Miért nem kocogott a Budapest Maratonon, és tanácskozott-e az IMF vezetőjével a közgyűlésen? Hogyan szorítaná rá a bankokat a devizahitelek kivezetésére, és megesküszik-e, hogy nem lesznek megszorítások jövőre? Ezekről faggattuk Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert.

-A futócipőjét is vitte magával Washingtonba?

-Mindig magammal viszem. Szombat hajnalban a kollégámmal néhány kilométert lefutottunk: a város ilyenkor még kihalt, főleg most, a kormányzati leállás és az adósságplafon vitája miatt. Korábban többször is lefutottam a maratont, emiatt voltam a hétvégi Budapest Maraton egyik védnöke. Helyettem most a lányom állt a rajtvonalhoz.

-Hogyan szokott felkészülni?

-Hetente egy-két alkalommal, többnyire 5-10 kilométert teszek meg. Az első maratonira még sokat készültem, azóta a munkám miatt jóval kevesebbet futok. Bár ez is fejben dől el, edzés nélkül senkinek sem tanácsos nekivágni.

-A közgyűlésen tárgyalt a vezérigazgatóval, Christine Lagarde-dal is?

-Tavasszal volt alkalmunk szót váltani, valószínűleg most is lett volna rá lehetőség, de a Valutaalap számára Magyarország már nem igazán érdekes, mivel az IMF hitelprogramja a kölcsön visszafizetésével véget ért. Ezt mindenki pozitívan értékelte, s az országcsoportunk hivatalos anyagába is bekerült. Az Eximbank 400 millió eurós hitele volt a másik emlegetett siker:  kiderült, hogy közös akarat esetén a magyar kormány a nemzetközi pénzügyi szervezettel, nevezetesen a Világbankkal is egyedülálló eredményt tud elérni. Ez a világbankos megbeszéléseken már „magyar modell” néven fut, s így emlegették a befektetők és a hitelminősítők is.

-Tőlük nyilván megkérdezte, mikor javítanak az adósbesorolásunkon.

-A nagyobb hitelminősítő intézetek ősszel szokták felülvizsgálni az országok adósbesorolását. Hazánk esetében leminősítést valószínűsítő negatív kilátást tartanak érvényben,  amit indokalatlannak gondolunk, s ezt szóvá is tettük. A magyar gazdaság stabil: nem szorulunk külső szervezet finanszírozására, sem az IMF-nél, sem az Európai Uniónál nincs hitelkérelmünk. Az ország a lejáró államadósságát a piacon is meg tudja újítani, amit az idei sikeres devizakötvény-kibocsátás is jelez. A forintpiacok kiszámíthatóan működnek: a kiutazásom előtt a háromhavi diszkontkincstárjegy kamatai jelentős túljegyzés mellett történelmi mélypontra, 3,4 százalékra süllyedtek. Kikerültünk az unió túlzottdeficit-eljárása alól, s az idei államháztartásunkat is rendben lévőnek találja az Európai Bizottság. A hitelminősítők azonban a gazdaság növekedési kilátásait nem tartják megalapozottnak.

-Mivel próbálta meggyőzni őket?

-Jövőre mindenki magasabb növekedéssel számol. Lehet vitatkozni, hogy a növekedés megalapozott-e, de egy biztos: nem lehet egyszerre kiugró növekedést elérni és közben az államháztartást is konszolidálni.  Az elmúlt három év növekedési vesztesége kétségtelenül segítette a konszolidációt, de eljött a fordulat ideje. Innentől nagyobb erőfeszítéseket tehetünk a gazdaság élénkítésére.

-A jövőre várható kétszázalékos növekedés jórészt a jegybanki hitelprogramnak, a javuló foglalkoztatási adatok a közmunkaprogramnak, a rekordalacsony infláció pedig a rezsicsökkentésnek köszönhető. Meddig tarthatók fenn ezek a „trükkök”?

-Ha az állam e területeken nem tenne semmi, akkor az lenne a kifogás. Van olyan program, amiből előbb-utóbb ki kell vonulnia az államnak, s van, amiben tartósan is maradhat. Vállalati beruházások nélkül nincs se növekedés, se új munkahely. Ám mivel a kereskedelmi pénzintézetek kismértékben mutatnak hajlandóságot a hitelezésre, átmenetileg meg kell próbálni kiváltani a kereskedelmi banki hiteleket. Erre törekszik most az állam és a nemzeti bank is. Ez hosszabb távon kockázatos lenne, ezért csak addig tartható fenn, amíg a növekedési ütem alacsony, s a bankok vissza nem térnek a hitelezéshez. Persze, nem akarunk visszakerülni abba az ördögi körbe, amibe az előző kormányok estek, amikor a devizahitelezés elengedésével serkentették a gazdaságot, és kölcsönökből fedezték a szociális kiadásokat. Az állami szerepvállalás ugyanakkor tartós maradhat a közfoglalkoztatásban. Sokkal jobb egy állás nélkül maradónak, ha társadalmilag hasznos munkáért jövedelmet kap, s nem otthon kell tétlenül várnia a segélyt. Ráadásul a közfoglalkoztatásban részt vevők 8-9 százalékának sikerül visszakapaszkodnia a munkaerőpiacra.

-A kormány 2010-ben zajos harcot hirdetett az államadósság ellen, de az eredmények aligha látványosak.

-Dehogynem! 85,3 százalékról indultunk,  s most a bruttó hazai termék 80 százaléka körüli szinten járunk az árfolyam-ingadozástól függően.

-De ezt is csak a hárommilliárd forintnyi magánnyugdíj-pénztári vagyon felhasználásával sikerült elérni.

-Nem arról van szó, hogy az előző kormányok alatt csökkent az államadósság, és nekünk ezt már csal folytatni kellett, hanem egy drasztikusan emelkedő trendet sikerült megállítani, majd megfordítani. A Fidesz által 2002-ben elért 53 százalékról a szocialisták alatt 85,3 százalékra ment fel az adósságmutató. Ma már csökken az adósság, pedig nincs konjunktúra Európában, ami rásegítene a folyamatra, s nincsenek egyszeri privatizációs bevételek, melyekkel csökkenteni lehetne a hitelállományt. A válság közepén, az állami vagyon gyarapítása mellett tudtunk lefaragni az államadósságból, s nemcsak a magánnyugdíjpénztáraknál lévő államkötvények felhasználásával, hanem egyéb adósságfinanszírozási módszerek bevetésével. Így tudtuk augusztusban az IMF-hitelt is előtörleszteni. Igaz, még nem értük el a 2010-ben célul kitűzött 77 százalékot, de ez csak idő kérdése. Csak azért nem mondjuk a vállunkat veregetve, hogy ez siker, mert arra nem lehetünk büszkék, hogy 90 százalékban közelében volt az adósságunk, miközben a szomszédoké nagyságrendekkel alacsonyabb.

-A parlamentben október 22-én indul a jövő évi költségvetés vitája. Tegye le a nagyesküt: ugye, megszorítások nélkül is tartható lesz a 2,9 százalékos hiánycél?

-Valóban kifeszített a költségvetés tervezete, de ha az elmúlt három évet megúsztuk megszorítások nélkül, akkor miért ne úszhatnánk meg a következőt is? Megszorítás alatt az emberek olyan fájdalmas kormányzati intézkedéssorozatot értenek, ami a pénztárcájuk rovására megy. Ilyenre pedig nem készülünk. Ezzel szemben sok olyan eleme lesz a 2014-es büdzsénekm amelynek köszönhetően jövőre egy átlagos magyar család kedvező változást érzékelhet. Miközben a költségvetés szigorú az állam önmaga fenntartására fordított kiadásait tekintve, nagyvonalú a családokkal. Amikor évente 40-45 ezerrel vagyunk kevesebben, akkor a kormánynak a költségvetésben is részben a drámai demográfiai problémák kezelésére kell helyeznie a hangsúlyt. A gyermekvállalás ösztönzését szolgálja a családi adókedvezmények kiterjesztése, a gyed extra bevezetése, a diákhitel elengedése a gyereket vállaló főiskolások, egyetemisták esetében.

-Ez az első költségvetése, ami teljes egészében az ön nevéhez fűződik a mostani kormányzati ciklusban. Mit tart a legfőbb erényének?

-Azt, amit másnak kritikaként úgy emlegetnek, hogy meglepetések nélküli. Nem lehet rapszodikus a költségvetés, mert a gazdasági élet szereplőinek stabilitásra és kiszámíthatóságra van szükségük, hogy biztonságosan tudjanak üzleti terveket készíteni, beruházásokról, munkahelyek létrehozásáról dönteni. Minden évben volt változás: hol felbukkant egy támogatási forrás, ami aztán később eltűnt, hol költségvetési tételek változtak összevissza, adóváltozások tömkelege zavarta a tisztánlátást. Most arra van szükség, hogy a központi szabályozórendszer is megnyugodjon, és békén hagyja a gazdaság élet szereplőit.

-Ehhez képest egy konferencián azt mondta: egy évet még érdemes adni az egykulcsos adórendszernek. Milyen változás jöhet, ha jövőre sem váltja be a reményeket?

-Bár ellenzői egy másik kulcsot is szeretnének, hogy az állam több pénzt szedhessen be a gazdagabbaktól, ez ellentétes volna a kormányzati filozófiával, a munkára való ösztönzéssel. Azt mondjuk: ha valaki tízszer többet dolgozik, akkor csak tízszer, s ne tizenötször többet adózzon. Mindenkit munkára, sőt többletmunka vállalására szeretnénk ösztönözni, ezért a jövedelmet csak arányosan szeretnénk terhelni, s nem egyre nagyobb mértékű adóteherrel sújtani. Persze a következő kormány módosíthat az adórendszeren, mi viszont nem véletlenül tettük bele a stabilitási törvényekbe az egykulcsos adót. Azt szeretnénk, ha a következő években is az adórendszer biztos eleme maradna.

-Nehéz szívvel engedte el a pénzügyi jogok biztosát, Doubravszky Györgyöt?

-Az ő kérése volt, s én nem tudtam befolyásolni az elhatározásában. Levélben közölte, hogy lemond a posztjáról, előtte nem konzultált velem. Mivel a pénzügyi felügyelettel megerősödő jegybankba kerül, ott nagyobb lesz a mozgástere és a pénzügyi fogyasztóvédelem szerepe is.

-Mi lesz így az általa is szorgalmazott webbankkal?

-Mindig is szkeptikus voltam, hogy ezt az államnak kell-e létrehoznia. Szerencsére a bankszektorban is megérlelődött a gondolat, hogy szükség van egy ilyen pénzintézetre. Az állam 49 százalékos tulajdonában lévő Gránit Bank is ezt a koncepciót valósítja meg: nem fiókokat nyit, hanem a világhálón gyűjti és szolgálja ki az ügyfeleket.

-Már csak két hét van hátra ahhoz, hogy a bankok előálljanak javaslataikkal a devizahitelezés kivezetésére. A nemzetgazdasági tárca hogy áll mentőcsomagjának elkészítésével?

-A mi megoldásunk is készül, de még korai lenne előjönni vele. Arra várunk, hogy a bankok is lépjenek, a bankszövetség is ösztönözze a házon belüli módosításokat. Egyelőre azt látjuk, hogy a bankok keveset tettek eddig a probléma megoldására. Azt persze hangoztatják, hogy az állam nélkül nem tudják forintosítani a devizahiteleket. Ez igen kevés, ennél több lehetőségük van.

-A devizahitelek rendezése azért is sürgető, mert egyre több pert nyernek a bankok ellen az adósok.

-Gazdasági miniszterként abban vagyok érdekelt, hogy a kialakult bizonytalanság az érintettek körében minél hamarabb megszűnjön. Amint elértük a Fidesz-frakció által haladékul adott november 1-jei határidőt, és nem történt érdemi lépés, azonnal kezdeményezni fogom, hogy a téma a kormány napirendjére kerüljön. A bankok is ismerik a Kúria árfolyamrés ügyében hozott ítéletét, mégis azt látjuk: csak lassan hajlandóak lépéseket tenni az ügyben.

(Gyüre József, Heti Válasz XIII. évfolyam, 42. szám)