Az október 30-ai kormányszóvivői sajtótájékoztató vendége Matolcsy György volt. A nemzetgazdasági miniszter a 2011-es költségvetés fő számait ismertette.

Elkészült Magyarország 2011. évi államháztartása és költségvetése. Engedjék meg, hogy meg is mutassam. Egy söralátét egy pendrive-val és természetesen a Nemzeti Együttműködés Rendszerének és nemzeti ügyek kormányának és Magyarországnak nemzeti színeivel. Ennyi, de sokat tud. Sokat tud.

Engedjék meg, hogy rögtön át is adjam kolleganőmnek, aki átviszi a Parlamentbe. 12 óra körül már mindenki olvashatja a parlament honlapján. Milyen volt a régi? Nos, a régi, az egy 32 oldalas leporelló volt. Ez volt a régi adórendszer, e helyett lett egy oldal. És a régi költségvetés, az borzasztóan nagy volt. E helyett lett annak az egyharmada, ha kinyomtatjuk. Ez a kinyomtatott változat.

Azt kell mondanom önöknek, hogy nagyjából ebben az ütemben kellene rendbe tenni magunkat, ahogy próbáljuk a költségvetést rendbe tenni. Engedjék meg, hogy néhány olyan összefüggést említsek Magyarország 2011. évi költségvetéséről, ami azt gondolom, megadja a karakterét, és ami azt gondolom, hogy világosan megfogalmazva, hogy milyen politika, társadalompolitika, és gazdaságpolitika áll e mögött.

Ha megengedik, azzal kezdeném, hogy a kormány e hét szerdáján, tehát 27.-én megtárgyalta a beterjesztett költségvetési tervezetet. Hosszú vita után elfogadtuk. Az elmúlt két napban átvezettük a módosításokat és így vagyunk most szombaton, egy nappal a hivatalos benyújtási véghatáridő előtt abban az állapotban, hogy beszélhetünk arról, hogy milyen Magyarország 2011. évi költségvetése.

Ha egy szóval, egy összefüggéssel kellene jellemeznem, akkor azt kellene mondanom önöknek, hogy ez a talpra állás költségvetése. A talpra állás költségvetése azért, mert már 3 százalék alatti költségvetési deficitre épül. Először teljesíti az európai uniós csatlakozáskor vállalt, a stabilitási és növekedési egyezményben vállalt 3 százalék alatti deficit célt. Talpra álltunk, talpra állunk. Jövő évben már nem az alatt tanyázók népes táborát gazdagítjuk, akiknek a 3 százalék feletti a költségvetési hiányuk. Hanem beállítjuk a 3 százalék alatti költségvetés. A talpra állás költségvetése azért is, mert már 3 százalékos gazdasági növekedésre épül. Egy már érzékelhető gazdasági növekedés. Az idei nagyjából 0,8 százalék körüli … növekedés után ez már egy valóban a kitörés, talpra állás növekedése. És azért is a talpra állás költségvetése a 2011. évi, mert már csökkenő államadóssággal számol.

Tehát az államadósság, GDP arányos államadósság a költségvetési tervezet, a törvénytervezet szerint már csökken. Ez az a három ok, ami miatt azt merem önöknek állítani, hogy ez Magyarország talpra állításának a költségvetése, a talpra állás költségvetése.

Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy természetesen ez a költségvetés gazdaságpolitikai célokat tükröz. Azt a gazdaságpolitikai célt tükrözi, célrendszert tükrözi, amelyben első helyen áll a munkahelyteremtés, a növekedés élénkítése és a családok és a gyermekvállalás kérdése. Ez a három kiemelt, nagyon erős célja a 2011-es költségvetésnek.

Ha kis merészséggel megpróbálnánk elnevezni az elmúlt évek költségvetéseit, mert ha mondunk valamit a 2011-es évre, akkor érdemes mondani valamit arra is, hogy az elmúlt 5 évnek milyen volt a költségvetése. Engedjék meg, hogy úgy fogalmazzak, hogy 2006-ban a nagy csalás költségvetését kaptuk. 4,7 százalékos költségvetési hiányról beszéltek, és 9 százalék körüli lett. Hát ez a száz trükkös költségvetés.

2007. a kijózanodás költségvetését hozta. 2008-ban, azt gondolom mindenki számára világos, hogy a válság költségvetése jellemezte a magyar államháztartást. 2008. a válság éve, a válság költségvetése. De 2009-ben miután meg kellett kötnünk a Nemzeti Valutaalap az Európai Unióval a kölcsönszerződést, az bizony a pénzügyi függetlenség elveszítésének a költségvetését hozta magával.

És 2010-ben, én azt gondolom, mindenki számára világos, hogy a csontvázak költségvetése jelent meg, hiszen több mint 500 milliárd forintos csontváz, zörgő csontváz hullott ki az új kormány nyakába abból a bizonyos szekrényből. Tehát a csontvázak költségvetése még ennek az évnek a költségvetése zárta le ezt az öt évet. Most, most bátran állíthatjuk, hogy megjöttünk egy új szakaszba, egy új hosszú gazdaságpolitikai konszolidációs szakaszba, amit a talpra állás költségvetésével indítunk.

Engedjék meg – Tisztelt hölgyeim és uraim! – hogy három, azt gondolom, nagyon fontos karakterjegyéről beszéljek ennek a költségvetésnek. Három nagyon fontos karakterjegyéről. Az első, hogy milyen sarokszámokra épül, a második, hogy milyen alapfeltételezésekre épül, s a harmadik, hogy milyen kulcsösszefüggéseket tartalmaz.

Kezdjük talán a sarokszámokkal. A költségvetésnek három sarokszáma van. Egyébként mindegyiknek, így a 2011-nek is. Az első az eredmény szemléletű hiány. Ez mínusz 2,94 százalék. Három százalék alatti. Hajszálpontosan 2,94 százalék, tehát eredményszemléletben is ez az úgynevezett ESA, ugye a European System of Accounts, tehát az Európai Unió statisztikai módszertana szerinti eredményszemléletű hiány. Valóban Magyarország 3 százalék alá megy, teljesíti a stabilitási és növekedési egyezmény és az uniós csatlakozás egyik legfontosabb kritériumát.

A második sarokszáma a költségvetésnek a pénzforgalmi hiány. Ugye a kettő között az a különbség, hogy a pénzforgalmi hiány az adott évben befogadott meg kiadott számlákat mutatja. Az eredmény szemlélet az eldöntöttek után még a következő évben is vannak számlamozgások. Tehát az eredmény szemléletű hiány az mindig egy kicsit magasabb.

Most a mi esetünkben, 2011-ben a második költségvetési sarokszám, a pénzforgalmi hiány, az 2,8 százalék GDP-arányosan. Felhívom a figyelmet arra, hogy az IMF európai uniós kölcsönszerződésben vállalt 2,8 százalékos hiány itt jelenik meg pénzforgalmi szinten.

S végül van egy harmadik sarokszáma a költségvetésnek. Ez az elsődleges egyenleg. Önök pontosan tudják, hogy Magyarország esetében az államadósság utáni kamatfizetés, az meghaladja a költségvetési deficit mértékét. Tehát 834 milliárd forintos a 2011. évi költségvetési hiányunk, de 1055 milliárd forint a kamatfizetés.

Azt kell mondanom önöknek tehát, hogy a nagyjából a GDP 0,8 – 0,9 százalékát jelentő pozitív, pozitív elsődleges költségvetési egyenlegünk van. És itt nagyon fontos, hogy itt ugrás van. Tehát az elsődleges egyenleg 2011-re 2010-ről nagyon nagymértékben javult.

Most 2010-ben 0,3 plusz 0,3 százalékos elsődleges egyenlege van a költségvetésnek. És ez javul plusz 0,8 - 0,9 százalékra. Tehát egy nagyon jelentős elsődleges egyenlegjavulás van. Ha ezt nézné az Európai Unió, vagy az … vagy a túlzott deficiteljárásban ugye a bizottság, az Európai Bizottság, akkor Magyarország bizony igen jól állna, de hát az eredményszemléletű hiányt nézik.

Érdemes azt is érinteni, hogy milyen alapfeltételezésekre épül a talpra állás költségvetése. Engedjék meg, hogy itt is három kiemelt alapfeltételt ismertessek. Az első, hogy 3 százalékos bruttó hazai termékbővüléssel számolunk. Ez egy ambiciózus, de azt mondom, reális növekedési ütem. Ebben nincs benne egy újabb globális válság, de ezzel már nem számolunk. Ebben benne van azonban mindaz, amit a költségvetés a családok, a gyermekvállalás megerősítésére az üzleti szektor megerősítésére és a növekedés, munkahelyteremtés érdekében tesz. Három százalékos GDP növekedésre épül a 2011-es költségvetésünk.

A második ilyen fontos alapfeltétel, hogy 3,5 százalékos inflációval számolunk. A harmadik pedig, hogy csökkenő államadóssággal számolunk, hiszen a 3 százalék alatti államháztartási hiány és a 3 százalékos bruttó hazai termék GDP növekedés, az automatikusan államadósság csökkenést hoz magával.

A költségvetés három fontos sarokszáma, és három fontos alapfeltétele után érdemes megnézni a három kulcsösszefüggést. A magyar költségvetés, a talpra állás költségvetése 2011-ben 3 kulcsösszefüggésre épül. Az első, hogy 20 év, az elmúlt 20 évet tekintve, 20 év legjelentősebb adócsökkentése van ebben a költségvetésben.

Ha önök összeadják a 2011-es költségvetésben szereplő adócsökkentések hatását, akkor 450-500 milliárd forint körüli teljes adócsökkentést találnak. Ez egy nagyon-nagyon komoly adócsökkentés. Az elmúlt 20 évben ilyen nem volt. Reményeim szerint a következő 20 évben lesz még, de eddig ilyen nem volt. Ez ugye két fontos forrásból táplálkozik. Az arányos 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó rendszeren keresztüli adócsökkentés és a társasági adó bejelentett, de most a teljes évre vonatkozó 10 százalékos csökkentése, 10 százalékra való csökkentése.

A második kulcsösszefüggése a 2011-es költségvetésnek az, hogy az egészségügyi kassza óriási hiányát az állami költségvetés az adóbevételekből kiegyenlíti. Önök biztosan látják, látták az elmúlt évek költségvetési szerkezetét, és egészen pontosan látják, ismerik, hogy a két nagy kassza. Tehát az egészségügyi kassza és a nyugdíjkassza, ugye, tehát az egészségügyi, egészségbiztosítási kassza és a nyugdíjbiztosítási kassza nagyon jelentős hiánnyal kerül mindig megtervezésre, minden évben.

Most 2011-ben is így van. Tehát a befizetett egészségügyi járulékok és a befizetett nyugdíjjárulékok nem fedezik Magyarország, nemcsak 2011-ben, vagy 2010-ben, hanem az elmúlt 5-10 évben nem fedezik Magyarország egészségügyi állami kiadásait és nyugdíj jellegű állami kiadásait.

Most a költségvetés természetesen mind a két esetben, mind az egészségügyi kiadások, mind a nyugdíjkiadások esetében a törvény erejénél fogva ki kell, hogy egyenlítse a két kassza hiányát. Tehát ott nem lehet a végén, az év végén deficit. 2011-ben ez azt jelenti, hogy az egészségügyi kasszában 725 milliárd forinttal kevesebb járulék, jövedelem áramlik be, mint amennyi a kiadási szint. Most a 2011-es költségvetésünk ezt a 725 milliárd forintos egészségügyi kassza hiányt kiegyenlíti, nullára hozza.

A harmadik összefüggés azonban, ha megengedik ezt az értékelést még jelentősebb, még fontosabb. Ez pedig az, hogy a magyar nyugdíjrendszer szintén igen jelentős hiánnyal zárul, ha a költségvetés szerkezetét nézem. Ugye önök tudják, hogy 3 ezer milliárd felett van a nyugdíjkassza kifizetése 2010-ben is meg 2011-ben is. De ebből 2011-ben közel 900 milliárd forint hiányzik. Közel 900 milliárd forinttal kisebb a magyar nyugdíjrendszer állami bevétele, mint amit az államnak a költségvetésén keresztül ki kell adnia a nyugdíjfizetésekre. Azt kell mondani tehát, hogy a teljes nyugdíjkifizetések nagyjából 30 százaléka nem érkezik be az állami költségvetésbe. Tehát nagyjából 900 milliárd forintos, egész pontosan 888 milliárd forint, tehát majdnem 900 milliárd forintos hiánnyal zárna a nyugdíjrendszerünk ezen belül is, döntően a nyugdíjkassza.

Ezt nem lehet megengedni. Törvény kötelezi a mindenkori kormányokat, hogy a törvények szerinti nyugdíjkifizetést végrehajtsák, és az erkölcs, valamint a jó ízlés is, és szüleink, nagyszüleink tisztelete is arra kényszerít bennünket, hogy egyetlen pillanatban se lehessen hiány a nyugdíjkasszában. Ezért a 2011-es költségvetésben a kormány úgy számol, hogy 900 milliárd forintnyi nyugdíjrendszer hiányt, nyugdíjkassza hiányt valahonnan oda be kell tenni, elő kell teremteni.

Gondolom, világosan kitalálják, hogy honnan. A 2011-es költségvetésben megjelenik egy új alap. Ez az államháztartás egyensúlyát javító alap. Az államháztartás egyensúlyát javító alap. Ebbe az alapba fogadjuk be a kötelező magán nyugdíjpénztári rendszerből a két fajta, a két fajta visszaáramló jövedelmet. Az első a 12-szer 30 milliárd, tehát összesen 360 milliárd forintos átirányítás. Ugye, mert 14 hónapra döntött a kormány ezt tudjuk arról, hogy a kötelező magánnyugdíj pénztári rendszerből az állami nyugdíjkasszába áramoltatja a pénzt. Ez a 2011-es költségvetésben 360 milliárd forinttal csökkenti az állami nyugdíjkassza hiányát. Tehát a 12-szer 30 milliárd forintos magánnyugdíj pénztári befizetések átirányítása az állami nyugdíjalapba az azt jelenti, hogy a nagyjából 900 milliárd forintos hiányból már 360 milliárd forintot lefaragtunk.

De nincs még vége. Még további hiánya lenne az állami nyugdíjrendszernek, illetve a nyugdíjkasszának. További 540 milliárd forinttal számolunk az államháztartás egyensúlyát javító alapban a magánnyugdíj pénztárakból visszaáramló vagyon révén, 540 milliárd forint olyan, az állami nyugdíjkasszát kiegészítő forrással számolunk, ami azért keletkezik, mert megítélésünk szerint a magánnyugdíj pénztári tagok helyesen úgy döntenek majd, hogy visszajönnek az állami nyugdíjrendszerbe.

Ha összeadják ezeket a számokat, akkor még mindig hiányzik egy kis pénz, 78 milliárd forint. Ugyanis a helyzet az, hogy nem csupán az állami nyugdíjkasszában van hiány, hanem a magyar nyugdíjrendszer más területein is még vannak állami költségek, bányászok kiegészítő nyugdíja például, vagy csökkent munkaképességűek nyugdíja.

Tehát nem csak az állami nyugdíjkasszának van hiánya, hanem hiány van még néhány más területen. Összességében azt kell önöknek mondanom, hogy a 2011-es költségvetésben megjelenik egy államháztartás egyensúlyát javító alap. Ebbe beáramlik a 12-szer 30 milliárd forint a magánnyugdíj pénztári befizetésekből, és beáramlik egy további, összesen 540 milliárd forint a visszaáramló vagyonból. Ez a közel 900 milliárd forintos forrás hozza nullára az állami nyugdíjrendszer hiányát, az állami nyugdíjkasszából hiányzó pénzt. Ha ez nem lenne, akkor is kellene valamit tenni, de természetesen nem engedhetjük meg, hogy az állami nyugdíjrendszer és az állami nyugdíjkassza hiánnyal zárjon. Azzal számolunk tehát, hogy nagyjából 2011 végéig a mostani, mintegy 3 millió kötelező magánnyugdíj pénztári tag mintegy 90 százaléka úgy dönt, hogy visszajön az állami nyugdíjrendszerbe, és azzal számolunk, hogy nagyjából a visszaáramló vagyon 30 százalékát kell arra fordítanunk, hogy a 2011-es állami nyugdíjrendszer rendben legyen. Ez az a bizonyos közel 900 milliárd forint.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Engedjék meg, hogy még igazából egy összefüggésre hívjam fel a figyelmet. Ez az, hogy természetesen egy költségvetés, ez esetben a 2011-es a talpra állás költségvetését jelentő törvényjavaslatnak olyan metszete is van, hogy ki jár rosszul, ki jár jól? Ki, hogy jár?

Engedjék meg, hogy erre is válaszoljak, mert bizonyosan érdekli önöket. Az egészen világos, hogy a családok, különösen a gyermeket vállaló családok egyértelműen, nagyon jól járnak a 2011-es költségvetésben. Ennek mértéke a számításaink szerint 450-550 milliárd forinttal lesz nagyobb a családok, első sorban a gyermekes családok, de nem csak ők, mert ugye a 16 százalékos arányos egykulcsos adórendszer, az mindenkire érvényes. Csak ott azon belül a gyermeket vállaló családoknak még erősebb az előnye.

Tehát a 2011-es költségvetés jelentős mértékben a családok, a munkát vállalók és a gyermeket vállalók számára lesz igen-igen jó. A második ilyen nagy köre Magyarországnak az üzleti szektor. Az üzleti szektor jól jár, az üzleti szektor levegőt kap. Hogyha úgy mondanám, hogy a családok, különösen a gyermeket vállaló családok egy erős segítséget kapnak a költségvetéstől, akkor az üzleti szektor esetében úgy fogalmaznék, hogy levegőt kap az üzleti szektor.

Gondoljuk el, hogy a 10 százalékos társasági adó, az egy nagyon komoly, hogy mondjam, oxigéninjekció, vagy oxigénpalackból egy nagyon-nagyon erős lyuk, nagyon erős növekedés és munkaösztönző hatása van az arányos 16 százalékos egykulcsos adórendszernek. Ennek mértékét szintén több százmilliárd forintra becsüljük.

És végül van egy harmadik nagy köre Magyarországnak, ez a közszféra. Ugye a közszférában a beterjesztett költségvetési törvénytervezet szerint egy karcsúsítást, egy takarékos és strukturális reformokkal működő átalakítást célzunk meg.

Mi azt mondjuk, hogy a gyermekeket nevelő családokat általában a családokat, az üzleti szektort, különösen a munkaadókat nagyon erősen kell támogatnunk, hogy munkát, munkahelyeket teremtsenek és növekedést erősítő beruházásokat kezdeményezzenek, és a közszférának példát kell mutatni abban, hogy hatékonyabban, a pazarlást megszüntetve átalakítja magát.

Ebben a költségvetésben tehát, ahogy ez ismert a költségvetési köriratból, a közszférára nulla nominál béremelést javasolunk és a dologi költségeknél mínusz 5 százalékos csökkentést, és a kormányzati intézményeknél vállalunk egy 5 százalékos létszámcsökkentést és a háttérintézményeknél, háttérintézményinknél vállalunk egy 10 százalékos létszámcsökkentést.

Most ez egy nagyon-nagyon erős üzenet magunknak, az üzleti szektornak, a családoknak és a világnak, hogy mi tudjuk, hogy a magyar állam akkor lesz erősebb, hatékonyabb és akkor tud versenyképesen működni, ha átalakítja a működését. A magyar közszférának át kell alakulnia. A mai pazarló működés felől el kell indulni a hatékony, a hatékony, valóban csak a szükséges költségeket tartalmazó működés felé.

Tehát, hogyha azt mondjuk, hogy a családok erős segítséget kapnak, az üzleti szektor levegőt kap, akkor a közszféra egy erős nyomást, egy erős nyomást érzékel majd a belső átalakításra a strukturális átrendezésekre.

Ez nem jelenti azt természetesen, hogy a közszférában nem javaslunk béremelést. Hiszen úgy számolunk az adórendszerünkben is meg a költségvetésünkben, hogy a közszféra nulla nominális béremelése, az 4 és 5 százalék közötti bruttó átlagos bruttó béremelkedést hoz magával.És ez csak úgy lehetséges, de úgy lehetséges, és csak úgy kívánatos, de úgy kívánatos, hogy a közszférában karcsúsodás megy végbe. Azzal számolunk, hogy a 790 ezer, 690 ezer körüli közszférában dolgozók köre nagyjából 25-30 ezer fővel fogy 2011-ben. Ezt kívánatosnak tartjuk, jónak tartjuk. Ez ad alapot egy 4-5 százalék körüli átlagos bruttó béremelkedésre a közszférában.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Azzal zárnám, hogy mindez együtt azt jelenti, hogy a talpra állás költségvetése valamennyi makrogazdasági területen. És azt is mondanám, hogy valamennyi társadalmilag fontos területen jó irányba nyit. Ennek talán az egyik legfontosabb mutatója, hogy 2 százalékkal csökken a teljes jövedelem centralizáció 2011-ben 2010-hez képest. És ugyancsak legalább 2 százalékkal csökken az adócentralizáció.

Magyarország 2011-ben már 36 százalékos adócentralizációt tervez a költségvetésében, ami még nem a legalacsonyabb adócentralizációs szint a térségben, még van nála alacsonyabb, de már versenyképes, ez már versenyképes. A korábbi 40 százalék körüli adócentralizációs szint állami pazarlást, túladóztatást jelentett és nem volt versenyképes.

Összességében tehát megkezdjük a talpra állást. 2011-ben a magyar gazdaság nem tudom, hogy talpra ugrik-e, de, hogy talpra áll, abban egészen biztos vagyok. És ez a 3 százalék alatti hiánnyal a 3 százalékos GDP növekedéssel és a csökkenő államadósság szinttel lesz tetten érhető. Szép vállalkozás, mindenkit hívok arra, hogy vegyen benne részt. Köszönöm szépen!

(kormany.hu)