A kormány számára fontos, hogy mit mondanak a magyar államadósságról a hitelminősítő intézetek – jelentette ki lapunknak Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára, aki szerint azonban ezek az intézmények két-három hónapos késéssel követik az eseményeket. Az államtitkár, felidézve az elmúlt nyolc hónap erőfeszítéseit, aláhúzta: a kormány az előírt 3,8 százalékos költségvetési hiányt a válságadókkal, a különböző költségvetési megtakarításokkal teljesítette. Összesen 120 milliárdos megtakarítást sikerült elérnünk, ennek eredménye volt, hogy tavaly nem léptük át a tervezett hiányt. Ez idén 3 százalék alatti, 2,94 lesz. 2012-ig pedig a különadók segítségével konszolidálni fogják az államháztartás helyzetét.

Államtitkár úr, tavaly júniusban a kormány azt ígérte, hogy a következő három évben 1000 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást nyújtanak az Új Széchenyi-terv keretében a kis- és közepes vállalkozások számára. Ez évre ebből 300 milliárd forint támogatás kifizetését tervezték, és azt mondták, hogy 2011. január közepén elindítják a programot.
– Tegnap a kormány sajtótájékoztatón jelentette be a program elindulását. A pályázatok sokkal egyszerűbbek, áttekinthetőbbek lesznek, és sokkal gyorsabban történik majd az elbírálásuk is. Az Új Széchenyi-terv kidolgozása a Nemzetgazdasági Minisztériumban zajlott, míg a konkrét pályázatokat a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium dolgozta ki. Ezek között szerepelnek kutatás-fejlesztési és innovációs pályázatok is. A vállalkozások meg fogják találni a nekik megfelelőt.
– Az elmúlt hetekben három nemzetközi hitelminősítő intézet is leminősítette Magyarország államadósságát. Ön ezt egy korábbi nyilatkozatában egyértelmű piaci üzenetként értékelte, és azt mondta, hogy mielőbb ismertetni kell a kormány reformterveit, hogy tartósan finanszírozható legyen államadósságunk. Orbán Viktor kormányfő a napokban be is jelentett egy reformcsomagot, amellyel összesen százmilliárd forintot kívánnak elvonni a közösségi közlekedéstől, a gyógyszerkasszától, a nyugdíjrendszerből és a munkanélküliek támogatásából.
– A piac mindig egyértelmű üzeneteket küld, ha úgy tetszik, bináris kóddal dolgozik, tehát vagy veszik a magyar állampapírt, vagy nem. És az is egy üzenet, hogy milyen áron, magas vagy alacsony kamatszint mellett hajlandók megvásárolni az állampapírokat. A hitelminősítők döntése jelzés arra, hogy a piaci szereplők hogyan gondolkodjanak. Jó hír, hogy a magyar állampapírokat 2009 nyara óta veszik. Úgy látom azonban, hogy a hitelminősítő intézetek két-három hónapos késéssel követik az eseményeket. Ne felejtsük el, hogy mi történt itt az elmúlt nyolc hónapban. 2010 nyarán a kérdés az volt, mi történik augusztusban, szeptemberben. A kormány, szembesülve a költségvetés valódi helyzetével, az előírt 3,8 százalékos költségvetési hiányt a válságadókkal, a különböző költségvetési megtakarításokkal teljesítette. Összesen 120 milliárd forintos megtakarítást értünk el, ennek lett az eredménye, hogy nem léptük át a tervezett hiányt. Idén 3 százalék alatti, 2,94 lesz a deficit. A különadók segítségével 2012-ig konszolidáljuk az államháztartás helyzetét.
– Az IMF-nek is meg kell kezdenünk a törlesztést.
– Igen, ezért van szükség nagyon sok olyan változásra, ami a gazdasági növekedést is erősíti. A kérdés tehát úgy vetődik fel, mi történik 2012 után középtávon. Erre hangzottak el válaszként a miniszterelnök úr részéről a különböző intézkedések, amelyeknek az a célja, hogy stabilizálódjon az államháztartás.
– A közösségi közlekedéshez nyújtandó kevesebb támogatás mélyen érintheti a fővárost, ahol a BKV, mint ismert, csődhelyzetben van.
– Reformokra és átalakításokra van szükség. Fegyelmezett gazdálkodással sokat lehet megtakarítani. Az nem folytatható, hogy ellenőrizetlen célokra költjük el a pénzt. Ugyanabba a rossz rendszerbe beledobni a milliárdokat nem a legjobb megoldás. Ez vonatkozik a BKV-ra is. Ha üzenetként értelmezzük a leminősítéseket, a piac azt várja, hogy mondjuk meg, mi történik majd 2012 után, ehhez szeretnének látni egy átfogó programot. Ezen dolgozik most a kormány.
– 1994-ben a mostanihoz hasonló volt az eladósodottságunk GDP-hez viszonyított mértéke. Bokros Lajosnak, az akkori pénzügyminiszternek viszont lehetősége volt arra, hogy a forint csúszóárfolyam-leértékelésének eszközéhez nyúljon. Most ez a lehetőség sincs meg, hiszen a devizában felvett hitelek miatt százezrek kerülnének még súlyosabb helyzetbe, ha a forintleértékeléssel próbálkoznánk.
– Azt azért ne felejtsük el, hogy akkor 28 százalékos volt az infláció. A problémák egy részét Bokros Lajos az inflációval kezelte. Nem hiszem, hogy ezt a megoldást most bárki is szeretné. Nem vagyok híve a nemzeti valuta árfolyamával való gazdaságélénkítésnek. Az egész gazdaságnak kell versenyképesnek lennie. Látható, hogy most erős, növekedéspárti gazdaságpolitikát folytatunk. Az is látható, hogy az államháztartásban, az állam működésében sok átalakításra van még szükség azért, hogy sokkal jobban fel lehessen használni mindannyiunk adóforintját.
– Tavasszal lejár a kilakoltatási moratórium. Mi lesz a devizahitelesekkel?
– Nagyon nehéz a politika alakítóinak, hiszen egyrészt az államnak nyilvánvalóan segítenie kell azokat, akik nehéz helyzetbe jutottak. Nem szabad azonban az államnak olyan jelzést adnia, ami arra ösztönzi a polgárokat, hogy ne fizessék a lakástartozásukat. Nagyon sok család nehéz körülmények között él, mégis igyekszik törleszteni az adósságait. Ha könnyű megoldást kínálnak nekik, akkor felmerül a kérdés: miért fizessék? Sok százezren vannak, akik otthon megszorítást végeznek, hogy eleget tudjanak tenni hiteltörlesztési kötelezettségeiknek. Az államnak ezért pontosan meg kell határoznia, hogy melyik az a kör, amelyiknek segítséget tud nyújtani. Alapelv, hogy először a bankoknál kell elkezdeni, hiszen ők tudják, hogyan lehet kezelni ezt a portfóliót, átütemezéssel vagy egyéb módokon. Csak a végén lép be az állam. Csak a legvégső megoldás lehet az, hogy ha valaki nem tudja törleszteni az adósságát, akkor például önkormányzati bérlakássá válik a korábbi lakástulajdona. De ennek a konstrukcióján még dolgoznak.
– A penge élén kell egyensúlyoznia a kormánynak. Ilyen helyzetben a jegybank és a kormány harmonikus együttműködésére lenne szükség. Ehelyett a konfliktusukról szólnak a hírek.
– Szerencsés helyzet az, ha a fiskális és a monetáris politika összhangban van egymással, és egymást erősítik. Ebben az esetben a monetáris politikáért a jegybank, a fiskális politikáért a kormány a felelős. Azt azonban látni kell, hogy más a felelősségük. Az állam felelőssége, hogy az államháztartási hiány ne szaladjon el, hogy kezelhető legyen az államadósság, hogy rendes költségvetéssel dolgozzon. A jegybanknak a pénz értékállóságát kell garantálnia. Mindkettőre szükség van. Ahhoz, hogy jól éljünk, az kell, hogy alacsony legyen az infláció. Az infláció akkor szokott megszaladni, ha például az állam eladósodik. Például említhetem ismét Bokros Lajost, aki azt mondta, nyomjunk pénzt, és ez majd megoldja a történetet. De az infláció áldozattal jár, hiszen mindannyian megfizetjük a költségét. Szerencsés, ha mindkettő, a jegybank és az állam is jól látja el a feladatát. Azt, hogy a válságra miként kell reagálni, sok országban nem tudták. A jegybankok sem tudták. A Magyar Nemzeti Bank szigorúan tartja magát az inflációs elképzeléseihez, ami bizonyos értelemben helyes is. Az, hogy miként lépett a kamatokkal, túl hamar emelte-e vagy nem, csak a jegybank képes eldönteni. Ők vannak az információk birtokában. A forint gyengítésével semmit sem lehet megoldani, attól még a magyar gazdaság nem lesz erősebb. Amivel le lehet dolgozni ezt az adósságot, az egy erősebb, versenyképesebb gazdaság. Azért független a jegybank, mert egyetlen feladata van: a nemzeti valuta értékállóságának biztosítása. Nem véletlen, hogy így van ez Európa-szerte mindenhol, mégpedig azért van így, hogy az állam ne azzal oldja meg a költségvetési gondját, hogy szól a jegybanknak, nyomja a pénzt.
– Ha a 2004-től induló devizahitelezés ilyen nehéz helyzetbe hozta az országot, nem lehetett volna ezt jóval korábban látni, és időben közbelépni?
– A probléma gyökere 2002-re nyúlik vissza, amikor az államilag kedvezményes kamatozású lakásépítésre az új kormány azt mondta, ez nem jó, mert a „csúnya gazdagokat” segíti. Először a felvehető hitel nagyságát korlátozták, majd további korlátokat építettek be, végül oda futott ki az egész, hogy a bankok elkezdték a devizaalapú hiteleiket hirdetni. Nem is lett volna probléma, hogy ha a hosszú távú hitelekhez hosszú távú forrásokat szereznek be, azonban rövid távú forrásból finanszírozták a kihelyezett kölcsönöket. Miért érintené az embereket, hogy miként változik a deviza árfolyama, ha a bank egy hosszú távú fedezettel fedezte volna az ügyfélnek kihelyezett hosszú távú hiteleket? Itt a szokásosnál is rövidebb távú forrásszerzést akartak, aztán a kockázat jelentős részét áthárították. A probléma jelentős részben szociális kérdés is, és úgy is kell kezelni, nem csupán pénzügyi technológiával. A kilakoltatási tilalom egy olyan eszköz, ami egyfajta védelmet nyújt, de, mint említettem, ennek megvannak a fokozatai. Csak végső esetben tudom elképzelni, hogy valamilyen állami garancia mellett például önkormányzati bérlakássá váljon a magántulajdonú lakás. Ha valaki építkezik, tudja, mivel jár. Eljutni arra a pontra, hogy abban a házban, amit valaki felépített, bérlőként éljen, mert nem tudja fizetni a törlesztést, borzasztó. Nem hiszem, hogy erre vágynának az emberek.
– Az utóbbi napokban a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének pályázati botránya miatt ismét a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) korábbi működésével kapcsolatos anomáliákra irányult a figyelem.
– Az anomália érdekes kifejezés a jelenség leírására. Ennél azonban jóval összetettebb a probléma. Nagy átalakítások lesznek ezen a területen. Létrejött a Nemzeti Kutatási, Innovációs és Tudománypolitikai Tanács, amely stratégiai szinten foglalkozik az innovációs politikával. A Kutatási, Technológiai és Innovációs Alap feletti rendelkezés január 1-jétől átkerült a nemzeti fejlesztési miniszterhez, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal pedig most alakul át Nemzeti Innovációs Hivatallá. Nyáron már két belső átfogó vizsgálatot is folytattunk az NKTH ez évi és a megelőző években folyó tevékenységéről. Nagyon sok szabálytalanságot találtunk. Az első gazdaságpolitikai akcióterv keretében, azonnali egyenlegjavító intézkedésként, a Kutatási, Technológiai és Innovációs Alapból 16 milliárd forintot zároltunk. Az államháztartás helyzetének örökölt, lényegesen rosszabb helyzete miatt ezt az intézkedést elkerülhetetlenül meg kellett hozni. Ugyanakkor az ősz folyamán a tárca szempontjai alapján sor került 4,5 milliárd forint kifizetésére, amely figyelembe vette az aktuális nemzetközi kötelezettségeket, valamint a kis- és közepes vállalkozások forráshoz juttatásának prioritását.

(Magyar Nemzet)