, hogy a területfejlesztési, területi aspektusú operatív program (OP) mellett két másik fontos OP tartozik majd a minisztériumban a felügyeletem alá: a gazdaságfejlesztési és innovációs (GINOP), valamint a Versenyképes Közép-Magyarországgal kapcsolatos (VEKOP). Ezekben az operatív programokban a Magyarországnak szánt uniós források 60 százaléka ölt testet, a hétéves uniós költségvetési ciklusban hozzávetőleg 4200 milliárd forintról lesz szó. A részletekről a partnerségi megállapodás megkötését követően lehet beszélni, addig az operatív programok még tervezés alatt állnak. A tervezés hatékonyságának javítása érdekében a korábbiaknál szélesebb körű társadalmi párbeszédet folytatunk szakmai és civil szervezetekkel. Ezért is emeltük be például a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont által javasolt, területfejlesztéshez kapcsolódó koncepciókat az eddig elkészült nemzeti dokumentumokba.

Sűrű fél év következik

− Körülbelül milyen időtávban lehet számítani ezeknek az operatív programoknak a véglegesítésére?

− K. I.: A tagállamoknak 2014. április 22-ig kell Brüsszelnek benyújtaniuk a partnerségi megállapodásokat, ezek meghatározzák az előttünk álló hét évben (2014−2020) az uniós források felhasználásának alapstratégiáját, fő kihívásait és intézményrendszerét. Ezt követően három hónapon belül kell a tagországoknak elkészíteni és benyújtani az EB-nek a fejlesztési források felhasználását célzó operatív programokat. Azt érdemes látni, hogy politikailag is sűrű fél év áll előttünk. Nemcsak a magyar országgyűlési választások miatt lassulhat le az egyeztetési folyamat, de július 1-jével Brüsszelben is egy új Európai Parlament jön létre, lejár a José Manuel Barroso vezette EB mandátuma, ezért nem várható, hogy döntéseket hoznának nagy horderejű kérdésekben. A minisztériumban arra számítunk, hogy az új bizottság felállásával fognak ismét felgyorsulni az egyeztetések, és ha minden jól megy, őszre elkészülhetnek a konkrét és részletes programok. A magyar kormánynak nagyon fontos a szoros párbeszéd az Európai Unióval. Ennek fontos eleme, hogy az új EB-ben helyet foglaló magyar biztos elődjénél sokkal aktívabban és nagyobb készséggel vállaljon szerepet a nemzeti érdekek képviseletében.

− A következő ciklus forráselosztásához kapcsolódó intézményi változások mennyiben javítják majd a pénzlehívás hatékonyságát?

− K. I.: A minisztériumok szakmai felügyelete alá átkerült operatív programokat (az NGM esetében például a GOP és a ROP) a korábbi NFÜ Irányító Hatóságokból átalakult helyettes államtitkárságok felügyelik. Ezek a változások a tervezés hatékonyságának javítása miatt fontosak: a kormány által megszabott cselekvési program alapján a minisztériumi szakapparátus közvetlenebb viszonyt alakít ki a korábbi végrehajtó intézményekkel. Ez egyfelől fontos a kormány gazdaságpolitikai célkitűzésének sikeres végrehajtása szempontjából, másfelől garanciát jelenthet a szakmai tervezés és a hosszú távú projektműködtetés terén. A bizottság közelről figyeli a nemrég lezajlott intézményi változásokat, és ahogy az uniós szintű tervezés is egyre bonyolultabbá válik, úgy egyre nagyobb hangsúlyt kap a partnerségi megállapodáson keresztül kialakított prioritási sorrend. Mi is arra törekszünk, hogy a szakmai szervezetekkel ne csak egyeztessünk, de bevonjuk őket már a tervezés folyamatába is. Erre jó példa az urbanisztikai tudásközpont részvétele.

Újfajta logika érvényesül

- A Magyar Urbanisztikai Társasággal folytatott szakmai egyeztetéseknek is köszönhető, hogy újfajta logika fog érvényesülni a területfejlesztésben, ami a korábbiaknál jobban összekapcsolja majd az ágazati és a területfejlesztési, nemzetgazdasági prioritásokat. Miben hozhat ez az integráció változást?

− Ongjerth Richárd: Magyarországon gyakorlatilag a Rákosi-korszakig visszavezethető a szétválasztás a településfejlesztés és a nagyobb gazdasági célok között. A különböző szinteken más-más intézmények, más-más logikával, és tegyük hozzá, érdekek mentén végezték el a fejlesztési és kivitelezési feladatokat, márpedig ez a lobbizásnak mindig is melegágya volt. Gondoljunk csak az ágazati érdekekre a hetvenes években, amelyek gazdaságpolitikai irányokat tudtak a maguk javára átformálni. Ezek legjobb esetben is kioltották egymást vagy csak nem voltak megfelelő szinteken összehangolva. Üdvözöljük, hogy a minisztérium kezdeményezte részvételünket a koncepciógyártásban, ez volt az egyik sarkalatos pont, ahol az elmúlt évtizedek tapasztalataiból kiindulva szerettük volna elérni a különböző tervezési szintek összehangolását. Ez nemcsak önmagában a szakmai tervezésben segíti a hatékonyabb koordinációt, hanem például a tervezési időtávlatok összekapcsolását is lehetővé teszi − tudjuk, hogy a kormányzati tervezés más időhorizonton mozog, mint egy-egy nagyobb területfejlesztési projekt. Sommásan azt mondanám, hogy az ágazati és területfejlesztési integrációval azt akartuk elérni, hogy a választási ciklusoktól minél inkább mentesítsük az adott esetben több évtizedes távlatokban megfogalmazott fejlesztéspolitikai projekteket. Jó példa erre a “keleti nyitás” gazdaságpolitikája, ami évtizedek múltán jó eséllyel már nem nyitásnak, hanem új gazdaságdiplomáciai kapcsolatrendszernek fog tűnni. Az uniós tervezési skála a középtávú, hétéves ciklus, ez adta az alapját a mi integrációnknak is.

− K. I.: Ehhez hozzátenném, hogy a szakmai tervezés a hosszú távon belül természetesen időnként változhat, ezért az Országgyűlésnek háromévente benyújtunk egy felülvizsgálati javaslatot, és ha szükséges, a döntéshozók módosíthatnak a terveken. A nemzeti koncepció részeként kialakítottunk egy tervhierarchiát; ez meghatározza azt a területi sorrendet, amelyben rugalmasabban érvényesíthető a rövidebb távú gazdaságpolitikai célkitűzések és a hosszú távra szóló nagy tervek közötti átjárhatóság.

Kiegyenlítődés vagy lokomotív?

− Magyarországon az utóbbi évtizedekben a területi egyenlőtlenségek a legtöbb gazdasági mutató alapján nőttek. Vagyis a területfejlesztés egyik fő prioritása, a fejlettségbeli különbségek kiegyenlítődése nem érvényesült. Ezen hogyan lehet változtatni?

− O. R.: Hagyományosan két elv érvényesül a területfejlesztésben, az egyik a kiegyenlítés, amit ön is említett, a másik pedig az úgynevezett lokomotívelv. Ez azt jelenti, hogy a területfejlesztési prioritások nem a leghátrányosabb régiókat érintik, rászorultsági elv alapján, hanem azokat a területeket, amelyek képesek magukkal húzni a gazdaság egészét, beleértve a lemaradó régiókat is. Magyarországra eddig leginkább a kiegyenlítésre törekvés volt a jellemző, de ez nem volt hatékony. A tervezés összehangolásakor mi arra fektetünk hangsúlyt, hogy vegyes koordináció mentén mindkét elvet be tudjuk építeni a regionális politikai célok közé. Ezt hívják az uniós szakzsargonban a szubszidiaritás elvének − nem központilag dönti el a tervező, hol és mit akar látni, hanem a hatékonyság és a rászorultság elve alapján leosztja a kompetenciákat. Akkor lesz hatékony egy fejlesztési program, ha arról az adott területen leginkább érintett szervek dönthetnek, helyben. A közös dokumentumba mi igyekeztünk beleépíteni azt az EU számára is kiemelt kritériumot, hogy az adott projektek a meglévő belső erőforrásokra építsenek. Ha tetszik, ez a lokomotívelv beemelése a megfelelő keretek közé. Ezt csakis az integrált megközelítésben tudtuk megcsinálni, hiszen teljesen másfajta elvek és eszközök érvényesülnek a különböző fejlesztési szintek között. Kicsit leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy míg például a megyei jogú városok esetében a forráselosztásnál jobban érvényesül a lokomotív-, vagyis a meglévő erőforrásokra építő politika, addig a 16 megye esetében fontosabb a fejlettségi szintek kiegyenlítése. A megfelelő helyi intézmények a feltételei az endogén növekedésnek.

− K. I.: Nem csak az elvek szintjén jelentkezik ez az integrált megközelítés, hanem az intézményrendszerben is. Ezért volt fontos a kormánynak megtartani, sőt megerősíteni a megyék, a főváros szerepét a forráselosztásban és a fejlesztéstervezésben egyaránt. A megyéknek persze megvannak a maguk történelmi hagyományai is, de azt is látni kell, hogy a korábbi régiók túl fiatal képződmények voltak, nem voltak alkalmasak a területfejlesztésen belül az Európai Unióban fontosnak tartott szubszidiaritás hatékony érvényesítésére. A forráselosztásban a megyecentrikusságnak köszönhetően jött létre a decentralizáció. Természetesen nem arról van szó, hogy például Budapest fejlesztését visszafognánk, hanem azokra az ösztönzőkre akarunk most jobban építeni, amelyek a lemaradó területek felzárkózását segítik elő. Például, a német ajkú piacok közelsége miatt Nyugat-Magyarország, általában az Észak-Dunántúl volt iparosodottabb, fejlettebb területe az országnak, ám már látszik az a tendencia is, hogy az ipari beruházások szép lassan, de haladnak az Alföld irányába. Ezt a folyamatot is támogatni kell.

− A határon átnyúló projektek megtervezésében, kivitelezésében mennyire egyeztetnek a szomszédos országok megfelelő intézményeivel?

− K. I.: A visegrádi országok csoportjával folyamatos az egyeztetés. Jó példa erre a Duna Stratégia és az a nagyszámú határ menti együttműködés, amelyekben mi elsősorban koordinációs szerepet látunk el. Hiszen − mint eddig is hangsúlyoztuk − a legfontosabb, hogy helyben támogassuk az alulról jövő kezdeményezéseket, a helyi erőknek kell első körben megtalálniuk egymást. A céljaink közül még kiemelném, hogy a fejlesztésekben most nem csak a nagy infrastrukturális beruházások kapnak helyet, hanem az olyan önfenntartó vagy saját működésüket kigazdálkodni képes projektek is, amelyek minél hamarabb képesek lesznek leválni az uniós csapokról. Nagyon felértékelődik a pénzek felhasználásában a gazdaságosság és az önfenntartás. Meg kell tanulnunk a piaci működéssel együtt kialakítani a fejlesztéspolitikai irányokat. Az unió egyik kiemelt célja a globális versenyképesség javítása, Magyarországnak is ehhez kell kapcsolódnia. A hangsúly tehát a piaci versenyképesség javításán van, nem a látványos, de öncélú fejlesztéseken. Emellett jelentősebb hangsúlyt és számottevő erőforrást kell fektetni a kisvállalkozásokba is, hiszen a kkv-knak a globális piaci versenyben kell majd jobban helytállniuk. Magyarország felzárkózásában a hazai kisvállalati szektor exporterejének megújítása lesz hosszú távon a döntő tényező.

(Gerőcs Tamás, Napi Gazdaság)