Orbán Viktor beszéde az Opel motorgyárának avatásán, Szentgotthárdon.
Először angolul hadd köszöntsem a vendégeinket. May I just welcome all our guests from Germany and Opel headquarter for being here with us today. Thank you very much providing the chance to be again together at this nice occasion.
Tisztel Hölgyeim és Uraim! Excellenciás Hölgyek és Urak! Kedves Németországból Érkezett Vendégek!
Valóban, 2011. április 12-én tettük le itt az alapkövet. Akkor azt mondták nekem a németek, hogy itt 2012 őszén motorokat fognak gyártani, hittem is, meg nem is. Hihetetlennek tűnt az egész, habár az ember tudja, hogy a németek nem szoktak a levegőbe beszélni. És most valóban itt állhatunk, és alig másfél évvel az alapkőletétel után jó okunk van arra, hogy közösen ünnepeljünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez egy ünnepi alkalom, úgyhogy lesz itt minden, ahogy lenni szokott: légtornász, robot, iskolás gyerekek és filmvetítés, de ez mind nem fedi el a lényeget. És a lényeg, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az, hogy az itt dolgozók és családjaik biztos megélhetéshez jutottak. Lesz kenyerük, lesz állásuk, lesz jövedelmük. A lényeg számunkra, miközben a világ egyik legmodernebb gyárát fogjuk működtetni, mégiscsak az, hogy több száz magyar családnak biztos lett a jövője. Lesz jövedelmük, lesz pénzük, hogy kifizessék a korábbi adósságaikat, a hónap végén a számlát, hogy biztosak lehetnek abban, hogy az asszonynak otthon nem kell aggályosan számolgatni a hónap végi konyhapénzt, és hogy mi itt, férfiak is elmehetünk a barátainkkal, ha úgy hozza kedvünk, különösebb aggály nélkül, anélkül, hogy egy-egy este számlájával bajba sodornánk a családunkat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagy dolog ez. Európában ma gyárakat zárnak be. Európában ma munkásokat bocsátanak el. Európában ma azon gondolkodnak az emberek, hogy miután elvesztették a munkájukat, miből fognak megélni. Ezért köszönet és elismerés az Opel-gyárnak, hogy úgy döntött, hogy dacára az európai válságnak itt, Magyarországon nem gyárbezárás lesz, nem elbocsátás lesz, nem leépítés lesz, hanem a világ egyik legmodernebb gyárát építjük fel közösen, és itt munkahelyek lesznek, és lesz jövő, és lesz siker. 2009-ben, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az Opel akkori igazgatója bevezette a cég híres jelmondatát, itt mögöttem is olvasható, hogy „wir leben Autos“, és mindenki azt kérdezte, hogy mit is jelent ez a mondat. Akkor az Opel vezetője azt mondta, idézem őt: „az autó a szenvedélyünk, és ez az érzés mindent áthat, amit csak csinálunk. Tudom, hogy érzelgősen hangzik, de pont így is értjük. Annak, aki kiváló autókat akar építeni, a szívét és a lelkét is bele kell tennie csakúgy, mint azt az energiát, ami a feladathoz szükségeltetik.” Valószínűleg ugyanez a szenvedély hajtotta előre százötven évvel ezelőtt a németországi Rüsselsheimben Adam Opelt, amikor úgy döntött, nem elégszik meg varrógép- és bicikligyártással, hanem továbblép, és mára Európa egyik legnagyobb autógyártó cégét alapította meg.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Szentgotthárdiak!
Ki gondolta volna, hogy a II. világháború után, szinte a semmiből újrakezdve, húsz év elteltével már a tízmilliomodik Opel gépkocsi gurul majd le a német üzemből? A háború utáni talpra állás, amit Németország a világnak bemutatott, nagy tiszteletet vált ki a magyarokból. Hiszen ismerjük a képeket: porból, hamuból építették újjá Németországot. És ma, a hetven évvel ezelőtt még romokban heverő Németországtól várja Európa, hogy az európai gazdaságot valahogy kihúzza a bajból. Nagy lecke ez, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nagy tanulság, és egyben nagy biztatás is Magyarország számára. Ki gondolta volna, hogy egyszer a híres Opel egy volt szocialista országban, egy magyar városban, Szentgotthárdon autót fog gyártani? Abban az országban, Magyarországon, ahol Opel autókat vagy ahhoz hasonlókat a szocializmus alatt leginkább csak a televízió német műsorainak reklámjaiból ismerhettünk. Ma már mindez történelem, ahogy az is, hogy a szabaddá vált Magyarország egyik jelképes pillanatává emelkedett az, amikor 1992 márciusában – talán vannak még itt olyanok, akik emlékeznek erre, talán itt is voltak – a rendszerváltás után választott első miniszterelnökünk, Antall József az első magyar Opel Astra kormányához ült.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt sem jósolta volna meg senki húsz évvel ezelőtt, hogy Magyarország belátható időn belül fontos tényező lehet az európai autóiparban, és a XXI. század első évtizedeire egy, a Rába és a Lapincs folyó összefolyásánál fekvő kisváros lesz majd az európai motorgyártás egyik központja. Szentgotthárd, amely szép, rendezett és takaros város, amelyről már messziről is látszik, hogy rendes emberek lakják, és amelyre múltja miatt eddig is büszke lehetett Magyarország. Szentgotthárdra azonban mostantól már nemcsak a múltja, hanem a jövője miatt is büszke lehet minden magyar. Az előbb hallhatták: a világ egyik vagy talán legmodernebb gyára kezdi meg itt majd a működését.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Minden ilyen történet általában egy nyughatatlan és lázas elméjű emberrel kezdődik, aki nem törődik bele a saját helyzetébe, elég bátor és szabad ahhoz, hogy másképp gondolkodjon, hogy nagyot gondoljon. Ilyen ember volt Adam Opel, akiről ma itt meg kell emlékeznünk, ha már egy ilyen névvel futó kocsi kezdi meg a karrierjét, akit nyilván sokan próbáltak százötven évvel ezelőtt lebeszélni a tervéről. Biztosan neki is sokan mondták akkor, hogy ne vágjon bele egy ilyen kockázatos üzletbe. Biztosan sokan le akarták beszélni. Talán még azt is mondták neki, hogy inkább tanuljon meg kicsi lenni. Ehelyett azonban egy nagyot gondolt, és egy nagy gyárat alapított, nem hagyta magát lebeszélni. Nyilván bízott magában és a munkatársaiban, bízott a biztatóan mögötte álló családjában, a saját erejében, kitartásában és a munkabírásában. Nekünk, mai magyaroknak van mit tanulnunk ettől a német embertől.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi éppen ezzel a szívet-lelket beleadó és szorgalmas hozzáállással szeretnénk Magyarországot tovább építeni, amit az Opel a mai napig képvisel. Az ilyen példákból tudunk mi, magyarok erőt meríteni. Az ilyen nagy cégekkel való egyenrangú együttműködésből tudunk igazán bátorítást meríteni. Az ilyen példákból merítjük az erőt, merítettük ezelőtt is, amikor arra vállalkoztunk, hogy válság ide, válság oda, nehéz erőfeszítés ide vagy oda, Magyarországot megpróbáljuk ismét a sikeres nemzetek közé emelni. Mi is hiszünk abban, hogy nemcsak a németek lehetnek sikeresek. Mi is hiszünk abban, hogy mi is sikeressé válhatunk, ha lesz erőnk folytatni a válsággal szembeni küzdelmet. Mi is hisszük, mint ahogy a németek is, hogy minden ember és minden nemzet a saját szerencséjének a kovácsa. Ezért van bátorságunk ma már Magyarországon a válság utáni időszakra tervezni, ezért volt és van bátorságunk megújítani Magyarországot. Ezért van bátorságunk, hogy egy ilyen színvonalú gyárnak otthont adó várossá tegyük Szentgotthárdot, van bátorságunk, hogy a világ egyik legmodernebb gyárának működtetésére vállalkozzunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Abban is bízunk, hogy csak akkor veheti Magyarország sikerrel az akadályokat, ha bővíti gazdasági mozgásterét. Ehhez pedig gyárakra, üzemekre, sok ezer új munkahelyre van szükség. És persze, dolgozni akaró magyarokra. Szeretném Önöknek elmondani, hogy ma Magyarországon kettőszázhúszezer olyan ember van, aki ezelőtt két évvel még munka helyett otthon várta a segélyt, és munka helyett segélyből élt. Szeretném, ha tudnák, hogy Magyarországon nemcsak Szentgotthárdon, hanem az ország más sarkaiban is dolgozni akarnak az emberek, és ha van lehetőség, élnek vele és dolgoznak is. Egyszóval, tisztelt Hölgyeim és Uraim, Magyarország megújításához az új munkahelyeken keresztül vezet az út, és ez a mai ünnepélyes gyáravató és ez a nagyszerű üzem fontos állomás ezen az úton. Szeretném Önöket meggyőzni, megnyugtatni afelől, hogy a kormány számára kiemelten fontos minden olyan fejlesztés, ami munkahelyeket teremt. Ez a nagyszerű gyár nyolcszáz munkahelyet teremt itt az üzemben. A beruházásnak köszönhetően a magyar beszállítóknál keletkező új munkahelyek száma pedig, mi úgy várjuk, több ezerre is tehető lesz majd. Ezek az új munkahelyek közelebb visznek bennünket ahhoz a célhoz, amit mi úgy hívunk, hogy erős Magyarország. Magyarország akkor lesz erős, ha a tízmillió emberből legalább öt, öt és fél millió ember dolgozik, és munkával tartja fönn magát és a családját.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Német Vendégeink!
Magyarország mindig is nagy tisztelettel fogadta a magas ambíciókkal érkező és itt megkapaszkodó befektetőket. Mindig tisztelettel fogadtuk azokat, akik nemcsak gyors hasznot akartak zsebre vágni, majd odébbállni, hanem itt akartak maradni velünk, hosszú távra rendezkedtek be a velünk való együttműködésre, és a kölcsönös előnyök alapján akarnak profitra szert tenni Magyarországon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Excellenciás Úr!
A magyarok szeretik az Opelt. Árulkodó tény, hogy ilyen márkájú autókból fut a legtöbb a magyar utakon. Az elmúlt húsz évben az Opel mindig dobogós helyen volt a magyar eladási ranglistán.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A világ, és benne Európa is, nagy változásokon megy keresztül. A megújulás, a fejlesztés, az újítás parancsa törvényszerű mindazok számára, akik sikeresek akarnak lenni a válság évei után kialakuló új világrendben. Ez a mai alkalom, ennek a motorgyárnak az ünnepélyes átadása egyben reménykeltő irányt mutat egész Európának, a mi bajban lévő kontinensünknek is. Meggyőződésem, hogy Európát Németország és Közép-Európa egyre mélyülő együttműködése fogja majd kiemelni a bajból, ez az együttműködés fogja majd megújítani. A hagyományosan erős és komoly versenypozíciókat birtokló német gazdaság és a legnagyobb növekedési tartalékokkal rendelkező Közép-Európa szövetsége új lendületet ad majd a ma válsággal küzdő kontinensnek. Szentgotthárd ezzel az új gyárral Európa egyik motorgyár központjává válik, Magyarország pedig egy újabb lépést tesz abba az irányba, hogy Közép-Kelet-Európa egyik autóipari központjává váljon. Mi itt, Szentgotthárdon jó érzéssel jelenthetjük ki azt is, hogy a világszínvonalú új gyár nemcsak bennünket tölt el büszkeséggel, ahogy az előbb is hallhattuk, az Opel is elismeri a magyar emberek tudását, fölkészültségét, és éppen ezért hozta ezt az üzemet ide Magyarországra.
Az Opel megbecsüli a magyar munkásokat, ezért mi is megbecsüljük az Opelt. És ezen a ponton befejezésképpen, zárásként szólnom kell arról az elismerésről, pontosabban az elismerés hangján kell szólnom azoknak a magyar dolgozóknak a teljesítményéről, akiknek ez a beruházás köszönhető. Mert kétségkívül kellett hozzá a németek pénze. Kellett hozzá az Opel vezetősége, amely meghozta ezt a kedvező döntést. De arra a kérdésre ez még mindig nem ad választ, hogy miért éppen itt hozták létre a saját konszernjük legmodernebb gyárát. És erre a kérdésre, tisztelt Munkások, Hölgyeim és Uraim, az a válasz, hogy Önök miatt. Azért döntöttek Szentgotthárd mellett, mert az elmúlt húsz évben az itt dolgozó magyar munkások bebizonyították, hogy a világszínvonal legjavát adva tudnak teljesíteni. Ezt a gyárat, bár a németek ruháznak be, valójában Magyarország az itt dolgozó munkásoknak köszönheti. Az Önök teljesítményének, amellyel kivívták a vezetők és a befektetők elismerését.
Kívánok sok sikert a tulajdonosoknak! Kívánok sok sikert a vállalat vezetőinek, az új gyár minden dolgozóinak! Kérem adják át jókívánságaimat a családtagjaiknak is, és ezennel ünnepélyesen megnyitom az új gyárat.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(orbanviktor.hu)
