Orbán Viktor köszöntője a Nemzeti Közszolgálati Egyetem alapító ünnepségén, Budapesten.
Tisztelt Katalin Asszony, Házelnök Úr!
Tisztelt az egyetemi hatalom és erő jelképeivel felszerszámozott Rektor Úr! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Alkotmánybíróság tisztelt képviselői, az igazságszolgáltatás vezetői! Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat! A kormánytagok mellett külön is köszöntöm Gál András Levente kormánybiztos urat, akinek munkájához az egyetemmel kapcsolatban még komoly reményeket fűzünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egyetemet alapítani jó dolog. Fontos dolog. Egyetemet alapítani örömteli dolog. Jól emlékszem, 2000-ben milyen örömteli érzés volt megalapítani az erdélyi magyar egyemet. Magyarország akkor úgy lépett be az új évezredbe, hogy történelmi küldetésű egyetemet alapított. A nyolcvan éves németalföldi háborúban Orániai Vilmos meg akarta jutalmazni Leiden városát, amiért hűségesen kitartva mellette éveken keresztül dacolt a spanyol hódítókkal. Azzal a kérdéssel fordult a városatyákhoz, hogy mit szeretnének: adómentességet vagy egy egyetemet, amely történetesen az első lenne a protestáns tartományokban. A városatyák habozás nélkül az egyetem mellett döntöttek. Mint tudjuk, előrelátásuk kifizetődőnek bizonyult, az új egyetem mindmáig az ország legpatinásabb intézményévé vált.
Tisztelt Hallgatóság!
Ma, amikor oly sokszor hallunk eszmefuttatásokat a tudásba való befektetésről, vajon hányan döntenének úgy, mint fél évezrede a németalföldi polgárok? Mi, magyarok 2000-ben is és most, 2012-ben is így döntöttünk. Legyünk büszkék rá! Számomra ez a legerősebb kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a Magyarországot ma vezető politikai közösség, a polgári, nemzeti, kereszténydemokrata közösség a jövő oldalán áll, és maga is a jövőhöz tartozik. A mai nap annak is bizonyítéka, hogy bár a politika és a kormányzás a szavak és a beszéd művészete is, a politika és a kormányzás semmit sem ér tettek és cselekvés nélkül. A mai esemény annak is bizonyítéka, hogy Magyarország elmúlt másfél éves erőfeszítései kinyitották előttünk a lehetőségek ajtaját. Másfél év átszervezés és megújítás után, elérkeztünk új Alkotmányos rendünk konszolidálásához.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Néhányan talán felteszik a kérdést: nincs-e fontosabb feladat a súlyos európai válság közepette, mint egyetemet alapítani? Nos, ha valaki visszatekint az időben, a magyar egyetemek alapítása gyakran válságokhoz kötődik, ezt jól láthatja. Ha veszélyben a haza, akkor a magyar szellem falakat, egyetemek falait építi maga köré, és ott őrzi a nemzeti nagyság és önazonosság látható és láthatatlan relikviáit, ott készül föl a jövőre, a válság utáni időkre – abban a biztos tudatban, hogy minden válság elmúlik egyszer. Amikor a török hódítás idején Magyarország három részre szakadt, akkor alapította meg Pázmány Péter a nagyszombati egyetemet. Trianon után is az első feladat volt az anyaországba menekíteni a határokon túl ragadt egyetemi intézményeket. Habár a mai gondjaink eltörpülnek elődeinké mellett, az európai válság ma is arra késztet bennünket, hogy megerősítsük a magyar államot. Sokféle, igen izgalmas vita zajlik arról, hogy milyen lesz a világ. Milyenek lesznek a világhatalmi, világkereskedelmi viszonyok a válság utáni világban? A következtetések szertefutnak, de abban a talán egyetlen dologban egyetértés van, hogy az állam erősebb lesz, mint az elmúlt évtizedekben volt. A magyar államot tehát meg kell erősíteni. Ennek egyik eszköze a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amely hosszú távú válasz az elmúlt húsz év, tágabb értelemben az elmúlt hatvan-hetven év problémáira. Problémáink ugyanis jórészt a magyar állam gyengeségeiből fakadnak.
Először is a közérdek a magánérdekek mögé szorult. Összefogás helyett széthúzás, önzés, kapzsiság, spekulációs szélhámosság uralta el az életünket, és valljuk be, sok helyütt az állam működését is. Ennek a következményeivel szembesítenek minket az euróválság és Magyarország gondjai. Az elmúlt két évtized itthoni és külföldi eseményei új megvilágításba helyezik az államot. Komoly tanulópénzt fizet most a nyugati világ, hogy ismét ráeszméljen: az állam a közösségi érdekérvényesítés, a közösség védelme és az egyéni képességek kibontakoztatásának is színtere, vagyis előföltétele a jó életnek. Ma már mindannyian érezzük, hogy a piac láthatatlan keze és az önigazgató gazdasági modellek önmagukat megbosszuló mítoszok, a kártékony törekvéseket palástoló ideológiák. Másfél éve azzal az ambícióval vágtunk neki a kormányzásnak, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy megerősítjük a magyar államot. Nem öncélúan, hanem azért, hogy a nehéz időkben biztonságot nyújtson, és lehetőséget, hátteret teremtsen az alkotáshoz, a nemzeti alkotóerő kibontakoztatásához, Magyarország megújulásához és fölemelkedéséhez.
Mi, magyarok, nyolc év kudarcai után tavaly ismét nagy célokat tűztünk magunk elé: tíz év alatt létrehozunk egymillió munkahelyet, ismét meghatározó szerepet töltünk be Közép-Európa fejlődésében, és Európa egyik legversenyképesebb gazdasági környezetét hozzuk létre Magyarországon. Ezeket a közös célokat csak erős és korszerű állammal tudjuk megvalósítani. Céljaink eléréséhez az állam feladata, hogy biztos alapot teremtsen polgárainak a munkához, a vállalkozáshoz és az érdem szerinti boldoguláshoz. Feladata, hogy akár erővel is képes legyen megvédeni hazánk függetlenségét, megvédeni a magyarokat a bűnözéssel, terrorizmussal és mindenfajta törvénytelenséggel, szélsőséggel szemben. Olyan államra van szükség, amely a XXI. századi versenyben képes érvényesíteni Magyarország érdekeit a nagyvilágban, képes segítséget nyújtani polgárainak, ha bajba kerülnek, és szélesre tárja a kaput a nemzet tehetségei előtt. A szemünk előtt tehát egy olyan állam lebeg, amely erős, méltányos és tisztelhető, mert minden szegletében a közérdeket rendeli a magánérdekek elé. Ezáltal olyan emberi erőforrásokat képes mozgósítani, amely megsokszorozza az ország és a nemzet erejét, valamint lehetőségeit.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az állam az emberi célokból és akaratokból épül. Ha tehát minőségi államot akarunk, akkor az emberi minőségbe kell befektetnünk. Olyan fiatalokat akarunk képezni az állam működtetésére, akik személyes példamutatásukkal, tudásukkal és teljesítményükkel, erkölcsi bátorságukkal és tartásukkal biztonságosabbá és erősebbé teszik Magyarországot. Olyan fiatalokat, akik képesek magukat egy magasabb célnak alárendelni, akik a társadalom előtt hitelesen képviselik a hivatásukat és az egyenruhájukat, vagyis akik élethivatásuknak tekintik a haza és a köz szolgálatát, és ezt a hivatást a legmagasabb szinten akarják űzni. A köz szolgálatára épülő államot föl akarjuk építeni, ezért történelmi jelentőségű lépés az, hogy a közszolgálat legfontosabb területeire mostantól egységes, és egyetemi rendszerben készítjük föl azokat, akik ezt a hivatást választják.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az, hogy mi, magyarok számtalan külső és belső gondunk-bajunk közepette is új egyetemet alapítunk, azt mutatja, hogy igenis, van jövőnk, végre újra hiszünk magunkban, és ezért lesz erőnk kiverekedni magunkat a nehézségekből. Lesz erőnk és lesz tudásunk sikeres nemzetté válni, sikeres országot építeni, és többé nem hagyjuk magunkat eltéríteni a saját céljainktól. Nagy dolgokra vállalkoztunk, és véghez fogjuk vinni őket ugyanúgy, ahogy megalkottuk az új Alaptörvényünket, ahogy stabilizáltuk az ország pénzügyi helyzetét, ahogy tavaly több mint kétszáz törvény elfogadásával átszerveztük az életünk minden fontos területét, és ahogy ezt az új egyetemet megalapítottuk. Önök is, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mindannyian nagy feladatra vállalkoztak. Kitaposott ösvény helyett új úton indultak el. Azok is, akik az új intézmény megszervezését, irányítását végzik, azok is, akik a tudást fogják átadni itt a hallgatóknak, és a hallgatók is, akik a tudást elsajátítani jönnek. Önök a magyar állam megújításának legfontosabb letéteményesei ma. Magyarország megújulása akkor lesz sikeres, ha minél többen lesznek hajlandók új úton elindulni.
Köszönöm az elszántságukat, és köszönöm az elkötelezettségüket! Kívánok Önöknek jó egészséget, sok örömet és sok sikert a munkájukban!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(orbanviktor.hu)
