A TV2 Tények Este című műsorában Azurák Csaba beszélgetett Orbán Viktorral.
- Köszöntöm Önöket! Ez itt Tények Este, és a vendégem Orbán Viktor miniszterelnök. Tiszteletem, Miniszterelnök úr!
- Jó estét kívánok!
- Néhány órával ezelőtt a Millenárison értékelte a kormány és igazából a saját maga teljesítményét is…
- De leginkább az országét, mert nincs kormány ország nélkül.
- Szóval volt egy értékelés, engedjen meg egy mondatot. „Nem lehetünk elégedettek, az a kormányzati teljesítmény, ami elég volt az elmúlt egy évben, az nem lesz elég a jövőben.” Mire gondolt?
- Hát arra, amit utána mondtam, csak Ön már nem olvasott föl, vagyis arra, hogy egy gazdasági fordulatot kellett végrehajtanunk az elmúlt egy évben. Ez volt a feladat. Ez megtörtént. Azokat a kereteket, azokat az újfajta megközelítéseket – az új adórendszert, egy új nyugdíjrendszert – lényegében megteremtettünk, de a következő egy évben most az a feladat, hogy ezeket a kereteket konkrét gazdasági programokkal kell föltölteni. Közmunkákat kell szerveznünk az emberek számára, hogy legyen munkahelyük. Nemzeti iparfejlesztési programot kell hirdetni. Konkrét mezőgazdasági fejlesztési programokat kell hirdetni. Konkrét turisztikai programokat. Tehát a kormány eddig leginkább közigazgatott. Azt szerintem nem csinálta rosszul, tehát láttam ennél sokkal rosszabbat is, maradjunk ennyiben…
- Nyugodtan osztályozhat!
- Köszönöm, inkább nem. Navracsics miniszter úr pedig ráadásul úgy biztosított egy jó kormányzati közigazgatási működést, hogy közben át kellett építeni a házat, vagyis az egész kormányzati rendszert. De most nem ez lesz a súlypont, ezt persze továbbra is jól kellene majd csinálnunk; a súlypont átkerül a konkrét gazdasági programokra. Az egy egészen más képességet igényel, egy sokkal gyorsabb döntéshozatalt, egy sokkal leegyszerűsítettebb közigazgatási eljárásrendszert. Kevesebb jogszabályt, kevesebb bürokratikus akadályt, tehát ezért mondtam, hogyha csak annyit tudunk nyújtani a következő évben, mint az előző évben tettünk, az kevés lesz.
- Ezekről a gazdaságfejlesztési programokról vannak már konkrétumok, vagy csak most az elképzelések vannak meg, hogy milyen irányba kellene haladni, vagy tud nekem mondani most már konkrétumokat?
- Csupa konkrétumot tudunk mondani. Az egyik, ugye, az a devizahitesek, illetve a jelzáloghitellel terhelt lakások, illetve a lakással rendelkező megmentésére meghirdetett kormányprogramnak az a része, ahol vállaltuk, hogy akiket kilakoltatnak, azokat tisztességes körülmények közé, újonnan épített házakba elhelyezzük. Tehát lesz egy állami lakásépítési program, ennek a…
- Ez a tegnap bejelentett mentőcsomagnak egy része…
- Igen. Ennek négyzetméterre lebontott árai és jól kidolgozott technológiai leírása már létezik, habár a végső döntést még nem hoztuk meg. Vagy közmunkaprogramok úgy indulnak majd, hogy július 1-jétől megindítunk kettőt-hármat kísérleti jelleggel, hogy lássuk, hogy mi működik és mi nem, hol vagyunk erősek, hol vagyunk gyengék. 2012 január elsejétől pedig tömegesen megindítjuk már, tehát gátépítés, csatornatisztítás, víztározó építése. Ez nem a XXI. századi technológiával fog történni Magyarországon, hanem közmunkában.
- Hány embernek tudnak munkát adni?
- Több százezernek. Több százezernek.
- Menjünk egy kicsit vissza az értékelésben. Én örülök, hogy a konkrétumokról beszélünk, és még ígérem, hogy kérdezni fogom erről. De ha egy picit a mérleg megvonásánál megállunk, akkor legyünk egy kicsit, hogy mondjam, konkrétak is, és legyünk egy kicsit értékelőek is. Mi az, amivel elégedett volt az elmúlt egy évben?
- Hát a válasz…
- És mi az, amivel elégedetlen volt?
- A választópolgárok készségével és fogadókészségével voltam a leginkább elégedett, tehát az elmúlt egy évben próbáltam fönntartani azt a közösséget, amely a parlamenti választáskor létrejött. Tehát én szakítani akartam azzal a hagyománnyal, hogy az emberek úgy gondolják, hogy négyévente egyszer elmennek választani, vagy eltalálják a helyes választ, vagy nem, vagy jó kormányuk lesz, vagy rossz, aztán majd négy év múlva megint elmennek. Én azt szerettem volna, hogy az a példátlan összefogás és közösség, ami létrejött Magyarországon, amit kétharmados forradalomnak nevezek én, ne essen szét. Hanem a közös akarat, az összetartás, az egymás segítése, az együtt csináljuk meg érzés megmaradjon, és úgy látom, hogy az emberek vevők voltak erre, tehát bár nyilván vannak, akik az embert a pokolba kívánják, a politikában ez nem nagyon lehet másképpen, de összességében azért az emberek őszintén és komolyan el szoktak gondolkodni azon, amit mondunk, kérünk vagy kezdeményezünk.
- Amikor a támogatottságról beszél, ez egy saját belső felmérés, saját belső tapasztalás, mert hogyha nézi a közvélemény-kutatásokat, akkor az a folyamat látszik, hogy kevesebben állnak most a Fidesz mögött, mint mondjuk egy évvel ezelőtt.
- Igen, én a fölméréseket nem nagyon nézegetem. Lesz majd annak még jelentősége másfél-két év múlva, de most inkább azt nézem, hogy mennyien vesznek részt azokban az akciókban, amiket megindítunk…
- Konzultációkra gondol?
- Igen. Ugye, az alkotmányról, illetve az új alaptörvényről azért mintegy 900 ezren mondták el a véleményüket, és a ma reggeli összesítés alapján a szociális konzultáció ügyében időarányosan még ennél is többen küldték vissza a kérdőíveket, ami azt jelenti, hogy most olyan 630 ezernél vagyunk. Tehát sok százezer ember otthon leül, kap egy levelet tőlem, kérdéseket teszek föl, azokat elolvassa, nem is mindig egyszerűek azok a kérdések, bár súlyosak, és utána elmondja a véleményét és visszaküldi. Nekem, a kormánynak, a mindenkori magyar kormánynak ez egy nagyszerű dolog. Tehát én ezt a nemzeti konzultáció segítségével történő közösségépítést szakmai kérdéseket megelőzően is fontosnak tartom.
- Ha egy kicsit távolabbról nézzük ezt az egy évet, és mondjuk, kilépünk a napi politikai verkliből és a napi politikai küzdelemből, akkor Ön szerint mi a legfontosabb változás Magyarországon? Mert abban szinte minden elemző egyetért, hogy ez az egy év, és nyilván a kétharmados felhatalmazás okán jóval többről szólt és jóval másabb volt, mint bármelyik előző kormány első éve.
- Magyarországon az az életérzés alakult ki – nem ok nélkül – az emberekben, hogy nem hallgatják meg őket, és a vezetők hátat fordítanak nekik, aztán négy év múlva jönnek a szavazatokért. Szerintem ebben változás történt. Az emberek komolyan veszik, hogy meghallgatják őket, el is akarják mondani a véleményüket, és úgy látják, hogy van is hatásuk. Lásd a már itt említett új alaptörvény esetében. A második komoly változást én gazdasági fordulatnak nevezném. Tehát ma az a gazdaságpolitika, ami Magyarországon történik, teljesen más vágányon halad, mint a megelőző nyolc évé, és ennek az eredményei, az első eredményei, az eredmények több mint fele már a fölszínen is látszik, és a másik fele pedig az év második felében meg fog mutatkozni. Tehát egy gazdasági fordulatot hajtottunk végre, és ezt döntőnek érzem. A harmadik dolog, az, nem akarom filozofálással lopni az időt…
- Tegye nyugodtan!
- De a professzor úr – Lánczi professzor úr –,aki ma előadást tartott ezen a találkozón, ahol én is beszélhettem, azt mondta, hogy a legfontosabb teljesítménye a kormánynak az, hogy megpróbálja újraalkotni, újrafogalmazni a polgár és az állam viszonyát. És ennek, ha ezt lefordítom a mindennapi élet nyelvére, a legfontosabb része, ha úgy tetszik a gerince, a tartóoszlopa, az adózás kérdése. Tehát ha van fair és tisztességes adózás, arányos, fair, tisztességes, az állam és az állampolgár közötti kapcsolat, jó, ha ez nincs, mindenki becsapni akarja a másikat, akkor sose lesz tisztességes polgári, nyugati viszonyrendszer az állam és a ő polgárai között. Ezért az adórendszer átalakítását tartom talán a legfontosabbnak, amelyben nagyon sok vitánk volt, még vannak is vele nehézségeink, de összességében, ha Magyarország újra versenyképes lesz, és én úgy látom, hogy ez hamar be fog következni, akkor ezt elsősorban Európa legegyszerűbb és legarányosabb adórendszerének köszönhetjük majd.
- Hogyha emlékszik, akkor két hónappal ezelőtt a beszélgetésünket itt fejeztük be. Egészen konkrétan ott, ugye, amikor kérdezgettem a 16 százalékos szja-ról, illetve arról, hogy most akkor ki járt jobban és ki járt rosszabbul, akkor azt mondta, elég határozottan, hogy nyártól ez – hogy pontosan mikorra tehető, azt nem tudom, ha meg tudja mondani, megköszönöm –, nyártól nem lehet olyan ember Magyarországon, aki rosszul jár, tehát aki vesztese ennek az adórendszer-átalakításnak.
- Így van. Ma volt is egy rövid, szóváltásnak nem mondanám, mert egyetértettünk végül is Demján Sándorral, hiszen ő is beszélt ezen a rendezvényen, ahol kifogásolta, hogy bérkommandókat küldtem a nyakukra.
- Azt mondta, hogy ez bizalmatlanságot szül, tehát ez nem volt barátságos…
- Ez így igaz, de én ezt nem is vitattam. Tehát barátságból az ember ritkán küld bérkommandót egy vállalkozóhoz, de ugyanakkor kértem őket, hogy értsék meg, ha egyszer ők is egyetértenek abban, hogy az adórendszert át kell alakítani, szerintem is át kell, mert ez mindennek a kulcsa. Tehát egy egyszerű, arányos adórendszert akarunk, akkor viszont senki sem járhat rosszabbul az átalakítás után, mint előtte, mert akkor elveszítem az emberek támogatását, és nem tudom végrehajtani az adórendszer átalakítását. Ha tehát megállapodunk…
- De…
- ... egymással, mármint a vállalkozók meg a kormány, hogy ők milyen bért fognak emelni, nekik muszáj azt a bért megemelni, mert ellenkező esetben az emberek rosszabbul járnak, és én nem tudom tartani a szavamat. Ők játsszák el az én szavamat, és akkor eljátsszuk a politikai tőkét, és a vége az lesz, hogy nem tudom végigvinni az adórendszer újjászervezését.
- Ez az 4-6 százalékos béremelési megállapodás, amelyet nem mindenhol tartottak meg, és…
- De jól haladunk…
- … ennél a pontnál, bocsánat, mondtuk azt, ugye, hogy a magángazdaságban nem érvényesült feltétlenül az a fajta szándék, amit mondjuk a kormány az adócsökkentéssel akart. Tehát, hogyha tud nekem mondani időpontot, mikortól lesz az, amikor minden ember azt érzi Magyarországon, hogy több marad a zsebében?
- Azt gondoltam, hogy már a nyár során ezt érezni fogjuk, vagy legalábbis nem marad közöttünk olyan, aki azt mondhatja, hogy az adórendszer átalakítása miatt kapott kevesebb pénzt. Mert van, aki kevesebbet kap, de nem az adórendszer átalakítása miatt, de az egy másik eset. Tehát én már a nyáron szeretném elérni ezt az állapotot. A következő hónap még az adórendszer átalakításának végigvitele jegyében telik el, ott megint lesznek olyan csoportok, ahol csak annyit tudok vállalni, hogy egyébként nem járnak rosszabbul, miközben megint sokan jól járnak majd, és a harmadik évben pedig már mindenki jobban fog járni. Tehát rosszabbul nem fog senki a következő évben sem, és a rákövetkező évben pedig mindenkinek jobban kell járni, mint előtte.
- Egy picit még a beszélgetésünk elejéhez, ugye, az évértékelőhöz visszakanyarodnék; elmondta, hogy mit gondol nagyjából erről az egy évről. Kritikákat olvasott? Vagy van ideje olvasni?
- Szerintem ritkán olvasok kritikákat, viszont találkozok emberekkel elég gyakran, akik nem leírják, hanem ahogy Pesten mondják: pacekba elmondják a kritikájukat.
- De azért viszonylag sok elemzés született az Orbán-kormány első évéről, és nagyjából a kritikák a kormánnyal szemben a következőkről szólnak: erőből konfrontatív politikát folytat, lásd Alkotmánybíróság hatáskörének csökkentése, 98 százalékos különadó, magánnyugdíjak államosítása. Nem erőlteti túlzottan a társadalmi párbeszédet, és mindeközben a gazdasági kényszerpálya okán a nagy rendszerszintű átalakításokhoz – oktatás, egészségügy –, nem fogott hozzá. Mi az, amit ezekből a bírálatokból jogosnak vél?
- Hát úgy összességében hirtelen talán egyiket se. Tehát annál szélesebb konzultációt vagy párbeszédet nem lehet folytatni egy országgal, meg a választókkal, mint amit én próbálok létrehozni. Vannak, akik megsértődnek, mert korábban az volt a divat, hogy a kormányok, ha az emberekkel szóba akartak állni, akkor nem közvetlenül tették, hanem mindenfajta áttételeken keresztül…
- Vannak civil szervezetek…
- Civil szervezetek, szakszervezetek…
- … a kritikusok most ezek kiiktatását…
- Gondolom. Én ezt kikerülöm. Tehát én nem engedem, hogy a kormány ki legyen szolgáltatva bármilyen civil szervezetnek vagy szakszervezetnek, ha szót akar érteni az emberekkel. Nekem meg kell legyen az a rendszerem, amivel bármelyik magyar emberrel bármikor szót tudok váltani, ha ő hajlandó velem szóba állni.
- Ez a rendszer a nemzeti konzultáció…
- Ez a konzultáció, igen, igen. Ezért van az, hogy például most már adatokat is lehetett adni, tehát aki rendszeresen konzultációban akar részt venni, az megadhatta az adatát. Tehát én ezt egy nagyon fontos ügynek tartom: ezt a politikai vezetést egy ország irányítása szempontjából. Az ország vezetői, ha akarnak, minden akadály nélkül közvetlenül kapcsolatba léphessenek azokkal az emberekkel, akik nem zárkóznak el attól, hogy szóba álljanak a mindenkori kormányzattal. Tehát van ez a dolog. Akkor az erő kérdése. Ez egy nagyon nehéz kérdés. A politikai vezetés és az erő összefüggése a legbonyolultabb ügyek egyike a nyugati civilizációban is. Itt Amerika és Európa között nagy különbség van, és mi Európához tartozunk. Európában van egy olyan irányzat, én nem mondom, hogy ez a legerősebb, de van egy olyan irányzat, ami az erős kormányzást, általában az erős vezetést veszélynek fogja föl. Amerikában az erős vezetés a legnagyobb érdem. Tehát ha azt mondják Amerikában, hogy valakinek volt ereje valamit végigvinni, az a legnagyobb dicséret, amit mondani lehet. Európában pedig egyfajta kritika. Most én azt gondolom, hogy olyan korszak köszönt Európára, amikor minden országnak erős vezetésre lesz szüksége. Szerintem Magyarország ilyen szempontból nemhogy veszélyben van, nem kritikát érdemel, hanem Magyarország élenjáró, és azt az összefogást kell látni ebben az erőben, ami a kétharmadban fejeződött ki, és amelyet most én itt meg tudok jeleníteni, és az ország érdekében használni tudok. Tehát én elfogadom, amit ott írnak, konkrétan, tényszerűen, csak az előjel szerintem nem negatív, hanem pozitív.
- A nemzeti konzultációról jutott eszembe az, ugye, volt nemzeti konzultáció, most zajlik a Szociális Konzultáció, és Ön azt mondta, hogy nagyon fontos ez a fajta véleménynyilvánítás…
- 41 konzultáció zajlott egyébként a két nagy nemzeti konzultáción túl kisebb csoportokkal…
- Ez azt jelenti, hogy ez a jövőben is folytatódni fog?
- Hogyne.
- Tehát időről időre ki fogják kérni az emberek véleményét…
- Ez a kormány, a mi kormányzásunk az én kormányzásomnak kivághatatlan része. Én akkor érzem magam biztonságban, akkor tudok teljes erőbedobással harcolni, küzdeni azért, amit képviselek, hogyha rendszeresen visszajelzésem van, nem közvetítőkön keresztül, hanem közvetlenül az emberektől, hogy vajon az és ahogy teszem, abba az irányba van-e, amit ők szeretnének. Nézze, vannak dolgok, amikről nem kell megkérdezni az embereket, mert tudom, hogy mi mondanának. Tehát, hogy például az adó esetében azt mondanák, hogy szeretnének kevesebb adót fizetni. Tehát ilyen kérdést nem kell föltenni… Meg több nyugdíjat. De hogy például a nyugdíjkiszámításnál, amit most megkérdeztem, hogy minek legyen nagyobb jelentősége: a munkában eltöltött éveknek vagy a befizetett járuléknak, vagy azonos súllyal kezeljük mind a kettőt, ez már egy olyan ügy, amiben kifejezetten jó, hogyha minél többen elmondják a véleményüket. Tehát én ezt benn szeretném tartani. Sokan mondták, hogy ez csak egy szlogen, de talán az elmúlt egy év bizonyította, hogy nem. Én az emberekkel közösen szeretnék kormányozni.
- Világos. Térjünk vissza egy kicsit a konkrétumokhoz. Munkahelyteremtés. Ezt már érintette. Ugye, a legfontosabb választási ígéret volt és talán a legnehezebb feladata az elmúlt egy évnek. Múltkor még abban sem tudtunk dűlőre jutni, hogy többen dolgoznak-e Magyarországon, mint, mint…
- És most mit gondol?
- … tavaly. Hát segítségemre van KSH jelentése…
- Ma voltak adatok…
- ...ami kijött ugye és azt mondja, hogy 28 ezerrel többen…
- Igen, 28 ezerrel többen.
- … dolgoznak.
- Úgyhogy szerintem ez egy nagyszerű dolog. 28 ezer magyar embernek van munkája, akinek nem volt egy évvel ezelőtt.
- Viszont talán az időarányos százezerhez képest még kevés. Hogyan lesz meg a hiányzó, vagy hogyan lesz még több munkahely?
- Igyekszem minél sikeresebb…
- Oké, de konkrétan hogyan?
- Közmunkaprogramokat kell indítani, adókat kell csökkenteni, az adó egy rendkívül fontos dolog. Ha az adóban mi leszünk Európa legversenyképesebb országa – és ez a célkitűzésünk –, akkor Magyarországon a kis és középvállalkozók, valamint az idetelepülő nagy nemzetközi cégek együtt, nagyon sok munkahelyet fognak létrehozni. De ez csak adócsökkentéssel lehetséges. Tehát én folytatni szeretném az adócsökkentés politikáját.
- Végül is a munkahelyteremtés problematikáját érinti az a kérdés, ami, ami, aminek valószínűleg nem örül. Az elmúlt hetekben többször tüntettek a rendvédelmi dolgozók, és ugye csütörtökön fog velük találkozni, hogyha igazak a hírek. Ugye, itt a korhatár előtti nyugdíj felülvizsgálatáról szól a vita. A kormány vissza szeretne hozni egy csomó embert, akik még képesek dolgozni, ők védik megszerzett jogaikat. Mit fog nekik mondani csütörtökön?
- Először is meghallgatom őket. Mert azt kifogásolták, hogy, hogy a szakminiszteren túl más nem hallgatta meg őket. Szerintem ez a kifogás jogos.
- Ezzel valószínűleg még nem lesznek boldogok.
- Hát nem az a cél, hogy…
- … nem?
- … a találkozással egy, bármelyikünk kettőnk közül boldoggá váljon, hanem, hogy férfiemberek módjára ezt az ügyet rendezzük egymás között. Tehát ők durva dolgokat mondanak. Nem akarnak változtatni a mostani helyzeten, én szeretném ezt a helyzetet megváltoztatni. Úgy érzem, hogy ország nagy többsége is ezt szeretné, mindenki látja, hogy az országban rengeteg elvégzendő munka van. Nem engedhetjük meg, hogy negyvenegynéhány éves korban életerős emberek egyébként elhagyják a munkaerőpiacot. Ezt azok, akik 60-62 vagy 65 évig dolgoznak, a legkevésbé sem érzik igazságosnak. Én az ő oldalukon állok egyébként, tehát itt valahogyan meg kell egyeznünk a rendvédelmiseket…
- Van valamilyen kompromisszumos javaslat az Ön fejében, amit…
- Tehát meg kell egyeznünk velük, meg kell egyeznünk velük. Először is arról, hogy a rendvédelmi dolgozóknak az az alkotmányos küldetésük, hogy az országban fönntartsák a rendet. Akármilyen nehéz helyzetbe is kerülnek, mint ahogy most is egy nehéz helyzetbe kerültek, hiszen kialakított életstratégiákat kell megváltoztatniuk, arra kérem őket, hogy változtassák meg, és legyen ezentúl másképp, mint eddig volt, mert az ország érdeke ezt kívánja meg. Ennek ellenére, tehát akármilyen nehéz helyzetben vannak, ők sose állhatnak a rendetlenség oldalán, nekik mindig a rend oldalán kell állni. Azért az ügyek intézésének módja és stílusa azért nem lényegtelen az ő esetükben. Tehát szeretném őket kérni arra, hogy a jövőben ne kockáztassa senki a rendet meg a törvényességet, amikor ki akarja fejezni a kormány törekvésével szembeni egyébként indokolható elégedetlenségét. Tehát ez az egyik dolog. A másik pedig, hogy nézzük meg, hogy mik azok a nemkívánatos jelenségek, amelyeket talán ők sem tagadnak, és amelyeket föl kell számolnunk.
- Mire gondolt?
- Hát például, hogy mikor megyünk el nyugdíjba, hogyha úgy érzik, hogy fizikailag már az ötvenes éveiket taposva nem tudják ellátni ezt a munkát, akkor milyen más munkát tudnak ellátni, mert én nagyon szívesen biztosítom ennek a lehetőségét. Nekünk nagyon sok jó rendőrre van szükségünk…
- A visszalépés, a visszatérés a munka világába önkéntes alapú lesz?
- Alternatívákat fogunk fölkínálni. De a végén oda fogunk eljutni, nem a tárgyalás végén, hanem, amikor átszervezzük az egész országot, hogy én szeretném, hogyha a nyugdíjkiszámítás módja úgy alakulna, különösen egyébként az életpálya modell esetében, hogy az utolsó tíz munkában töltött évet különösen jól jutalmaznánk, magasabb fizetéssel és magasabb nyugdíj következményekkel. Tehát én azt szeretném elérni, hogy olyan legyen Magyarországon a rendszer, a munka- és a nyugdíjrendszer, hogy az emberek minél tovább munkába akarjanak maradni. Úgy, ahogy egyébként Nyugat-Európában az emberek legtöbbje azért küzd, hogy ne kelljen elmenni még nyugdíjba, mert jobban megéri dolgozni, mint egyébként nyugdíjasként otthon várni a nyugdíjat.
- Részletek nyilván jönnek csütörtökön. Felsőoktatás. Egyetemek, főiskolák összevonásáról, esetleges bezárásáról, államilag finanszírozott helyek csökkentéséről hallani. Önnek mi a személyes véleménye erről, már csak azért is, mert elég hangos szópárbaj zajlik Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár és Pokorni Zoltán között.
- Ezt a vitát hamarosan le fogjuk zárni. Most már úgy érzem, mindenki elmondhatott mindent, a szakmai konzultációk is megtörténtek. Tehát a kormány meg tudja hozni azokat a döntéseket, amelyeket aztán a parlament elé be tud mutatni, és így a parlament is az ősz során – inkább az ősz elején, mint a végén – meghozhatja azokat a döntéseket, amelyek a 2012-ben induló tanév alapját adják majd. Ehhez hozzátartozik az alapszintű oktatás, tehát a közoktatás átszervezése, még az óvodát is ideértem. És a felsőoktatás átszervezése is.
- Egy másik…
- Felsőoktatásban a legfontosabb dolog az, hogy a Magyarország boldog, sikeres és kiegyensúlyozott életéhez az kell, hogy minél többen tanulhassanak, akik tanulni akarnak. De ugyanakkor ne álljon elő olyan helyzet, hogy szülők erejüket megfeszítve összekuporgatják a gyerek tandíjára vagy fizetős oktatására fordítandó összeget, azt hiszik, hogy a gyerek egy munkaerőpiacon majd előnyösen fölhasználható tudás birtokába jut, kijön az a fiatal az egyetemről és azzal szembesül, hogy az a tudás, amit kapott, nem ér semmit. Ezzel mindenki rosszul jár. A szülő be van csapva, a gyerek be van csapva, és az állam is rosszul jár. Ezeket a rendszereket meg kell változtatni.
- Nagyon jó átkötés az egészségügyre. Ki jön a frissen végzett orvos, azt látja, hogy külföldön hat-hétszeres pénzt keres, ugyanúgy az ápolónő, és elmegy.
- Ez nekünk nagyon nagy veszteség…
- Mit lehet ezzel, mit lehet ezzel tenni, ugye, mert egy friss felmérés szerint szinte annyi orvos megy külföldre, ahányan végeznek az egyetemen.
- Ez nagyon nagy veszteség, és itt látható, a józan ész szabályai nem érvényesülnek.
- Akkor mi érvényesül?
- Anarchia van. Tehát örökölt anarchia, tehát nem szeretnék…
- Mi lehet a megoldás?
- … a kialakult helyzetért viselendő felelősséget a mostani kormány nyakába varrni ez ügyben. Először is, ugye, gondolkodjunk logikusan. Elköltünk sok-sok millió forintot. Egy-egy ilyen fiatal…
- Képzésére.
- ... képzésére. Azt a pénzt az emberek adják össze. Azért adják össze, hogyha betegek lesznek, akkor legyenek jó orvosok, akik segítenek rajtuk. Tehát az nem normális dolog, hogy valaki fogja a diplomáját, esetleg egy-két évet itthon dolgozik, és elmegy Magyarországról. Ez neki se jó, aki ilyen helyzetbe kerül, meg nekünk se jó, akiket itt hagy…
- Magyarul azt mondja, bocsánat, amit Pokorni Zoltán már pedzegetett, hogy aki ezt választja, fizesse vissza azt a képzésnek a költségét?
- Én nem lennék ennyire, én nem volnék ennyire határozott, de azt gondolom, hogy meg kell beszélnünk ezt az egyetemekkel és a fiatal orvosokkal is, hogy szerintük – biztos vagyok benne, hogy egyetértenek velem – jól van-e ez így? Hát nincs jól. Tehát itt megoldást kell találni, ami részben életpályát, magasabb fizetést jelent, de részben valamilyen szabályt azért hozzunk be, ami arról szól, hogy ne maradjanak hoppon az adófizető magyar polgárok.
- Miniszterelnök úr! Két témáról feltétlenül kell még beszélni. Az egyik a mentőcsomag, amiről már beszélt, ugye, öt pillére van. A kérdés, ugye, az, hány embernek tudnak ezen segíteni, illetve hogy ez valódi segítséget jelent-e, mert több elemző azt mondja, hogy ez igazából a problémák elodázását jelenti, tehát mitől tudna négy év után magasabb hitelt fizetni az, aki most sem tud?
- Vegyük sorra. Tehát körülbelül százezer emberről beszélünk ebben a pillanatban. Százezer családról. Tehát százezer olyan jelzáloggal terhelt ház van, ami után most nem fizetik a törlesztőrészleteket, ők vannak a legközvetlenebb veszélyben. Ugye, nekik három lehetőséget kínálunk, ha nem tudnak fizetni. Az egyik, ha nagyobb a lakásuk, azt eladják, kisebbe mennek, amire újabb jelzálogot vesznek föl, arra tudunk adni egy kamattámogatást. Döntsék el, hogy ez nekik testhez álló…
- Ez 3,5 százalék, ugye?
- Meg öt évig áll fönn. Testhez álló-e nekik, vagy nem. A másik lehetőség, hogyha nem tudják fizetni a lakásukat, akkor a banktól egy előre kitárgyalt áron mi azt a lakást megvesszük, a Nemzeti Eszközkezelő nevezetű vállalatnak a tulajdonába kerül, ez kezeli majd az állami lakásvagyont, és utána ő pedig ott marad bérlőként, és fizeti a bérleti díjat. Ha azt sem tudja, mert olyan nehéz helyzetbe került, vagy nem ezt akarja választani, akkor most építünk olyan nagy településeket, amelyek alacsony komfort fokozatú, de megfelelő méretű, tisztességes elhelyezést biztosító, régen azt mondták volna, hogy szükséglakásokat jelent. És ide tudnak költözni, ahol szintén bérleti, illetve rezsidíjat kell fizetniük, de a lehető legalacsonyabb kategóriát. Azt mindenki ki tudja fizetni, ha a közmunkából tartja fönn a családját, akkor már biztosan. Tehát én több lehetőséget szeretnék biztosítani. Még egyszer mondom, a magyar ember szabadságszerető, most nem a szó elvont értelmében, hanem a mindennapi életben. Azt szereti, ha van választási lehetősége, mert akkor érzi úgy, hogy a saját maga ura. Tehát én mindig olyan megoldásokat keresek, amikor két-három út közül is választhat az, aki nehéz helyzetbe kerül. Döntse el ő, hogy melyiken akar elindulni.
- Hogyha kutyafuttában is, de, de nagyjából megpróbáltunk végigmenni az elmúlt egy év főbb kérdésein és problémáin. A jövő. Mire számíthatunk ősszel? Volt egy érdekes mondata, a kormány egy éves munkáját értékelő beszédében. Az, hogy készüljünk fel bírálatokra, a jövőben meghozandó gazdasági kétharmados törvényekkel kapcsolatban. Mire gondolt? Mire számíthatunk ősszel, és az év hátralévő részében?
- Nézze, sok minden fog történni az ősszel. Ezeket elég széles körben már vitatja a hazai nyilvánosság is. Amit én ezek közül kiemelek most és a legfontosabbnak érzek, az a gazdasági rendszer stabilitása. Tehát ha végignézi, mondjuk, a nemzetközi elemzéseket Magyarországról, hogy a gazdaságpolitika milyen fordulatokat, cikkcakkokat vett az európai országokban, akkor a Magyarországról szóló jelentésekből egyértelműen kiderül, hogy mindig Magyarországon futja be a legnagyobb cikkcakkot. Nem stabil a gazdaságpolitika. Ezért most szeretném a kétharmadot arra fölhasználni, hogy egy kétharmados törvényben a magyar gazdasági rendszer legfontosabb alapjait kétharmados törvényben szabályozzuk.
- Mond konkrétumokat?
- Azonnal. Erre a fölhatalmazást egyébként az új alkotmány szövege megteremti, tehát az alkotmányos alapjai megvannak. A nyugdíjrendszer néhány alapvető szabálya. Az adórendszer néhány alapvető szabálya. A költségvetési gazdálkodás néhány alapvető szabálya, szemben a mostani 50 százalékot igénylő, parlamenti többséget igénylő döntéssel, kétharmadossá fog válni a jövőben. Erről nagyon sok vita lesz külföldön, itthon is. Már előre hallom az érveket, a saját ellenérveimet is, természetesen. Tehát ezt az oda-vissza…
- Ez mind ennek az ősznek a programja?
- Hát a…
- Vagy már a 2012-es évre?
- Van egy munkamegosztás, tehát részben a kormányon belül, részben külsős erőket kértek föl, hogy a legnehezebbnek tűnő kétharmados törvényeknek az előkészítését végezzék el. Ezt a bizonyos gazdaságról szóló kétharmados törvényt, ez magara szignáltam.
- Miniszterelnök úr! Azt mondta, hogy már hallja a bírálatokat, meg látja azokat a mondatokat meg az érveket. Én meg látom, hogy ősszel is itt fogunk állni a stúdióban, amikor ezeket megbeszéljük. Köszönöm szépen, hogy eljött és…
- Ha a Jóisten is megengedi, és élünk, akkor szívesen jövök.
- Köszönöm, hogy itt volt! Önöknek köszönöm szépen a figyelmet! Jó estét kívánok!
(orbanviktor.hu)
