Orbán Viktor beszéde a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége Ifjú Gazda Tagozatának kongresszusán, Cegléden.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Miklós!
Megfontoljuk persze ezt a kétharmadot, de hát győzelemre készülünk. Úgyhogy a vészforgatókönyveknek még nem jött el az ideje. Ennek ellenére természetesen ezt a lehetőséget is majd számításba veszi a parlament.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Meghívók!
Én is csatlakozom a MAGOSZ elnökének a köszöntő szavaihoz. Köszönöm szépen, hogy lehetővé tették, hogy ma itt együtt lehessek Önökkel. Amikor megérkeztem, akkor találkoztam a polgármesterrel. Kérdeztem is Földi polgármester urunkat, hogy mégis miféle emberek laknak itt, körülbelül mire kell számítanom, hogyan fognak fogadni, mit fognak mondani? Beszélnek-e, vagy hallgatnak, és akkor azt mondta, hogy itt nem szószátyár fajta emberek laknak, úgyhogy nagy szóözönre ne számítsak. Idézett is egy történetet, miszerint az aranylakodalmon itt, Cegléden az asszony azt mondja az embernek, hogy sosem mondod nekem, hogy szeretlek, mire az ember: egyszer már mondtam, majd ha változás lesz, szólok. Szóval ilyesmiket tudtam meg itt, miközben készülődtem a fölszólalásomra. Az is igaz, amit többen említettek, miszerint hálátlan dolog egy ilyen konferencián utolsóként fölszólalni, mert az ember azt gondolja, hogy egyre kevesebb hús marad a csonton, minél később kerül sorra az ember. Nos, itt most fordított a helyzet, mert annyi ügyet hoztak össze az előttem szólók, hogy bőségesen lesz miről beszélni. Sokkal inkább fenyeget a „sokat markol, keveset fog” veszélye engem, úgyhogy, Balázs, mint elnök, kérlek, hogyha úgy érzed, hogy most már befejeztem, de nem tudom abbahagyni, akkor kocogtasd meg, légy szíves, a poharadat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez egy fontos tanácskozás a számunkra. Fontos tanácskozás, mert a politika nem olyan, mint a ceglédi aranylakodalmas házaspár története. A mi világunkban nem elég egyszer azt mondani, hogy szeretlek. A mi világunkban nem elegendő a nyilvánvaló dolgokat csak egyszer elmondani. A politika világa olyan, hogy mindig mondani kell. Folyamatosan beszélni kell, képviselni kell, amit az ember gondol, ki kell állni mellette, mert egyébként sok lúd disznót győz. Először is arra szeretném biztatni a magyar vidéket, hogy azt a nagy változást, amelyet tekintélyes mértékben ők, illetve Önök idéztek elő 2010-ben, becsüljék meg, álljanak ki mellette, és ha érdemes rá, védjék meg. Fontos ez a mai tanácskozás azért is, fontos pillanatban jön létre ez a tanácskozás, mert egy olyan időszakot élünk, amely meggyőződésem szerint jelentős az Önök élete szempontjából, fontos az ország szempontjából, és persze így fontos a kormány szempontjából is. Először is szeretném az Önök számára ismételten, többedszer elmondva világossá tenni, hogy a kétharmadot nem lehet elfecsérelni. Ha egy nép úgy dönt, hogy kétharmados többséget ad az ország vezetőinek a kormányzásra, akkor ezt a lehetőséget nem kisebb-nagyobb foltozgatásra kell elhasználni, nem a tetőt kell foltozgatni vagy csinosítgatva új vakolatot adni a háznak vagy csinosítani a kertet, a kétharmaddal, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nagy ügyeket kell megoldani. Ez arra való. Ezért nagy fába is vágtuk a fejszénket. Rendbe tenni az országot bizony azt jelenti, hogy nagy fába vágja az ember a fejszéjét. Nem bonyolult feladat ez, csak nehéz. Olyan, mint amikor egy hatalmas fa ráborul az útra, és az ember nem tud tovább haladni. Egy fát onnan lehúzni nem bonyolult dolog, csak nehéz. Meg kell emelni, sokan kellünk hozzá, össze kell fogni, hogy le tudjuk onnan hengergetni.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt két évben mi az ország rendbetétele érdekében olyan dolgoknak álltunk neki, amelynek az elmúlt húsz évben soha senki, amelyeket soha senki nem vállalt. A házat nem csinosítgatjuk, hanem átépítjük, megpróbáljuk kibővíteni és fölkészíteni a nehéznek ígérkező európai jövőre. A mai londoni elemzések szinte kivétel nélkül arról szólnak, hogy a következő húsz-huszonöt évben, tisztelt Fiatalok, az európai gazdaságban átlagosan alacsony növekedés lesz. Tehát nekünk, magyaroknak egy olyan Európában kell sikeressé válnunk, amely arra készül, hogy a növekedése a következő húsz-huszonöt évben, az Önök fiatalkorában végig alacsony lesz. Máshol, a világ más pontjain lesznek igazán fölemelkedő nagy növekedések, nem Európában. Nekünk ebben a közegben kell sikeressé válni és erre fölkészíteni a Magyarországot, mindannyiunkat, Önöknek is saját magukat és a saját gyermekeiket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Fontos pillanat számomra ez a mai tanácskozás azért is, mert most itt, a kormányzás felénél ez egy magaslati pont, amely alkalmas megfigyelőállás, hogy kibontakozzon előttünk a már megtett út, és láthassuk azt, ami még előttünk áll. A legfontosabb, hogy Magyarország becsülje meg azokat az eredményeket, amelyeket vért, verejtéket nem sajnálva az elmúlt két évben elért. Mindannyian tudjuk, hogy sok baj van ebben az országban még. Nagyon sok az elvégzendő munka. Azt is látjuk, hogy fogy az erő, gyakran a türelem is. Mégis meg kell becsülnünk azt a munkát, amit elvégeztünk, mert ha nem becsüljük meg azt, amit elvégeztünk, nem lesz erőnk az előttünk álló munka elvégzéséhez. Ezért röviden összegzem, hogy a kétharmadot milyen nagy ügyek megoldására használtuk föl az elmúlt két évben.
Először is, jó oka van Magyarországnak, hogy büszke legyen arra, hogy megmentette saját magát a pénzügyi összeomlástól. 2010-ben Magyarország és Görögország azonos kalapban volt. Úgy tekintettek Magyarországra, mint ami rosszabb pénzügyi helyzetben van, mint Görögország. Csak erre már kevesen emlékeznek. Innen indultunk. Nézzék meg, hol van ma Görögország, hogy néznek ki Athén utcái! És nézzék meg, Magyarország hogyan küzd még mindig reménykedve a jövőjében. A rossz hírek, amelyek a nemzetgazdaságok pénzügyi összeomlásáról szólnak ma nem Közép-Európából és nem Magyarországról származnak. Ezek Spanyolországból jönnek, Portugáliából, Olaszországból, és utánuk több is jön talán. Tehát az országnak büszkének kell lennie, hogy megmentette magát ilyen nyolc éves szocialista-kommunista kormányzás után Magyarország képes volt kimenteni magát a pénzügyi összeomlás veszélyéből. Magyarországnak érdemes megbecsülnie azt, hogy ezt úgy érték el a magyarok, hogy közben nem kellett végrehajtanunk megszorításokat. Úgy érték el ezt a magyarok, hogy sikerült megvédeni a nyugdíjak vásárlóértékét. Tudom, hogy ez a fiatal gazdák összejövetele, de nem lehet országot úgy építeni, hogy nem becsüljük meg az időseket. Ez a fiataloknak is fontos. Az nem véletlenül van megírva, hogy tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életed legyen a földön. Ez fontos szabály. A fiataloknak is, különösen, ha elkezdenek idősödni, mint én, jó megérteni ennek az üzenetét. Igen, ezért fontos, hogy akármilyen nehéz is a helyzet, a nyugdíjak vásárlóértékét meg kell védeni Magyarországon. Megadóztattuk a bankokat és a multikat. Soha senki nem merte az elmúlt húsz évben ezt megtenni. Mi vállaltuk az ezzel járó harcot, és bevontuk őket – ahogyan mi fogalmazunk – a méltányos közteherviselésbe. A lakás-devizahitelesek egy tekintélyes csoportját, százhetvenezer családot a végtörlesztés révén kimentettünk abból a veszélyből, hogy elviszik a fejük fölül a házukat. Százhetvenezer család – szorozzák meg néggyel! Ez bizony hat-hétszázezer ember. Hat-hétszázezer magyar ember, akit az a veszély fenyegetett, hogy elviszik a feje fölül az otthonát. Kimentettük ebből a helyzetből, és most zajlik az árfolyamgát akció, amibe remélem, hogy egyre több ember jelentkezik, és helyezi biztonságba lakását és családját. Összességében azt kell mondanom, hogy az átlagjövedelemmel rendelkező középosztályt az elmúlt két évben a nagy átalakításokkal és átszervezésekkel sikerült megmenteni attól, hogy lesüllyedjen. Nem felemelkedésről beszélek. Azt mondom, hogy az átlagjövedelemmel rendelkező középosztályt sikerült megmenteni attól, hogy lesüllyedjen. A középosztály lesüllyedése napi életélmény a déli országokban, és még Európának jó néhány más országában az lesz a következő időszakban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Sikeresen vívtuk meg az ezzel kapcsolatos összes vitát az IMF-fel is meg az Európai Unióval is. Önöknek nem volt okuk arra, hogy akár egyetlen percig is szégyenkezzenek a kormányuk miatt. Amikor harcolni kellett, harcoltunk. Amikor ki kellett állni, kiálltunk. Amikor meg kellett egyezni, megegyeztünk. Semmit nem adtunk föl, és csak jó megállapodásokat kötöttünk. Magyarországnak évtizedek óta nem volt erre ereje. Most volt. Ez egy eredmény, amit bár a kormány hajtott végre, mégis az Önök támogatása nélkül nem lett volna lehetséges. Fontos eredménye Magyarországnak az is, hogy elkezdtük a segélyből élés helyett kinyitni a munkából élés lehetőségét. Senki sem állítja, hogy a startmunka-bér jómódot hoz, de ma 220 ezer olyan ember van Magyarországon, aki két évvel ezelőtt segélyből élt, most meg startmunka-bérből él. Óriási eredmény, érdemes megbecsülnünk. És, tisztelt Hölgyeim és Uraim, eljön annak is az ideje néhány hónap múlva, amikor arról is beszámolhatok Önöknek, hogy Magyarország egyoldalú energiafüggősége megszűnt, és az a kiszolgáltatott helyzet, ami az energia oldaláról fenyegette Magyarországot, már a múlté.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
De mint mondtam, ez egy útelágazás, ahonnan nemcsak a megtett út, hanem az előttünk álló jövő is látható. Három fontos dolog áll előttünk a következő másfél-két évben. Az egyik, hogy az átlagjövedelem alatti fizetéssel rendelkező, körülbelül egymillió ember számára lehetőségeket tudjunk kinyitni. Az átlagjövedelemmel rendelkezők lesüllyedését megakadályoztuk, most az a feladat, hogy az átlagjövedelem alatti fizetéssel rendelkező, munkából élő embereket és családokat megsegítsük, lehetőséget adjunk arra, hogy emelkedhessen az életszínvonaluk. Hogy ők is meggyőződhessenek arról, hogy van értelme annak a küzdelemnek, amit naponta folytatnak, van értelme reggel fölkelni, elmenni dolgozni, és abban reménykedni, hogy munkából fönn tudják tartani, egyre javuló körülmények között tudják fönntartani a családjukat. Ez a legfontosabb feladat, ami a következő évben, 2013-ban vár ránk. Egymillió dolgozó, de alacsony jövedelmű ember helyzetének a megsegítése. A második dolog a közszolgáltatások megfelelő helyre segítése. Magyarán azoknak a – magyar jövedelmekhez képest kifizethetetlen – rezsiköltségeknek a csökkentése, amelyeket eddig csak befagyasztottuk, az is nagy dolog volt, de most azoknak a rezsiköltségeknek a csökkentése, amely fölemészti az átlagjövedelem alatti réteghez tartozó emberek havi bevételének tekintélyes részét. Nagy vita lesz majd. Ennek a nemzetközi hullámait már láthatják, de azt várom a magyar parlamenttől, hogy a kormánnyal együtt ezt a kérdést megoldja. A harmadik fontos dolog, amiről most én beszélni fogok, igazából ez a magyar mezőgazdaság jövőjének biztosítása, ennek is középpontjában az új földtörvény.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy új földtörvény, amely egy modern magyar mezőgazdaságot teremt. Olyan modern mezőgazdaságot, amely a földművesekre és a gazdálkodókra épül. Jól mondta az előbb Győrffy Balázs elnök úr: a szocialista mezőgazdaság kora, a szocialista mezőgazdaság szocializmust túlélő híveinek a kora lejárt. Kaptak egy lehetőséget. Az elmúlt húsz évben a magyar mezőgazdaság súlypontja őfeléjük volt található, az ő fertályukon. Folytathatták megváltozott körülmények között, de lényegében a szocialista gondolkodás és birtokméretek mellett folytathatták a mezőgazdálkodást. Ide jutottunk. Ezt folytatni nincs értelme. A kétharmadot arra kell fölhasználni, hogy ezt a helyzetet radikálisan megváltoztassuk, és egy másfajta mezőgazdaságot hívjunk életre, hozzunk létre. Milyen megfontolásokat kell ehhez világosan látnunk? Először is azt kell világosan látnunk, hogy a mezőgazdaságnak a világgazdaságban van jövője. Hétmilliárd embert kell, illetve kellene jóllakatni. 2050-re – különböző becslések léteznek, de – a Föld népessége eléri a tízmilliárdot. Ennyi embert kell etetni. Ezért ha Önök kinyitnak ma egy amerikai magazint, amely a jövő meggazdagodási lehetőségeivel foglalkozik, amely arról ír, hogy mivel érdemes egy vállalkozónak a következő húsz-harminc évben foglalkoznia, milyen ágazattal, területtel, első helyen a mezőgazdaságot jelölik már meg. Nem a brókerséget, nem a bankárkodást, nem a spekulációt, hanem a mezőgazdaságot. Mindenki érzi, aki gondolkodik, hogy a világgazdaságban a mezőgazdaság nagy jövő előtt áll. A második megfontolás, amit érdemes tudnunk, az, hogy Magyarország génjeiben egy mezőgazdasági ország. Fontos az ipar, hogyne lenne fontos, itt, Cegléden is teljesen nyilvánvaló, hogy csak mezőgazdaságból nem lehet megélni. Az ipari üzemek bezártak, hirtelen fölugrott a munkanélküliség. És az nem úgy van, hogy a könnyűiparból majd visszahátrálok a mezőgazdaságba. Persze ipar és ipari munkahelyek kellenek. Szolgáltatás is kell, meg turizmus meg fürdő, hogy jól érezzük magunkat ráadásul, meg legyen munkahely, de Magyarország hagyományai, ősi ösztönei, genetikai adottságai elsősorban a mezőgazdasághoz kötnek bennünket. Ehhez értünk, ez itt van az ujjunk végében. Pontosan halljuk, ehhez van tehetségünk. A magyarok mindig is jól gazdálkodtak, a legnehezebb időkben is jó gazdaként tartották őket számon a világban. És elsősorban abból kell boldogulnunk, amink van, és amihez értünk. Balázst, ha hallgatták az előbb, mármint ha az elnök urat hallgatták itt az előbb, mondott egy mondatot, vagy használt egy kifejezést, azt fontosnak tartom: a mezőgazdaságból élő magyar küzdőképes fajta. És erre szükség van. És amikor azt mondjuk, hogy ez nemzetfenntartó erő, akkor persze olyan irodalmiasan hangzik, de sokkal többről van szó. Igaz persze a költészetben is ez, meg a magyar irodalomban is, az jól van ott írva, de ez a minden napi élet tapasztalata. Egy országnak vannak kevésbé életerős és életerősebb részei. A vidéki Magyarország, a földből élő emberek, az állattartók meg különösen az életerős részéhez tartoznak Magyarországnak. Az egészséges, jó, életerős részéhez: nemzetfenntartók. Ha ez a része elgyengül, mi fogja megtartani az országot? Azt gondolom, hogy miközben a világgazdaságban nő az esély, Magyarországnak jó hagyományai vannak, ráadásul itt vannak Önök, fiatalok, akik ezzel akarnak foglalkozni, Önök fogják az országot, mint az ország egyik legkiválóbb része fönntartani. Ezért a magyar kormánynak mindezt figyelembe véve kellő súllyal kell kezelnie a mezőgazdaságot.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hasonlóképpen a mezőgazdaságban már eddig megtett fontos ügyek közé tartozik az is, hogy találtunk egy a mezőgazdasági ügyek iránt elkötelezett minisztert, nem a téeszvilágból és nem az állami gazdaság világából. Nagyon fontos, hogy a mostani mezőgazdasági kormányzat a miniszter személyén keresztül is a gazdavilág felé van elkötelezve. Ez egy fontos eredmény. Hasonlóképpen fontosnak érzem, hogy az agrárkamarát végre sikerült nem valami fajta legyőzendő ellenfélként fölfognunk, hanem úgy megérteni, mint a magyar mezőgazdaságból élő emberek egyik legfontosabb saját eszközét. No, de ahhoz saját kézbe kell venni. Az ehhez szükséges jogalkotást elvégeztük. Nekem személyesen is fontos volt, hogy most, amikor ideiglenes megbízást kellett adni a kamara vezetésére valakinek, akkor egy fiatal gazdát találjuk. Nem tartozik ugyan ide, mert nem az én személyes emlékeimről szól ez a mai megbeszélés, de én nagyon jól emlékszem, 1990-ben 26 éves voltam, hogyha akkor nem kaptam volna bizalmat a magyar néptől, amely a magyar parlamentbe küldött engem, akkor nem tudtam volna elvégezni a munkámat. És azt a bizalmat, amit mi fiatalon megkaptunk a magyar néptől, azt a bizalmat mi tovább akarjuk adni Önöknek, a fiatal gazdáknak meg az Önöket képviselő vezetőknek. Ezért elvi jelentősége volt annak, hogy éppen Balázst kértük föl arra, hogy vegye át a kamara irányítását. Vegye kézbe, legyen bátor, legyen radikális, és alakítsa át! A kelleténél kicsit kevesebb összeütközésről kapok hírt. Ez nem jó. Tessék nagyobb seprűvel söpörni. Tessék jobban hinni a dologban, kézbe venni, használni! Ez nem az Önök eszköze volt a korábbi időszakban. Az agrárkamarát át kell alakítani, és a gazdák legfontosabb eszközévé kell tenni. Azt várom a fiataloktól, hogy kellő lendülettel és elszántsággal ezt hajtsák végre úgy, hogy nagyon remélem, mikor le tudunk majd ülni néhány hónap múlva áttekinteni, hogy mire jutottatok, kedves Balázs és tisztelt fiatal gazdák a MAGOSZ-ban, akkor nagyarányú változásokról fogtok majd beszámolni. Minél nagyobb a változás, annál nagyobb a bónusz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Fontos dolognak tartom az állami földbérletek ügyét is. Itt zavarórepülések mindig is voltak, mindig is lesznek. Ahol hús van, légy is van, ezen nem lehet változtatni. A dolognak ez a természete. Hogyha valakitől elvesznek, és másnak meg odaadják, ott bizony zavarórepülések is lesznek. Ezért ha valaki azt gondolta, hogy a földbérletek ügye egy sétagalopp, hogy elegánsan fölöltözünk és végigsétálunk a promenádon, hát az téved. Ez egy harc. A földbérletek megújítása egy folyamatos küzdelem. Ezt végig kell vinni. Én arra biztatom a mezőgazdasági minisztert, hogy ne hátráljon meg. Még több földet! Tessék még több földet elvenni a hosszú távú gazdálkodási szerződésekből és odaadni újaknak, másoknak! Az eredmények, Sándor, nem rosszak eddig, mondok néhány adatot. Csongrád megyében ma negyvenötször annyi a földhasználók száma, mint volt 2012 előtt. Győr-Moson-Sopron megyében hússzor annyi a földhasználók száma, mint volt 2012 előtt. Hajdú-Biharban nyolcszor annyi. Szabolcs-Szatmár-Beregben, Vasban és Zalában tízszer annyi a földhasználók száma. Ne engedjük, hogy a médiabotrányok meg balhék a lényegről eltereljék a figyelmünket, mert ez a lényeg. A zavarórepüléseket, kedves Miniszter úr, kérlek, hagyd figyelmen kívül: még több földet a gazdáknak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A fiatalgazda-program is megindult, Kis Miklós beszélt erről, és igaza van. A program megindult, jól is néz ki papíron, de a valóságban ez sajnos nem halad elég jól. A 2013-as évnek az is feladata, hogy ezt a fiatalgazda-programot teljes szépségében kibontakoztassuk. Itt túl sok akadály került elő, túl sok bürokrácia, miegyebek, ami lelassított bennünket. A szándékunk változatlan, de az előrehaladás sebessége szerintem nem elegendő. Mindenesetre én még az eredmények között tartom számon, oda is írtam föl magamnak, hogy a fiatalgazda-program már megindult. Piacok visszaszerzése. Én rendszeresen gratulálok a mezőgazdasági miniszterünknek, a vidékfejlesztési miniszternek azért a munkáért, amit az úgynevezett keleti nyitás ügyében végez. A keleti nyitás az újságokban ideológiai blablaként jelenik meg, ahol a pesti értelmiségiek okoskodnak arról, hogy akkor most csak nyugatra van-e élet, vagy szabad-e az embernek a másik szemével is néznie és keresni a lehetőségeket keletre. A mi életünk szempontjából, az Önök élete szempontjából ez nem egy értelmiségi vita. Ez arról szól, hogy amit megtermelnek, el tudják-e, el tudjuk-e adni, s ha igen, hova? Kérem, senki nem beszél róla, de fontosnak tartom megemlíteni, most jött vissza Sándor Oroszországból, hogy kettő év alatt 70 %-kal nőtt az élelmiszer-exportunk Oroszországba. Ez a keleti nyitás, erről van szó. El kell adni, amit megtermelünk, ehhez pedig piacokra van szükségünk. Az eredmények közé írtam föl, idesorolom azt is, tisztelt Fiatal Gazdák, hogy megtettük az előkészületeket az agrárbank létrehozására. Igazuk van, eltelt két év, talán már létre kellett volna hozni. Higgyék el, nem olyan egyszerű dolog ez, nemcsak szándék kell hozzá, nemcsak kurázsi, hanem elég komoly pénzügyi tudás is: pontosan milyen termékekkel, mármint banki termékekkel, hitelkínálattal van értelme egy agrárbanknak megindulnia. Mert azzal nem jutunk sehova, ha kiírjuk, hogy agrárbank, Önök bemennek, és nem kapnak életképes finanszírozási lehetőséget. Egész addig, Sándor, amíg nem látjuk a termékeket, és én még nem látom, a gazdáknak fölkínálandó pénzügyi hiteltermékeket nem látjuk, addig nem lehet kinyitni az agrárbankot. Készülődünk rá, de még nem állt össze az a termékkínálat, amivel ki lehetne jó lelkiismerettel lépni a gazdák elé. Magyarország eredményei között tartom számon, tisztelt Hölgyeim és Uraim, azt is, hogy a külföldiek földszerzését sikerült teljesen megakadályozni. A moratóriumot meghosszabbítottuk, és most a földtörvénnyel egy olyan szabályozás jön, erről majd mindjárt mondok néhány szót, amely megvédi a magyar földet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az öntözési hivatal ügyét, amely a teljes magyar vízgazdálkodás, mezőgazdasági célú vízgazdálkodás új alapokra helyezését szolgálja, legutóbbi ülésén, talán szerdán tárgyalta a magyar kormány. Döntöttünk az öntözési hivatal fölállításáról, új alapokra helyezzük a mezőgazdasági vízgazdálkodást. Én mindig is lehetetlen dolognak tartottam, hogy egy Izrael, amelyiknek alig van vize, nagyobb területet locsol, mint mi, magyarok, és ötször modernebb technológiával. Ráadásul a Jóisten tudja, talán még hatvan vagy hetven évvel később kezdték, mint mi, és előttünk vannak egy utcahosszal, úgyhogy, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a magyar tálentumot így nem lehet elfecsérelni. Szükségünk van úgy, mint ahogy a két világháború között is volt egy rendes öntözési kultúrára, ennek az irányítási rendszerére, ezt hívják öntözési hivatalnak. A vita most már csak azon van – Sándor Oroszországban volt, nem volt ott a kormányülésen –, hogy ki építse meg, ki hozza rendbe azt, ami most nincs rendben. A közmunkáért felelős Belügyminisztérium hozza-e rendbe, és utána adja át a mezőgazdasági minisztériumnak, vagy már a munkálatokat is a mezőgazdasági minisztérium végezze el. Ezt a vitát mi a kormányon belül lerendezzük, az Önök munkája szempontjából ennek nincs nagy jelentősége, a fontos az, hogy lesz elérhető, olcsó, öntözésre használható víz sokkal nagyobb területeken, mint ahogy eddig volt.
Ezek után, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hadd mondjak néhány szót a földtörvényről. A 2013-as év döntő év lesz a magyar mezőgazdaság szempontjából. Ha nem hátrálunk meg, ha nem hagy el az erőnk, ha nem szaladunk szét, akkor olyan változásokat fogunk létrehozni a magyar agráriumban, amire ötven, hatvan, de lehet, hogy száz éve sem volt példa. És elrendezünk néhány kérdést, az ember persze nem mondja azt, hogy az örökkévalóságig, mert az részben blaszfémia, részben nagyképűség, de jó néhány évtizednyire elrendezünk néhány fontos, eddig nyitott kérdést, amely akadályozta a mezőgazdaságunk fejlődését. Először is pontot teszünk a külföldiek termőföldszerzési lehetőségének a végére. Ezzel a földtörvénnyel ez be van fejezve, nincs, nem lesz, nem fognak szerezni. Pont ugyanazokat a mechanizmusokat léptetjük életbe, mint amelyek ma az Európai Unióhoz tartozó más országokban működnek, mint Franciaországban meg Ausztriában. A gazdagabb magyar birtokosoknak javaslom, próbáljanak Franciaországban földet venni; ha sikerült, jelentkezzenek, kíváncsiak vagyunk a haditett lényegére. Valójában ez lehetetlen, holott európai uniós tagállamról van szó, holott elvileg tulajdonképpen lehet, de – hogy, hogy nem – a valóságban sose sikerül. De azt javaslom, hogy aki a nyugati határszélről jött, az menjen át az osztrák területre, és próbálkozzon meg ugyanezzel. Meg fogja látni, egy négyzetmétert nem tud venni, pedig lehetne, valahogy nem sikerül, mert úgy vannak a földtörvények mindenhol megalkotva, hogy az elsősorban a helyben lakó, gazdálkodni akaró osztrák, francia vagy éppen német gazda vagy parasztember érdekét szolgálja. Ez a földtörvény, amit meg fogunk tárgyalni, pontosan így néz ki. Sándor gondolta ki ennek csínját-bínját, és én úgy látom, hogy meg is oldotta ezt a problémát. A második fontos dolog a földtörvénnyel, hogy a zsebszerződéssel kilopott földet visszaszerezzük. A Büntető törvénykönyvet már módosítottuk, új zsebszerződéseket már nem tudnak létrehozni, csak bűncselekmények formájában, ez már nem a vidékfejlesztési miniszterre, hanem a belügyminiszterre tartozik, és ha van ebben az országban ember, akivel az ember nem szívesen akasztana tengelyt vagy bajszot, no, az éppen a belügyminiszter. Azt javaslom, hogy aki eddig zsebszerződésen törte a fejét, ezzel a gondolattal a családja érdekében hagyjon föl, jobban teszi, ha inkább máshova teszi a spekulációra szánt pénzét, és a régi zsebszerződéseket is egyenként, az új földtörvényre hivatkozva szépen ellenőrzés alá fogjuk venni, bejön a nyilvántartásba, meg fogjuk őket szüntetni. Nem marad meg Magyarországon egyetlen zsebszerződés sem, ha a parlamenti képviselők a megfelelő döntéseket hozzák a parlamentben
A harmadik fontos eleme a földtörvénynek, tisztelt Fiatal Gazdák, hogy megvédjük a termőföldet a spekulánsoktól is meg a bankároktól is. Most nem mondom el Önöknek, mert talán többször hallották már tőlem, hogy az egész európai gazdaságot valójában egy gondolat tette tönkre. Egy gondolat, amely aztán anyagi erővé vált. A gondolat úgy hangzott, hogy munka nélkül is meg lehet gazdagodni. Ebbe rokkant bele az európai gazdaság. És Magyarország is azért rokkant meg, mert az előző kormányok azt gondolták, hogy ez lehetséges: munka nélkül is meg lehet gazdagodni. Nem lehet, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Csak munkával, kockázatvállalással, felelősségvállalással lehet. Ezért a föld, amely a munkának ad lehetőséget, nem lehet sem a spekulánsok, sem a bankárok befolyása alatt. Negyedik fontos célja a földtörvényünknek: korlátozzuk és visszametsszük a nagybirtokot. Módosítani fogjuk a magyar mezőgazdaság birtokarányait, fő célként a középbirtokosság – ahogyan az előbb hallhattuk Balázstól, ha jól értem, ezek a birtokhatárok, az itt elhangzott birtokméretek ide sorolhatóak. Meg akarjuk erősíteni a középbirtokosságot, lehetőséget akarunk adni, hogy a kicsik is jobban boldoguljanak, mint eddig, és vissza fogjuk vágni és korlátozni fogjuk a nagybirtokot. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ennyit a földtörvényről.
Végezetül, mondandóm befejezéseképpen engedjék meg, hogy mondjak néhány szót a fiatal gazdák jövőjéről, ahogyan én látom. Az előttem szólók megerősítették, előkészítették vagy alátámasztották azt, amit most mondani szeretnék, a megidézett adataikkal: mekkora arányt képviselnek ma az idősebb nemzedékhez tartozók a gazdák világában. Ebből csak egyetlen mondat következhet: generációváltásra van szükség a magyar gazdavilágban. A generációváltás azt jelenti, hogy átvesszük az apáinktól a munkát, vagyis a fiatalabbak lépnek az idősebbek helyébe. Ez az a folyamat, ez a nagyon egyszerű folyamat, amit le kell vezényelni. Ehhez kell segítséget adni az agrárkormányzatnak, ehhez kell segítséget adni a földtörvénnyel, ehhez kell segítséget adni egyéb törvények megalkotásával.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Fiatal Gazdák!
A generációváltás azt is jelenti, hogy Önöknek el kellene foglalniuk a magyar vidéket. A fiatal gazdáknak a generációváltás lehetőségét fölhasználva el kellene foglalniuk a magyar vidéket. Nem fognak tudni másképp választ adni arra a kérdésre, amit az asszony kérdez otthon vagy a gyerekek vagy épp a férjük, hogy van-e jövőjük. Ha nem foglalják el a vidéket, nem lesz jövőjük. Ugyanis arra a kérdésre, hogy van-e jövőnk, az ember nem tud mást mondani a feleségének meg a gyerekeinek, csak azt, hogy akinek van földje, annak van jövője. És ahhoz, hogy ezt a mondatot Önök otthon elmondhassák, ahhoz bizony generációváltásnak kell történnie a mezőgazdaságban, át kell venni a szüleiktől a gazdálkodás kultúráját és lehetőségét, és a kormányból ki kell préselni, hogy adjon Önöknek lehetőséget földhasználatra, vásárlásra vagy bérlésre. Akinek van földje, annak van jövője is, és annak a jövője itt van Magyarországon. Ez a kormánynak is fontos.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szövetséget ajánlok a fiatal gazdáknak. A magyar kormány szeretne az itt elmondott célok érdekében együttműködni Önökkel, sőt szeretne szövetségben lenni Önökkel. Mi meg vagyunk arról győződve, hogy az erősek összefognak, a gyengék meg széthullanak. Ez lesz az élet törvénye a következő egy-két évtizedben. Mindenki tudja, hogy egy nádszálat könnyű eltörni, egy nádas azonban egy viharnak is ellenáll. Egy venyigét is könnyű eltörni, de amikor az ember átölel egy nagyobb nyaláb venyigét, akkor hiába próbálkozik, azt eltörni nem lehet. Márpedig lesznek kísérletek, hogy a parlamenti képviselőinket megosszák, hogy a törvényt előterjesztő minisztériumot meghátrálásra kényszerítsék, hogy olyan szempontok befogadását is elérjék a törvényalkotásban, amelyek ellentétesek azokkal a célokkal, amiről én itt beszélek. Szeretném aláhúzni, csak együtt sikerülhet. Ha Önök nem állnak ki mellettünk, ha nem állnak ki 2013-ban a mezőgazdaság bátor, nagy ívű átalakítása mellett, nem fogjuk tudni végigcsinálni. De ha Önök kiállnak mellettünk, akkor mi az Önök érdekében végig tudjuk csinálni, és meg tudjuk csinálni ezeket az átalakításokat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Én abban bízom, hogy ennek a szövetségnek lehetne egy mélyebb alapja is. Azért vezetem a kormányt úgy, ahogy vezetem. Azért választottam olyan munkatársakat magam mellé, mint amilyeneket választottam. Azért kötöttem szövetséget a MAGOSZ-szal. Azért működöm együtt olyan polgármesterekkel, mint Földi polgármester úr Cegléden. Azokat az embereket keresem, akik hisznek Magyarország jövőjében. Azokat az embereket keresem, akik azt gondolják, mint amit én is gondolok, hogy ez az ország sokkal jobb ország annál, mint amilyennek látszik, és a magyar egy sokkal jobb fajta annál, mint amilyennek most mutatja magát, csak nincs elég jól megszervezve. Hagyjuk magunkat lebeszélni a céljainkról, időnként belesüllyedünk az önsajnálatba; ez az oka annak, hogy az ország nem jut előrébb. Ezért én azokat a szövetségeket keresem, azokat az embereket, gazdákat, fiatalokat szeretném bevonni egy nagyobb nemzeti összefogásba, akik hisznek abban, hogy a következő néhány évben együtt igenis elő tudjuk hívni Magyarország jobbik énjét. Ez egy jó ország lesz, és együtt sikerülni fog.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
(orbanviktor.hu)
