Jó üzlet magyar kötvényeket vásárolni – mondta Varga Mihály a Heti Válasznak adott interjújában.

Fogadjunk, hogy megállt a vajazó kés a kezében, amikor Wiedermann Helga könyvében a Goldman Sachs-os bankárebédről szóló részhez ért. Ön is olvasta Matolcsy György volt kabinetfőnökének a Sakk és póker című „dokufikcióját”?

Még nem olvastam. Kampány van, de a választások után el fogom olvasni.

A könyv említett része arról szól, hogy Matolcsy György 2011. november 17-én együtt ebédelt a Goldman Sachs bankáraival. Az ebéden pedig a volt nemzetgazdasági miniszter mintegy mellékesen megjegyezte, hogy Magyarország aznap délelőtt felvette a kapcsolatot Nemzetközi Valutaalappal. Az ellenzék szerint ezzel Matolcsy a forint árfolyamának befolyásolására alkalmas bennfentes információkat adott ki a pénzintézet képviselőinek, s ezért vizsgálatot követel. Hogy tud egy miniszter bennfentes információkkal kereskedni?

Visszakérdezek: ön szerint Matolcsy György akkor is bennfentes információkat adott ki, amikor nemzetgazdasági miniszterként a Heti Válaszban megjelenő egyik könyvrecenziójában azt írta, hogy a tárca tranzakciós adó bevezetését tervezi, s az ötkulcsos áfa-rendszert tartaná az ideálisnak?

Nem.

Na látja! Egy tárcavezetőnek csak elvi lehetősége van a bennfentes információkkal való kereskedésre. Inkább arról van szó, hogy r minden egyes lépését árgus szemekkel figyelik – és természetesen nemcsak a sajtó. Egy miniszter naponta  sokféle kihívással  szembesül.  Korábban például  kormányzati hatáskörbe tartozott a forint árfolyamának a  meghatározása. De mit válaszoljon a pénzügyminiszter a kormányülés után az újságírónak arra a kérdésére, hogy lesz-e holnap forintleértékelés? Ha azt mondja, hogy igen, akkor az igazságnak megfelelően nyilatkozik, de óriási kárt okoz a gazdaságnak. Ha azt mondja, hogy nem, akkor bár nem bontja ki a valóság minden egyes elemét, jót tesz az országnak.  Ilyenkor jobb hallgatni.

Most milyen a kapcsolata a jegybankelnök Matolcsy Györggyel?

A Magyar Nemzeti Bank és a gazdaságpolitikáért felelős minisztérium között jó az együttműködés. A partnerség már-már stratégiai jellegű, hiszen közösek a céljaink: szeretnénk a gazdaság növekedését ösztönözni, s szeretnénk, ha a magyar pénzintézeti rendszer betöltené a funkcióját és nem vonulna ki a vállalati szféra hitelezéséből. Annak is nagyon örülök, hogy a jegybank szakmai színvonalának megerősítéséhez is hozzá tudtunk járulni azzal, hogy több kollégánk is az MNB-ben folytatja a pályafutását.

Az online pénztárgépekkel kapcsolatos fiaskó miatt sem neheztel az elődjére?

Már több mint 62 ezer online kassza van bekötve az adóhatósághoz.  Tavaly februárban jelent meg a rendelet, ennyi idő alatt  jelentős eredménynek tartom ezt a számot,  annak ellenére, hogy komoly piaci korlátokba ütköztünk. Azt gondoltuk, a piacnak ebben a szegmensében is működik majd a piacgazdaság, a verseny, s hogy komoly érdeklődés lesz a gyártók részéről. Ők azonban igen óvatosak voltak. Gondoljon bele: tízezer kassza körülbelül egymilliárd forintba kerül. Ekkora tételt ritkán tud egyetlen gyártó egymaga finanszírozni, s a forgalmazóknak sem volt ennyi likvid forrásuk. Ezért a kasszacsere lassabban indult a vártnál. A grúzok ezt jobban csinálták. Ott a kormány kétféle típust legyártatott, s a kereskedők abból választhattak. Biztos vagyok benne, hogy ma már a minisztérium apparátusa is máshogy futna neki a bevezetésnek. De nemcsak a tárcának kell önvizsgálatot tartania: a legnagyobb készülékgyártó sem tudott olyan kasszát bemutatni a kereskedelmi engedélyezési hivatalban, amely ne lett volna alkalmas a csalásra, s amely engedélyt kaphatott volna. A cég mindeközben begyűjtötte az igényeket több mint 80 ezer kereskedőtől, akiknek hosszú várakozások után most új gép után kell nézniük.  Az online pénztárgépek bevezetése nagyon sok érdeket sért, de a költségvetésnek szüksége van ezekre a bevételekre, hogy legyen pénz a béremelésekre, iskolákra, óvodákra.

Azt sem tartja kudarcnak, hogy a kormánynak a ciklus alatt a devizahitelek kivezetését sem sikerült elérnie?

Mindenekelőtt szögezzük le: a jelzálogalapú devizahitelesek kétharmadának segítettünk.  Ha összeszámoljuk, hányan vettek részt a végtörlesztésben, a Nemzeti Eszközkezelő által felkínált programokban, és hányan léptek be az árfolyamgátba, akkor a hitelszerződések száma körülbelül félmillióra tehető. Csak az árfolyamgátba belépők 28 milliárd forint kamattámogatást kaptak eddig. Nagyon álszentnek tartom, hogy éppen a szocialista, liberális politikusok keveslik az elmúlt négy év intézkedéseit, hiszen az ő kormányzásuk alatt ugrott 140-szeresére a devizakölcsönök értéke. Majnem duplájára növelték az államadósságot és a lakosságot is hagyták eladósodni. Ez olyan, mintha a tűzoltókat hibáztatnák a tűzért.

A forinthitelesek rosszabbul járnának akkor, ha az árfolyamgátba belépett devizaadósok gyűjtőszámláján halmozódó tartozást az állam és a bankszektor közösen lenullázná?

Lenullázni nem tudjuk, de az Alkotmánybíróság legutóbbi döntése éppen azért volt fontos, mert kimondta: a kormány eddig az alaptörvénynek megfelelő intézkedéseket hozott, s igenis belenyúlhat ezekbe a szerződésekbe akkor, ha időközben a körülmények valamelyik fél számára rendkívüli hátrányosan megváltoztak. A kormánynak azonban figyelemmel kell lennie az érdekegyensúly fenntartására. Sajnálatos módon az AB nem foglalt állást az egyoldalú szerződésmódosítással és az árfolyamréssel kapcsolatban.  A hitelesek érdekeit pedig éppen az egyoldalú kamatemelés és az árfolyamrés alkalmazása sérti.  Szükségünk van tehát az Európai Bíróság állásfoglalására és a Kúria jogegységi döntésére ahhoz, hogyha az országgyűlésben ebben a fontos kérdésben jogszabályt alkotunk, akkor az kikezdhetetlen legyen.

Miközben a kormány minden téren a forintot helyezeti előtérbe, s a minap Orbán Viktor is kijelentette, hogy az államadósság finanszírozásában sokkal nagyobb mértékben kell a jövőben a hazai forrásokra támaszkodni, addig a múlt héten dollárkötvény kibocsátásával rukkoltunk elő.

A célunk változatlan: hazai piacról finanszírozni az adósságot, de a biztonságos működéshez időnként még szükségünk van devizára. Azt kell mondanom, hogy az öt és tízéves futamidejű dollárkötvény kibocsátásának időzítése mesterlövészi teljesítmény volt. Akkor léptünk ki vele a nemzetközi porondra, amikor a Valutaalap delegációja elégedetten távozott Magyarországról. A tárgyalásnak most nem is volt tétje: a tájékozódó jellegű megbeszélések légkörét inkább a kellemes modor és a könnyed hangvétel uralta. A kibocsátással viszont sikerült megelőznünk az amerikai jegybank újabb forrásszűkítő lépését is, ami mindig kiveri a biztosítékot a befektetők körében. Már jó néhány napja vártuk azt a kedvező pillanatot, amikor begyűjthetjük az ajánlatokat. Néha a szerencsére is szükség van a jó gazdaságpolitikához: most közel 900 befektetőtől összesen 15 milliárd dollárnyi kötvényvásárlásra kaptunk ajánlatot. A rendkívül kedvező kamat miatt menetközben úgy döntöttünk: a korábban tervezett 2,5 milliárd helyett végül 3 milliárd dollár értékben bocsátunk ki dollárkötvényt. A hitelfelvétel ugyan átmenetileg megnövelte az adósság szintjét,  de az évközi törlesztésekkel ismét csökkenni fog.

S minek tudható be ez a siker?

Mivel a nemzetközi befektetők is látják, hogy a kormány a magyar államadósság finanszírozásába egyre ritkábban szeretne külföldről bevonni devizaforrást, s helyette inkább a belső forintpiacról igyekszik megújítani a lejáró kötvényeket vagy előteremteni a törlesztés fedezetét, ezért megbecsülik, s igyekeznek élni az ilyen lehetőséggel. Természetesen annak örülnénk a legjobban, ha a szükséges devizaforrásra is a hazai, belső piacon tehetnénk szert. Ennek érdekében jelent meg az Államadósság Kezelő Központ kifejezetten a lakosságnak szánt Prémium Euró Magyar Államkötvénnyel.

Aminek a kibocsátását egy időre mégis leállíttatta a kormány, s csak március elején indult meg újra a forgalmazása.

Szüneteltetni akartuk, mert a túlzott siker is óvatosságra int bennünket. Az államadósság finanszírozásához szükséges devizamennyiséget ugyanis már korábban összegyűjtöttük.

Akkor miért nem vitték lejjebb a kamatot? Rögvest veszített volna vonzerejéből.

Azért, mert nem akarjuk ennek a prémium terméknek a  minőségét rontani. Azt szeretnénk, hogy amikor forgalomban van, mindenki érezze: jó üzlet a magyar állam által kibocsátott eurókötvényt vásárolni. Egy bizonyos összeg elérése után megint sor kerülhet az átmeneti leállítására.

Ön egyébként elképzelhetőnek tartaná, hogy a pénzügyi felügyelet után dán példa nyomán az Államadósság Kezelő Központ is a jegybankba olvadjon? Van alapja az erről szóló szóbeszédnek?

Az állam adósságának kezelése alapvetően kormányzati feladat. Nem tartanám szerencsésnek, ha a monetáris politikába fiskális elemeket kevernénk.

Hogy lehetséges, hogy miközben a hitelminősítő intézetek bóvli kategóriában tartják a magyar állam papírjait, addig külföldön ötszörös a túljegyzése a magyar dollárkötvénynek, belföldön pedig a négyszeresére nőtt a lakossági kézben lévő állampapír-állomány?

A múltkor nálam járt egy külföldi szakértő, aki úgy fogalmazott, hogy a magyar gazdaság lubickol a jó számokban és a kedvező hírekben. Ez kétségtelenül így van, hiszen lényegében nincs infláció, a külkereskedelmi mérlegünk tavaly 7 milliárd eurós rekordtöbbletet ért el, egyre kedvezőbbek a kiskereskedelmi forgalom alakulására, az építő- vagy a feldolgozóipar teljesítményére vonatkozó mutatók, de még a beruházások sokat kifogásolt szintje is növekedésnek indult. Magyarország befektetői megítélése előbb-utóbb kihatással lesz a hitelminősítők véleményére is. Arra számítok, hogy a választások után, amikor az új kormány hivatalba lép, akkor ezek az  intézetek is felül fogják vizsgálni a korábbi értékelésüket. Reálisan egy olyan mutatónk van, amint változtatnunk kell a jövőben, bár a tendenciája már jó: az államadósság GDP-hez viszonyított 80 százalék körüli szintje még mindig magas. Mivel ennek 41 százaléka devizában van nyilvántartva, emiatt számít még sérülékenynek a magyar gazdaság.

Ha ismét a Fidesz alakíthatna kormány, folytatná a munkát nemzetgazdasági miniszterként?

Szívesen veszek részt bármilyen munkában, aminek látom az értelmét és az eredményét, de  majd  a miniszterelnök dönt arról, hogy kit hív meg a kormányába.

A tervek

„Még két olyan intézményünk van, amely a jegybank mellett párhuzamosan futtat hitelezési programokat. Az egyik az Eximbank, a másik a Magyar Fejlesztési Bank. Hitelprogramjaikban a választások kimenetelétől függetlenül sem várható leállás” – ezt válaszolta Varga Mihály arra a kérdésünkre, hogy mi lesz, ha idén kifut a jegybank növekedési hitelprogramja. A nemzetgazdasági miniszter szerint a következő kormánynak meg kell néznie, hogy a második Orbán-kabinet által elindított Új Széchenyi Terv kitörési pontjaiból – ami a nemzetgazdaság hét területére terjedt ki az otthonteremtéstől a zöldiparig – mit sikerült megvalósítani. Szerinte az Új Széchenyi Terv ráncfelvarrásra szorul: „amennyiben a következő kormányban a Fidesz is részt vesz, akkor megnézzük mit értünk el eddig ,  és mivel lehet bővíteni, kiigazítani  a programot t”. Varga Mihály szerint ebbe olvadna bele a kormány Jedlik Ányosról elnevezett intézkedéscsomagja is, ami az „elektromobilitást”, azaz az elektromos autók elterjedését támogatná adókedvezményekkel, ingyenes parkolóhelyek vagy a buszsáv használatának bevezetésével. Természetesen azt is megkérdeztük a minisztertől, hogy mi lesz az egykulcsos adó sorsa, aminek korábban még egy év kifutást adott. „2013 volt az első teljes éve az egykulcsos adónak, az adóbevallások feldolgozása pedig május 20-a után kezdődik el. Az év második felében várható érdemi információ arról, hogy az egykulcsos adórendszerben milyen finomhangolást kell esetleg végrehajtanunk. Egy biztos: a járulékrendszerben a további csökkentésre még lenne lehetőség a nyugdíj-, illetve az egészségügyi kassza teherbírására való tekintet mellett is.

(Heti Válasz)