"Meglepő, hogy 8 év szocialista kormányzás után ekkora bizalomvesztés van a piacokon. Magunk sem hittük volna. Maga használta a „böszmeség” kifejezést, hogy ilyen „böszmeségek” történtek az országban, hogy az ország iránti bizalom a nemzetközi piacokon ilyen ingatag. Nyolc év munkája, ahová elértünk. A kormány azon van, hogy ebből a helyzetből megoldást találjon a pénzügyi stabilitás biztosításával és a versenyképesség megteremtésével..."

"Ezen dolgozik a kormány. Ennek valóban része a bürokrácia jelentős csökkentése. Egyetértek képviselő úrral abban, hogy a bürokrácia csökkentésénél két feladat van; részben az a bürokrácia, ami a vállalkozókat érinti, és ennél valóban egy lassabb folyamat, amikor mindaz a háttérintézmény, ami az államigazgatás környékén van, annak átalakítása. A kormány tegnap és ma is ülésezik. Ebben a munkájában, terveiben és az akciótervében szerepel az adók csökkentése is, és szerepel az adónemek csökkentése is. Ha jól tudom, tíznél több adónem csökkentésére kerül sor a holnapi bejelentésnél. Arra kérem képviselő urat, hogy várja meg a holnapi bejelentéseket, és akkor tisztább képet fog kapni. Az a helyzet, ami előállt, a nyolc év gazdaságpolitikai katasztrófájának következménye. Ugye nem gondolja komolyan, képviselő úr, hogy a Canary Wharfon vagy a londoni Cityben két szendvics között a képviselők megpróbálják Debrecen nevét kiejteni, amit a Debrecen-Liverpool meccsen se bírtak rendesen kiejteni, és hogy ezzel foglalkoznának? Ha már csődről, az államcsődről beszélünk, utalnék 2006-ra, amikor az államháztartás hiányát a parlament 4,8 százalékosan határozta meg, majd úgy lett 9,8 százalék, hogy közben a Ferihegyi repteret is eladták. Hadd utaljak 2008-ra, amikor az IMF, az Európai Unió 20 milliárd dolláros támogatása mentette meg a költségvetést. Mi ez, ha nem csőd? A kormány eltökélt abban, hogy az államháztartási hiányt keretek között tartja, és ehhez a megfelelő lépéseket megteszi. Ami pedig az IMF tanácsait illeti, bizonyára képviselő úr is tisztában van vele, nagyon sokfajta gazdaságpolitikai elképzelés van a világban. Az a gazdaságpolitika, amit javarészt az IMF tanácsára és saját kútfőből a szocialista kormány követett, folyamatos megszorítást jelentett. Folyamatosan visszafogta a magyar gazdaság növekedését, és egy állandóan lefelé húzó spirálba vezette a gazdaságot. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Interpellációjának címe az, hogy lesz-e út a munkához, és a rövid, tömör válaszom az, hogy lesz. Egy picikét persze másképp, mint ahogy az önök kormánya idején ezzel próbálkoztak. Ha az "Út a munkához" című programra gondol, úgy látom, hogy alapvetően a program céljaival egyet lehet érteni, tehát azzal, hogy munkára képes, rendszeres szociális segélyben részesülők a közfoglalkoztatásba kerüljenek. Az eszköz azonban rossz. Ha megnézi a számokat, akkor azt tapasztalja, hogy gyakorlatilag ezek az emberek beszorulnak a segély-munka-segély ördögi körébe, és csak nagyon rövid ideig van valamilyen munkavégzésük. És ami ennél is rosszabb, gyakorlatilag egy nagyon-nagyon szűk töredékük az, amelyik aztán bekerül az igazi elsődleges munkaerőpiacra. Ezért ennél több és másabb lépésekre is van szükség. Gondolom, képviselő úr figyelmesen olvasta a kormányprogramot, abban szerepel, hogy tíz év alatt egymillió új munkahely jön létre az országban. Nagyon gyakran úgy szoktak fogalmazni, hogy a kormány egymillió új munkahelyet teremt. Egy picikét pontosítanék. Ebben az országban csak és kizárólag a vállalkozók teremtenek munkát, amiből persze logikusan következik, hogy a gazdaságpolitika középpontja a vállalkozó. 32/33 Olyan gazdaságpolitikát kell kialakítani, amelyben a vállalkozók képesek munkahelyeket teremteni, ez a megoldás. Ha ezzel szemben megnézzük az "Út a munkához" programot, akkor azt tapasztaljuk, hogy itt jelentős ellentmondások vannak. Amikor egy vállalkozó ad munkát egy munkanélkülinek, akkor a támogatás 25800 forint, amit kaphat, ha ugyanezt egy önkormányzat teszi, akár értelmes a munka, akár nem, 85 ezer forint. Úgy gondolom, ez kifejezetten vállalkozás- és ebből következően kifejezetten munkahelyteremtés-ellenes politika. Hogyan lesz egymillió új munkahely? Itt már elhangzott, mint említették néhányan, adócsökkentéssel, az adminisztrációs terhek csökkentésével. Ha belegondol abba, hogy olyan adórendszert működtettek, ahol 58 különféle adónem van, a vállalkozónak 400 különféle formulát kellene kitölteni - most nem beszélek csekkekről, időkről és így tovább -, ez az óriási adminisztráció megöli a vállalkozásokat. Nyilvánvalóan szükség van a szakképzés átalakítására. Mindannyian tudjuk, a magyar szakképzés nagyon elméleti oldalú, sokkal inkább gyakorlati jellegű szakképzésre van szükség. Az uniós forrásokban és azok pályázati rendszerében tapasztalható aránytalanságokat is minél előbb meg kell szüntetni, helyette célzottan munkahelyteremtésre és vállalkozásfejlesztésre kell fordítani a forrásokat. Úgy gondolom, hogy az "Út a munkához" program jelenlegi formájában sajnos zsákutca, és sajnos inkább csak a statisztikát javítja, mint a tényleges foglalkoztatást. Bekerülnek az emberek egy nagyon szűk időre, de ez gyakorlatilag nem jelent tartós munkavégzést. És ha belegondolunk, hány tízmilliárd megy el erre, akkor sajnos azt kell megállapítanunk, hogy ez a program az adófizetők pénzének, mindannyiunk adófizetői pénzének nagyon alacsony hatékonyságú felhasználása. És mint ilyen, úgy gondolom, a jövőben nagyon-nagyon kérdéses, hogy célszerű-e fenntartani. Értem képviselő úr devizahitelesek ügyével kapcsolatos aggodalmát, és szeretném megnyugtatni, a kormány azon dolgozik, hogy a lakás-devizahitelüket fizetni és törleszteni képtelenek számára megoldást találjon. Jó néhány megoldáson gondolkodik a kormány. Van ma egy helyzet, az elmúlt hat-nyolc év viszonylag magas kamatszintje miatt a lakosság egyre nagyobb mértékben a devizahitelek felé fordult. Ez ma egy gazdasági probléma, de a következménye szociális probléma, amely közel százezer háztartást érint. Egy Magyarország súlyú országra körülbelül másfél perc jut, ami azt jelenti, hogy ha egy-egy vélemény vagy nem minden esetben szerencsés megfogalmazás elhangzik egy országban egy politikustól, nem hinném, hogy az egyből ebbe a másfél perces board vitába bekerülne. Sokkal nagyobb súlya van annak, hogy az elmúlt nyolc évben Magyarország elvesztette azt a bizalmat, amivel rendelkezett, és ez az, ami igazán nagy súllyal esik latba. Tisztelt Képviselő Úr! Mélyen osztom aggodalmát, és úgy látom, itt végigolvasva a lehetőségeket, hogy sajnos az állam lehetőségei kimerülőben vannak. Az állam többször megpróbált ebben segíteni, ha jól tudom, az APEH is több alkalommal adott fizetési haladékot, és ön itt említette a kormány által való kötelezettségvállalást, nevezetesen egy likviditási hitellel. A Ganz-Röck azonban sajnos már korábban is nehéz helyzetben volt. Tehát az, amit a kormány döntött, ebben az esetben sajnos nem alkalmazható, és az a forrás, amire gondolt, nem alkalmazható erre a vállalatra. Hasonlóan más megoldások, amelyek állami segítségnyújtást jelentenének, sajnos vagy az államháztartási törvénybe, vagy más törvényekbe ütköznek. Tehát az a gyanúm, itt végignézve, amit kollégák készítettek anyagot, hogy kimerülőben vannak az állami segítségnyújtás lehetőségei, és attól tartok, hogy gyakorlatilag ameddig a magántulajdonosok nem emelnek tőkét a cégben, addig itt igazi megoldás nem lesz. Ennek ellenére azt tudom ígérni, hogy megnézzük részleteiben, milyen egyéb lehetőségek vannak. Azok a lehetőségek, amelyekkel eddig foglalkozott a kormány - ez a tömör válasz lényege -, sajnálatos módon nem felelnek meg az európai uniós és a magyar jogszabályoknak. Ismerünk minden olyan véleményt az ÁSZ-tól kezdve és minden más felmérést, amely az államháztartás helyzetét próbálja megközelíteni és leírni. Azt azonban ön is látja, ha csak egy picikét körbenéz a világban, vagy akár a leköszönő pénzügyminiszter is említette, hogy azért az államháztartásnak, ha csak ezt a 3,8-es hiány tartását nézzük, ott is vannak még felmerülő kockázatok és rizikók. Tehát teljes képet akkor kapunk, ha egyszer eljutunk addig, hogy valójában minden minisztériumnál véglegesen át tudjuk világítani a költségvetés állapotát, és bizonyára ön is ismeri, Varga Mihály államtitkár úr vezetésével is működik egy bizottság, amelyik ezt még alaposabban megnézi. Én úgy gondolom, akkor kapunk tiszta képet. Magyarországon sokan emlegetik ezeket a csontvázakat, amelyek kiesnek a szekrényből. Belépve a minisztériumba, néhány nap alatt nagyon sokat lát az ember, és attól tartok, hogy ezek még nagyon szép számmal lesznek. Ebben a költségvetésben, ami itt zajlott az elmúlt időszakban, itt olyan keresztülfinanszírozások vannak, hogy el se tudná képzelni; mindenki mást finanszíroz. Tiszta vizet kellene önteni a pohárba, minden forrásnak pontosan meg kell adni a helyét, és annak felelősségrendszerét. Úgy gondolom, hogy egy teljesen új költségvetéssel fog indulni a következő év, amelyben valóban a befizetett adóforint arra a célra megy, amiért kivetették. Ez az alapvető probléma Magyarországon, hogy bent, az államháztartás rendszerében keresztfinanszírozás zajlik. Amire kivetették, adónak van egy neve, arra kell fordítani. Ha ez így történik, akkor ez elszámoltatható, és akkor lesz egy tiszta, világos költségvetése Magyarországnak nagyon sok idő után. A fogyasztóvédelem szerepe egyre nagyobb a világban, és Európa jó néhány országában külön minisztériumok is vannak a fogyasztóvédelemre. Úgy gondolom - és ebben egyetérthetünk -, hogy a fogyasztóvédelem akkor működik jól, ha a hatóság, a vállalkozók és a civil szervezetek között partneri együttműködés alakul ki, és itt a partneri együttműködés talán a legfontosabb. Azt hiszem, hogy a hatóság talán legfontosabb feladata az, hogy betartsa és betartassa a szabályokat, de nem hinném, hogy feladata lenne, mint ami néhányszor előfordult, hogy üldözze a vállalkozókat. Gondolom, erre célszerű lesz majd figyelni. A vállalkozóknak saját jól felfogott érdekük egyébként, hogy minőségi javakat és szolgáltatásokat állítsanak elő. Úgy gondolom, hogy a civil érdekképviseleteknek sokkal nagyobb szerepük lehetne, mint ami eddig volt, a fogyasztóvédelem területén, és azon vagyunk, hogy ennek a három szereplőnek - ahogy említettem: hatóság, vállalkozó, civil szervezetek - partneri viszonyon alapuló együttműködési rendszerét kialakítsuk. De azért hadd tegyem hozzá, hogy a legeslegjobb fogyasztóvédelem egyébként szerintem maga a verseny. Minél nagyobb a verseny, annál inkább lehet racionális döntés a fogyasztó számára, ha valahol éppen csalódás érte, akkor egy másik piaci szereplőhöz megy. Úgy gondolom, hogy a verseny erősítése is egy nagyon fontos fogyasztóvédelmi lépés. Említette a Gazdasági Versenyhivatalt. Meggyőződésem, hogy a Gazdasági Versenyhivatal egy jól működő Gazdasági Versenyhivatal, egy hatékony Versenyhivatal minden szabad piacgazdaság legeslegfontosabb intézménye. Amennyiben nem szeretnénk, hogy ebben az országban korrupció, kartellek, monopolhelyzetek legyenek - és gondolom, nem szeretnénk -, akkor úgy gondolom, hogy minden lehetséges eszközzel, technikával, személyzettel, szervezettel meg kell erősíteni a Gazdasági Versenyhivatalt, és a Nemzetgazdasági Minisztérium ezen lesz."

(Forrás: parlament.hu)