Világválság, államadósság, IMF tárgyalások, valuta árfolyamok – csak néhány olyan gazdasági fogalom, amit egyre többször, egyre több helyről, és egyre több színben mutatnak be a különböző hazai és külföldi médiumok. A Műhely elhatározta, hogy utánajár a témának, és egy magyar gazdasággal foglalkozó cikksorozat keretein belül megkérdezi a kompetens szakembereket és az egyetemistákat a témáról. Első állomásként a kormány oldaláról Dr. Cséfalvay Zoltán parlamenti és gazdaságstratégiáért felelős államtitkárral beszélgettünk.

Hogyha képzeletben lefényképeznénk ebben a  pillanatban a magyar gazdaságot, akkor mit láthatnánk ezen a fotón?

Egy olyan gazdaságot, ami él és nyitott. Magyarországon a tavalyi évben 1,4 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék, és a hazánkban befektetett működő tőke értéke a GDP több mint 70%-át tette ki. Ha csak ezt a két adatot nézzük, már ezért is tévedés Magyarországot egy mondatban említeni Görögországgal, ahol 2011-ben 6,7%-kal csökkent a GDP, és a befektetett működő tőke értéke mindössze 11% volt. Nyilvánvaló azonban, hogy az európai folyamatok ránk is hatással vannak, hiszen a magyar gazdaság ezer szállal kötődik az európai, és főleg a német gazdasághoz. Találóan azt szokták mondani: ha Németország tüsszent, akkor mi náthásak vagyunk. A hazai gazdaság alapjait tekintve azonban nincsenek problémáink. Annak ellenére, hogy az államadósságunk reflektorfényben van, komoly lépések történtek az államháztartás stabilitásának biztosítása érdekében. Mindezeken kívül pedig, amit biztosan lehet még látni ezen a bizonyos képen, hogy van egy ország, ahol az elmúlt másfél évben tett reformintézkedéseket szinte meg sem lehet számolni.

Milyen átfogó megfontolás, célkitűzés áll az egyes gazdasági lépések mögött, és mit várnak ezektől?

Stabilitást és a gazdaság versenyképességének erősítését. Kizárólag az államháztartás stabilitásával nem lehet kikerülni abból a válságból, amibe Európa jutott. Erre a legjobb példa Görögország, ahol a két éve tartó folyamatos megszorítások ellenére lassul a gazdaság. Ezért mi azt mondjuk, hogy egyszerre van szükség stabilitásra ÉS növekedésre ahhoz, hogy a gazdaság erősödjön, és a versenyképesség növekedjen.

Akkor ezzel magyarázza az erős kül- és belpolitikai ellenállást, a kormány gazdaságpolitikájával szemben megfogalmazott éles kritikákat?

Én azt mással magyaráznám. Az alap probléma az, hogy szeptembertől gyökeresen megváltozott a világ, mert a piaci szereplők ráuntak, hogy az EU két éve nem tudja megoldani Görögország problémáját, annak ellenére, hogy az eurózóna GDP-jének alig valamivel több mint 1%-át adja a görög gazdaság. Az unió vezetői egy-két-három havonta összeülnek egy csúcsértekezletre, amitől előzetesen persze mindenki sokat vár, de aztán csak eltolják a kérdés megoldását egy következő csúcsra. Na, ezt az egyik csúcsértekezletről a másikra való evickélést unták meg őszre a piaci szereplők. Hogy ez hogyan kapcsolódik a magyar helyzethez? Létrejött az euró úgy, hogy nem intézményekre – mint például közös európai kötvény, egységes európai bankfelügyelet vagy közös pénzügyminiszter -, hanem szabályokra épül, amiket vagy betartanak, vagy nem. Ha végignézzük az euró tízéves történetét, akkor azt láthatjuk, hogy erős, nagy országok is folyamatosan megszegték a maastrichti kritériumokat, például a 3% alatti államháztartási hiányt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Magyarország sem volt képes ezt betartani, leszámítva a tavalyi, az idei és reméljük, a következő esztendőt. Az EU pedig erre válaszul még szigorúbb szabályokat vezet be, és a tetejébe a szabályszegő országokat még meg is bünteti, amitől még nagyobb lesz a baj.  Aztán egyszer csak az egész ügy átmegy morális történetbe, vagyis hogy egy adott ország azért nem tartja be a szabályokat, mert erkölcsileg rossz – na, nekünk pont ezt az időszakot sikerült elcsípnünk, amikor a maastrichti kritériumok megszegése mögött erkölcsi és politikai okokat keresnek.

Ha már ennyit emlegettük a bedőlt Görögországot, akkor adódik a kérdés, hogy mi garantálja, hogy Magyarországot elkerüli az államcsőd?

Ez egy teljes félreértés. 2002-ben 9,2%, 2006-ban 9,3% volt a magyar államháztartás hiánya, ugyanakkor volt 4-5%-os növekedés, de azt adósságból finanszírozták. Aztán beütött a világgazdasági válság, ekkor Magyarország az IMF-től és az Uniótól összesen 20 milliárd eurónyi hitelt vett fel, amelynek a visszafizetése idén kezdődik. 2012-ben 4,8 milliárd eurót kell törlesztenünk. Hogyan lehet ezt finanszírozni? Úgy, hogy az állam kimegy a pénzpiacra, és elad magyar államkötvényeket Az eurózóna mélyülő válsága, valamint Olaszország, Spanyolország és Portugália helyzete felnyomta a kamatszinteket az Unióban, így nálunk is. Januárban 9%-os hozamszint mellett forogtak a magyar államkötvények, ezt kellene letornászni 6-7%-ra. Védőhálóra van szükségünk ahhoz, hogy ezt az alacsonyabb hozamszintet elérjük, hogy olcsóbban tudjuk finanszírozni az országot. Ha ezzel a védőhálóval rendelkezünk, az egy jelzés a piaci szereplők felé, hogy bármi is történik, Magyarország akkor is tud törleszteni. Ebben az évben csak az eurózónában 1100 milliárd eurónyi adósságot kell megújítani - Németország, Olaszország és Spanyolország együttesen 500 milliárdnyi lejáró hiteltartozással áll szemben, amihez viszonyítva a mi 4,8 milliárdunk nem nagy tétel. Ezek az országok mind ki fognak menni pénzpiacra, ami óriási kínálatot és magas kamatokat fog generálni. Ahhoz, hogy Magyarország a piacról tudja finanszírozni magát - normális kamatszint mellett az államkötvények eladásával - szükséges egy ilyen védőháló. Ennyi a történet, nincs itt államcsőd!

De azért ez is egyfajta hitel, és ára van, hogy nálunk van ez a biztonsági pénzkészlet.

Igen, de ezeknek a biztonsági, készenléti hiteleknek nagyon alacsonyak a költségeik. Ha összehasonlítjuk, hogy a piacra való kimenetellel most, 8,5-9% kamatnál mekkorák az elérhető hozamok, valamint hogy a készenléti hitellel, 6-7%-os kamatszinttel mennyi lehet a hozam, akkor óriási a különbség.

Egyetemistaként muszáj rákérdeznem a felsőoktatási reformokra. Mi ezeknek a gazdasági magyarázata?

Két nagy terület van, ahol az állam a férőhelyek finanszírozásában erősen részt vesz: az orvosi és a műszaki képzés. Ez egyfajta állami jelzés, hogy a gazdaságnak ez az a két területe, amire most a legnagyobb szükség van, és ezért az adófizetők pénzét leginkább ezekre a területekre érdemes fordítani. A munkaerőpiacon egyik oldalon van körülbelül 600 ezer tartósan munkanélküli ember – nekik a közmunkaprogram és a Start munkaprogram segíthet -, a másik oldalon viszont komoly munkaerőhiány mutatkozik a mérnöki területen - a jól képzett mérnököket egymástól csábítják el a multik. Ha azt szeretnénk, hogy a külföldi működő tőke Magyarországra áramoljon, szükség van jól képzett munkaerőre. Tehát amikor arról beszélünk, hogy a szűkösen rendelkezésre álló állami forrásokat mire fordítjuk a felsőfokú képzésnél, akkor célszerű ezeket a gazdasági szempontokat, munkaerőpiaci igényeket figyelembe venni.

Saját bőrömön tapasztalom, hogy mi, fiatalok ebben a bizonytalan gazdasági helyzetben, mennyire jövőkép nélkül lépünk a munkaerőpiacra, mennyire nem tudjuk, hogy kapunk-e majd munkát, tudunk-e lakást, autót venni, gyereket vállalni? Mibe kapaszkodhatunk, mi adhat támpontot?

Több jó hírem van. Egyrészt maga a diploma nagyobb esélyt ad a munkaerőpiacon, magasabb fizetéssel. Másrészt a felsőfokú végzettség egy jelzés a munkaadók számára, hogy az illetőnek van valamilyen alaptudása, képessége a betanulásra. Harmadrészt erősíteni kellene a hazai vállalkozási szellemet. Nemcsak azt kell várni, hogy a diplomaosztó után megnyílnak a lehetőségek, hanem érdemes abban is gondolkodni, hogy az ember magának teremt lehetőséget. Sajnos a fiatalok, köztük az egyetemisták is eléggé ódzkodnak a vállalkozásindítástól. Én mindenkit arra bátorítok, hogyha van egy jó ötlete, akkor vállalkozzon. Gyakran nem is kell ehhez olyan sok pénz, mint azt elsőre gondolnánk.

De talán pont a már említett bizonytalanság miatt félünk belevágni egy vállalkozásba.

A vállalkozás mindig egy bizonytalanság, egy felfedezés kiszámíthatatlan környezetben. Új terméket, új tartalommal, új formában, új piacra eladni. De a vállalkozók pont ezt a bizonytalanságot szeretik. Az persze más kérdés, hogy sajnos a vállalkozásokkal kapcsolatos alapismeretek nincsenek a fejekben. Nyáron egy francia újság feldobta azt a kérdést, hogy ki Franciaország Bill Gates-je? Nem az a probléma, hogy nehéz volt megtalálni, hanem az, hogy magát a kérdést sem értették, miért fontos ez. Hasonló a helyzet Magyarországon is. Tudna a korosztályuk mondani néhány vállalkozót, akik az Önök példaképei? Mert ugyan vannak példaképeik, de jellemzően nem a sikeres, fiatal vállalkozók. Sokat segítene, ha a vállalkozók is példaképpé tudnának válni.

Akár vállalkozóról, akár munkavállalóról beszélünk, Ön szerint miért érdemes egy fiatalnak Magyarországon maradnia?

Valóban sokakban felvetődik a külföldi munkavállalás gondolata, viszont úgy látom, hogy aki elmegy, az általában 2-3 év múlva visszajön. Én személy szerint nagyon is támogatom, hogy a fiatalok menjenek külföldre, lássanak csak világot, és hozzák haza a tapasztalataikat. De azért azt látni kell, hogy a külföldi munkavállalás nem csak előnyökkel jár, sok nehézséget vállalni is kell: megéri-e az illetőnek a képzettségi szintje alatt dolgozni két ország között ingázva csak azért, mert jobb fizetést kap? Egyszer ennek a válságnak vége lesz - még hogyha az Európai Unió sokáig bizonytalankodik is -, és akkor, ha valahol lesz Európában gyors fellendülés, az itt lesz Kelet-Közép-Európában, mert itt meg van az a roppant erős szociális nyomás, ami ehhez szükséges. A kormánynak pedig az a feladata, hogy minden lehetséges feltételt megteremtsen ahhoz, hogy ebben a fellendülésben minél többen részt vehessenek.

Képzeljük el, hogy egy év múlva ilyenkor is készíthetünk egy pillanatképet a magyar gazdaságról. Mit vár, mennyiben fog mást mutatni az a kép, mint az interjú elején készített?

Azok a nagy port kavart reformok, amelyeknek a jogi alapját a Parlament tavaly megteremtette, ebben az évben elindulnak, és azt várjuk, hogy egy év múlva már eredményeket is hoznak. Jövőre ilyenkor egy sokkal nyugodtabb, letisztázottabb, csendesebb világban fogunk élni. Én nagyon bízom benne, hogy a reformoknak meglesznek az eredményeik, növekedő pályára állítják az országot, és amikor Európa kikerül a válságból, akkor ez lesz az a terület, ami a leggyorsabban fog fejlődni. Márpedig fiataloknak annál jobb világ elég nehezen elképzelhető.

(Műhely Online)