Orbán Viktor beszéde a Hankook Tire Magyarország Kft.-vel kötött stratégiai partnerségi megállapodás aláírása alkalmából, Budapesten.

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Igazgató Úr és a gyárból érkezett kedves Vendégeink!

Köszönjük szépen, hogy ma itt vannak ma velünk. Először is hadd csatlakozzak az igazgató úrhoz és mondjak köszönetet a rácalmásiaknak és a dunaújvárosiaknak, mert az a tény, hogy a Hankook és a magyar kormány egy hosszú távú együttműködési és stratégiai megállapodást aláír, egyúttal annak is a bizonyítéka, hogy a rácalmásiak és a dunaújvárosiak jól dolgoznak abban a gyárban, illetve sikeresen alakítottak ki együttműködést egy nagyon messziről, egy másik munkakultúrából érkezett világcéggel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mostani sajtótájékoztatót megelőzően tárgyalásokat folytattunk a cég vezetőivel, ahol a legfontosabb tanulság a számomra is az volt, amit az igazgató úr mondott el, miszerint a magyar munkások, a fizikai munkát végző emberek is, tehát a segédmunkások, a betanított munkások és a szakmunkások, de a közép- és a felsővezetők is nagyon gyorsan tanulnak, és nagyon gyorsan alkalmazkodtak a gyár munkakultúrájához. Ez kulcskérdés, mert hogyha Magyarország egy termelési központtá szeretne válni, és mint a mai nap is mutatja, ezen az úton haladunk, akkor a magyar munkaerőnek rugalmasnak, tanulékonynak és alkalmazkodóképesnek kell lennie, és ennek a gyárnak, a Hankooknak a története Magyarországon arról győz meg bennünket, hogy a magyar munkások rendelkeznek ezzel a tudással, tanulási képességgel és rugalmassággal. Végül is persze a kormányok gondolják ki a gazdasági stratégiákat, persze a tőkével rendelkezők fektetnek be, de a siker, a gazdasági siker valójában a gyárakban dolgozó szakembereken múlik elsősorban. Úgy tűnik, hogy Magyarország ebből a szempontból biztonságban érezheti magát, ha német, ha amerikai, ha japán, ha koreai céggel írunk alá megállapodást, visszatérő elem mindig az, hogy a magyar munkaerő rugalmas, tanulékony, és nagyon gyorsan képes átvenni a gyár irányítását. Amit az igazgató úr mondott, hogy folyamatosan csökkenthetik a magyar gyárban dolgozó koreaiak számát, és a helyüket pedig magyarok veszik át, azt jelenti, hogy a magyarok megtanulták mindazt, amilyen tudással és amilyen fölkészültséggel ideérkeztek a koreai szakemberek. Ez szerintem egy nagyon nagy dolog és egy biztató jel a magyar gazdaság jövőjét illetően.

Különösen azért, mert ez a mai megállapodás arról is szól, hogy lezárva azt a szakaszt – Önök nagyon fiatalok, nem emlékeznek a kilencvenes évek elejének a politikai és gazdasági vitáira, most fölidézem az Önök kedvéért mindezt –, a kilencvenes évek elején még arról szólt a vita a parlamentben, még én is részese voltam ezeknek, hogy Magyarországnak termelési központtá kell-e válnia, vagy inkább pénzügyi és szolgáltató központtá kell-e válnia. Természetesen ezek nem egymást kizáró dolgok, de a súlypont nem mindegy, hol van. És egészen a legutóbbi időkig azért a kormányok általában azt a nézetet vallották, hogy Magyarország egyfajta pénzügyi szolgáltató központként működjön, és az, hogy termelési központ is lehetne Magyarország, soha nem kapott többséget. 2010-ben itt változás történt, és egyértelműen és nyíltan meghirdettük, hogy Magyarországnak Európában egy termelési központtá kell válnia, mert ha nem válunk termelési központtá, akkor nem leszünk képesek fölkészülni arra a világra, amelyik meggyőződésünk szerint a mostani válság után kirajzolódik a szemünk előtt. Hogy nem indokolatlan ez a gondolat, azt az a mellékmondat is alátámasztja, amit az igazgató úr itt az előbb elmondott, és így hangzott – fölírtam magamnak –, hogy a Hankook a kapacitásbővítés rövid távú lehetőségét vizsgálja. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy vizsgálják annak a lehetőségét, hogy nem akarják-e fejleszteni és bővíteni az itteni kapacitásaikat. Márpedig fejleszteni és kapacitást bővíteni csak ott szoktak, ahol láthatóan az ipari termelésnek megvan a kultúrája, megvan a támogatottsága, és biztonságban érzi magát az ipari tőke.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egyúttal engedjék meg, hogy fölhívjam a figyelmüket arra, hogy ez egy egyedülálló vállalat. Európában ilyen Hankook-vállalat több nincsen. Az a másik mellékmondat, amit az igazgató úr használt, szintén fontos nekünk, a mi beszédünkben fő helyen szerepel, a mondat fő részét adja, az a szó hangzott el, hogy hídfőállásnak tekinti a Hankook Magyarországot. Minél több cég tekinti Magyarországot hídfőállásnak, annál inkább lehetőségünk van arra, hogyha sikeresek, akkor a bővítésüket is, a termelésbővítésüket is Magyarországon hajtsák végre, ami azt jelenti, hogy egyre több magyar embernek adnak munkalehetőséget, és egyre több magyar család találja meg a biztonságát ezekhez a gyárakhoz kapcsolódva – akár ott dolgozván, akár beszállítóként kapcsolódva oda. Fontos számunkra, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az is, hogy barátként tekinthetünk Koreára. Kétségkívül az üzleti együttműködést elősegíti az, hogy Korea és Magyarország között hagyományosan történelmi távlatokban is jó az együttműködés. Az érzelmek kifejezetten közeliek és barátiak. Amikor az igazgató urat arról faggattam, hogy mi kellene ahhoz, hogy még vonzóbb legyen Magyarország a külföldi befektetők számára a termelésen túl – tehát a termeléshez kapcsolódnak adókedvezmények, Széchenyi-program, sok minden, de a termelésen túl mi az, ami hiányzik egy ide érkező befektetőnek Magyarországon –, akkor kiemelték, hogy az angol nyelvű középiskolai oktatás Budapesten kiváló, ellenben nincsen világszínvonalú, angol nyelvű fölsőoktatási intézményünk, első sorban az üzleti életben. Elnézést az idegen nyelvű kifejezésért: nincs igazi business schoolunk, angol nyelvű business schoolunk, amely egyébként az itt dolgozók gyermekeinek számára a fölsőoktatásban is versenyképes ajánlat lenne a nyugat-európai vagy amerikai egyetemekkel. Ezért a kormány korábban is gondolkodott már ezen. Föl fogjuk gyorsítani ezt a folyamatot, hogy kell alapítani magántőke bevonásával, állami és magántőke bevonásával minél hamarabb Budapesten egy világszínvonalú, angol nyelvű business schoolt, mert ez a magyar tőkevonzó képességhez közvetlenül járulhat hozzá. Ez a mai beszélgetés is erről győzött meg bennünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Többször elmondtam, megismétlem: a magyar kormány különbséget tesz azok között a külföldi befektetők között, akik ide jönnek, gyorsan elfoglalják a piacot, begyűjtik a támogatást, begyűjtik az első profitot, és továbbállnak, ezekkel a befektetőkkel nekünk sok dolgunk nincsen, inkább annak örülünk, hogyha nem jönnek. És vannak azok a befektetők, akikről jól látszik, az üzletpolitikájukból kiolvasható: a mód, ahogyan bekapcsolódnak a magyar nemzetgazdaság működésébe, alátámasztja azt a vélekedést és föltételezést, hogy hídfőállásként akarják használni Magyarországot, és hosszabb távon is velünk fognak maradni.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezekkel a cégekkel kötünk stratégiai megállapodást, és hálásak vagyunk a Hankook vezérkarának, hogy ezt a megállapodást aláírva világosan ország-világ előtt vállalja, hogy hosszabb távon is Magyarországon kívánnak hídfőállásként működni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha megengedik egy-két részletkérdésnek tűnő, de a mi gazdaságpolitikánk szempontjából fontos körülményre is szeretném fölhívni a figyelmet. Az első, hogy a Hankook részt vesz a magyar munkások képzésében. Kis túlzással, de csak egészen kicsi túlzással azt lehet mondani, hogy a Hankook lényegében azzal, hogy együttműködik magyar középiskolákkal, kiképezi azokat a munkásokat, akikre később a gyárban szüksége lesz. Nemcsak fölveszi, fölszívja a magyar állam által kiképzett jó szakembereket, hanem maga is részt vesz a célirányos szakképzésükben. Ezzel elősegítik azt, hogy a középiskolából kikerülőknek lehessen állásuk, és minél nagyobb biztonságban érezhessék magukat a felől, hogy amit az iskolában tanultak, azt a valóságos életben is képesek lesznek használni, vagyis meg tudnak belőle élni. Ezért hálásan köszönjük az igazgató úrnak, hogy mindig is támogatta, hogy a Hankook ne csak termeljen, hanem az oktatásban is részt vegyen Magyarországon. Ez a stratégiai megállapodás tehát szól gyártásfejlesztésről, külön foglalkozunk az innováció és a kutatás-fejlesztés kérdésével. A Hankook nem szokott titkot csinálni abból, hogy – az igazgató úr erre is tett egy utalást – a világ legjobb gumiabroncsgyártó cégévé szeretne fejlődni, ami pedig innováció, kutatás és fejlesztés nélkül nem megy, és mi abban reménykedünk, hogy a Hankook jövőre vonatkozó, kutatási, fejlesztési beruházásaiban jut majd hely Magyarországnak, és fejlesztő mérnököket is láthatunk rövid időn belül Hankook-alkalmazásban Magyarországon. A megállapodás kitér a képzések kérdésére is. Szeretnénk, hogyha ezt a jó szokását a Hankook, mármint hogy részt vesz a magyar oktatási rendszer működtetésében, továbbra is megőrizné és fönntartatná.

Külön tárgyaltunk a Hankook-gyár vezetőivel az úgynevezett társadalmi felelősségvállalás kérdéseiről. Ez egy divatos téma ma az egész világban. Arról szól, hogy egy nagy jelentőségű, komoly profitot előállító nemzetközi cég, azon túl, hogy adózik, amivel hozzájárul a közjóhoz, milyen konkrét együttműködéseket alakít ki a sport, a kultúra és a szociális élet területén működő civil szervezetekkel. Ma meggyőződtem arról, hogy a Hankook a társadalmi felelősségvállalást fontos kérdésnek tartja, és nagyon remélem, hogy a helyieken túl egész Magyarország élvezi majd ennek a felelősségteljes gondolkodásnak az előnyeit. Összességében azt kell mondanom, hogy a magyar kormány büszke arra, hogy egy koreai céggel írhat alá megállapodást. Büszkék vagyunk arra, hogy egy globális méretű koreai céggel írhatunk alá megállapodást, és egy olyan céggel, amelynek ambíciói vannak: nemcsak megőrizni akarja a világgazdaságban elfoglalt pozícióját, hanem fejlődni, növekedni akar, és reményeink szerint bennünket, magyarokat is magával visz majd ebbe a jövőbe, ahol fejlődni vagy növekedni lehet majd, vagyis egyre több magyar ember találja meg a számítását, megélhetését, fizetését, kenyerét a Hankook-gyár magyarországi üzemében vagy majd a későbbiekben üzemeiben.

Köszönöm szépen a figyelmüket!

(orbanviktor.hu)