Mint utólag bebizonyosodott, 2010 nyarán jó döntéseket hoztuk, hiszen évek óta tartjuk a három százalék alatti hiánycélt, visszafizettük az IMF-hitelt, csökkenteni tudtuk az államadósságot, és még az állami vagyont is gyarapítottuk – mondta a Demokratának Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, a budapest 4-es választókerület képviselőjelöltje.

– Az interjú napjának reggelén elindította a II. kerületben a volt Ipari Minisztérium szocreál stílusú épületének bontását, amelyről tavaly beszélt először. A munkálatokban való jelképes közreműködése azt mutatja, fontosnak tartja a beruházást.

– Nem csupán én, az itt élők is: legalább húsz éve várnak a kerületiek erre a pillanatra. A hetvenes években  épp a szélcsatorna közepében húzták fel a Margit körúton ezt az épületet, és Budapest egyik legforgalmasabb csomópontja emiatt nem tudott átszellőzni. Valóban egy évvel ezelőtt döntött a kormány a bontásról, de ezt követően még rendezni kellett az épület és a telek tulajdonjogát, meg kellett tervezni az irodaház bontását, hogy a munkálatok ne zavarják a környék lakóit. A Millenáris szomszédságában szép közpark lesz, a hasznosításról szóló ötletpályázatra kategóriánként több mint száz munka érkezett be.

– Ha már zöldterületek és környezetvédelem: múlt héten meghirdette a Jedlik-programot is, amely az elektromos autók elterjedését segítené. Van jövője hazánkban ezeknek a járműveknek?

– Húsz–huszonöt évvel ezelőtt  csak néhány kiváltságos embernek volt  mobiltelefonja, ők óriási táskát cipeltek a vállukon, úgy beszélgettek egymással. Ma már több a mobiltelefon hazánkban, mint ahányan vagyunk. Remélem, az elektromos autóknak is ilyen gyors lesz a karrierje. Eddig kétmilliárd forintot adtunk erre a célra, és jó néhány kedvezmény is jár az elektromos autóknak, például nem kell regisztrációs adót fizetni utánuk, de így is lassan haladunk. Most  dolgozunk a Jedlik Ányosról elnevezett intézkedéscsomagon. Terveink szerint további adókedvezményt, buszsáv-használatot, ingyenes parkolóhelyet, állami közbeszerzéseknél, mint a Magyar Posta vagy a rendőrség járműbeszerzései, előnyt adnánk az e-autók vásárlásánál, illetve a töltőállomások telepítésénél. Jedlik Ányos volt az első 1828-ban, aki elektromos autót fejlesztett ki. A kiindulópontnál tehát ott voltunk, a következő esztendőkben be kell hoznunk a lemaradásunkat. Az EU azt tűzte ki célul, hogy 2030-ig négymillió elektromos autó közlekedjen az útjain. Mi pedig azt szeretnénk elérni, hogy 2020-ig több ezer töltőállomás jöjjön létre hazánkban. A paksi olcsó és biztonságos áram ehhez a programhoz is lökést adhat.

– Jó néhány olyan cél is van, amelyet már elértek: szimbolikus korszakhatárként is értékelhettük, amikor tavaly nyáron sikerült visszafizetni az IMF-hitelt, ezzel visszanyertük függetlenségünket. Pedig nem így indult a ciklus, az első egy-másfél évben azt sugallták az ellenzéki pártok és sajtóorgánumok, hogy a valutaalap nélkül biztos a gazdasági összeomlás. A kormány számára mennyire számított fontos eredménynek a törlesztés?

–  Az elmúlt négy év meghatározó döntése volt, hogy nem folytatjuk a hitelekre épülő, hosszú távon fenntarthatatlan, lényegében fizetésképtelenséghez vezető gazdaságpolitikát. Ilyen szempontból tehát 2010 júniusa, júliusa nagyon fontos időszak volt. Ekkor dőlt el, hogy  az előző kormány csak papíron létező költségvetését megpróbáljuk  úgy átalakítani, hogy a brüsszeli elvárásoknak is megfeleljen, ugyanakkor olyan új elemek is megjelenjenek benne, amelyek megteremtik az egyensúlyi és növekedési irányba induló gazdaság lehetőségét. Hogy ez sikerült, azt jelzik az elmúlt időszak kedvező mutatói, illetve az a tény is, hogy 2013 augusztusában el tudtunk köszönni az IMF-től.

– Bajnai Gordont a mai napig úgy igyekeznek beállítani, mint aki szakértői kormányával rendbe tette az országot. Ehhez képes ön csak papíron létező 2010-es költségvetést említett. Milyen örökséget vettek át négy évvel ezelőtt?

– Néhány dologra hadd emlékeztessek. Egyrészt arra, hogy 2009 decemberében huszonkilenc közgazdász nyilvánosságra hozott egy jelentést, amelyben azt írták: a készülő büdzsé nem felel meg a valós helyzetnek. Közleményükben kérték az országgyűlési képviselőket, hogy ne szavazzák meg a költségvetést. Akkor ezt a véleményt Bajnai Gordon és a balliberális többség nem vette figyelembe. Nos, a közgazdászoknak igazuk lett: 2010 májusában, amikor átvettük az ország irányítását, világosan látszott, hogy az a büdzsé, amely elvileg 3,8 százalékos hiánycélra épült, lényegében 7-7,5 százalék közötti hiányt tartalmazott. Az első lépésünk az volt, hogy megpróbáltuk megértetni Brüsszellel: a nehéz helyzetben lévő magyar gazdaság számára óriási terhet jelentenének azok a megszorító intézkedések, amelyekkel néhány hónapon belül 3,8 százalékra tudná leszorítani a hiányt a frissen megválasztott kormány. Azt kértük az uniótól, fogadják el, hogy 2010-ben 4,5 százalék körül lesz a hiány, mi pedig vállaljuk, hogy megtesszük az ehhez szükséges lépéseket. Ebbe a kérésbe nem mentek bele, ezért lényegében mindent újra kellett gondolnunk. Mint utólag bebizonyosodott, jó döntéseket hoztuk, hiszen évek óta tartjuk a három százalék alatti  hiánycélt, visszafizettük  az IMF-hitelt, csökkenteni tudtuk az államadósságot, és még az állami vagyont is gyarapítottuk.

– Kilenc esztendő után kerültünk ki a túlzottdeficit-eljárás alól. Mennyire volt nehéz meggyőzni Brüsszelt, hogy a pozitív gazdasági folyamatok tartósan fenntarthatóak?

– Még ma sem könnyű. Lényegében folyamatos gazdaságdiplomáciai munkára van szükség, újra is újra be kell bizonyítanunk, hogy nem csupán a jelenben vagyunk eredményesek, de a jövőben is azok leszünk. Persze, a bizalmatlanságnak van oka: 2010 előtt számtalanszor előfordult, hogy a baloldali-liberális kormányzat rosszul könyvelt, az EU-ban nem megengedett módon próbált elszámolni például autópálya-beruházásokat. A hiány pedig többször is messze túllépte a megengedettet. Mindent megteszünk azért, hogy visszaszerezzük Magyarország eljátszott becsületét.

– A gazdaságpolitikájuk bírálói sokáig a GDP-növekedést kérték számon, ám a legutóbbi adatok azt mutatják, 2013-ban már határozottan jó számokat produkált a magyar gazdaság. Ez a növekedés hosszabb távon is fenntartható?

–A tavalyi negyedik negyedévben a bruttó hazai termék már 2,7 százalékkal nőtt, ezzel a visegrádi országok között az első, a 28 uniós tagállam között az ötödik legmagasabb növekedést érte el az ország. Egyébként 2013 őszén  már  az Európai Bizottság jelentése is azt tartalmazta, hogy hazánk gazdasága az idén duplájával növekedhet, mint az előző esztendőben, és a hiány sem nő három százalék fölé. Mindezzel reményeim szerint nem csupán Brüsszelt tudjuk meggyőzni, hanem a piacokat, a piaci közvéleményt is. Hiszen Magyarország adóssága ugyan csökkent, azonban  a magas eladósodottság miatt még mindig sérülékeny gazdaságnak számítunk. Éppen ezért nem szabad letérnünk az eddigi útról. Nagyon nagy potenciál van még az országban. A tavalyi külkereskedelmi mérlegünk például 81,7 milliárd euró volt, ami azt mutatja, hogy a válság ellenére is tudjuk növelni az exportaktivitásunkat.

– A forint árfolyamának ingadozása mekkora problémát jelent?

– Az éremnek mindig két oldala van, a devizahiteleseknek ez nyilván hátrány, az exportra termelő vállalkozások számára inkább pozitív, míg az államháztartásra  lényegében nincs hatása. Fontos tudni, hogy ennek az ingadozásnak Magyarországon kívüli okai vannak. Részben az, hogy a Fed, az amerikai központi bank lassan elzárja a pénzcsapokat, ami bizonytalanságot szül a pénzpiacokon, a másik ok pedig az ukrajnai helyzet. A magyar gazdasági folyamatok egyébként, mint a visegrádi négyek közül a legmagasabb GDP-növekedés, a betartott hiánycél, a csökkenő államadósság, a 0,1 százalékos infláció, vagy a foglalkoztatottság növekedése, inkább forinterősödést kellene hogy előidézzenek.

– A keleti nyitás politikája időnként kritika, máskor gúny tárgya volt a balliberális oldal részéről. Ön szerint sikeresnek tekinthető ez az irány?

– Ezeknek a piacoknak részben vannak magyar gazdasági hagyományai, gondolok itt Közép-Ázsiára, a volt Szovjetunió tagállamaira, vagy Törökországra, emellett egyre nagyobb teret nyerünk olyan országokban is, amelyek korábban nem szerepeltek ilyen súllyal a külkereskedelemben, ilyen Kína vagy Délkelet-Ázsia. Dél-Koreával  például több mint húszszázalékos külkereskedelmi növekedést értünk el, ami szintén jó jel. Az arab országok lakóit sem terroristaként kezeljük, mint egy korábbi kormányfő, hanem partnerként. Épp most készítjük elő Orbán Viktor miniszterelnök látogatását Szaúd-Arábiába, ami újabb lökést adhat ezeknek a kapcsolatoknak. Jó néhány év mulasztását kell valahogyan pótolnunk, így ezek az eredmények nem egyik napról a másikra születnek, de a számok azt mutatják, hogy igen, helyes úton járunk.

– A kormány az elmúlt években számos stratégiai partnerségi megállapodást kötött nálunk működő nagy cégekkel. Ezeknek milyen hatásuk van a gazdaságra?

– A megállapodásoknak köszönhetően eddig  ötezer-ötszáz új munkahely jött létre  Olyan vállalatokkal kötünk partnerséget, amelyek legalább öt éve itt működnek, fejlesztési, beruházási elképzeléseik vannak, hozzávetőlegesen legalább ezer embert foglalkoztatnak, s amelyek hazai beszállítókat is bevonnak termelésükbe. Hogy csak két példát mondjak, az Audi bővítése, a beszállítói rendszer kiépítése, a főiskolai képzésben való megjelenése tipikusan ilyen irány, egyre inkább érezhető az autógyár hatása a magyar gazdaságra, de említhetném a Siemenst is, amely hosszú évek óta igyekszik olyan termékeket előállítani, amelyekben nagyon magas a magyar hozzáadott érték.

– Ha már munkahelyteremtés: időarányosan ott tartunk, ahol tervezték?

– Tíz év alatt egymillió munkahelyet ígértünk, de úgy gondolom, hogy a 225 ezer új munkahely miatt nem kell lehajtott fejjel járnunk. Olyan eredményt értünk el, amire hosszú ideje nem volt képes az ország: huszonkét évvel ezelőtt, 1992-ben dolgoztak utoljára négymilliónál többen Magyarországon. Szerintem az sem probléma, hogy az új munkahelyek egy része  közfoglalkoztatásból származik. Hiszen sokan olyanok is dolgozni kezdtek, akik öt–hat–tíz esztendeje kiestek a munka világából. Számukra ez új lehetőséget, az első lépcsőfokot jelentheti a visszatéréshez. Egyébként, ha a tavalyi adatokat nézzük, a 107 ezer új munkahelyből 37 ezer jött létre piaci alapon, hetvenezer pedig közfoglalkoztatásban. A februári számok még kedvezőbbek: 17 ezerrel bővült az álláshelyek száma a versenyszférában, ami egy hónap alatt hetven százalékos, egy év alatt közel ötvenszázalékos emelkedést jelent. Minél inkább beindul a gazdasági növekedés, annál nagyobb esély van ennek a folyamatnak a felgyorsulására.

– A rezsicsökkentés nagy segítséget jelentett a családoknak. Hosszabb távon is fenntartható ez az alacsonyabb árszint?

– Hallva a szolgáltatók nyereségét, úgy gondolom, hogy igen. Európai gazdasági folyamatokról van szó, Lengyelországban, Németországban, Nagy–Britanniában is ugyanezekkel a kérdésekkel szembesülnek a gazdaság irányítói. A magyar gazdaság egyik kitörési pontja az lehet, ha olcsóbb és versenyképes energiát tud biztosítani az energiaszektor. Ennek két útja van: az egyik, ha elindul egy árverseny, a szolgáltatók pedig egymás alá ígérnek – ezt sajnos láttuk, hogy nem működött hazánkban. A másik út, ha az állam a szabályozói rendszeren keresztül, a közösségi érdekeket érvényesítve próbálja lejjebb szorítani az árakat. Most az utóbbi folyamatnak vagyunk tanúi. Hadd jegyezzem meg, hogy a Fidesz már a kilencvenes évek közepén sem támogatta az energiaszektor privatizációját, és két évtizede mondjuk azt is, hogy az energiaszektor nem a profitmaximalizáló szektorok egyike, itt méltányos árakat szabad és kell meghatározni. A mostani lépéseink tehát nem előzmény nélküliek.

– A paksi bővítésnek milyen szerepe lehet abban, hogy olcsóbb legyen az energia Magyarországon?

– Paks az energiaellátás biztonsága szempontjából és nemzetbiztonsági szempontból is fontos kérdés. Lényeges, hogy saját magunk rendelkezzünk azokkal a forrásokkal, amelyekkel elő tudjuk állítani az ország számára szükséges energiát. A mostani megállapodás előzménye egy 2009-es, széleskörű támogatással meghozott parlamenti döntés, amely támogatta az atomenergia nukleáris célú, békés felhasználásának kiterjesztését, s felhatalmazta a kormányt a bővítés előkészítésére. Ennek értelmében tárgyaltunk Oroszországgal, amely az egyik legkorszerűbb technológiával rendelkezik ezen a területen. Paks olyan olcsó  áramot  tud előállítani, amellyel egyelőre sem a megújuló energia, sem a gázos erőművek nem tudnak versenyezni.

– Először szerezhet Budapesten egyéni mandátumot. Milyen feladatok várnak önre a II. kerületben és Óbudán?

– Tizenhat éve élek a II. kerületben, előtte  óbudai lakos voltam, úgyhogy tisztában vagyok a problémákkal, a célokkal. Örülök, hogy olyan körzetben indulhatok, ahol a kerületi önkormányzatok 1990 óta mindvégig törekedtek a lehetőségekhez mérten maximális fejlődésre, így az oktatás, az egészségügyi ellátás színvonalának növelésére. Ebbe a munkába kapcsolódtam be, és úgy látom, minden adott ahhoz, hogy ez a lendület ne törjön meg. Ahogy említettem, a Margit körúton elkezdődött a volt ipari minisztériumi épület bontása, s megújul a korábbi Moszkva, jelenlegi Széll Kálmán tér is. Pesthidegkúton ezen a héten kezdődhet az alapkőletétellel Klebelsberg Kuno egykori kastélyának felújítása. Az eddig kihasználatlan és romos épület megszépül, és kulturális funkciókat kaphat. Óbudán nagy hangsúlyt fektetünk a közúti hálózat fejlesztésére, s azon dolgozunk, hogy a következő évekre tervezett beruházásokhoz meglegyen a megfelelő forrás. Igyekszem mindent megtenni, hogy ezek az egyébként gyönyörű kerületek még inkább élhetőek, otthonosak legyenek. Mindehhez kellő alapot jelenthet, ha a magyar gazdasággal kapcsolatos kedvező tendenciák a következő esztendőkben is folytatódnak.

(Bándy Péter, Demokrata)