A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című német konzervatív lap Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel közölt interjút a keddi számában "A nemzeti érdekek erősebb képviseletére van felhatalmazásunk" címmel.

Miniszter Úr, Magyarországon a múlt héten megint csak elfogadtak egy törvényt a devizahitelesek tehermentesítésére. Ez új terheket jelent a bankok számára. Hogyan remélhet a kormány impulzusokat a gazdaság számára, ha ezáltal tovább szűkül a hitelezés?

-A gazdasági válság és a svájci frank ezzel összefüggő erősödése miatt Magyarország számára ez a probléma tömeges jelenséggé vált. Vannak olyan esetek, amikor a törlesztőrészletek megháromszorozódtak, míg az ingatlan értéke megfeleződött és az adósság még mindig fennáll. Ez humanitárius katasztrófa, amely Magyarországon emberek millióit sújtja. Ezért lépett a kormány. A devizahitelesek kálváriája miatt Magyarországon 2010 óta a fogyasztás a reálbéremelések ellenére sem nő. A probléma még mindig jelentős. A politikának ezzel foglalkoznia kell. A megoldás nem terhelheti egyedül az ügyfeleket, hanem a bankoknak és az államnak is részt kell vállalnia egy-egy harmad mértékben. A szerződéskori terhekhez viszonyított plusz terhekről van szó.

Két rossz közül kell tehát választani, ahol a kormány vállalja a hitelezés ismételt szűkítését?

-A hitelezés szűkülése már 2007-ben kezdetét vette. A válság kitörésekor a túlnyomórészt külföldi tulajdonú bankok forráskivonással reagáltak. Tettünk lépéseket annak érdekében, hogy a hitelezés ismét beinduljon. A bankok számára vannak vonzó adózási elemek. Ezen túlmenően a Magyar Nemzeti Bank (MNB), a jegybank 6,5 milliárd eurónak megfelelő támogatási programot indított.

Ez a jegybanki program a magyar történelemben egyedülálló és mennyiségét tekintve az ország gazdasági teljesítményének majdnem egytizedének felel meg. Problematikus azonban, ha az MNB beindítja a bankóprést és ezzel megsérti szerepét.

-A válság újfajta válaszokat követel. Más országokban is vannak ilyen mintájú programok, például a „lending for growth” Nagy-Britanniában. Hasonló válságkezeléssel próbálkoznak az Egyesült Államokban is. Ezen túlmenúen az EKB is ilyen irányba mutató lépésekkel próbálkozik. Szükségesnek tartom azt, hogy az MNB intézkedései szabályozottan és ellenőrzötten történjenek. Az MNB bármikor befejezheti a programot. Másfél milliárd eurónként értékelés történik. Számunkra ez a program szükségszerű: hitel nélkül nincsenek beruházások, nincs gazdasági növekedés és nincsenek munkahelyek.

Vannak-e ezáltal már impulzusok?

Javultak a konjunktúra paraméterek. A kétmilliárd eurós első részletet teljesen kimerítették és a második jól indult.

A kormány azt tűzte ki, hogy Magyarországot újra a régió legversenyképesebb országaként pozícionálja – ahol a kommunizmus összeomlását követően már 1989-ben tartott. Ténylegesen azonban Magyarország visszaesett, miért?

-Ha az ember 8 évig rossz irányba haladt, akkor meglepő lenne 3 év alatt a helyes útra  visszaérni. A felhalmozott problémákat nem lehet egy kormányzati ciklus során megoldani. Nem oldottunk még meg mindent. Amit 3 év alatt megtehettünk, azt megtettük.

Mi volna ez?

-85,3%-ról kereken 80%-ra csökkentettük az államadósságot. Évek óta  3% alatt van az államháztartási hiány. Ezért az EU Bizottsága a nyáron a túlzott deficiteljárásból is kiengedte Magyarországot. 2015-ig továbbra is csökkenő lesz az államadósság. További hozzájárulás volt a kormány részéről az adórendszer átalakítása, alacsonyabb, 10 illetve 19%-os mértékű társasági adóval. Ezen túlmenően bevezettük német mintára a duális képzést. Versenyelőnynek nevezném a politikai stabilitást is. A 2/3-os parlamenti többség cselekvőképességet biztosít. Ha bejelentünk valamit, azt meg is valósítjuk – ellentétben például Görögországgal.

Ön hangsúlyozza az államháztartás konszolidálása során elért sikereket. Ténylegesen ezeket mindenekelőtt a bevételi oldalon hajtották végre, míg a kiadási oldalon kevés történt.

Válság idején felértékelődik az állam szerepe. A polgárok azt várják az államtól, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy hétköznapi életük ne álljon fejre. Meghatározott csoportokat célzottan tehermentesítettünk. A jövedelemalapú adókat csökkentettük és növeltük a fogyasztásalapú elvonást.

Magyarország jóléte meghatározó mértékben függ a külföldi beruházóktól. Ezek a nemzetközi vállalatok azonban az elmúlt években veszítettek bizalmukból. Mit tesznek Önök, hogy visszanyerjék a bizalmat?

-Vannak természetesen példák a bizalom megrendelülésére, de vannak mások is. Ausztriában mindenekelőtt a bankok rázkódtak meg. Ebben az ágazatban eljárásunk érdekeket sértett. Nem fogadhatjuk azonban el azt, hogy az ő érdekük a magyar társadalmat terhelje. Egyébként Magyarországon a vezető bankok azt mondják, hogy maradnak. Másrészről látni kell azt, hogy a német autóipar Magyarországon többet fektetett be, mint Kínában. A legjobb reklámot azok a beruházók csinálják, akik már itt vannak és elégedettek. Támogatunk azonban új beruházókat is. Magyarországon a régión belül a Cseh Köztársaság után továbbra is a második legmagasabb az egy főre számított közvetlen beruházások állománya. A bruttó hazai termékre vonatkozóan pedig Magyarország szintje a legmagasabb.

Vannak-e új közvetlen beruházásokra utaló jelek?

-Természetesen nem lesznek már olyan nagy hullámok, mint a 90-es évek elején és e század első évtizedének kezdetén. Vállalat letelepítő ügynökségünktől azonban nagyon jól tudjuk, hogy további beruházásokra készülnek. Csak az elmúlt két hónapban hat-hét új beruházást és további bővítéseket és kapacitásbővítéseket jelentettek be, többek között olyan vállalatok, mint a Grundfos, a DAB, a Donau Chemie AG, a Delphi Automotive és a Lego.

Hogyan támogatja Magyarország a betelepülést?

-A multikkal stratégiai megállapodások révén az együttműködés új formáját alakítottuk ki. Ez olyan beruházókat érint, akik öt éve tevékenykednek itt, ezer munkahelyet teremtettek és további beruházásokra készülnek. Időközben több, mint három tucat ilyen megállapodás létezik. Ezidő szerint több, mint negyven olyan beruházást készítenek elő, melyet az állam támogatni akar és bizonyára továbbiak is következnek majd.

A kormány azt a célt is maga elé tűzte, hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet teremtsen. Valójában a statisztika eddig mintegy negyedmilliót tükröz. Ennek a felét külföldön dolgozó  magyarok teszik ki. A másik fele közmunkából ered. Politikailag korrektnek találja-e azt, hogy ezt sikerként tűzzék zászlajukra?

-2010-hez képest ténylegesen 230.000-rel több a foglalkoztatott, tehát reális cél az évi 100 ezer új munkahely.  A 230 ezerből  85 ezer a közfoglalkoztatott 100 ezer a piacon helyezkedett el és durván 45 ezren mentek külföldre.

Nem jelent problémát a kormány számára a munkaerő növekvő kivándorlása?

-A régió minden országa küzd ezzel. Vérzik a szívem, ha olyan orvossal találkozom, aki külföldre megy. A még mindig nagy bérkülönbségek láttán azonban megértem a honfitársaimra nehezedő nyomást is. A külföldön dolgozó magyar munkaerő jelentős összegeket utal Magyarországra és ezzel javítja a fizetési mérleget. Az elmúlt évben 1,7 milliárd eurót utaltak Magyarországra.

Egy másik kritika a kormány államosítási offenzíváját illeti az olyan stratégiai ágazatokban, mint az energiagazdaság és mások. Hiszen ez visszaesés a tervgazdaságba, méghozzá egy polgári párt részéről.

-Ha visszaesést vet a szemünkre, akkor Hamburg is példa arra, hogy áramhálózatokat kívánnak államosítani. Ott és másutt is azonos folyamatok zajlanak meghatározott szolgáltatások esetében. Hiszen az emberek természetes törekvése az, hogy alacsony árakat fizessenek. A magántulajdonosok ezt nem biztosítják szükségszerűen. Egyébként volt nálunk államosítás 1947-ben, amikor kisajátították a vállalatokat. Most az eljárás önkéntességen alapul. Az acéltermelő Dunaferr például visszautasította az állam ajánlatát. Vannak azonban mások, akik keresik az együttműködést az állammal.

Az állam azonban legtöbbször rossz vállalkozónak bizonyul – nemcsak a kommunizmusban?

-Meg kell gondolni, hogy annak idején a magyarországi privatizáció során túlzott nyereségkiosztásra került sor. A budapesti vízellátás ennek elrettentő példája: ott emelkedett az adósságteher, gyorsan nőttek az árak és a szolgáltatások színvonala csökkent. Az ilyen esetek az okai annak, hogy beavatkozunk és meghatározott szolgáltatásokat nem engedünk át a magánszféra nyereségvágyának.

Magyarország kormánya az elmúlt években politikai döntéseivel erősen összeakaszkodott Brüsszellel és ezért számos kritika érte és törvényalkotási korrektúrákat kellett elfogadnia. Magyarország legnagyobb nettó támogattként profitál az EU-ból. Helyesek voltak a Brüsszellel szembeni durva hangok?

-Egész Európában éles vita zajlik az integráció jövőjéről. A magyar kormány a választóktól arra kapott mandátumot, hogy erősebben lépjen fel a nemzeti érdekekért. Minden esetben hangsúlyoztuk a nemzeti szuverenitás fontosságát és ezzel a véleménnyel nem vagyunk egyedül. Hogy helyesen cselekedtünk-e, jövő tavasszal a választásokon derül majd ki.

Követettek-e el hibákat, mit csinálna másként?

-Az eladósodás megállításának célja szempontjából nem követtünk el komolyabb hibákat, de nem hiszem, hogy minden hibamentesen történt. Ma talán határozottabban járnék el annak érdekében, hogy az államháztartás konszolidásával párhuzamosan nagyobb növekedést generáljak.

(Frankfurter Allgemeine Zeitung)