A kormány 2010. szeptember 8-ai ülését követő sajtótájékoztató vendége Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter volt

Nagy Anna: – Sok szeretettel köszöntöm Önöket, és köszöntöm mai vendégünket, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter urat! Miniszter úr tegnap Brüsszelben járt, ahol az uniós pénzügyminiszterek ülésén nagyon sok fontos dologról tanácskozott a kollegáival, illetve a ma délelőtti kormányülésnek is az egyik súlyponti témája volt a számokhoz, költségvetésekhez, évekhez, hiánycélokhoz kapcsolódó témák. Úgyhogy azt hiszem, hogy a mostani szóvivői tájékoztatónak a legfontosabb része az, amit miniszter úr el fog mondani. Úgyhogy én át is adnám a szót, hogy részben a tegnapi üléssel, illetve a ma délelőtti kormányüléssel kapcsolatos információkat, beszámolókat Önökkel is meg tudja osztani miniszter úr.

Matolcsy György: – Köszönöm szépen, kedves Anna! Hölgyeim és Uraim! Sűrű órák, félnapok és napok ezek, elindult az ősz. Szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy az elmúlt másfél-két napban mi történt, ami bennünket, magyarokat a pénzügyi rendszer, költségvetés, államháztartás, Európai Unió, szóval, ilyen ügyekben érint. Azzal kezdeném, hogy talán tudják, biztos tudják, van egy Task Force nevű intézmény az Európai Unión belül, amit Faron Fü(?) elnök vezet, és ennek a lényegében az Ecofin tagjaiból, tehát az Európai Unió pénzügyminisztereiből álló Task Force-nak az a feladata, hogy kidolgozza azt az új világot az Európai Unión belül, hogy mi van akkor, hogyha egy ország nem teljesíti a vállalt költségvetési hiányát. Ilyen ország van, most éppen 24 a 27-ből. Nemcsak mi vagyunk itt, ebben a csoportban, habár mi vagyunk a legrosszabb helyzetben, mert ellenünk folyik, ugye, kétszeres túlzottdeficit-eljárás. De hát a többiek is pillanatokon belül, hát, már ebben a csoportban vannak, és többek lesznek jövő évben a kétszeres deficiteljárás alatt lévő országok csoportjában.

Ez azért lényeges, mert az Európai Unió vezetői szerint – magam részéről is osztom ezt a véleményt – a globális pénzügyi és gazdasági válságnak nincs vége, sőt, egy double duplication, egy második lekonyulása a világgazdaságnak talán várható. Az Amerikai Egyesült Államok ingatlanpiacán – ahogy ezt a Trichet elnök úr kitűnő beszédében elmondta az Ecofin ülésén, előtte a Task Force ülésén, szóval, az Egyesült Államok ingatlanpiacán már új recesszió van. Hogy ez átterjed-e a pénzügyi rendszerre, onnan pedig a gazdaság területére, illetőleg, hogy Amerikából átugrik-e egy nagy szöcskeugrással Európába, azt most még nem tudjuk, de hogy annak a válságnak, ami 2007 szeptemberében, majd aztán 2008 októberében kitört, nos, annak a válságnak nincs vége. Ezért rendkívül fontos a Task Force munkája, amit maga az elnök vezet, mert olyan rendszert szeretnénk kidolgozni, és ebben Magyarország, lehet, hogy érdekes, lehet, hogy logikus, szóval, mi nagyon erősen támogatjuk, személyesen nagyon erősen támogattam az elnök és az Ecofin-vezetés véleményét, hogy tehát az Európai Unión belül szankcionálni kell azokat az országokat, amelyek a vállalt deficiteljárást nem teljesítik.

Óriási vita volt, természetesen, október végén fogja a Task Force tárgyalni az új előterjesztést. Abban lesz már benne az a kompromisszum – reményeink szerint –, ami a legszigorúbb német álláspont és az ennél lazább álláspontok között talán megszületik. A németek azt mondják, hogy függesszék föl azoknak az országoknak a szavazati jogát, amelyek nem teljesítik, nem teljesítik a vállalt hiánycélt, költségvetési hiánycélt. Az ennél kicsit megértőbb vagy lazább vélemény, az azt mondja, hogy csupán a strukturális és kohéziós alapokból ne kapjon az az ország pénzt, pénzt, ahol túllépik a deficitet. És az ennél is egy picit puhább álláspont azt mondja, hogy hát, azért a mezőgazdasági alapokra mindenképpen kapjanak pénzt. Ez a kompromisszum, vagy, vagy hát közös megegyezés október végéig körvonalazódhat, és onnantól kezdve látjuk azt, hogy mi történik egy országgal az Európai Unión belül, amely megsérti a Stabilitási és Növekedési Egyezmény 3 százalékos deficitre vonatkozó, deficitplafonra vonatkozó követelményét.

Amit ma látni lehet – és ez egy nagyon fontos hír számunkra és mindenki számára, aki az eurózónán kívül van –, hogy az Európai Unió pénzügyminiszterei nagyjából egyöntetűen, volt néhány más álláspont is, nagyjából egyöntetűen azon az állásponton vannak, hogy egy kétszakaszos megoldást kell érvényesíteni a szankciókra. Az első szakaszban, valamikor 2011–12-ben, csak az eurózónára kerülnének előírásra szankciók, és ezt követően, valamikor 2013–2014-ben kerülnének előírásra az eurózónán kívüli országok csoportjára is – vélhetően még akkor nem leszünk eurózóna tagok, tehát akkor ránk is – a szankciók. Ez azért fontos, és ahogy ezt a belga pénzügyminiszter, aki vezeti az Ecofin-ülést ezekben a hónapokban, illetve Tricher elnök úr kifejtette és maga Faron Fü(?) elnök állt ennek az élén. Ennek az a lényege, hogy ahol közös pénz van, ott kell közös szankciókat érvényesíteni.

Nagyon fontos volt az Ecofin-ülés, és ennek lesz napirendi pont, ennek egyik napirendi pontja Magyarország volt. De most nem azzal kezdem, hanem öt másik üggyel. Az egyik: a szankciókat újból tárgyalta az Ecofin, és azt a döntést hozta, hogy ha nem sikerül a Task Force-szal megegyezni, akkor az Ecofin utána fölveszi ugyanezt a feladatot. Tehát, ha véletlenül nincs konszenzus, az Ecofinen tovább megy a munka, és az év végéig mindenképpen lesznek szankciók.

A második: a bankadó. Nyilván látta mindenki, a bankadó, egy európai uniós közös bankadó bevezetése ott volt a napirenden. Nincs még megegyezés, a 27 tagállam közül 4-ben van jelenleg bankadó. Svédország már 15 évvel ezelőtt bevezette, majd utána kicsit módosítva azóta is tartja. Ez nem a költségvetési bevételek között jelenik meg, hanem egyéb alapoknál. Németország bevezetett egy, bevezetni tervez 2011. január 1-jétől egy bankadót, amely 1,2 milliárd euró összegben, nem a költségvetésbe menne be, hanem egyéb alapokba. Hogy ezek milyen alapok, még nem döntötték el Schäuble, Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy ők ezt nem az általános adózás keretein belül kezelik, hanem egy, a pénzügyi rendszer későbbi bajait megelőlegező, ilyen, ilyen tartalékolási alapba teszik.

Van azonban, vagyunk mi, mindjárt jövünk, de van egy ugyanilyen ország, ahol lényegében ugyanilyen bankadó van, persze, ott a vetítési alap más, ez az Egyesült Királyság, ahol a radikális közgazdasági forradalom keretében – ahogy ezt George Osborne kollegám mondta – ők bevezettek egy 2,5 milliárd forint, 2,5 milliárd font értékű bankadót, amely az általános adórendszeren belül működik. Az indokát a brit parlamentben a pénzügyminiszter úr úgy határozta meg, hogy a bankrendszernek is hozzá kell járulnia a költségvetés konszolidációjához. Ismerős szavak. És végül vagyunk mi, akik ezt a fajta adót már nyáron bevezettük, és tudják, hogy szeptember végén és október végén folyik majd be a kétszer százmilliárd forintos összeg. Mi a brit általános adózás keretében működő, a költségvetés bevételeit növelő adófajta mellett döntöttünk.

Az Európai Unió pénzügyminiszterei nem jutottak dűlőre, hogy milyen típusú bankadót vezessenek be, de arról igen, hogy egy informális Ecofin-ülés keretében, október végén dűlőre jutunk a kérdésben. Valószínűleg az lesz a döntés, hogy az Európai Unió pénzügyminiszterei ajánlják a tagállamoknak a bankadó bevezetését, a tagállamokra bízzák a nemzeti megoldást, és a nemzeti bankadókból kialakuló alapoknak egy, uniós szinten egy szuperalapot, egy hálót fonnak. Ez nem azt jelenti, hogy be kell adnunk egy uniós alapba ezeket a pénzösszegeket, hanem, hogy összehangolják a játékszabályokat, megpróbálják összehangolni a vetítési alapokat, a mértékeket és így tovább, és így tovább. Azt gondolom, hogy ez legkorábban 2012. január 1-jétől lehet az Európai Unióban – közös ajánlás alapján – érvényes, de addig is, 2011. január 1-től Németország és Franciaország és Románia és Szlovákia mellett még több ország be fogja vezetni a saját nemzeti bankadóját.

Nem bírált bennünket senki azért, hogy előbb vezettük be, sőt, olyan hangok voltak, hogy hát, igen, megértik azt, hogyha valaki a költségvetési konszolidáció okán ilyen bankadót vezet be.

Egy következő, harmadik téma volt egy pénzügyi tranzakciós adó – ismerik az ezzel kapcsolatos szakirodalmat, meg véleményeket –, ezt a lehető legélesebben többségünk elvetette. Tehát, amíg nincs globális megoldás, amíg nem tudjuk azt mondani, hogy a világ pénzügyi központjai közül mindenki benne van ebben a pénzügyi tranzakciós adóban, tehát átutalásokat terhelő, ugye, minimális ugyan, de adónemben. Tehát, ha, amíg kilóg Genf, Hong Kong – nem sorolom tovább, Sanghaj és így tovább és így tovább –, addig, és persze, az Egyesült Államok alapvetően, addig az Európai Uniónak tilos bevezetni tranzakciós adót. Ez egy rendkívül fontos többségi vélemény, nem mindenki osztja, de többségi vélemény. Az Európai Központi Bank elnöke oroszlánként harcolt, hogy ez legyen a közös véleményünk. Azt mondta, hogy az Európai Unióból, higgyük el, órákon belül elmehetnek bankok, óránként elmehetnek pénzügyi szervezetek, hogyha ezt bevezetjük egyoldalúan, az amerikaiak, az ázsiaiak és, mondjuk, Svájc nélkül.

Döntöttünk – és ez a sajtóban megjelent – arról, hogy egy makro-ökonómiai költségvetési ellenőrzési folyamatot indítunk el. Ez azt jelenti, hogy 2011. április 15-éig a tagállamoknak – mindegyiknek – három programot kell előterjeszteni. Aki még nincs benne, ugye, az eurózónában, annak egy konvergenciaprogramot, mindenkinek reformprogramot, és mindenkinek be kell nyújtania 2011. április 15-én véglegesen, most, októberben először a 2011-es költségvetés részletes számait. Mondjuk, a lengyeleknél december 15-én lesz költségvetés, tehát ott az októberi benyújtás, az egy kicsit halasztódik, de jövő év április 11., április 15-ig mindenkinek be kell nyújtania az az évi, tehát a ’11-es részletes költségvetését, és – és itt jön az újítás – a 2012-es költségvetés vázát, a bevételi és kiadási oldal sarokszámait, a legfontosabb költségvetési folyamatokat tükröző papírt.

Mi itt, személyesen én is azt a megoldást támogattam, hogy álljunk, John-Main Keans(?) tanácsára, aki azt mondta, hogy amíg recesszió van, addig, addig más szabályok érvényesek, de amint kijövünk a válságból, a költségvetés ne legyen, ne legyen deficites, hanem legyen szufficites. Mi, magyarok, még ez ma egy kicsit abszurdnak hangzik, nemcsak itt, de az Európai Unióban 7 százalék az átlagos deficit ebben az évben, jövőre pedig az 5 és 6 között, 5 és 6 százalék közötti deficitszintre szeretnének beállni, GDP-arányosan. Tehát ez ma nagyon abszurd, de hogyha egy általános fellendülés lesz, és ezt 2013-tól várjuk általánosan, az Ecofin pénzügyminiszterei, ebben az esetben a mellett fogunk kardoskodni, hogy a nulla deficit irányába menjen el az egész Európai Unió. Sőt, szufficit lehessen a legjobb növekedési időkben, és ezeket tegyük be egy pénzügyi tartalékalapba. Ezt üzente nekünk Keans(?), ezen alapult volna a Bretton Woods-i intézmények egy része, és most, az Európai Unió errefele halad. Nagyon fontosnak tartom ezt a gondolkodást, hogy tehát most szankcionálni kell 24 országban a 3 százalékos deficit, plafon feletti deficit esetében az országot, de igazából át kell térni a jó években a költségvetési többletre. Ez egy radikális közgazdasági gondolat, és a kollegák, úgy tűnik, támogatták.

S végül szóba került a magán-nyugdíjpénztár ügye, erről Önök tudnak. Mi itt egy jogos, igazságos harcot folytatunk. Rostowski pénzügyminiszter úrral kezdtük, és most már összesen kilencen vagyunk. Mi azt mondjuk, hogy a lengyelek esetében, a lengyel költségvetés most 7 százalék körüli deficittel zár ebben az évben, ennek a deficitnek 5 százalék lenne a szintje, ha beszámítanák a lengyel magán-nyugdíjpénztár éves befizetését. A mi esetünkben – mindjárt rátérek – 3,8 százalék lesz a magyar költségvetés deficitje, és ez másfél százalékkal, közel másfél százalékkal kisebb lenne, hogyha beszámítanánk az évi 370 milliárd forintos magán-nyugdíjpénztári befizetést. Mi e mellett kardoskodunk, érvelünk, ez Magyarország eminens pénzügyi érdeke. És még vagyunk így legalább heten, a meccs nem dőlt el, itt valószínűleg október végén kerül erre pont, és akkor tudjuk Önöknek megmondani, hogy a magyar költségvetésbe képesek vagyunk-e beszámítani, illetőleg a magyar államadósság szintjébe képesek vagyunk-e beszámítani az évi 370 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári befizetést és a jelenleg mintegy 2500 milliárd forintnyi vagyont. Mert ezzel csökkenteni kellene nekünk – közgazdasági logika szerint – az államadósságunkat. És nem mindegy, hogy az államadósság, mondjuk, 82 százalék vagy, vagy ugye, 70 százalék körül van.

Önöket ennél lehetséges, hogy jobban érdekli a kormány mai döntése. A kormány ma meghallgatta beszámolómat az Ecofin üléséről, és elfogadta azt az értékelést, amelyet kollégáimnak is elmondtam, hogy tehát a tegnapi nappal eldőlt, hogy Magyarország képes tartani a 3,8 százalékos 2010-es deficitszintet. Merész állítás, indoklást igényel. Tegnap hoztuk nyilvánosságra az első nyolc havi adatokat, költségvetésihiány-adatokat. Ebből Önök látják, hogy a 2009. augusztus végi hiányhoz képest mintegy 170 milliárd forinttal nagyobb a 2010. augusztus végi első nyolc havi hiány, de azt is látták, hogy még ennél fontosabb szám is van, hogy a 870 milliárd forinthoz képest 210 milliárd forinttal nagyobb 2010. augusztus végén a magyar költségvetés hiánya, mint amelynek kellene lennie, hogyha mi a 3,8 százalékos hiányhoz tartjuk magunkat.

Miért merem állítani egészen bizonyosan azt, hogy a magyar költségvetés 3,8 százalékos hiánya a tegnapi nap eldőlt? Miért nem mertem mondani az Ecofin pénzügyminiszteri tanácsában – ez egy fontos és komoly intézmény, komoly emberekkel – azt, hogy Magyarország most már bizonyos, hogy tartani tudja a 3,8 százalékos hiány? Azért, mert ebben a 2010. augusztus végéig szereplő 1082 milliárd, 1081,4 milliárd forintos hiányban mi nincs benne? A bankadó. Ha ezt Önök beszámítják, akkor még mindig van egy 10 milliárd forintos luk, de azt azért viszonylag könnyű lesz kezelni, hiszen nagyon sokfajta számot még nem ismerünk. Tehát azt kell mondanom, hogy a bankadó esetében egészen nyilvánvaló, hogy a magyar költségvetés, amennyiben képes lesz beszedni a 200, kétszer 100 milliárd forintos bankadót, ebben az esetben képesek leszünk tartani a 2010-re vállalt, 3,8 százalékos hiányt. Valamennyi általunk végzett elemzés, a később Nemzeti Ellenőrzési Hivatalnak nevezett APEH és egyéb intézmények elemzései szerint mi képesek leszünk beszedni ezt az összeget. És még egy feltétel van, hogy a 120 milliárd forintos költségvetési zárolás, az megvalósuljon. Eddig minden adatunk, visszajelzésünk azt mutatja, hogy képesek vagyunk a 120 milliárdos zárolást tartani. Azt gondolom, hogy még egy 19 milliárd forintos költségvetési tartalékkal ez a kérdés rendezhető.

Nagyon fontos tehát, hiszen, amikor továbbmegyünk és elmondom Önöknek a kormány másik mai, azt gondolom, gazdaságtörténeti jelentőségű döntését, akkor azt kell mondanom, hogy ahhoz, hogy ez a másik döntés reális legyen, ahhoz nekünk a 3,8 százalékos hiányt tartanunk kell. És most már egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy ezt tartjuk.

A kormány ma hozott egy nagyon fontos döntést: ez úgy hangzik, hogy jóváhagyta a nemzetgazdasági miniszter előterjesztését, amely szerint Magyarország 2011-re vállalja a 3 százalék alatti államháztartási deficit szintet. Vállaltuk, döntött ma a kormány, felhatalmazott engem, illetőleg a Nemzetgazdasági Minisztériumot – ez egy fokkal még fontosabb –, hogy ennek alapján készítsük el a 2011-es költségvetés első tervezetét, amit, ugye, október közepén kell a kormány elé vinnünk. Felszállt a füst, eloszlott a köd. Természetesen őszintén meg kell Önöknek mondanom, hogy ebben a döntésben segített engem, segített a kormány, segítette a kormányt az, hogy az Európai Unió bennünket minden módon ebben támogat, és másban nem. Tehát a 3 százalék alatti 2011-es költségvetési hiányhoz az Európai Unió minden támogatást megad, minden segítséget megad, az ennél magasabb hiányhoz nem. Ez egészen egyértelművé vált a Task Force ülésén, a tegnapi néppárti pénzügyminiszterek reggelijén – amely sokkal szűkebb és elég befolyásos társaság – és az Ecofin ülésén.

Ezt, ezt a döntést, amely egyébként akkor válik, ugye, világossá, hogyha ennek szellemében elkészül majd a költségvetési terv, hogyha a parlament erre rábólint, ezt a döntést azért kell gazdaságtörténeti talpkőnek tartanunk, mert 2004. óta nem volt olyan magyar kormány és nem volt olyan magyar költségvetés, amely, amely megfelelt volna a Stabilitási és Növekedési Egyezménynek. Önök pontosan tudják, hogy Magyarország az európai uniós 2004. május 1-jei belépéssel három dolgot, sok dolgot vállalt, de három dolgot mindenképpen vállalt. Az egyik az Európai Unió alapdokumentumának való megfelelés, a második az eurózónához történő csatlakozás, és a harmadikról nem szoktunk beszélni: vállalatuk a Stabilitási és Növekedési Egyezmény feltételeit. Ebben pedig fehéren-feketén az van, hogy a tagállamok vállalják a 3 százalék alatti költségvetési deficitet. Miután a tagállamok most, válságban – hát, a 27-ből 24 – nem tesznek ennek eleget, ezért kellenek Faron Fü(?) elnök úr szerint és szerintünk is, az Ecofin tagjai szerint is a szankciók. De egyébként ezt vállaltuk azzal, hogy beléptünk.

Most, ezzel a döntéssel megnyílt a tér egy olyan fordulat felé, hogy Magyarország az európai uniós csatlakozás óta először tartja magát, tartja magát, a 3 százalékos, 3 százalék alatti költségvetési deficithez. Ez azt is jelenti, hogy öt feltételnek kell megfelelnünk ahhoz, hogy képesek legyünk 3 százalék alatti költségvetési hiányt tartani jövő évben. Az egyik maga a bázis, hogy tehát az idei hiány, az 3,8 legyen. Meggyőződésem, hogy ezt tartani tudjuk. A második, hogy fenn tartani jövőre is a 200 milliárd forintos bankadót. Azt gondolom, hogy van erre esély.

A harmadik feltétel, hogy jövőre egy 2,5–3 százalékos gazdasági növekedést érjünk el. Önök tudják, hogy 1 százalékos gazdasági növekedés Magyarországon, az elvileg 100 milliárd forint többletbevételt hozna, ha ez nem csak exportból jönne. Így, hogy nem, így, hogy csak exportnövekedésből jön – legalábbis idén és vélhetően jövőre is –, mi úgy számolunk, hogy 50–70 milliárd forintos, az 1 százalékkal magasabb gazdasági növekedés többletbevétele. Nem számolunk a 100 milliárddal. Mégis ez egy további, 150–200 milliárd forintos többletbevételt ad, hogyha sikerül elérnünk a 1,5–3 százalék körüli közötti növekedést.

A negyedik: a kiadási oldalon következetesen és keményen, részrehajlás és felpuhulás nélkül végre kell hajtanunk az olcsóbb állam, olcsóbb közigazgatás államreformját. Magyarország radikális, radikális strukturális reformokat indít, ezen belül a, az államreform az olcsóbb és hatékonyabb államot fogja produkálni.

És végül, ötödikként az állami vállalatok rendbetétele hozza majd a kiadási oldal részleges tehermentesítését. Ez az öt feltétel megítélésem szerint a szükséges ahhoz, hogy Magyarország a kormány mai, azt gondolom, hogy helyes, jó, később meglátjuk, talán gazdaságtörténeti jelentőségű döntését papírról valóságra váltsuk át.

Még egy dolgot szeretnék Önöknek tájékoztatásul elmondani. Mindez, ami az Ecofin ülésén, illetőleg a mai kormányülésen történt, ez azt jelenti, hogy Magyarország október, Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap, valamint az Európai Unió között fennálló kölcsönszerződési programot képesek vagyunk lezárni ez év októberében és novemberében. Tudják, hogy a Nemzetközi Valutaalappal október 4-én zárul a programunk, ezt követően kérjük majd a záró, lezáró, mégpedig a rend szerint lezáró megbeszélést a Nemzetközi Valutaalap vezetőivel, és november 5-én fejeződik be az Európai Unióval kötött kölcsönszerződési program. Ugye, a kettő együtt van, van még egy egymilliárdos világbanki program, de ahhoz nem nyúltunk, tehát az nem érdekes.

Önök tudják, hogy 14,2 milliárd eurót hívtunk le eddig a 20 milliárd eurós keretből, de ezt nem mind használtuk fel, illetőleg a bankok részére is hitelként kihelyeztünk egy 300 milliárd forint feletti összeget, ami visszajön. Tehát azt gondoljuk, hogy Magyarország 2010 elejétől, helyesen, már nem hívott le az IMF–EU kölcsönszerződésből részletet, ezt a továbbiakban sem tesszük, lezárjuk, mégpedig a szokásos, korrekt pénzügyi lezárási technikákkal ezt a kölcsönszerződést. És ahogy ezt a kollégáimnak elmondtam tegnap Brüsszelben, az Ecofin ülésén, nem kívánunk újabb kölcsönszerződést kötni, sem egyik, sem másik partnerünkkel, mert erre Magyarországnak nem lesz szüksége.

Magyarország azzal, hogy tartja idén a vállalt hiánycélt, és jövőre vállalta a 3 százalék alatti költségvetési deficitcélt, Magyarország ezzel az Európai Unió, hogy úgy mondjam, felnőtt polgára lett. Bemegyünk az európai szemeszter, a macroeconomic serviance, tehát a makrogazdasági ellenőrzési rendszer és a pénzügyi reguláció rendszerének általános keretei közé. Nem szükséges nekünk egy speciális menekülő utat vagy, vagy hát mentőcsomagot jelentő utat követnünk. Nagyon fontos fordulat lesz, ezt abban az esetben tudjuk megtenni kockázatmentesen, ha vállaljuk a 3 százalék alatti hiányt, és be is tartjuk. Hogyha ezt nem tennénk, akkor megsértenénk újból a stabilitásos növekedési egyezményt, de én erre nem számítok, mert, mert a lehető legkeményebben és következetesen ezt tartani fogjuk.

Mindez azt jelenti, hogy Magyarország sikeresen visszatért a nemzetközi pénzpiacokra, Önök látják a számokat, az ÁKK, ugye, nyilvánosságra hozta a tavasz, a nyári, júliusi-augusztusi sikeres aukciókat, Magyarország finanszírozása 2011 végéig, állampapír-finanszírozása tökéletesen rendben van. Egy 3 százalékos hiánycél vállalása, egy 2011 végéig stabil államadósság-finanszírozás és egy ezekkel együtt induló strukturálisreform-sorozat biztosítja azt, hogy Magyarország visszanyeri, visszanyeri megbízhatóságát, kiszámíthatóságát és a pénzpiac bizalmát.

Természetesen, zárómondatként annyit is még hozzá kell fűznöm, hogy ezt Kármán András államtitkár úr mindig elmondja nekem, és teljesen igaza van, hogy nem csupán a nemzetközi pénzpiacokra mentünk vissza, egy, egy, az elesetteknek, sebesülteknek, gyengéknek fenntartott kölcsönszerződésből. Ez történt. Hanem egyben, ha figyelik a számokat, a belföldi finanszírozás is felerősödött. Tehát a háztartási megtakarításokat egyre erősebben kapcsoljuk be az államadósság-finanszírozásba. Ez célunk továbbra is. Tehát a külön mentőcsomagok helyett a nemzetközi pénzpiacokra, és a nemzetközi pénzpiacok mellett a belföldi megtakarításokra szeretnénk támaszkodni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán egy kicsit bővebben és hosszabban, de mégsem másfél napig beszéltem, mert ugye, ez történt velem több mint másfél nap alatt. Ezt szerettem volna Önöknek elmondani, beszámolni a Task Force, néppárti reggeli, Ecofin-ülésről, ennek nyomán a mai kormányzati döntésről. Ennek alapján megkezdjük a 2011-es költségvetés alapszámainak a kimunkálását, ezt a megfelelő rendben, október közepén a kormány elé terjesztjük, és mindenképpen ragaszkodunk hozzá, hogy teljesüljön 3,8 százalékos idei deficitcél és a jövő évi 3 százalék alatti deficitcél. Várjuk közben az Ecofin kedvező döntését a magán-nyugdíjpénztári befizetések beszámításáról. De ezt most nem számítjuk be. Ezt most nem számítjuk be a 3 százalék alatti hiányba. Személyesen én egy, én is, ennél fontosabb, hogy miniszterelnök úr is egy konzervatív közgazdasági felfogást vall, nekünk a célunk a nulla százalékos államháztartási deficit. Ha sikerül, ha sikerül a statisztikainak tűnő érdemi változás, akkor még ennél is jobb lehet a helyzet.

Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmüket, és ha tudok, örömmel válaszolok kérdéseikre.

****

Nagy Anna: – Köszönöm szépen, Miniszter úr! Egy apró megjegyzés: miniszter úr következő programja miatt negyedóránk van arra, hogy ha még… Húsz perc?

Matolcsy György: – Igen, igen. Annyi idő alatt talán odaérek.

Nagy Anna: – Jó. Akkor még jobb. Akkor húsz percünk van arra, hogy a kérdéseket meg tudjuk beszélni. Parancsoljon!

Balázs Judit (Bloomberg): – Miniszter Úr! Brüsszelben, illetve a mai kormányülésen tárgyaltak-e az euróbevezetés kérdéséről? Mennyire tekint a kormány egy prioritásként erre, és mikorra várható, hogy kitűzhetünk egy céldátumot?

Matolcsy György: – Nem került szóba sem a Task Force, sem a reggeli, sem az Ecofin, sem a kormányülésen az euró céldátuma. Ennek két oka van. Az egyik oka, az külső. Tehát, miután az az értékelése Trichet elnök úrnak és tulajdonképpen valamennyiünknek, nem, nem akadt optimistább pénzügyminiszter, hogy még nincs vége a válságnak. És miután látszik, hogy a svájci frank erősödése alapvetően az euró gyengülése miatt is következik be, az euró, az eurózóna pedig támadás alatt van, mert sok a gyenge tagja, gyenge pontja, ezért kellenek szankciók, ezért van Faron Fü(?) elnök úr vezetésével az egész munka, emiatt a külső tényező miatt mi most nem látjuk világosan az eurózónához történő csatlakozást. De vállaltuk 2004-ben, csatlakozni fogunk, de először – és ez a belső ok – a saját házunkat kell rendbe tenni. Először nekünk a 3,8 százalékos hiányt kell biztosítani, ezt megtesszük, és jövő év végére a 3 százalék alatti hiányt. És azt gondolom, személyesen azt gondolom, nincs erre kormánydöntést, hogy 2012-ben térhetünk arra vissza, hogy a Stabilitási és Növekedési Egyezmény egyik feltételének, egyik feltételének a teljesítése esetén, tehát 3 százalék alatti hiány teljesítésének az esetén a másik négy feltételt mikor teljesítjük. Hiszen ott még van négy feltétel, például az államadósságszint. Azt gondolom, hogy Magyarország elkötelezett, de 2012-ben reális először egy új, de már teljesen reális céldátum közlése.

Nagy Anna: – RTL Klub. Papp Tóth Erika (RTL Klub): – Ugye, az most nyilvánvaló, hogy a nemzetközi folyamatok befolyásolják a svájci frankhoz kapcsolódó árfolyamot, de ugye, újabb történelmi csúcsot értünk el ezen a napon. A kormánynak mégis van-e bármilyen eszköz a kezében, amivel ebbe a folyamatba be tud avatkozni, és féken tudja tartani az árfolyamot? Illetve, amikor a költségvetést tervezik, akkor Önök így, középtávon milyen árfolyammal számolnak? Illetve egy harmadik kérdés, hogy ugye, a minisztériumban, ha jól tudom, már készül annak a rendeletnek a tervezete, vagy lehet, hogy ez törvény lesz, nem vagyok vele pontosan tisztában, ami a PSZÁF javaslata alapján, ugye, azt javasolták, hogy az MNB devizaárfolyamán vagy pedig a saját középárfolyamukon számolják majd el a törlesztő részleteket. Melyiket preferálják, és mikorra várható ebben az ügyben döntésük? Köszönöm!

Matolcsy György: – Igen. Ugye, a svájci frank megerősödése, az az euróval szemben, valamennyi térségvalutával szemben is érvényes, és alapvetően arról van szó, hogy menekül a, egy újabb esetleges globális pénzügyi visszaesés esetén a dollár, mint save haven, dollár, mint egy ilyen végső menekülő út is feladásra került, tehát a svájci frank elé menekülnek. Ezen belül azonban a magyar valuta jobban gyengült a svájci frankhoz képest, és mint néhány más valuta. Ez annak, tulajdonképpen csak annak köszönhető, hogy Magyarország esetében van néhány speciális tényező: magasabb az államadósságszint, és magasabb a háztartások devizaadóssága alapvetően, a jelzálogkölcsön adóssága. De alapvetően ez egy, a jelenlegi gazdasági szakaszt jellemző tényező, ahogy Ön is mondja, ezzel én teljesen egyetértek. Nem számítunk arra, hogy, persze, sokfajta kilengés van, én ezt már végképp nem tudom megmondani, de ha meg tudnám mondani, akkor lehet, hogy nem miniszter lennék, hanem valami más foglalkozást űznék, hogy milyen lesz a svájci frank–euró árfolyammozgás. De bizonyos, hogy nagy ingadozások lesznek, mi nem számítunk arra, hogy belátható időn belül jelentősen gyengülne a svájci frank.

Éppen ezért vizsgáljuk azokat a változatokat, amiket említ, nincs még döntés, folyik a szakmai egyeztetés a PSZÁF javaslatairól, vannak más javaslatok is, a bankrendszer elnökségétől is kaptunk javaslatokat. Viszont a kormány két dolgot tehet. Az egyik egy, azt, amit ma tettünk, egy olyan döntéssorozatot indítunk el, ami azt üzeni a tőke- és pénzpiacoknak, hogy Magyarország nem mondom, hogy visszatér, mert nem voltunk benne, szóval, Magyarország rátér a Stabilitási és Növekedési Egyezmény betartásának az útjára. Ezt üzentük ezzel a döntéssel. Tehát egy kiszámítható gazdaságpolitikát, egy 3 százalék alatti költségvetési hiányt tervezünk, ezt, ezen a vonalon haladunk. Tehát a kormány egyik kezével a kiszámíthatóság, megbízhatóság visszaállítására kell, hogy törekedjen. Én azt gondolom, ebből a szempontból ez a mai nap fontos nap.

A másik, amit tehet, hogy célzottan olyan csoportoknál, háztartásoknál, lakossági csoportoknál, ahol a svájci frankban történő eladósodás, ugye, ez 57 százaléka a háztartási hiteleknek, ugye, az otthonokra felvett jelzálogkölcsön miatt nagyarányú, ott valamilyen speciális, nemzetközileg követett és sikeresnek mondható megoldást vezessünk be. Erről a 29 pontban, erre a 29 pontban, az első akciótervben a miniszterelnök úr vállalást tett, a kormány vállalást tett. Október 15-én terjesztjük a kormány elé a Nemzeti Eszközkezelő Társaság koncepcióját, amely szerint legkésőbb jövő év elején, de lehet, hogy hamarabb feláll az az intézmény, amelyik célzottan, nem mindenkire, nem minden esetben, de a jelzálogkölcsönnel terhelt, bajba jutott, bajba jutott családok esetében megoldást kínál. Azt gondolom, hogy ezt a két dolgot teheti a kormány: tehát egy megbízható, kiszámítható gazdaságpolitikát követ, önmagában az, hogy nem hívtuk le a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió kölcsönszerződéséből fennálló összeget, az már jelezte, hogy mi képesek vagyunk visszatérni a nemzetközi pénzpiacokra, mert képesek vagyunk olyan gazdaságpolitikát követni, amely bizalmat szerez. Ezt kell folytatnunk. Ennek az elején tartunk. Magyarország – most nem történeti áttekintés – elveszítette a külvilág bizalmát, belső bizalmunkat is elveszítettük, most kezdjük újra. Tehát az elmúlt négy évben, nyolc évben ez totálisan eltűnt. Ezt, egyébként drámai fogalmazásban a fejemre olvasták a kollegáim az Ecofin és a Task Force ülésén. Tehát tőlünk elsősorban azt várják az Európai Unióban, a nemzetközi tőkepiacokon, mindenhol, hogy egy kiszámítható, megbízható, mondjuk ki: strukturális reformokat indító és stabil, 3 százalék alatti költségvetést vállaló politikát folytatunk. És ezt fogjuk folytatni.

Nem tudom tehát, arra nem tudok pontos választ mondani, hogy a középtávú svájci frank árfolyamot, azt mi hogyan képzeljük el. Ezt a Magyar Nemzeti Bank valószínűleg világosabban látja. Nekünk arra kell fölkészülnünk, hogy, hogy ez a szakasz tart még, nincs vége. Tehát, miután a korábbi előrejelzések szerint 2011 második felében nem lett vége, most még csak szeptember van, de nem lett vége a globális pénzügyi és gazdasági válságnak. Talán ezt most már ki merjük mondani. Emiatt nincs vége a valutapiaci bizonytalanságnak. Vannak, akik egyébként azt mondják, hogy az euróövezetnek, a kollegáim egy része ezt vallja, ők tudják, hogy az euróövezetnek jót tesz a svájci frankkal szembeni gyengülése. Ezt nehéz megítélni, nekünk biztos rosszat tesz.

Nagy Anna: – Parancsoljon!

Windisch Judit (MR Krónika): – Több kérdésem is van. Az egyik az, hogy a miniszterelnök Kötcsén a Népszabadság szerint arról beszélt, hogy ezermilliárdokat kell kivonni a gazdaságból. Honnan vonják ki az ezermilliárdokat? Mire lehet számítani? Tehát azt mondta Szijjártó Péter, hogy megszorító intézkedések nem lesznek, viszont pontosan lehet tudni, hogy mennyi pénzt kell majd visszatörleszteni.

A másik kérdés pedig az, hogy a Szurgutnyeftyegaztól a Mol-részvényeket pontosan ki vásárolná vissza? És itt azt írják, hogy ez elvileg 500 milliárd forint volna, tehát, hogyha az állam, akkor erre honnan lesz pénz?

A másik pedig az, amit Völner Pál nyilatkozott az Indexnek, hogy ugye, most megszűnik majd a távhő- és gázártámogatás, de hogy jövőre a legrászorultabbakat hogyan segítik, erre van-e már bármiféle elképzelés?

Matolcsy György: – Engedje meg, hogy az utolsó kettővel, vagy a másodikkal-harmadikkal kezdjem: Fellegi Tamás miniszter úr tudja a részleteket, a tárgyalások részleteit. Szerencsére semmilyen módon nem számolunk azzal, hogy az államnak bármilyen ilyen jellegű nagyságrendben be kell tennie pénzt ebbe a projektbe. De Fellegi miniszter úr tud erre válaszolni. Bizonyos vagyok benne és közgazdászként is e mellett állok, a legrászorultabbaknak folytatni kell az okos támogatását. Okos alatt azt értem, hogy össze kell kapcsolni energia-megtakarítási programokkal. Tehát, aki támogatást kap az államtól, távhő- vagy gázár-, vagy bármilyen más csatornán, ott benne kell lenni egy energiahatékonysági, energia-megtakarítási programban. Tehát össze kell kötnünk egy január 1-je után is megítélésem szerint fenntartott, okos szociális programot egy energiahatékonysági programmal. Össze kell kötnünk, mert az, az nem józan politika, hogy, hogy az állam támogat – helyesen – szociálisan rászoruló embereket akár gázár, akár távhő, akár más csatornákon keresztül, és nem kér érte cserébe valamit. Én azt gondolom, hogy részt kell venni energiahatékonysági programokban, és ezeket úgy kell felépíteni, erre vonatkoznak majd az Új Széchenyi Terv pályázatai, lesznek ilyen célzott pályázatok, úgy kell fölépíteni, hogy azok is részt tudjanak benne venni, akik saját önerőt nem tudnak betenni. A saját önerejük az, hogy megtakarítanak energiát.

Fölhívom egyébként a figyelmüket, hogy 2005. óta egyharmadával csökkent Magyarországon a földgázfelhasználás: 13–14 milliárd köbméterről 9,5 milliárd köbméterre. Valami folyik az országban, valamilyen átállás folyik egy kevésbé energiafüggő, ezen belül kevésbé földgázfüggő szerkezetre. Nekünk ezt kell segítenünk, fönntartva, azt gondolom, egy okos szociális segítséget a legrászorultabb családoknál – ahogy ezt most is tettük –, de összekapcsolva az energiahatékonysággal. Én azt gondolom, hogy ez a helyes.

A miniszterelnök úr ezermilliárd forintok betételéről biztos beszélt, arról tehát, hogy, ugye, 1820 milliárd forint maradt fönt 2013 végéig az Európai Unió beruházási forrásai között. Tehát a strukturális és kohéziós alapokban 1820 milliárd forint benne van. Mi ezt az Új Széchenyi Tervre szeretnénk fordítani. Erről bizonyosan beszélt. Beszélt arról is, hogy az államot hatékonyabban kell működtetni. Erre az első fecskét fölengedtük, ez volt a 120 milliárd forintos, féléves költségvetési megtakarítási program.

Nagyon sok, nagyon sok bizonyosan jogos fájdalmat és, és kérést hallottunk az elmúlt hetekben, de ragaszkodunk a 120 milliárd forintos befagyasztáshoz, bármilyen nehéz is ez, mert azt gondolom, hogy akkor, akkor tudunk a térség átlagos államadósság/GDP szintjére csökkenni, és átlagos kamatfizetés/GDP szintjére csökkenni, hogyha az állami kiadási szintet csökkentjük. Magyarországnak nagyságrendileg csökkentenie kell az államkiadásait, és ezt döntően, döntően a közigazgatás és az államreform keretében kell megtenni. Ez egy józan politika, ezt meg kell tennünk, és ez van összhangban azzal, hogy vállaljuk a jövő évi 3 százalék alatti hiányt.

Tehát az ezermilliárdok kivonása, az sok-sok apró költségvetési, közigazgatási felesleges pazarlás megszüntetését jelenti, vagy a korrupció felszámolását például az állami vállalatoknál. Most a BKV-t, ugye, mindig mindenki elő tudja hozni, de hát azért vannak itt más állami vállalatok is. Mindenki tudja, hogy milyen pazarlás folyik, nem csupán a közigazgatásban, a közszférában általában, hanem az állami vállalatok körében. Azt gondolom, hogy ezeket meg kell szüntetnünk.

Nagy Anna: – Ahhoz, hogy bent tudjunk maradni még a húsz percben, egy utolsó kérdés. TV2. Bocsánat!

Faix Csaba (TV2): – Köszönöm szépen! Visszatérve egy picit még a Judit kérdésére: hogy számolnak, hogy mennyi az a pénz, amit meg kell akkor ezen az államreformon keresztül, vagy strukturális reformokon keresztül takarítani jövőre? Ugye, itt Ön említett két számot, hogy 200 milliárd körül számolnak optimálisan a GDP-növekedésből, további 200 a bankadó, az mondjuk, 400 körül, itt legalább 1000 milliárd körül kellene megtakarítani, nyilván akkor még vannak a, ez mindegy. Az én kérdésem, nem akarok ebbe belemenni, hogy mennyi az, amit akkor Ön szerint zárolni kell jövőre, és van-e valamilyen előzetes tervük arra, hogy ezt melyik ágazatból, milyen arányban veszik el? Köszönöm!

Matolcsy György: – Ugyanaz a tervünk: 100 és 200 milliárd forint közötti összegről van szó. Ugye, gondoljuk azt, hogy 3,8 százalékról 3 százalék alá kell hozni a GDP-arányos hiányt. Ez azt jelenti, hogy ha, mondjuk, 270–280 milliárd forint, az 1 százalék GDP, ugye, akkor nekünk ennek megfelelően kell csökkenteni, miközben a bankadó benne marad a rendszerben, de az fedez olyan kiadásokat is, amik ma is vannak. Tehát azt nem lehet, nem lehet csak pluszban figyelembe venni. A 3 százalék körüli, 2 és 3 százalék körüli növekedésből 150 milliárd, legfeljebb 200 milliárd forintot vehetünk figyelembe. Tehát nekünk egy 100–200 milliárd forint közötti, az államreform keretében lefaragandó, lefaragható közigazgatási költségekről kell majd döntenünk. Ez nem egy lehetetlen dolog, mert fél év alatt 120 milliárdot lefaragtunk. Azért sem lehetetlen dolog, mert Magyarország vállalta – emlékezzenek vissza –, hogy, ugye, 2800 milliárd forintra becsülik a teljes bürokráciaköltséget Magyarországon. És ebből azt mondják, hogy ennek a 25 százalékát le kellene faragni. Ez egy ambiciózus cél. És ebből eddig 50–100 milliárd forintot sikerült lefaragni. Tehát, hogyha mi továbbmegyünk a bürokráciacsökkentés útján – márpedig kíméletlenül tovább fogunk menni –, az mindenhol megtakarítást okoz. Nekünk is, a vállalatoknál is, cégeknél is és az államnál is. Tehát azt gondolom, hogy ebben a programban az államreformnak és a bürokráciacsökkentésnek együtt 100–200 milliárd forintot hoznia kell ahhoz, hogy a jövő évi deficitszintünket teljesíteni tudjuk.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm az érdeklődésüket! Állok majd később Szabó Eszter sajtófőnökünkön keresztül a kérdéseik elé. Fontos döntéseknek tartom ezeket, fontos szakaszban vagyunk, és azt gondolom, hogy most jó irányba indultunk el. Köszönöm szépen!

Nagy Anna: – Miniszter úr, köszönöm, hogy itt volt! Hogyha bárkinek más témában kérdése lenne hozzám, akkor nagyon szívesen kint örömmel válaszolok a kérdésekre. Köszönöm, hogy itt voltak! Viszontlátásra!