Az Echo TV Heti mérleg című műsorának augusztus 30-ai vendége Czomba Sándor volt.

Műsorvezető: Heti Mérleg, második rész. Úgy tűnik, hogy a szakképzés ügye, a szakképzés kérdése nem uralja a közbeszédet, nem emlegetjük gyakran ezt a témát, pedig úgy tűnik az avatatlan szemlélőnek, hogy mintha kevesebb szakmunkás lenne Magyarországon. Mindjárt kiderül, hogy miről is van szó.

Bejátszás:

Riporter: Pazarló és bonyolult a jelenlegi szakképzési rendszer, emiatt egyre kevesebb a szakmunkás tanuló – állítja Czomba Sándor a foglalkoztatáspolitikai államtitkár szerint a szakképzés helyzetét nehezíti az is, hogy a hagyományos iskolák mellett számtalan magánintézmény is indít felnőttképzést, még az egyikben öt év, addig a másikban néhány hónap alatt megszerezhető ugyanaz a bizonyítvány. Ezen is változtatna a kormány. A tervek szerint a hiányszakmák plusz normatívával, még a túlképzést mínusz normatívával számolnák el az intézményeknek. Így tennék érdekeltté azokat a képzési egyensúly megteremtésében. A csütörtökön rendezett Közép-magyarországi Regionális Szakképzési Fórumon minden érintett fél részvételével vitatták meg a problémákat. Hogyan újul meg a szakképzés?

Műsorvezető: A stúdióban köszöntöm Czomba Sándort, foglalkoztatáspolitikai államtitkárt a Nemzetgazdasági Minisztériumból. Jó estét kívánok!

Czomba Sándor: Jó estét kívánok!

Műsorvezető: A bevezetőben azt mondtam, hogy mintha kevesebb lenne a szakmunkás és ez csak egy egyéni észrevétel, de valóban emlékszünk arra, hogy akár 15-20 ével ezelőtt olyan szépen kirajzolódott a magyar oktatás képe, például a középiskolákban volt gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző intézet, és valóban, mint hogyha az ember azt tapasztalná, hogy a szakmunkásság, a szakmunkás lét nem bukkanna fel a körünkben. Mindenféle régi történetek vannak. Vannak öreg szakik, biztos van nagyon sok fiatal szakember, de valóban minthogyha valami gond lenne a társadalmi megbecsüléssel és egyúttal a társadalomban való jelenlétükkel is.

Czomba Sándor: Így van. Sajnos sok igazság van abban, amit szerkesztő úr mond. Ugye a ’90-es évek elején volt időszak, amikor Németországból jöttek hozzánk tanulmányozni az akkori szakképzési rendszerünket. És mára ott tartunk, hogy mi járunk ki hozzájuk és szeretnénk a német duális rendszerű képzést, aminek ugye az a lényege, hogy első sorban a gyakorlat felé, tehát gyakorlat orientált képzéseket szeretne megvalósítani, ami történhetne úgyis, hogy egy nap elmélet, négy nap gyakorlati oktatás van egy héten csak azért, hogy érzékeltessem, hogy milyen nagyságrendről van szó. Tehát a következő időszakban rendkívül meghatározó lesz az, hogy hogyan, milyen módon nyúlunk hozzá a rendszerhez és hogyan akarjuk átalakítani, mert hogy az átalakításra szükség van.

Ez szakmai körökben is teljesen egyértelműen látszik, ugye a szakmunkás képzésnek a szakképzési rendszernek a gazdaság számára humán erőforrást kellene biztosítania. Ez az, ami nincs.

Műsorvezető: Úgy tűnik nekem az elmondottak alapján és bejátszóban is elhangzott, hogy minthogyha önök egy kicsit sokallnák az időtartamát, a képzés időtartamát? Ha nem tévedek ez időnként 5-6 esztendőt is felölelhet. Ezek szerint önök egy rövidebb, tartalmasabb, intenzívebb képzésre gondoltak?

Czomba Sándor: Igen. Tehát ugye azt kell tisztázni, hogy mi jelenleg a probléma, és az egyik probléma az időtartammal van a másik pedig az, hogy mondjuk 5-6 év képzés után sajnos a szakmunkás bizonyítvány nagyon sok esetben, hogy mondjam, nem takar, nem fed valós tudást. És első sorban itt a gyakorlat számára megfelelő tudást. Ezt egy nagyon-nagyon, nincs a világnak olyan országa, aki ezt a luxust megengedheti magának, hogy nem elég, hogy hosszú ideig ugye ez azért a forrásokat oldalról tekintve is jelentős kiadás, és gyakorlatilag majd az 5., 6. év után kell a valós életben megtanítani ezeket a szakmunkásokat, hogy hogy is működik valóságosan.

Tehát, szeretnénk különválasztani, nyilván vannak olyan szakmák, amelyek kevésbé építhetők be szűkebb keresztmetszetbe, de a hagyományos szakmák tekintetében döntő többségében azt látjuk, hogy teljesen felesleges az öt-hat év, ráadásul ugye az a baj, hogy most az első két-három évben a tanuló egyáltalán nem találkozik a szakmájával. Tehát zömében közismereti tárgyakat és még szakmai elméleti tárgyakat is alig oktatnak, és könnyen elképzelhető, nagyon nagy a lemorzsolódás, főleg ugye a szakiskolák tekintetében, könnyen elképzelhető, hogy olyan ember is kiesik az első három évben a szakmunkás képzésből, akiből egyébként lehetséges, hogy jó szakember lenne, de odáig már nem jut el…

Műsorvezető: Akkor ezek szerint – bocsánat, hogy közbevágok – az a tipikus, hogy aki lemorzsolódik a szakképzés elején, az a munkanélküliek táborát gyarapítja?

Czomba Sándor: Hát, nagy valószínűséggel igen, sajnos. Ugye neki alternatívája már nincs innentől kezdve, ugye 8 általános iskola a legmagasabb végzettsége. Sajnos a magyar munkaerő piac ugye úgy néz ki, hogy közel 900 ezer ember van az inaktívak és a munkanélküliek között, akinek semmilyen szakiskolai, vagy semmilyen szakképzettsége nincs. Tehát 8 általánosa van, vagy még az sem sajnos sok esetben, illetve érettségivel rendelkezik.

Műsorvezető: Mondhatnánk, hogyha a választási ígéretekre gondolunk, hogy az önök kormánya az egymillió új munkahely megteremtésével már meg is kapta a feladatot, hiszen a 900 ezer szakképzés nélküli embernek, hogyha munkát biztosítanak, már majdnem összejön az egymillió. De nyilván ez nem így működik. Van-e valami terv arra nézve, ha már az egymillió munkahelynél tartunk, hogy milyen időszak alatt jön létre az egymillió új munkahely? Ez egy ciklusban mérhető, tehát négyéves feladat, vagy inkább megpróbálják az alapokat lefektetni, és akár a szakképzési rendszer reformjával, vagy valamikor középtávon jön össze ez az egymillió fő?

Czomba Sándor: Ugye, a mi vállalásunk arról szólt, hogy a következő 10 évet, vagy 10 éven belül egymillió új munkahelyre van szükség Magyarországon ahhoz, hogy ne kelljen olyan problémákkal szembesülnünk, mint nyugdíjrendszer, egészségügyi ellátás, oktatás és ugye ragozhatnám. Tehát ez egy nagyon lényeges kérdés. Nem szeretném, és nem is gondolom, nagyon örülnénk, ha ez minél előbb megvalósulna. Nem évről évre szeretnénk ezt lebontani, vannak természetesen terveink. A jelenlegi helyzetben azt tudjuk célként kitűzni, hogy azt a rossz tendenciát, ami az elmúlt 8 évben, vagy az elmúlt években mutatkozott, tehát, hogy folyamatosan csökkenő foglalkoztatás mellett, folyamatosan növekvő munkanélküliség ezt a tendenciát próbáljuk meg megállítani és a holtponton átjutva lábaljunk ki a nehézségekből. Nem könnyű feladat, amire vállalkoztunk.

Műsorvezető: Úgy tűnik, mint hogyha az egyes szakterületeken belül sem lenne egyensúly. Tehát vannak hiányszakmák és van, ahol túlkínálat mutatkozik. Egyébként ilyenfajta munkaerőhiányt jeleznek gépészeti, építőipari, vendéglátó ipari szakterületen. Hogyan lehet egyensúlyba hozni a rendszert, hogy magyarul ne legyen túl sok pincér, és ne legyen túl kevés géplakatos?

Czomba Sándor: Igen, hát ez egy nehéz kérdés, mert először is ahhoz a munkaerő piacnak kellene egy olyan stabilitást mutatnia, ami alapján ugye prognosztizálni tudom, hogy mi az, amire néhány hónapon belül, adott esetben felnőttképzés keretében, és mi az, ami évek múlva, ugye lesz szükség rá. De azért tendenciáit tekintve az elmúlt években is lehetett látni, hogy melyek a hiányszakmák és hol vannak túlképzések. Ugye az az érdekessége a magyar munkaerő sajnos nem mobilis semmilyen szempontból, ezért gyakran előfordul, hogy ami az egyik régióban hiányszakmaként jelentkezik, az a szomszédos régióban adott esetben túlképzésként mutatkozik.

Tehát, hogy ezeket a rendszereket is össze kellene fésülnünk, de amiatt, hogy a magyar munkaerő egyáltalán, földrajzilag sem mobilis, ezért ezek a fajta egyensúlytalanságok nem tudnak csökkeni.

Műsorvezető: Egyébként ezen már sokat gondolkodtam, hiszen éppen ennek az ellenpéldája mondjuk, az amerikai életforma, ahol, hogyha valaki kedvezőbb állásajánlatot kap, akár hajlandó az egyik államból, egy távolibb, másik államba költözni a családjával. Nálunk ez azért nem működik, mert most, mondjuk vegyük a szabolcsi régiót, ha valaki Szabolcsban munkanélküli, és mondjuk Győrben kapna egy szakmunkás állást, akkor az a tipikus, hogy azért nem költözik, mert otthon van a családja, otthon van egy olyan ingatlan, amit szeretne belakni? Mi az, ami otthon tartja az embereket? És miért nem vállalják az átmeneti, vagy végleges költözést magát?

Czomba Sándor: Hát attól tartok, mondjuk, egy példa biztosan eszembe jut. Mondjuk egy szabolcsi vagy beregi kistelepülésen, ahonnan én is származom, ha valaki esetleg, nagy csoda folytán el tudná adni a lakását, ingatlanát, annak a bank azért az összegért Győr környékén, vagy Kecskemét környékén, vagy Budapest környékén esélye sem lenne lakáshoz jutni. Tehát ennél sajnos összetettebb probléma ez. Volt korábbi időszakban, emlékszünk rá, hogy ugye Mátészalka térségéből, a Beregből, Szabolcsból indultak vonatok …

Műsorvezető: A fekete vonatok.

Czomba Sándor: A fekete vonatok, így van, amikkel rengeteg ember utazott ugye Budapest környékére, vagy olyan vonzáskörzetekbe, ahol valóban volt munkalehetőség. Mi azt szeretnénk, hogyha van rá mód, akkor a munkalehetőségek kerüljenek pontosan e miatt a mobilitási problémák miatt a leghátrányosabb helyzetű térségekbe, régiókba. Ez természetesen nem egy egyszerű feladat, mert ehhez infrastruktúra, a szándék egyébként megvan a magyar kormány részéről, de számos egyéb lehetőség is kell ahhoz, hogy ebben előre tudjunk lépni.

Műsorvezető: Egy pillanatra térjünk még vissza a szakképzettségi kérdéshez, akár a diplomásoknál, akár a szakmunkásoknál a jelzések szerint egyre több galibát okoz a magániskolák nagy száma. Valójában mi a helyzet ezzel? A hagyományos képzés teremt minőségi munkaerőt, vagy tudják azt a magániskolák is? De mégis azt tapasztaljuk, hogy akárhogy is van, nagyon sok diplomás van, nagyon sok olyan pályakezdő van, aki nem tud elhelyezkedni. Csökkenteni kellene a magániskolák számát? Ezt hogyan lehet egyensúlyba hozni?

Czomba Sándor: Nem a mennyiséggel van első sorban, úgy gondolom probléma, az tény és való, hogy ma Magyarországon nagyon könnyen lehet egy iskolát alapítani. Ez valóban nagyon hamar megy, és a főjegyző, ha egyébként minden feltételnek megfelel köteles kiadni ugye az engedélyt. És hadd, egy anomáliára hadd hívjam fel a figyelmet, mondjuk a regionális fejlesztési és képzési bizottságok két évvel ezelőtt álltak fel. Az ő feladatuk az, hogy a régión belül meghatározzák, hogy melyek a hiányszakmák és hol vannak a túlképzések, és ezáltal próbálják az intézményeket ugye irányítani, vagy ösztönözni arra, hogy milyen szakmákat indítsanak. Igen ám, de csak az ő hatáskörük az az iskolarendszerű szakképzésre igaz csak. Tehát adott eseten előfordul, hogy azt mondja, hogy kérem, a fodrász szakma a régiónkban túlképzés mutatkozik, ezért megállítom, és adott esetben egy ügyes magániskola, vagy aki még magánember alapít egy iskolát és elkezdi ezt a fajta képzést, mert őrá ugye ez a fék nem vonatkozik, és ugyanúgy állami normatívát hív le, ezért adott esetben…

Műsorvezető: Igen, de a vége ugyanaz, hogy munkanélküli lesz az, aki végez.

Czomba Sándor: Persze….

Műsorvezető: Függetlenül attól, hogy hol végzett.

Czomba Sándor: Ezért mondom, hogy tehát ebben az államnak nagyon komoly szerepe van. Tehát itt be kell avatkoznunk és megfelelő eszközökkel valóban azt ösztönözni, hogy a munkaerő piacon hiányszakmaként jelentkező szakmákat támogassuk.

Műsorvezető: Köszönjük szépen a beszélgetést!

Czomba Sándor: Én is köszönöm a lehetőséget.