A krynicai Gazdasági Fórumon hallott hozzászólásokból és beszélgetésekből világosan kiderül, hogy a közép-kelet-európai országok két, egymástól teljesen eltérő jövő előtt állnak, és hogy ezekből melyik valósul meg, az kizárólag az egyes országokon múlik.

Jelenleg Közép-Kelet-Európa kiválóan működik az Európai Unió „műhelyeként”. A magas szintű oktatás, a képzett munkaerő, a jó infrastruktúra, rugalmas munkaerő-piaci szabályzás és alacsony bérek kombinációja népszerűvé tette a régiót a világ vezető ipari termelői között Európában. Sőt, az elmúlt néhány hónapban a térség ellenállónak mutatkozott a globális gazdasági válsággal szemben éppen akkor, mikor a felzárkózó ázsiai gazdaságok kezdenek gyengülni és elveszteni a befektetők bizalmát.

Ugyanakkor, amennyiben a közép-kelet-európai országok ezen az úton haladnak tovább – multinacionális vállalatok gyártóbázisaként és továbbra is sikeres célállomást jelentve a nagyarányú külföldi befektetések számára – nem lesznek képesek a térség és Európa fejlettebb országai között meglévő szakadék áthidalására. Az életszínvonal és életlehetőségek Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában továbbra is a németországi, franciaországi vagy éppen holland szint alatt maradnak majd.

Van azonban egy másik, jóval kedvezőbb jövőkép is. Egy olyan, melyben a közép-kelet-európai országok életminősége és munkalehetőségei felzárkóznak az Európa sikeresebb térségére jellemzőkéhez.  Olyan, melyben a térség több mint csupán egy műhely: egy új regionális gazdasági központ, mely jelentősen hozzájárul az európai innovációhoz és versenyképességhez.

Ahhoz, hogy mindez megtörténhessen, áttörést kell elérni az innováció és a gazdasági dinamika terén: többet kell fektetni a kutatás-fejlesztésbe, egy olyan vállalkozásbarát gazdasági rendszert kell létrehozni, mely a kis- és nagyvállalkozásokat egyaránt támogatja (alacsonyabb adókkal, kevesebb adminisztrációval, befektetésösztönző intézkedésekkel) és egy nemzetközi szinten is életképes, virágzó kisvállalkozói szektort kell életre hívni. Másrészt pusztán a szabályzások és az infrastruktúra megváltoztatása nem elégséges: a sikerhez mindezeknél sokkal inkább minden országban a hozzáállás és gazdasági kultúra megváltoztatására van szükség.

Az eredeti blogbejegyzés ezen a linken érhető el.

(GE blog, Nemzetgazdasági Minisztérium)