Az elfuserált vegyes nyugdíjrendszer azt a látszatot kelti, mintha az emberek saját pénze gyűlt volna a magánnyugdíj-pénztári számlákon - mondja Naszvadi György. A nemzetgazdasági tárca államháztartásért felelős államtitkára szerint a jövő évi költségvetés már nem tartogat olyan kellemetlen meglepetéseket, mint az idei.

- Már a gyerekeim is érdeklődnek, mi az a magánnyugdíjpénztár. Nem zavarja a kormányt az a felháborodás, ami a második pillér várható megszűnését övezi?

- Olyan nagy cirkusz nincs. A nézeteket az határozza meg, ki hol áll. A magánnyugdíjpénztárakban érdekelt embereknek nyilván más a véleményük, mint azoknak, akiknek ez soha nem tetszett.

- Önt mennyire érintik a változások?

- Nem vagyok magánnyugdíjpénztári tag. Elvi alapon.

- Miért nem lépett be?

- Mert már az indulás pillanatában látni lehetett, hogy ez elfuserált koncepció. Azt mondták, azért van szükség erre, mert a jövőről kell gondoskodni, hiszen néhány évtized múlva tarthatatlanná válik a tisztán felosztó-kirovó nyugdíjrendszer. Erre hivatkozva az állam gyakorlatilag kiszervezte a nyugdíjjárulékok egy részét a magánszférának. Ezzel a költségvetés jelentős bevételről mondott le, miközben szerkezeti átalakításokra kellene a pénz. A második pillér azonban semmire sem megoldás, viszont azt a látszatot kelti, mintha megreformálták volna a nyugdíjrendszert, és az emberek saját pénze gyűlne a magánnyugdíjpénztári számlákon. Ráadásul a Bajnai-kormány úgy akarta átalakítani a rendszert, ami a magánpénztárak végső privatizációját jelentette volna, de szerencsére erre már nem jutott idejük.

- Pedig a magánnyugdíjpénztárak egyes előnyei tagadhatatlanok: ilyen az örökölhetőség, vagy az a lehetőség, hogy hozamot lehet elérni a megtakarításokon.

- Ezek a csalétkek. Hozam helyett inkább bukta van sok esetben. Utóbbi akkor kezdődött, amikor 2006-ban megszületett az a törvény, mely - a nyugdíjig hátralévő idő függvényében - háromféle összetételű portfólió kialakítását tette kötelezővé a pénztáraknak, és a legkésőbb nyugdíjba vonulók számára írták elő a legnagyobb részvényarányt. Emiatt tőzsdéztek a magánpénztárak.

- És akkor jött a 2008-as nemzetközi válság...

- A tőzsdén amúgy is nagy az ingadozás. Ugyan miért volt szükség erre a változtatásra? Hiszen a magán nyugdíj pénz tárak létrejöttekor a törvényalkotók abban egyeztek meg, hogy a kasszák elsősorban állampapírba fektessék a tagok megtakarításait, mert ez hozzájárul a költségvetés hiányának stabil finanszírozásához. Amit egyébként részben a kasszák létrejötte okozott. Ez sem volt valami jó megoldás, de legalább a tagok szempontjából nem volt kockázat. A 2006-os döntés után viszont már lehetett veszíteni.

- Az állami rendszerbe visszakerülő pénzek egyéni számlára kerülnek majd. Ez mit jelent? Hozamot is jóváírnak rajtuk?

- Az egyéni számlák csak arra szolgálnak, hogy az emberek tudják, mennyit fizettek be. Hogy mennyi nyugdíjat kapnak, az mástól is függ. Az állami nyugdíj és a kötelező magánpénztárak között ugyanis a legnagyobb különbség az, hogy utóbbiak fütyülnek a szolidaritásra. A társadalombiztosítási rendszerek viszont épp azért jöttek létre az elmúlt évszázadokban, hogy a közösség gondoskodjon azokról is, akik nem vagy alig tudnak takarékoskodni idős korukra. Ha nincs társadalmi szolidaritás, akkor kötelező nyugdíj sem kell. A magánpénztárak mindezzel nem foglalkoznak: ha például valaki rokkant lesz, azt visszaterelik az állami rendszerbe.

- Nem a magánnyugdíjpénztári vagyon visszatérítése az egyetlen rendkívüli intézkedés. A különadókra miért volt szükség?

- Az a látszat alakulhatott ki az elmúlt hónapokban, hogy az Orbán-kormány azért hirdetett akciótervet, vezetett be különadókat, nyirbálta meg a közszféra kiadásait, mert túlköltekezik. Ez nagy tévedés. A 2010-es költségvetés hihetetlen mértékű lyukakat tartalmazott mind a bevételi, mind a kiadási oldalon. Ennek az áldásos végeredményét szenvedjük mindannyian.

- Mennyi pénzről van szó?

- Mintegy 500 milliárd forintról. Ez majdnem fele-fele arányban oszlik meg a bevételek és a kiadások között. A bevételi előirányzatok enyhén szólva túl voltak tervezve, és voltak köztük olyanok, amelyekről senki sem tudta, mit jelentenek. A kiadási oldalon viszont számos kisebb-nagyobb tétel nem volt feltüntetve. A Bajnai-kormány például a Nemzetközi Valutaalap nyomására megvont 40 milliárd forintot a MÁV-tól - papíron. A MÁV üzleti tervében azonban benne maradt az eredeti támogatási összeg, amit végül ki kellett fizetni. Az Út a munkához című program is jelentős többletkiadást okozott, mert csak fél évre volt elég az összeg, amellyel az egész évre kalkuláltak. A nemzetközi tagdíjaktól kezdve az afganisztáni szerepvállaláson át egyes önkormányzati kifizetésekig számos olyan kiadás volt, amelyeket elmulasztottak beírni, vagy amelyek terheit az idei vagy a jövő évre különböző trükkökkel áttolták. A leköszönő kormány így csak papíron állította elő a 2010-re vállalt 3,8 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt. Ezért kellettek a rendkívüli intézkedések.

- Mi a helyzet a jövő évi költségvetéssel? A feszített tempó és egy kulcsember, Bathó Ferenc távozása a helyettes államtitkári posztról nem nyomta rá bélyegét?

- A költségvetés nem személyektől függ. Bathó Ferenc más beosztást kapott a tárcánál, ami nagyon nehéz helyzetet teremtett, de jómagam is többször kerültem hasonló helyzetbe: például Bokros Lajos pénzügyminisztersége idején, 1995-ben egyik pillanatról a másikra kellett elhagynom a minisztériumot. De ezt akkor is túlélte a költségvetés, mint ahogy most is. Inkább az idő rövidsége az oka annak, hogy a büdzsé sokkal mélyebb átalakítása irányába mutató elgondolások még nem mutatkoznak meg teljes mértékben. A sajtó számon kéri, miért nem látszik például az oktatási vagy az önkormányzati rendszer átalakítása. Ám a nagy rendszerek reformja nem megy egyik napról a másikra. A jövő évi büdzsé inkább irányultságokat tükröz, a belső összetétel arányai csak kismértékben változnak még. Ezek markánsabban majd 2012-től fognak megjelenni. Egyet biztosan mondhatok: a 2011-es költségvetés sokkal jobb lesz, mint az idei. Bevételi és kiadási oldala egyaránt megalapozottabb, mint amilyenekhez az elmúlt években hozzászokhattunk.

- Nem lesznek aknák?

- Csak a szokásos kisebb kockázatok vannak benne. Az adóbevételek terén csupán apróbb eltérésekre számítunk, és a kiadási oldalon sem érhet minket derült égből villámcsapás. Most megtalálható a tervezetben a külügyi tagdíjak, az afganisztáni szerepvállalás, a közmunka vagy a MÁV-támogatás fedezete. A 2012-es és 2013-as büdzsé pedig lényeges változásokat tartalmaz majd.

- Mit gondol: szükség van Költségvetési Tanácsra?

- Most nem a tanácsról folyik a vita, hanem annak felduzzadt hivataláról. Vissza kellene térni a Fidesz korábbi javaslatához, amely háromfős testületben gondolkodott. Így az egyes tagokat küldő szervezetek, a jegybank és az Állami Számvevőszék hatalmas apparátusa adhatná a szakmai hátteret. Megjegyzem: az Országgyűlés immár húsz éve az Állami Számvevőszék véleményével együtt tárgyalja a büdzsét, tehát a véleménymondásra eddig is volt egy erre hivatott szerv.

- Hogy éli meg, hogy most nincs pénzügyminisztere?

- Már a Pénzügyminisztériumra sem emlékszem.

(hetivalasz.hu)