A foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár a november 12-ei kormányszóvivői sajtótájékoztató vendége volt.

Nagy Anna kormányszóvivő: Jó napot kívánok. Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit. Mindenekelőtt köszöntöm mai két vendégünket, Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt és Czomba Sándor államtitkár urat. A szakképzésről fognak bővebb tájékoztatást adni.

Mielőtt azonban átadnám nekik a szót, szeretnék beszámolni a tegnapi kormányülés néhány döntéséről. Kezdjük azzal, hogy felgyorsul a közigazgatás és felgyorsul az ügyintézés működése egy tegnapi kormánydöntés hatására. A kormány ugyanis az Országgyűlés elé terjeszti azt a törvényt, amelynek értelmében január elsejétől az eddigi munkanapok helyett naptári napokban fogja megállapítani azokat a határidőket, amelyeket a közigazgatási hatósági eljárásokban be kell tartani. Ez több szempontból is előnyös azoknak, akik ügyet intéznek. Részben hatékonyabb, ésszerűbb és átláthatóbb lesz maga a rendszer. Egyszerűbb lesz kiszámolni annak, aki ügyet intéz, hogy mikorra kell elkészülni az ügyének. Egyszerűsödik az ügyintézés, így nem fordulhat elő az, hogy mondjuk egy hosszú hétvége, egy három-négy napos ünnep után annyira elhúzódik az ügyintézés, hogy gyakorlatilag az ügyfélnek már nehézségei adódhatnak ebből. Az eddigi gyakorlat inkább a hivataloknak kedvezett. A mostani rendszer sokkal inkább az ügyfeleknek fog kedvezni.

A következő döntés olyasmi, amiről már nagyon sokat kérdeztek minket az utcákon, bankokban megállítottak. Ez pedig a nők 40 év utáni nyugdíjba vonulásának kérdése, amiről szintén döntés született a tegnapi kormányülésen. A tegnapi döntés értelmében tehát kedvezményes nyugdíjba vonulhat minden olyan nő, aki 40 év munkaviszonnyal rendelkezik. Ez 2011-től érvényes a rendelkezés. Nagyon fontos az, hogy a munkaviszonyba beleszámít a gyerekneveléssel töltött időszak is. Itt arra az időszakra kell gondolni, amikor gyerekgondozással kapcsolatos ellátásokat kapott az illető hölgy.Ennek több gyermek esetén a maximuma 8 év.

Ugyancsak egy tegnapi kormánydöntés, ami ezúttal a BKV-hoz kapcsolódik. A kormány nem hagyja magára a csőd közeli állapotba került BKV-t, ezért a tegnapi kormányülés úgy döntött, hogy átutalják a fővárosi cégnek azt a 7,5 milliárd forintot, amelyre még Bajnai Gordon kormánya tett ígéretet a 2010-es költségvetés terhére. Ez az a pénz, amit még Bajnai Gordon: Demszky Gábornak ígért.

A 2010-es költségvetés terhére odaígért támogatás kiutalásával egyelőre elkerüli a csődöt a végkielégítési és korrupciós botrányokban is elég sokat emlegetett fővárosi közlekedési cég. A kormány egyben arról is döntött, hogy biztosítja azt az 5 milliárd forintos hitelgaranciát, amelyet szintén a Bajnai-kormány ígért meg Demszky Gáboréknak.

Most pedig áttérnék a mai tájékoztató fő témájára, amire majd államtitkár asszonyt és államtitkár urat fogom felkérni. Ez pedig a munkához, a munkahelyteremtéshez, a versenyképességhez és a versenyképes emberekhez kapcsolódik. Azt hiszem, hogy mindannyian tudjuk azt, hogy az elmúlt hónapokban milyen sok intézkedés született azért, hogy olyan vállalkozássegítő környezet teremtődjön, amiben lehet munkahelyeket teremteni, és amiben megfelelő alkalom kínálkozik arra, hogy mindenki, aki dolgozni szeretne, kapjon munkát.

Gondoljunk csak arra, hogy 19 százalékról 10-re csökkent a társasági adó és jó néhány olyan kis adó is megszűnt, ami nagyon nehézzé tette sok vállalkozás életét. A kormány a második lépés, a második akciótervében azt is vállalta, hogy további kedvező gazdasági lépésekre számíthatnak ezek a vállalkozások. Ez tehát az egyik lába a történetnek. A másik lába pedig maga az ember, maga a munkavállaló, akit olyan helyzetbe kell hozni, hogy ezeket a lehetőségeket ki tudja használni. Legyen olyan képzettsége, legyen olyan tudása, legyen olyan gyakorlata, amivel ezeket a megüresedő munkahelyeket, megteremtődő munkahelyeket el tudja foglalni. Tehát fontos foglalkozni az emberrel, legfőképpen pedig a fiatalokkal, akiknek majd ki kell kerülniük a munkaerőpiacra. Nem szabad hagyni azt, hogy tömegesen legyenek olyan fiatalok, akik kiszorulnak a munka világából, mert nincs meg a megfelelő tudásuk, nincsen szakmájuk. Nincs olyan szakmájuk, aminek értéke, eladhatósága lenne a piacon.

A hazai szakképzés átalakítását a kabinet már a kormányprogramban is célul tűzte ki, mégpedig a mellett, hogy a felsőoktatást is azokhoz az igényekhez szabja, amiket a munkaerőpiac felállít. El kell érni azt, hogy a fiatalok a pályaválasztáskor tisztában legyenek azzal, hogy a képzettségüknek milyen a piaci értéke és amikor végeznek, milyen elhelyezkedési lehetőségeik lesznek. A hazai felsőoktatás, a szakképzés és átképzés rendszerének átalakítása ezért nem pusztán oktatási feladat és nem pusztán oktatási ügy. Hosszútávon meghatározó gazdasági kérdésről beszélünk. Ehhez az intézkedéssorozathoz tartozik az a megállapodás, amit azt hiszem önök is tudnak, amit ma délelőtt írt alá Orbán Viktor miniszterelnök úr a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamarával a szakképzési feladatokról.

Átadnám tehát a szót Czomba Sándor államtitkár úrnak, aki a szakképzésről, illetve a mostan, meg újabb intézkedésekről fog beszélni. Parancsoljon államtitkár úr. Államtitkár asszony, és akkor megkérem, hogy jöjjön ide.

Czomba Sándor államtitkár: Köszönjük szépen. Tisztelettel köszöntöm a sajtó megjelent munkatársait. Mérföldkő ez a mai nap a magyar oktatás, szakképzés és azt is mondhatom, hogy a foglalkoztatás tekintetében. Azért mérföldkő, mert ugye az elmúlt években, és nemcsak 4, 8 vagy akár 15 évet, hanem 20 évre visszamenőleg is mondhatjuk azt, hogy az egyik legnagyobb gátja a foglalkoztatáspolitikában a bővülés lehetőségének az egyik legnagyobb gátja a szakképzés, a nem megfelelő szakképzési rendszer volt.

Ugye gyakorlatilag ma azt látjuk, hogy adott esetben 4-5 vagy 6 esztendeig tanulnak nappali rendszerű oktatásban diákok szakképzési keretek között és a megszerzett végzettség az az esetek döntő többségében nem felel meg a munkaerőpiac elvárásának. Tehát két fő probléma is fölvetődik. Ugye egyrészt a túlságosan hosszú időtartamú képzés, másrészt pedig a nem megfelelő szintű képzés, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag a munkaerőpiac nem képes azokat az embereket fölszívni, akik végeznek. Tehát ha javítani, változtatni szeretnénk a szakképzés területén, akkor a csapásirány ezzel meg is van jelölve. Egyrészt a képzési idő rövidítése, másrészt pedig a papír mögé a valós tudás megszerzésének a lehetőségét is meg kell teremteni. Persze mindehhez, hogy ez működjön, ahhoz a munka, ráadásul a kétkezi munka becsületét vissza kell tudnunk adni a következő időszakban.

Ugye a kormány egyik legnagyobb vállalása, hogy tíz éven belül 1 millió új munkahelyet hozzunk létre. Ha megnézzük ugye a statisztikai adatokat, az egyik legelszomorítóbb adat az, hogy az idei év második negyedévében, már Máltát sem sikerült megelőznünk, az utolsóak voltunk a foglalkoztatási adatok tekintetében. 55.4 százalékos foglalkoztatási ráta volt, ami sajnos az unión belül a legrosszabb, és ha ebben az ügyben nem vagyunk képesek kitörni, a foglalkoztatási szintet nem tudjuk növelni, akkor gyakorlatilag minden problémánk, ami eddig felmerült, akár a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban, akár az oktatásban, egészségügyben, képtelenek leszünk kezelni. Nem véletlenül van tehát az, hogy a legnagyobb hangsúlyt, a legfontosabb hangsúlyt a foglalkoztatásra helyezi az új magyar kormány.

Ehhez pedig ugye megfelelő képzettségű emberekre van szükség. Ma Magyarországon a munkanélküliek és az inaktívak táborában közel 900 ezer ember van, akinek semmilyen szakképzettsége nincs. Tehát hogyha ugye a nyers számokat, adatokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy elvileg már meg is lenne az a bázis, amire alapozva a következő időszakban az új munkahelyeket létre kell és létre lehet hozni. Hogyan lehet ezt megtenni? Be kell vonni azokat, akik értenek hozzá. És ugye az elméleti oktatás és a képzés tekintetében hála a jó Istennek, azért teljesen tönkre tenni nem sikerült az oktatási rendszert az elmúlt években, bár sokat sikerült érte tenni – idézőjelben mondva – de a gyakorlati oldalról különösen fontos az az igény, az az elvárás, amit ugy hosszú-hosszú évek óta a kamarák, illetve a gazdaság szereplői jeleznek, hogy nem megfelelő az az irány, amivel a szakképzés, és általában a képzés a munkahelyteremtést támogatja, vagy próbálja ösztönözni.

Nem véletlenül, a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamarát sikerült megtalálnunk, mint legfontosabb partnerünket ebben az ügyben, hiszen a kamara gyakorlatilag a teljes magyar gazdaságot lefedi, átfogó szervezet, ami gyakorlatilag a kereskedelem, a vendéglátás, az ipar területéről nagyon széles szegmensben képes ebben az ügyben nekünk segítenünk. Hogy melyik irányba, mely irányba megyünk. Ugye korábban is jeleztük, hogy elsősorban a német duális képzési modell az, amit a magyar viszonylatokra szeretnénk átültetni a következő időszakban, hiszen látjuk azt, nemcsak azért, mert Németország az egyik legfontosabb partnerünk ugye, sok tekintetben, kereskedelem és egyéb tekintetében, hanem azért is nagyon fontos ez, mert ez a fajta képzés az, amelyik gyakorlatilag lehetőséget ad arra, hogy a kikerült, a gyakorlati oktatóhelyről kikerült hallgatók azok automatikusan munkahelyhez jussanak, és ez a legfontosabb üzenet számunkra.

Szeretnénk ennek kapcsán kihasználni azt a lehetőséget, hogy Magyarországon hála a jó Istennek az elmúlt időszakban számos nagy cég, német nagy cég választotta piacául és lehetőséget lát az új magyar kormány tekintetében a foglalkoztatás bővítésre. Gondoljunk itt az Audira, vagy a Mercedesre, akiknek egyébként szakemberekre van szükségük, ráadásul magyar szakemberekre. Úgy hogy szeretnénk kihasználni annak a lehetőségét, hogy ezek a nagy cégek itt vannak és a szakképzésben többször kinyilvánították akaratukat, hogy szeretnék, hogyha ők egy kvázi dobbantó deszkaként besegítenének bennünket, segítenének abban, hogy a német duális rendszert a magyar viszonyokra mielőbb, minél hatékonyabban és minél gyorsabban át tudjuk ültetni.

Önmagában a megállapodás, amit ma a miniszterelnök úr és a Kereskedelmi Ipar Kamara elnöke aláírt, az egy kereszt-megállapodás, ami gyakorlatilag arról szól, eddig 26 szakmát felügyelt a Kereskedelmi Ipar Kamara, ehhez a 26 szakmához újabb 99 szakmát adunk át tulajdonképpen. Tehát összesen így már 125 szakma esetében lesz jogosultsága a Kamarának többek között a szakmai vizsgák szervezésére, vizsgaelnökök delegálására, vizsgatétel készítésére, szakmai és vizsgakövetelmények központi programhoz való közreműködésére, tehát egy sokkal szélesebb spektrumban lesznek képesek a kamarák a következő időszakban a szándékaiknak megfelelő képzésbe befolyni.

De természetesen szeretnénk hozzá tenni, és ma is elhangzott a kamara részéről is egy nagyon fontos mondat, hogy az állam nem vonulhat ki a szakképzés területéről. Tehát az ellenőrzést koordináló monitoring szerepe az mindenképpen meg kell, hogy maradjon azoknál a szakmáknál is, amiket most egyébként döntő többségében hármas kódú szakmák. Ezek azt jelentik, hogy a manuális, a kézi munkaerő igényű szakmák elsősorban, amelyeket át kívánunk adni. És az is egy nagyon fontos dolog, szeretnénk jelezni, hogy nem kerül többe, mint eddig. Tehát a Kereskedelmi Ipar Kamara egy forinttal sem kér többet annál, mint amennyiben egyébként most állami finanszírozás kapcsán ezeknek a szakmáknak a működtetése kerül. És hogy miért nagyon fontos az, hogy most mindketten itt állunk a pulpituson és közösen beszélünk a szakképzés megújulásáról. Hát a szakképzésnek igen vastagon ugye a közismereti képzés is lába. Egy nagyon fontos szegmens. Gondolva itt akár az alapfokú oktatásra, hiszen ugye 8 általános iskolai végzettséggel nem mindegy, hogy hogyan kerülnek ki az alapfokú oktatás rendszeréből a tanulók. Tehát nagyon szeretnénk, hogyha nem az lenne a későbbiekben az alternatíva, hogy aki 2,00-val végez, abból lesz a szakmunkás, aki 2.5 környékén van, az már ugye nagyon erősen gondolkodik a gimnáziumon, meg a szakközép iskolán és ugye betagozódva gyakorlatilag nem azt látjuk, hogy kiből lehet a jó szakember és ki-ki a megfelelő, az élethelyzetének, képességének megfelelő szakmát választja. Mi szeretnénk azt, hogy minél több diák, minél több szülő döntsön úgy a későbbiekben, hogy szakmát kíván adni a gyerek kezébe mielőbb.

Ennek természetesen az is egy nagyon fontos eleme, ahogy az elején jeleztem, hogy jelenleg túlságosan hosszú. Azt tervezzük, hogy 3 éves szakmunkás képzés lesz a következő időszakban. Ugye ez annyit tesz, hogy adott esetben a tankötelezettségi kör az nem 18 év, hanem 17 esztendő is lehet. Úgy ítéljük meg, hogy a három év az elegendő lehet arra, hogy mind elméleti, mind gyakorlati oktatás terén megfelelő végzettséggel, képzettséggel, tudással rendelkezzenek azok a fiatalok, akik részt kívánnak venni8 és zárógondolatként úgy ítéljük meg, hogy nemcsak önmagából az iskolarendszerű képzést, hanem a felnőtt képzést, az iskolán, rendszeren kívüli képzés is, tehát ezt a teljes képzési rendszert egységesen kell átgondolnunk a következő időszakban.

Pontosan azért, hogy mindenki, életkortól függetlenül, aki tud és akar dolgozni, az ne a közfoglalkoztatásban, vagy a munkanélküli státuszban ragadjon bent, hanem minden lehetőséget adjunk meg azért, hogy mielőbb el tudjon helyezkedni. Köszönöm szépen.

Hoffmann Rózsa: Tisztelettel köszöntöm önöket. Ha az elmúlt éveknek az oktatásügyet ért kritikáira gondolunk, és ezekre visszaemlékezünk, akkor vissza-visszatérő jogos gondolat és megállapítás volt az, hogy az oktatásügynek a legkritikusabb, leggyengébb láncszeme a szakképzés. Ezért annak a helyreállítása önmagában véve is sürgető, halasztást nem tűrő feladat, különösen, hogyha hozzá vesszük azokat az érveket, amelyeket az imént Czomba Sándor államtitkár úrtól hallottunk.

Most melyek ennek a kritikának az alapvető elemei, amelyek még mindmáig jellemzik a szakképzést? Először is talán azt említhetném meg, hogy a szakképző intézményekben, tehát a szakiskolákba belépő korosztálynak körülbelül a 20-30 százaléka inkább 30 mint 20, az első két évben végletesen kiesik a szakképzésből. Nem képes a követelményeket teljesíteni. Elvész a munkaerőpiac számára és a normális emberi élet számára. A másik kritika, ami joggal érte és éri a szakképzést, hogy a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező fiataloknak a gyakorlati tudása rendkívül csekély, és nem tudnak helyt állni a gyakorlati életben. A harmadik kritika pedig, és ez is szintén jogos, az arról szólt, hogy a fiatal szakmunkásoknak az általános képzettsége, a kompetenciái, nyelvi kompetenciái , munkaerkölcse, munkamorálja, kreativitása rendkívül alacsony. Mindez olyan három közös pont, amely magán hordja annak a bélyegét, hogy miért volt szükségszerű az a lépés, amit az új kormány megtett, hogy úgy döntött, hogy a szakképzést egyrészt a gyakorlat világába helyezi, másrészt az iskolai jellegű szakképzés, a nevelés, a fejlesztés, a kompetencia fejlesztés területén meghagyja az oktatási államtitkárság irányítása alatt, miután ez szükségszerű.

És arról számolhatok be önöknek nagy örömmel és elégedettséggel, hogy az elmúlt hónapokban példaértékű egyeztetés folyt egyrészt a két államtitkár, másrészt a munkatársaik között és minden egyes pontban különösebb vita nélkül sikerült megegyezni. Tehát láttuk a problémákat és láttuk ennek az orvoslása módját és azt is meg tudtuk oldani, hogy ezek az elgondolások, amelyek itt elhangzottak, és az ebből következő iskolarendszerre vonatkoztató gondolatok, normaszövegek, vagy elgondolások, bekerültek és bekerülnek a most készülő közoktatási törvénybe.

Hiszen a kettő elválaszthatatlan egymástól. És néhány ilyen mozzanatra szeretnék most utalni, amellyel az a szándékunk, hogy egyértelműen orvosoljuk az itt felsorolt problémákat. Természetesen ennél sokkal több is volt, meg van, mint amennyit említettem, csak talán a leglényegesebbet emeltük ki. Az első az, hogy ahhoz, hogy jól képzett, fejlett kompetenciájú és ideális esetben idegen nyelvet is beszélő szakmunkások jussanak szakmunkás végzettséghez és álljanak be a munka világába, az értelemszerűen a közoktatás színvonalát is emelni kell, mi több, a közoktatásba is be kell vinni olyan elemeket, amelyek a gyakorlati munkára felkészítik a fiatalokat. Jelentem, hogy ezt a munkát elkezdtük. Mindezt a Nemzeti Alaptanterv és a keret tantervek fogják tartalmazni.

Azt a problémát pedig, amelyet a szakiskolákban oktatók, szakoktatók és pedagógusok úgy fogalmaznak meg, hogy funkcionális analfabéták lépnek be nagyon sokszor a szakképző iskolába, a közoktatás általános színvonalának emelésén túl egy olyan programmal kívánjuk orvosolni, amelynek egyelőre munkaneve, de lehet, hogy ez marad a végső elnevezése is, egy Híd program, amelyben azt tesszük lehetővé, hogy az általános iskolát ugyan elvégzett, de mondjuk nagyon gyenge eredménnyel elvégzett fiatalok, akiket nem veszi fel semmilyen intézmény, mert nincsenek olyan képességeik, tudásuk, amelyek alapján joggal remélhető volna, hogy meg tudják tanulni, el tudják sajátítani a szükséges ismereteket, még egy éven keresztül egy ilyen előkészítő évfolyamban tanítani lehet, ahol egyénre szabott fejlesztő programokon keresztül sportolással, idegen nyelvtanulással, kompetencia fejlesztéssel felhozzuk őket arra a szintre, hogy akár szakképző, akár másmilyen iskolában kezdhessék meg a tanulmányaikat.

Ez egy vadonatúj eleme a közoktatási rendszernek, amelyről idáig nem volt szó. Az, hogy olyan sokan kibuktak a szakképző iskolákból, az pedig egyenes következménye annak az elhibázott személetnek, amely jó 10 évre, több, mint egy évtizedre vezethető vissza, amely abból a megfontolásból, hogy mindenki azonos esélyekhez jusson, a szakközépiskolákba lényegében kicsit leegyszerűsítve, de ugyanazt tanították ezeknek az írni-olvasni alig tudó gyerekeknek, amit a gimnáziumban és a szakközépiskolában. Most azok a gyerekek, akik a tanulásban már nem jeleskedtek, majd beléptek a szakképző iskolába és ott szintén magyart, történelmet, földrajzot, kémiát, biológiát, fizikát majdnem ugyanolyan mélységben kellett tanulniuk, mint egy gimnáziumban, ezek tényleg elveszítették a kedvüket a tanulástól. Ezért is volt, hogy olyan sokan végtelenül, végletesen kimaradtak.

Ezért tehát úgy döntöttünk, hogy szakítunk ezzel a céljait tekintve mondjuk nemes törekvéssel, de szakmailag, pedagógiailag elhibázott gyakorlattal és aki a szakközép iskolába, bocsánat, a szakképző iskolába, szakiskolába lép, ott alapvetően mindjárt a szakmára való felkészítést tekintjük elsődlegesnek, de a műveltségüket különböző civilizációs tárgyakon, sporton, idegen nyelvoktatáson és anyanyelvi oktatáson keresztül, redukált óraszámban, de tovább folytatjuk. De nem várjuk el tőlük, hogy ugyanazt tanulják, mint a gimnáziumban és a szakközépiskolában. Joggal kérdezhetnék, hogy: igen ám, de akkor ez zsákutcás képzés lesz, mi lesz velük, és a pedagógia erre egyértelmű választ ad. Az a fiatal, aki a saját szakmájában ki tud bontakozni, ott sikeres lesz, abban meg van a lehetőség arra, hogy később akár gimnáziumot végezzen, akár érettségihez jusson, akár egyetemre is jusson.

A köz- és a felsőoktatási törvényben, amelynek a koncepciója elkészült, vagy majdnem kész állapotban van az oktatási államtitkárságon, arra is gondolt, hogy mi legyen azokkal a fiatalokkal, akik ugye bekerülnek 14 éves korukban szakiskolába, asztalosok lesznek, 17 éves korban kikerülnek a munkavilágukba, de fejlődnek és 20-25 éves korukban mondjuk, ráébrednek, hogy bölcsészkarra mennének és művészettörténészek akarnak lenni. Miért ne? Egy új bútorasztalosban felmerülhet ez az igény. Kérem, meg fogjuk teremteni annak a lehetőségét is, hogy a munka világában szerzett, igazolt magas színvonalú tapasztalatot részben egyenértékűnek tekintsük akár az érettségi vizsgával és megadjuk a lehetőséget a továbbtanulásra, akár egyetemi szinten. Ezért egy olyan nyitott rendszert akarunk létrehozni, amely tehát nem zsákutcákat eredményez, hanem kinek-kinek a tehetsége, ambíciója alapján megadja azt a kicsit talán kerülő utat, tehát nem egyenes vonalú utat a továbbtanulásra, a fejlődésre.

De alapvetően a szakiskolának egyértelmű lesz a feladata, a célja, amely a szülők számára, gyerekek számára is egyértelmű. Az tudniillik, hogy három év alatt a saját szakmájában jól képzett, a gyakorlatot jól ismerő fiatal legyen és a gyakorlati oldal erősítését szolgálja az, hogy a gyakorlati munkának az irányítása, ellenőrzése, vizsgáztatása a kamarák felügyeletébe kerül. Az első évben viszont a gyakorlati munka még alapvetően az iskolai tanműhelyekben fog folyni. Így tehát a kilencedik évfolyam még nagyrészt az iskolához köti a fiatalokat. Sorolhatnék még több elemet, amely mindazt igazolja, hogy az elmúlt hónapok intenzív munkájának eredményeképpen olyan törvényalkotásba kezdtünk, amelyek horizontális egyeztetés alapján a közoktatási törvényben megjelenítik a szakképzéssel egyeztetett igényeket is.

Fordítva: ezek közül még egyet említenék, hogy egyértelműen is és hát képmutatás nélkül ki kell mondani, igen, a tankötelezettség 17 éves korig tart, aki a szakképzős iskolát befejeztem az mehet a munka világába. És azt reméljük mindezektől az intézkedésektől, hogy valóban növekszik a szakmáknak a szerepe a szakképző iskolában is olyan gyerekek, olyan fiatalok fognak járni, akik – hangsúlyozom – sportolnak, akiknek meg lesz az esélyük arra, hogy idegen nyelvet tanuljanak és olyan műveltségi anyagokkal, olyan civilizációs ismeretekkel és kompetenciafejlesztéssel is felvértezzük is őket, amelynek eredményeképpen joggal várható, hogy az a vízvezeték szerelő, hogyha azt mondja, hogy holnap reggel nyolcra jövök, akkor holnap reggel nyolcra fog jönni, akitől elvárható, hogy azt az anyagot teszi be, amit be kell tenni, azt fogja elszámolni, amit elszámol, olyan vállalkozási ismeretei is vannak, amelynek birtokában a korszerű, modern Európában olyan munkavállaló lehessen, aki a gazdaságnak a motorját is jelenti. Mindennek persze az alapja ott kezdődik valahol a bölcsődében, az óvodában és az általános iskolában.

Önöket pedig nagy tisztelettel arra kérjük, hogy ügyeljenek arra, hogy a mindennapi kommunikációban a szakmunkás, a szakmatanulás az ne valahol azt jelentse, hogy ő gyenge tanuló volt az általános iskolában. A cél az, hogy ki-ki a maga területén tudja kihozni önmagából a maximumot. És egy tehetséges asztalos az annak a társadalomnak legyen, és lehet és kell, hogy legyen ugyanolyan megbecsült, tisztelt tagja, mint történetesen az orvosprofesszor, vagy egy akadémikus. Mert az élet ilyen. Különbözőek vagyunk és különböző területen kell sikereket elérnünk és ez az egyéni emberi boldogulásunkat is segíti. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Nagy Anna: Köszönjük.