Orbán Viktor beszéde a Magyar Tudományos Akadémia 184. közgyűlésén, Budapesten.
Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi visz minket előre? Ez a kérdés járhatott az amerikai Time magazin szerkesztőinek fejében, amikor a XX. század végén összeállítást közöltek a század száz legjelentősebb tudósáról, tudósairól, köztük egy matematikusról, a magyar Erdős Pálról. A matematika számos ágában világrengető felfedezést tevő Erdős Pál zsenialitása legalább annyi világhírt hozott a magyar leleményességnek, mint Puskás Öcsi pazar góljai. Erdős azért juthatott olyan messzire, azért hozhatott szerte a világon ennyi elismerést a magyar észjárásnak, mert rendelkezett a fontos problémák meglátásának képességével, mert képes volt felismerni és megnevezni, hogy hol is rejlenek a valódi kérdések. A nagy koponyákat mindig ugyanaz a nyughatatlanság viszi előre, a mindenkit foglalkoztató kérdés, hogy: miért? Ez a hajthatatlan kíváncsiság, a tudományos gondolkodás nyughatatlansága lényegében a világ motorüzemanyaga. A nyugvópontot nem ismerő tudósok bátorsága és merészsége hajtja előre a világ kerekét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Miért hozakodok elő Erdős Pál példájával? Európa válsága és változása késztet erre. Engedjék meg, hogy ide idézzek néhány számot. Az Európai Unió adja a világ népességének 8 %-át, az Európai Unió adja a világ termelésének 25 %-át, és az Európai Unió költi a világ szociális kiadásainak az 50 %-át. Az unió 27 tagállamának adóssága 11 milliárd euró, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy 11 trillió, talán a magyar számrendszerben ezt így kell mondani. Az Európai Unió 27 tagállamának éves adósságterhe 2.000 milliárd euró, tehát 2 trillió euró. Ez azt jelenti, hogy minden évben 400 milliárd eurónyi adósság jön létre, ami azt jelenti, hogy naponta 1,2 milliárd eurónyi új adósság keletkezik abban a gazdasági közösségben, ahová mi tartozunk. Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy a demográfiai tendenciák azt mutatják, hogy kontinensünk biológiailag sem képes magát fönntartani, nos, világosan láthatjuk, hogy nagy változások előtt állunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Európa nem maradhat úgy, ahogy van, és többé sohasem lesz olyan, mint amilyen a válság előtt volt. A nyugtalanító és inspiráló kérdés úgy hangzik, hogy de akkor milyen lesz? Azokban a bizonytalan időkben, amikor úgy érezzük, hogy kifogytunk a lehetőségekből, mint most az unióban, mindig megnő azok jelentősége, akik kíváncsisággal fürkészik az életet, mert azt akarják meglátni benne, amit előttük még soha senki. Hiszen a világ mindig több, mint amennyit éppen látunk vagy ismerünk belőle, ezért a kíváncsiság által hajtott ember mindig készen áll arra, hogy új kérdéseket tegyen fel, és új válaszokat találjon. Régen volt erre, régen volt ilyen emberekre akkora szükség, mint éppen ma. Mi, magyarok ezen a területen ma sem állunk rosszul. Az egész világ elismeréssel adózik a magyar észjárás és leleményesség újabb és újabb példáinak. Szemerédi Endre Abel-díja, Lovász László Kiotó-díja, az Erdős-iskola továbbélése, Freund Tamás, Somogyi Péter és Buzsáki György professzor urak Agy-díja mind arról tanúskodnak, hogy a magyar tudomány szelleme és géniusza él. Elismeréssel kell szólnunk számos olyan kezdeményezésről is, amelyeket az elmúlt években éppen itt, az akadémia falai között indítottak el. Azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy az Európai Kutatási Tanács versenypályázatain a közép-európai országok közül a magyar kutatók nyerik el a legtöbb díjat. Teller Ede mondta, hogy amennyiben nem Ady teremtő nyelvén ismerte volna meg a világot, akkor aligha vitte volna többre egy átlagos középiskolai tanárnál, bár – teszem hozzá – az sem kevés. Meggyőződésem, hogy hihetünk a szavainak.
Tisztelt Pálinkás Elnök Úr!
Köszönet azoknak, akikre büszkék lehetünk, és akik büszkévé tesznek minket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Manapság kiélezett verseny, talán mondhatom, késhegyre menő verseny folyik a legjobb tudósokért. Ebben a versenyben csak akkor érhetünk el sikereket, ha egyfajta tudományos merkantilizmus szellemében, legkevésbé sem ellentétben a nyitottsággal képesek vagyunk az ország szürkeállományát itthon tartani. Mi elkötelezettek vagyunk abban, hogy a legjobb magyar koponyák magyar földön boldoguljanak. Egy nemzet sikerességét nemcsak a gazdasági mutatók bizonyítják, de az is, hogy mennyire tudja megtartani legkiválóbb elméit, képes-e számukra valódi lehetőségeket, megfelelő szellemi közeget, közösséget biztosítani. Ezért innét is üdvözlöm a Pálinkás professzor úr által elindított Lendület programot, amely nemzetgazdasági szempontból is felbecsülhetetlen reményekkel és eredményekkel kecsegtet. Az akadémiát tisztelet és elismerés illeti azért is, mert elindította azt a szerkezeti, megújítási folyamatot, amelyet a kiválóság elve, a tudományos teljesítmény ösztönzése, a hatékonyság és a következetesség határoz meg. A kutatásra és a fejlesztésre irányuló programok biztató jövőt ígérnek Magyarország számára Európában és a nagyvilágban egyaránt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
De mi visz minket, magyarokat előre? Minket, magyarokat az a vágy tüzel, hogy megtaláljuk a helyünket a világban. Az a cél visz minket előre, hogy a magyarok politikai közössége, a magyar nemzet újra az őt megillető polcra kerüljön: a sikeres nemzetek közé. Munkál bennünk egy érzés, hogy szorgalmunk, teljesítményünk, intelligenciánk, a világ jobbik részéhez való hozzájárulásunk alapján nekünk, magyaroknak előrébb kellene tartanunk, jobb minőségű élet illetne meg bennünket. Ez az igazságérzet éltetett minket a nyolcvanas évek második felében. Azt hittük, hogy kiszabadulva a diktatúra vasmarkából, helyrebillen a világ rendje a magyarok számára is. Aztán kiderült, hogy nemcsak a kommunizmus pusztításait nem lehet könnyen, egy-kettőre kiheverni, de az is, hogy a szabad világ kapui sem tárulnak ki automatikusan. Aztán abban hittünk, hogy majd Európa segít nekünk. Ha a saját akaratunkon múlt a döntés, akkor mi, magyarok mindig is az európai népek közösségéhez akartunk tartozni, ezért a csatlakozásunk után joggal reménykedtünk abban, hogy Európa rokonszenve és támogatása előre fogja vinni a magyarok ügyét. Ez a gondolat is illúziónak bizonyult. Európának épp elég gondja-baja van a magyarok nélkül is. Európa minden erejét leköti, hogy kezelni tudja annak súlyos következményeit, hogy elvesztette gyökereit, és homályba vesznek eredeti eszméi. Ideje, hogy megértsük, hogy nekünk magunknak kell megtalálnunk a saját helyünket a világban. Ezt ajándékként nem kaphatjuk meg, ezt a munkát senki sem fogja elvégezni helyettünk. Csak rajtunk, és kizárólag rajtunk múlik, sikeresek leszünk-e, vagy leszakadunk a nemzetek versenyében. Ezért mi, mármint a kormányzat hiánytalanul megteremtjük az Önök munkájának feltételeit. Még az idén átadjuk a Wigner Kutatóközpontot, amely mintegy 8,5 milliárd forintos beruházás. Még az idén átadjuk a Természettudományi Kutatóközpontot, amely 9,5 milliárd forintos beruházás. Ezt korábban az akadémia kölcsönként vette föl, de megállapodtam Pálinkás elnök úrral, hogy ezt vissza nem térítendő támogatássá alakítjuk át. Megállapodtunk továbbá abban is, hogy létrejön a bölcsész és társadalomtudományi kutatóközpont hasonló nagyságú beruházásként mintegy 8 milliárd forintért, és ha ezt is sikerül megvalósítanunk, abban az esetben azt mondhatjuk, hogy XXI. századi infrastruktúrája lesz a Magyar Tudományos Akadémiának.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindezt egy tektonikus erejű európai gazdasági válság idején sikerül teljesítenie Magyarországnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Önöktől, magyar tudósoktól azt kérem, álljanak ki a magyar ügy mellett, segítsenek megtalálni méltó helyünket a világban, hogy a magyar nemzet újra az erős és sikeres nemzetek közé emelkedhessen. Azt kérem Önöktől, hogy keresve azt, ami még feltáratlan, újabb és újabb inspirációkkal segítsék munkánkat, hogy új és sikeres utakat nyithassunk meg a magyarok előtt. Azt kérem az akadémiától, tegyük Magyarországot a tudás földjévé. Meggyőződésem, ha Magyarország nem válik a tudás földjévé ebben a régi világ tartópilléreit megrengető nagy átrendeződésben, akkor mi, magyarok nem fogunk nyerni. Azt kérem az akadémiától, hogy mozdítsuk előre együtt a magyarok ügyét, hogy a magyarok ebből a válságból győztesen kerülhessenek ki.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
(orbanviktor.hu)
