Elengedhetetlen a nők munkaerő-piaci helyzetének markáns javítása, enélkül az elmúlt húsz esztendő tendenciája folytatódik, és tovább romlik a foglalkoztatottság – mondta a kormany.hu – nak adott interjújában Szalai Piroska. Az április 1-jével kinevezett miniszteri biztos feladata lesz a következő hat hónapban, hogy átfogó és mélyreható elemzést készítsen a nők foglalkoztatásának bővítését gátló tényezőkről.

- Április 1-jétől tölti be a posztot. Mi lesz a konkrét feladata?

- A miniszter úr rendelete nyolc pontban határozta meg a feladataimat, ennek legelső pontja, a nők foglalkoztatásának növelése előtt álló akadályok azonosítása és elemzése, illetve egyes területeken javaslatok kidolgozása, e gátló tényezők felszámolására. A további pontok lényegében a területeket részletezik.

- Mire lehet elég a hat hónapra szóló mandátuma?
- Csodát nem lehet tenni ennyire rövid idő alatt. Aki reálisan gondolkodik - ismerve e problémák bonyolultságát -, nem vár kiugró statisztikai javulást. A célunk, hogy mélyen szegmentált, civil és szakmai szervezetekkel gondosan egyeztetett elemzést, látleletet készítsünk a problémáról, majd olyan javaslatokat tegyünk le a minisztériumasztalára, amely valóban használható lesz.

- Miben látja jelen pillanatban a nők munkaerő-piaci helyzetének legnagyobb nehézségét?
- Ma a munkaképes korú lakosság kicsit több, mint 55 százaléka dolgozik. Ez a szám önmagában nagyon alacsony. Száz nő közül 51-nek van munkája – az EU-átlag 58. Nálunk 47-et foglalkoztatnak teljes munkaidőben, míg részmunkaidőben csupán négyet. Ahhoz, hogy a foglalkoztatott nők számát emelni lehessen, drasztikusan növelni kell a rugalmas, az atipikus foglalkoztatási formákat. Hangsúlyozni szeretném, mindezt nem statisztikai alapon kell megtennünk, nem csökkenhet közben  a teljes munkaidős foglalkoztatás.

- Az egész térségre jellemző a „rugalmatlan” foglalkoztatás vagy csak nálunk?
-A visegrádi országok mindegyikében alacsony a részfoglalkoztatás és az EU átlagánál magasabb a teljes munkaidős. Így van ez a Balti országok (Litvánia, Lettország és Észtország) illetve Bulgária Románia és Szlovénia esetében is.
Mindegyik országban magasabb összességében a nők foglalkoztatása a miénknél. A Balti országokban és Szlovéniában még az EU átlagnál is.
Ausztriában és Németországban a 66 női foglalkoztatottból majdnem fele, 29-30 részmunkaidős.

Ha csak a visegrádi országokat nézzük, sem példátlan a jó gyakorlat, hiszen például Csehországban sokkal jobbak a mutatók. Ebből számunkra annak kell következnie, hogy nálunk is megvalósítható a női foglalkoztatás rugalmasabbá tétele.

- Az elmúlt évtizedekben, de főként az elmúlt években számos civil és szakmai szervezet készített felméréseket, elemzéseket, javaslatokat. Mi volt ezekkel a probléma, illetve miért most vált csak égetővé a kérdés?

- Nem most vált fontossá, pár éve már sokfele hallunk róla. Mindenesetre későn, csak 2008-ban a vállság hatására lett igazán hangos  mind a szakma, mind a civil szféra, hogy valamit tenni kell. 2010-től aztán a foglalkoztatási rátánk emelésére úgy tekintünk, mint  a jövőnk, a fennmaradásunk zálogára.
Tudni kell, hogy az 51 százalék körüli női foglalkoztatottság már közel 10 éve nem változott. Ma azonban  égetővé vált, mert generációk nőttek úgy fel, hogy a családban nem láttak senkit dolgozni. Ha ezt a folyamatot nem állítjuk meg, hamarosan  feltartóztathatatlan lesz.

A kérdéssel foglalkozó civilek és szakemberek eddig megszületett programjaival az az igazi baj hogy nem álltak össze rendszerré, nem volt köztük egymást erősítő kapcsolat. De az nem az egyedi programok gazdáinak a feladata lett volna.

- Ön civilként eddig is ezen a területen tevékenykedett, mi változik most?
- 1996 óta egy felnőttképzőben vagyok vezető oktató, ahol a menedzsment különböző területeit tanítom. Alapítása óta a CEO Magazin (www.ceo.hu)  főszerkesztője vagyok, illetve Lifelong Learning Alapítvány (www.lifelonglearning.hu) szakmai igazgatója.Itt fejlesztési projekteket valósítottunk meg vagy EU -s vagy hazai célzott támogatásból, illetve kutatásokat végeztünk.

Az eddigi munkám során is ezzel a területtel foglalkoztam, miniszteri biztosként abban bízom, még szélesebb hatósugárral tudom végezni a munkámat.

- Mekkora stábbal dolgozik, milyen együttműködést tervez szakmai és civil szervezetekkel?
- A munkának lesz formális és informális része is. A minisztérium oldalán és más fórumokon is kaput nyitunk mindenki számára, hogy észrevételeivel, tanácsaival hozzászólhasson a témához. Felméréseket fogok készíteni, konzultálni fogok az egyes szereplőkkel. A munkát persze maga az államtitkárság is segíti, Czomba államtitkár úrékkal, illetve a társminisztériumokkal szoros lesz a munkakapcsolat.

- Lebeg szám a szeme előtt?
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs a fejemben egy vágyott foglalkoztatási szám, de az nem erre a fél esztendőre szól. Azzal azért tisztában kell lennünk, hogy ez a fél esztendő nem a rövidtávú statisztikákról fog szólni, nem is ez a célja. Most pontosan annak a hátterét kell megteremtenünk, hogy pár év múlva már számokról is beszélhessünk.

- Mi most a legégetőbb probléma?
- Látni kell, hogy a férfiak foglalkoztatási igényei sokkal statikusabbak, jobban bele tudnak illeszkedni a hagyományos teljes munkaidős munkavégzés keretei közé. A nők idejéből többet lefoglal a család, azaz sokkal több úgynevezett „láthatatlan munkát” végeznek, mint férfitársaik. Ezért nekik sokszor nem megfelelő a tipikus foglalkoztatási forma. A mai társadalmi berendezkedésünk szerint biztosan nem, arra pedig nincs időnk, hogy megvárjuk, míg a társadalmi gondolkodás változzon, mert hamarosan nem lesz, aki megtermelje a javakat.
Abban bízom, hogy olyan akadályokat sikerül feltárnom, amelyek lehet, hogy nem egy nap alatt orvosolhatóak, de lényegét képezik a problémának, így a megoldásnak is.

(kormany.hu)