Az ILO tripartit felépítése egyedülálló az ENSZ rendszerében, hiszen a munkaadók és munkavállalók szervezetei egyenlő partnerként vesznek részt az irányító testületek munkájában.
Az elmúlt években az ILO tagországainak kormányait magába tömörítő Kormányzati Csoport egyre fontosabb szerepet játszik a szervezet életében. A Kormányzati Csoport elnökének koordinálása mellett az egyes regionális országcsoportokat képviselő regionális koordinátorok aktív munkájának köszönhetően a Kormányzati Csoport számos, a szervezet működését alapvetően meghatározó kérdésben közös véleményt fogalmazott meg, amely a kormányzatok érdekegyeztetése szempontjából különös jelentőséggel bír. A kormányzati csoport elnöki tisztségét 2010 júniusa és 2011 júniusa között Magyarország töltötte be, amely szerepkörben hazánk nagyban hozzájárult a Kormányzati Csoport erősödéséhez, láthatóságának növeléséhez.
1919 és 2013 között 189 egyezményt, továbbá 202, részben az egyezményeket kiegészítő, részben önálló ajánlást, ezenkívül számos egyezmény értékű jegyzőkönyvet fogadtak el, amelyek alapvető emberi jogokat, munkaerő-gazdálkodást, munkaügyi viszonyokat, foglalkoztatáspolitikát, szociális védelmet, munkavédelmet fognak át.
Az ILO a változó nemzetközi környezethez való alkalmazkodás jegyében hirdette meg az aktív partneri kapcsolatok politikáját, mely segítségével közelebb igyekszik kerülni tagországaihoz. E politika jegyében az ILO 14 szakmai tanácsadó irodát állított fel a világ különböző térségeiben. A Közép- és Kelet-Európai térség tanácsadó irodája Budapesten van.
Az ILO tevékenységét alapvetően az évente ülésező Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (International Labour Conference - ILC) határozza meg. A konferencia feladata a nemzetközi szabványok, a szervezet működését és stratégiai irányvonalait érintő kérdésekkel kapcsolatos döntések, valamint a megfelelő időszakokra vonatkozó munkaprogram és költségvetés elfogadása. A konferencia tripartit, országonként két kormányképviselő és egy-egy munkaadói és munkavállalói képviselő, továbbá tanácsadók és más nemzetközi szervezetek megfigyelői vesznek részt munkájában.
A szervezet titkársága, hivatala, kutatási központja a Genfben székelő Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, melynek főigazgatója 1999. március 4 és 2012. szeptember 30 között a chilei nemzetiségű Juan Somavia volt. Megbízatása 2014-ig tartott volna, de személyes okokra való hivatkozással lemondott. Az ILO új főigazgatója 2012. október 1-től az angol Guy Ryder.
A konferenciák közötti időszakban a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal munkáját az Igazgatótestület (Governing Body - GB) irányítja. Elnökét évente választják újra (2013. júniusa és 2014 júniusa között Victoria Marina Velásquez de Avilés nagykövet asszonyt, el-salvadori kormányzati képviselő tölti be az elnöki tisztséget). Az Igazgatótestületnek 56 rendes tagja van, amelyből 28 a kormányokat, 14-14 egyénileg megválasztott tag pedig a munkaadókat, illetve a munkavállalókat képviseli. A GB-nek 10, az ún. főbb ipari országokat (Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Japán, Oroszország, India, Kína, Brazília, Amerikai Egyesült Államok) képviselő kormány állandó tagja, többi tagot háromévente választják. A rendes tagok mellett a testületnek 66 helyettes tagja van (28 kormányzati, 19-19 munkaadói, illetve munkavállalói). Magyar kormányt az 1996-99 évi időszakban az Igazgatótestület rendes tagjává választották, illetve 2005-2008 majd 2008-2011 között az GB helyettes tagjai voltunk. 2011-ben Magyarországot újra az Igazgatótestület rendes tagjává választották.
Az ILO legrégebbi törekvéseinek egyike a nemzetközi munkaügyi szabványoknak háromoldalú egyeztetés módszerével (a kormányzat, a munkáltatók és a munkavállalók képviselőinek részvételével) történő kidolgozása, és így társadalmilag támogatott, széles körű elfogadtatása. A nemzetközi szabványalakítás a nemzetközi gazdasági versenyben jut szerephez, hisz az egységesen kötelező normákkal, melyekkel a munkavállalók munka- és életkörülményeit javítják, elkerülhetővé válik, hogy a kedvezményeket egyoldalúan alkalmazó ország emiatt a versenyben lemaradjon, hátrányba kerüljön.
Ugyanakkor a munka- és életkörülmények széles körű javítása a versenyképesség feladása nélkül mindenütt javíthatja a munkavállalók helyzetét. Bár az egyezmények csupán az azokhoz csatlakozó tagállamok részére kötelezőek, az Európai Parlament 2009-es állásfoglalása (2010/C 285 e/10) felszólítja az EU tagállamait, hogy az uniós szerződésekkel összhangban vegyék figyelembe az ILO által naprakésznek nyilvánított egyezmények ratifikálása és végrehajtása mellett szóló indokokat és felszólította az Európai Tanács elnökét is, hogy erőteljesen ösztönözze a tagállamokat minderre.
Az ILO legújabb törekvései szorosan kapcsolódnak a világban végbemenő változásokhoz. A piaci erők határokat átlépő tevékenysége, a globalizáció, az utóbbi időben tartóssá vált munkanélküliség és alulfoglalkoztatottság az ILO-t a korábbi, részben érdekvédelmi tevékenységének felülvizsgálatára késztette. Tevékenységének fókuszába került a foglalkoztatást elősegítő nemzetközi gazdaságpolitikák kialakítása, amely politikák kialakításában szorosan együttműködik a Világbankkal (World Bank – WB) és a Nemzetközi Valutaalappal (International Monetary Found – IMF).
Az ILO másik fontos törekvése a kereskedelem globalizációjából eredő haszon igazságosabb elosztására irányul. Ennek értelmében a többlethaszon egy részét az alacsony bérköltségű országokban, ahol a dolgozók minimális szociális biztonsággal rendelkeznek, a munkavállalók szociális védelmére kell fordítani.
A globalizáció hátrányos szociális következményeivel szembeni fellépés részeként az ILO további, megkülönböztetetten fontos célja a gyermekmunka, különösen annak szélsőséges formái ellen folytatott harc.
(Nemzetgazdasági Minisztérium, Foglalkoztatáspolitikáért Felelős Államtitkárság)
