A XIX. században az ipari forradalom következményeként a munka világában eluralkodó embertelen munkakörülmények váltották ki mind az állami reformgondolkodók, mind a korai munkásmozgalmak azon igényeit, hogy a munkakörülmények javítása érdekében nemzetközi szintű összefogás kell. Ez az alapgondolat eredményezte, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet később megalakulhatott
A szakszervezeti mozgalmak éveken át küzdöttek, majd az I. világháború után kialakult instabil politikai helyzet lehetővé tette, hogy a versailles-i békeszerződés XIII. fejezetében lefektetett elvek alapján 1919. június 28-án létrejött az ILO (International Labour Organization), csatlakozva a Népszövetséghez.
1946-ban az ILO az ENSZ első szakosított intézménye lett, majd alapításának 50. évfordulója alkalmából 1969-ben Nemzetközi Nobel-békedíjjal tűntették ki. Hazánk 1922 óta tagja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek, amely jelenleg 185 tagországot számlál.
Tevékenységének céljait a szervezet alapokmányának preambuluma és az 1944-ben elfogadott Philadelphiai Nyilatkozat határozza meg. A preambulum abból az elvből indul ki, hogy az egyetemes és tartós béke csak a társadalmi igazságosság talaján épülhet. Az igazságtalan munkafeltételek, a nélkülözés és a nyomor olyan elégedetlenséget teremtenek, ami veszélyezteti a békét és a kölcsönös megértést.
Az ILO eleinte a következő területekkel foglalkozott:
- a munkaidő szabályozásával,
- a munkaerő toborzással, a munkanélküliség elleni harccal,
- a megfelelő létfenntartást biztosító bérek megállapításával, az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvének valóra váltásával,
- a dolgozók védelmével a foglalkoztatásából eredő betegségek és az üzemi balesetek kiküszöbölése érdekében.
- a gyermekek, a fiatalkorúak és a nők védelmével,
- a szakszervezeti szabadság elvének elismerésével.
A Philadelphiai Nyilatkozat a szervezet céljait illetően továbblépett, és az alábbi, manapság is érvényben lévő alapelveket irányozta elő:
- a munkaerő nem áru,
- a szólásszabadság és az egyesülési szabadság a tartós haladás előfeltételei,
- a szegénység veszélyezteti az általános prosperitást,
- minden embernek – faji, vallási, nemi hovatartozástól függetlenül – joga van az anyagi jólétre és szellemi fejlődésre, a szabadság és emberi méltóság, a gazdasági biztonság és egyenlő lehetőségek körülményei között.
A Philadelphiai Nyilatkozat számolt a nemzeti függetlenségi mozgalmak háború utáni gyors fejlődésével, és az 1919-ben megfogalmazott szabványalakítási funkciók mellett prioritásként kezdte el kezelni a kiterjedt szakmai, technikai együttműködés kialakítását a „harmadik világ” nemzeteivel.
Az ILO működésének alapjait a Philadelphiai Nyilatkozat mellett az alábbi két alapdokumentum rögzíti:
a) 1998. június 18-án Genfben elfogadott Nyilatkozat a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról
Az 1998. évi Nyilatkozat meghatározza az ILO működésének 4 alapelvét. Ezen alapelvek a következők:
- az egyesülési és szervezkedési szabadság biztosítása,
- a kényszermunka tilalma,
- a gyermekmunka felszámolása, valamint
- a foglalkoztatási diszkrimináció megszüntetése.
b) 2008. június 10-én Genfben elfogadott Nyilatkozat a szociális igazságosságról a méltányos globalizációért
A 2008. évi Nyilatkozat kijelöli az ILO tevékenységének 4 stratégiai célkitűzését, amelyek a következők:
- a foglalkoztatás elősegítése
- szociális védelem (beleértve a szociális biztonságot és a munkavédelmet is) erősítése és fejlesztése
- szociális párbeszéd és tripartizmus támogatása
- a munka világára vonatkozó alapvető elvek és jogok tiszteletben tartása.
Az eddig felsorolt alapdokumentumokon mellett kiemelt jelentőségű a 2009. június 19-én Genfben, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 98. ülésszakán elfogadott, a „Fellendülés a válságból: globális foglalkoztatási paktum” című nyilatkozat. A dokumentum célja, hogy útmutatóul szolgáljon a fellendülést elősegítő olyan nemzeti és nemzetközi gazdaságpolitikák részére, amelyek ösztönzik a munkahelyteremtést, és védelmet nyújtanak a munkavállalók és családjaik részére. A Paktum számos olyan válságkezelő intézkedést javasol, amelyek - a szociális védelem biztosítása mellett - megőrzik a munkahelyeket, fenntartják a vállalkozásokat és elősegítik a munkahelyteremtést, de egyúttal kellő teret adnak a nemzeti sajátosságok figyelembe vételére is. A Paktum sürgeti a pénzügyi szektor olyan globális felülvizsgálati és szabályzó rendszerének felállítását, amely a reálgazdaságot támogatja, elősegíti a fenntartható vállalkozásokat, a tisztes munkát, továbbá védi az emberek megtakarításait és nyugdíját, és szorgalmazza a protekcionizmustól mentes szabályozott kereskedelmet.
Összességében az ILO nemzetközi munkaügyi normáival meghatározza az alapvető munkavállalói jogok minimális szintjét, amelyek a munka világának teljes spektrumában szabályozzák a feltételeket. Ezen túlmenően a foglalkoztatáspolitika, munkaügyi törvények és munkaügyi kapcsolatok, a munkafeltételek, a szakképzés és szakképzési rehabilitáció, a vezetőképzés, a szövetkezetek, a szociális biztonság, társadalombiztosítás, a munkaügyi statisztikák, a baleset- és munkaegészség-védelem területeken nyújt technikai segítséget tagállamainak. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet támogatja a független munkavállalói és munkaadói szervezeteket, illetve képzési és tanácsadói szolgáltatás nyújt számukra.
(Nemzetgazdasági Minisztérium, Foglalkoztatáspolitikáért Felelős Államtitkárság)
