Szakszervezeti konföderáció is köthet majd kollektív szerződést - Kezdődik a parlamenti vita az átmeneti rendelkezésekről. Interjú Czomba Sándor államtitkárral a Magyar Nemzet 2012. június 4-i számában.

Alig egy hónap és hatályossá válik az új munka törvénykönyve. Saj­tóhírek szerint mégis nagy a bi­zonytalanság, úgymond még bármi változhat, sőt, akár csúszhat is a ha­tálybalépés.
- Múlt szerdán került a kormány elé az átmeneti rendelkezések tervezete, ami át is ment, így ma megkezdődhet a parlament­ben az általános vita. Az átmeneti rendelke­zések és a módosítások részeként hatvan­hat olyan törvénybe kell belenyúlni, ame­lyekre a munka törvénykönyve hivatkozik. A főszabály az, hogy az új törvény július el­sejétől él, ugyanakkor vannak olyan terüle­tek, ahol ez problémát jelentene. Ilyenek például a szabadságok kiadása, a távolléti díjak számítása vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás. Ezekre vonatkoznak az átmeneti rendelkezések, így az admi­nisztráció csökkentése, és a világos joggya­korlat érdekében december 31-ig fenntart­juk ezek hatályát, majd csak ezután lépnek életbe az új szabályok. Csúszni nem fo­gunk, én azt látom, hogy határidőre min­den munkát elvégzünk.
- Tény, hogy a közelmúltban több érin­tett érdekcsoport is régi-új igényeket jelentett be a már elfogadott munka törvénykönyvé­vel kapcsolatban. Ilyen a vasárnapi munka­végzés ügye, vagy hogy az Audi is jelezte, ru­galmasabb foglalkoztatási körülményeket szeretne.
- Jeleztük, hogy amennyiben szükséges, úgy az átmeneti intézkedéssekkel párhuza­mosan készek vagyunk pontosabbá, vilá­gosabbá tenni a munka törvénykönyve egyes rendelkezéseit még a hatálybalépés előtt. Strukturális változtatások viszont nem lesznek. Az egyik ilyen pontosításra, egyértelműbb megfogalmazásra szoruló ügy a pótszabadság kérdése. A sajtóban megjelent, hogy a munkavállaló elbukhatja a tíz nap pótszabadságot, de ez nem igaz. Itt arról van szó, hogy a munkaszerződésben csak a munkavállaló javára lehet eltérni, kollektív szerződésben adott esetben vi­szont a munkavállaló kárára is. Kíváncsi lennék, hogy meddig maradhat meg egy szakszervezet, amely beáldozza a tíz nap pótszabadságot. Ez életszerűtlen. Olyan le­het, hogy erről lemond a szakszervezet egy nagyon komoly ellentételezés, például radi­kális béremelés fejében. Mivel ez sem túl életszerű, úgy módosítunk, hogy a pótsza­badság kérdésében munkaszerződésben és kollektív szerződésben is csak a munkavál­laló javára lehet majd eltérni. Fontos elem végül, hogy jelezték, az EU is vizsgálja az új munka törvénykönyvét. Emiatt szakértői szintű egyeztetéseket folytattunk Brüsszel­lel, amelyek után az apróbb értelmezési kü­lönbségeket tisztáztuk, ezeket átvezettük. Azt azonban hangsúlyoznám, hogy eredeti­leg sem volt semmi olyan probléma, ami nemhogy kötelezettségszegési, de bármi­lyen eljárás megindítását indokolta volna.
- Az MSZP szerint viszont a kormány azért titkolódzik az átmeneti rendelkezések­ről mert még az utolsó pillanatban is a munkavállalók helyzetét rontó javaslatok­kalfog előállni.
- Szó sincs erről! Ezek a pontosítások, módosítások a munkavállalók érdekeit szolgálják. Folyamatosan tárgyalunk a szakszervezetekkel, így kilencpontos ja­vaslatukból pár pontot részlegesen átveze­tünk, illetve pontosítani fogunk. így példá­ul elfogadtuk és a törvényjavaslat tartal­mazni fogja, hogy tagszervezetei felhatal­mazása alapján szakszervezeti szövetség is köthet kollektív szerződést.
- Munkaadói oldalról is érkeztek ilyen igények?
- Írásos formában ők nem kerestek meg minket, ettől függetlenül például a vasárnapi munkavégzéssel kapcsolatos problémát meg kell oldani. A most hatá­lyos szabályozáshoz képest az új munka törvénykönyve alapján valóban az a hely­zet állhat elő, hogy a hipermarketek nyitva lehetnek vasárnap, a hazai kis boltok vi­szont nem. Több javaslatot is tettünk a kormánynak és az tűnik jó megoldásnak, hogy a kereskedelmi törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet foly­tató munkáltatók számára pótlékfizetési kötelezettség mellett biztosítjuk a rendes munkaidő vasárnapra történő beosztását, ami lehetőséget ad a vasárnapi nyitva tar­tásra a kis üzleteknek. Nem reprezentatív felmérés szerint a vasárnap jelenleg is dol­gozók kétharmada kéri ennek a lehetőség­nek a fenntartását a pluszjövedelem miatt. A vasárnapi munkavégzésért ugyanis bér­pótlékot kell fizetni. A környező országok­ban ráadásul nincs korlátozva a vasárnapi nyitva tartás és munkavégzés, így félő, hogy ha túl nagy nálunk a szigor, komoly versenyhátrányba sodorjuk ezt a szektort. Értjük és megértjük azt a javaslatot, hogy a kereskedelmi dolgozók is pihenéssel, csa­ládjukkal tölthessék a hétvégéjüket, jóma­gam is osztom ezt, de a válság közepén, ilyen gazdasági és foglalkoztatottsági hely­zetben nagyon fontos, hogy akik tudnak és akarnak vasárnap dolgozni, illetve vásá­rolni, azoknak adjuk meg erre az esélyt. A munka törvénykönyve ugyanakkor rögzí­ti, hogy vasárnapi munkavégzés esetén is egy hónapban legalább egy pihenőnapot vasárnap kell adni a munkavállalónak.
- Most indult be a negyedik nemzeti konzultáció, amely több, a munka világát érintő kérdéssel is foglalkozik. A konzultá­ció eredménye hathat-e később a munka törvénykönyvére?
- Gyakorlatilag nem. Azon túl, hogy a munka törvénykönyve júliustól hatályos, a konzultáció pedig eleve augusztus végéig tart, a konzultáció kérdései nem mennek szembe a munka törvénykönyve alappillé­reivel, akár igennel, akár nemmel válaszol­nak rájuk.
- Pedig közös pont a minimálbér kérdé­se, amivel kapcsolatban felvetődött a regio­nális, területi minimálbér megállapításá­nak lehetősége. Továbbra a fenntartják ezt az elképzelést?
- A munka törvénykönyvében egy mondat valóban rögzíti, hogy a mindenko­ri kormány felhatalmazást kap arra, hogy különböző gazdasági és más helyzetekre való tekintettel van lehetősége a minimál­bér eltérítésére. Ez az intézmény tizenhat uniós tagállamban létezik, igaz, a területi eltérítéssel senki sem él, mert ez a lehető­ség nemcsak közgazdaságtani, hanem sú­lyos politikai kérdés is. Bizonyíték erre, hogy amint ez nálunk felvetődött, az ellen­zék azonnal durva támadásba lendült. Pe­dig az OECD évek óta javasolja a területi el­térítést a tagállamoknak, Magyarország­nak pedig különösképpen, hiszen ezzel a hátrányos helyzetű régiókban munkahe­lyeket lehet megtartani, illetve munkahe­lyeket teremteni. Politikai vonzata miatt azonban a magyar kormány asztalán sem szerepel ez a lehetőség, inkább másfajta el­térítésben gondolkodunk. A pályakezdő fi­atalokat sajnos katasztrofális foglalkozta­tottsági adatok jellemzik, egyrészt mert a végzettségük nem harmonizál a munkaerő-piaci igényekkel, másrészt mert nin­csen munkatapasztalatuk. Csak akkor fog­ják őket alkalmazni, ha az általuk nyújtott teljesítmény és a nekik fizetett pénz össz­hangban van egymással. Számos uniós or­szágban, így Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban is bevett gyakorlat, hogy a pályakezdők minimálbére el van té­rítve. Ezzel a módszerrel sikeresen tudják munkához segíteni a pályakezdő fiatalokat az érintett tagállamokban, ezért ezt a lehe­tőséget a következő évekre vonatkozóan nekünk is érdemes megvizsgálni.
- Az új munka törvénykönyvével kap­csolatban a legtöbbször visszatérő és min­den munkavállalót érintő félelem, hogy a bérek Csökkenését okozza. Általában a mű­szakpótlékkal kapcsolatos változásokkal hozzák ezt összefüggésbe. Van félnivalójuk a dolgozóknak?
- Korábban is jeleztük, hogy a munka törvénykönyvének nem célja a keresetek csökkentése. Ezt szem előtt tartottuk az alapkoncepciónál és az átmeneti rendel­kezéseknél is. Ami a műszakpótlékot illeti: akik valóban műszakba járnak - azaz hat­tól kettőig, kettőtől tízig, tíztől hatig -, azok semmit nem fognak észrevenni a módosításból. A tizenöt százalékos dél­utáni pótlék megszűnik, ugyanakkor har­minc százalékra emeltük a műszakpótlé­kot, ami kiváltja a délutáni és az éjszakai pótlékot. Magyarul négy órát elvettünk ti­zenöt százalékban, de négy órát hozzátet­tünk harminc százalékban, azaz matema­tikailag és a valóságban is az a helyzet, hogy aki műszakba jár, annak nem csök­ken a bére. Ugyan az egészségügyben fel­vetődtek aggodalmak, az ágazati jogsza­bályok lehetővé teszik, hogy a munka tör­vénykönyvétől eltérő szabályokat alkal­mazzanak. Ez meg is történt.
- A másik leghangsúlyosabb kritika, hogy az új munka törvénykönyve kiszolgál­tatottá teszi a munkavállalókat és gyengíti a védelmüket ellátó szakszervezeteket.
- Nem úgy ismerem a szakszervezete­ket, akik együttműködési megállapodást írnak alá akkor, ha úgy érzik, ellehetetlení­tik őket és nem tudják ellátni a dolgozók érdekképviseletét. Márpedig a szakszerve­zetek, a munkaadók és a kormány között létrejött ez a megállapodást, ami keretet ad arra, hogy mindhárom oldal azon fáradoz­zon, hogy minél több embernek legyen munkahelye Magyarországon. Ami a munkavállalói jogok csorbítását illeti, egy­szerűen nem igaz, hogy szűkült a kereszt­metszet. A szociális konzultáció eredmé­nyeként fennmaradt, sőt még erősödött is a védett korúak munkajogi védelme. A szabadságra vonatkozó szabályozás lénye­gében nem változott, az új munka törvény­könyve mindkét szülő számára biztosítja a gyermekek után járó pótszabadságot, sőt lehetővé teszi, hogy a gyermek gondozása céljából akár mindkét szülő igénybe vegye a fizetés nélküli szabadság lehetőségét A fogyatékos gyermek után ezenfelül még to­vábbi pótszabadság jár a munkavállaló­nak. Ugyanígy á közszférában már műkö­dő szabályozást meghonosítva, a verseny­szférában is kötelezővé teszi az új törvény a munkáltató számára, hogy a munkavállaló ez irányú kérése esetén a gyermek három­éves koráig biztosítson a napi munkaidő felének megfelelő részmunkaidős foglal­koztatási lehetőséget. A törvény egyebek­ben a munkaszerződéstől eltérő foglalkoz­tatás tartamát az évenkénti száztíz napról negyvennégy napra csökkenti. Természe­tesen további példákat is lehetne sorolni, de talán már ebből is látszik, hogy az új munka törvénykönyvében szó sincs a munkavállalói jogok csorbításáról.
- Számtalanszor elhangzott már, de most, a hatálybalépés előtt talán nem árt még egyszer visszatéríti rá. Mi az új munka törvénykönyve célja, és milyen eredménye­ket vár tőle a kormány?
- A legfontosabb, hogy egy olyan jog­szabály működjön, ami a foglalkoztatás bővítését segíti. Önmagában a munka tör­vénykönyve új munkahelyeket nem hoz létre. Azt a környezetet viszont megterem­ti, amelyben munkaadó és munkavállaló hamarabb egymásra találhat, hogy megfe­lelő jogszabályi környezetben minél töb­ben dolgozzanak. Olyan rugalmasságot akarunk biztosítani, ami akár egy válság közepette, akár egy nyugodt, jól működő gazdaságban is képes megteremteni Ja munkáltató és a munkavállaló közötti köl­csönösséget és hatékonyságot. Az eddigi szabályozáshoz képest az új munka tör­vénykönyvében a kereteket határoztuk meg, és a felekre bízzuk, hogy ezeken a kereteken belül megválaszolják a tartalmi kérdéseket.

(Magyar Nemzet)