Orbán Viktor napirend előtti felszólalása.

Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim!

Nehéz időszakban kezdi meg munkáját a mai napon a Magyar Országgyűlés. Az ország megújítása önmagában is nagy feladat, de a világban zajló események, az euróválság újabb fellángolása tovább szaporítják közös teendőinket. Ma az a dolgunk, hogy számba vegyük ezeket a feladatokat, és felkészüljünk az őszi munkára. Először is szeretném minden magyar ember tudomására hozni, hogy a kormány és én személy szerint is tudatában vagyunk a helyzet súlyosságának. Tudom, hogy sok embert tölt el aggodalommal, sőt félelemmel az euróválság újabb támadása. Pesszimista elemzői jóslatok, korábban elképzelhetetlen árfolyamok, egekbe szökő törlesztőrészletek – erről szólnak az utóbbi hetek hírei. Tudom, hogy sokan vannak ma Magyarországon, akik veszélyben érzik a megélhetésüket, veszélyben érzik a munkájukat, az otthonukat, veszélyben érzik mindennapi biztonságukat. Azt is tudom, hogy mindenki régóta várja közös ügyeink jobbra fordulását, most pedig azzal kell számolnunk, hogy az euróválság újabb viharokat kavar, és így nekünk is újabb veszélyekkel kell szembenéznünk. Azt üzenem minden magyar embernek, hogy senki ne veszítse el a reményt, mert le fogjuk győzni ezt a válságot is. Mi, magyarok még épp idejében változtattunk, és elindultunk a kifelé vezető úton: mi idén már két lépésben csökkentettük az államadósságot, ami minden veszély legfőbb forrása, nem fogunk megtorpanni: véghezvisszük Magyarország megújítását. Nem fogjuk hagyni, hogy a válság legyőzzön minket, mi fogjuk inkább legyőzni a válságot, mert soha nem adjuk fel azt a célunkat, hogy Magyarországon munkából tisztességgel meg lehet élni, és hogy a magyarok végre maguk és ne mások hasznára dolgozzanak. Mi már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy álljuk a sarat. Magyarországnak ma olyan kormánya van – és remélem, olyan parlamentje is –, amely kiáll minden magyar emberért, bárkivel és bármivel szemben kiáll a magyar érdekekért. Nem fogom hagyni, hogy a válság árát vagy a múlt hibáit bárki is a magyar emberekre hárítsa át. Aki arra spekulál, hogy a magyarokat tönkretegye, a magyar emberek kárára gazdagodjon, annak annyit mondunk: ez nem fog sikerülni senkinek, rossz lóra tesznek, akik Magyarország ellen akarnak tenni, mert a magyarokkal ma már nem érdemes tengelyt akasztani.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Az elkövetkező nehéz hónapokban különösen fontos lesz, hogy minden egyes javaslatunkkal és döntésünkkel azt mondjuk a magyar embereknek: nem vagytok egyedül, az Országgyűlésben is kiállunk értetek. Európa bajban van, komoly bajban, ezen nincs mit szépíteni. A baj fő oka az európai országok rettenetes eladósodottsága, sőt a legtöbb országban ma is tovább nő az államadósság. Mindez nagy baj az adott országoknak, de érdekében áll egyes spekuláns csoportoknak, akik ezeket az országokat adósságban tartják, ez okozza az euró válságát. Európa tehát nagy bajban van, de ugyanez most Magyarországról nem mondható el: nálunk ebben az évben nem nőtt, hanem csökkent az államadósság, miután két lépésben jelentős mértékben visszafizetjük hiteleinket; az alkotmányosan kitűzött adósságcél egynegyede így már idén teljesült. Ezzel a teljesítménnyel majdnem egyedül vagyunk Európában. Úgy tűnik, csak a svédek adóssága csökkenhet ebben az évben még rajtunk kívül. A mostani, újra fellángoló válság számunkra ennek megfelelően egyszerre jelent veszélyeket és lehetőségeket. A veszélyek jelentősek, komolyan kell vennünk őket, de ugyanilyen jelentősek a lehetőségek is. Nevezzük meg a legfontosabb veszélyeket!

Első helyen kell említeni a devizahitelesek helyzetét, akiknek az otthona került veszélybe az euróválság miatt. Az ő helyzetüket a kiszámíthatatlanság, a váratlanul magas terhek elviselhetetlenné teszik. Hiába terveztek, hiába számoltak, az élet minden számítást felülírt, és ma olyan helyzetben vannak, amelyre nem lehetett felkészülni, és amelyet épp ezért a legtöbben ma már nem is tudnak kezelni. Másodszor, veszély fenyegeti a munkahelyeket és a vállalkozásokat is, mert az euróválsággal rossz üzleti hangulat jár együtt, amely elmaradó beruházásokhoz vezethet. Harmadszor, lehet tartani az árak, elsősorban az energiaárak és ennek nyomán a rezsiköltségek ugrásszerű emelkedésétől is. Negyedszer, ilyenkor fokozottan kell tartani az uzsorásoktól, akikhez a nehéz időkben egyre többen fordulnak segítségért, és akik igyekeznek minden lehetséges és törvénysértő módon kihasználni a helyzetet. Végezetül ötödször, fel kell készülnünk a forint elleni, külföldről érkező spekulatív támadásokra is, aminek következtében az árfolyamok szokatlanul élénken változhatnak.

Ezután engedjék meg, hogy számba vegyem a legfontosabb lehetőségeket, amelyek a jelenlegi helyzetből számunkra kiolvashatók. Első helyen a legfőbb lehetőséget abban látom, hogy gyorsíthatunk a megújulás folyamatán, és így komoly előnyre tehetünk szert más országokkal szemben, és ezért hamarabb emelkedhetünk az erősebb országok közé. Gyorsíthatunk, mert válsághelyzetben könnyebben dönthetünk le régi tabukat, amelyek eddig visszafogták a megújulást, könnyebben változtathatunk meg korábban érinthetetlennek vélt régi, rossz szokásokat és szabályokat, merészebben állhatunk elő új megoldásokkal, amelyek felülírják a régi koordináta-rendszereket és a régi reflexeket. Másodszor, az euróválság időszakában a világban is hatalmas átrendeződést látunk, és ebben a folyamatban lehetőségünk van új együttműködések kiépítésére és új szövetségek megkötésére. Harmadszor, most itt van a lehetőségünk arra, hogy egy nemzeti gazdasági rendszer alapjait megteremtsük. A hazai pálya előnyeit élvező magyar vállalkozások az euróválság során több lehetőséghez juthatnak megfelelő politika esetén, és jobb pozíciókat foglalhatnak el a versenyben. Negyedszer, most, amikor látjuk, hogy mekkora bajt csinált a nyakló nélküli eladósodás, sokkal szélesebb egyetértéssel tudunk hozzáfogni az adósság lefaragásához, ezzel is biztosítva az adósságcsökkentő program sikerét. Végül ötödször, mi, magyarok különösen jók vagyunk abban, hogy baj esetén összefogva segítsük egymást; elég, ha csak a vörösiszap-katasztrófa utáni újjáépítésre gondolunk. Ami kicsiben ilyen jól megy, azt tudjuk majd az euróválság idején nagyban is követni, ezért fogunk a nehéz időkre azzal válaszolni, hogy új nemzeti szolidaritási rendszert teremtünk. Összefoglalva tehát a lehetőség az, hogy felgyorsítsuk Magyarország teljes átszervezését, eközben pedig el kell hárítanunk minden veszélyt, amely a megújulás útjáról a csődbe vezető görög útra térítene minket.

Tisztelt Képviselőtársaim!

A lehetőségek kihasználása nyilvánvalóan és elsősorban a kormány feladata lesz. Az emberek okkal és joggal várják a kormánytól, hogy kezdeményezzen, legyenek új elképzelései, terjesszen elő formabontó megoldásokat. A parlamentnek ugyanakkor a veszélyek elhárítása az elsődleges kötelessége. Ki mástól várnák az emberek, hogy megvédjék őket, mint választott képviselőiktől? Most, a jelenlegi helyzetben valóban a veszélyek elhárítása a legsürgetőbb. A Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési csoportja a múlt héten több javaslatot is tett a veszélyek kezelésére. Ezeket a javaslatokat a kormány kiegészítette, és egy országvédelmi tervbe rendezte össze. Az országvédelmi tervet pedig összehangolta a Szociális konzultáció során az emberek egyetértését kiérdemelt intézkedésekkel.

Tisztelt Ház!

Az országvédelmi terv hat fejezetből áll. Ezek alapján azt javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a következő hat területen hozzunk védelmi döntéseket. Először is az uzsora elleni fellépés kérdése. Kevés kegyetlenebb dolgot tudunk elképzelni, mint amikor bűnözők arra szakosodnak, arra hoznak létre bűnszervezetet, hogy a bajban lévőket, a különösképpen védteleneket, a legszegényebbeket maradék értékeiktől is megfosszák és menekülésre kényszerítsék. Ma Magyarország egyes területein ez a fajta bűnözési mód a hétköznapi élet része. Amíg ez így van, addig a szegények megsegítésére és a családok felemelésére irányuló erőfeszítéseink rendre kudarcot fognak vallani. Eltökéltek vagyunk tehát abban, hogy minden életerős magyar embernek munkalehetőséget és ezért jövedelmet kínáljunk, mert meggyőződésünk, hogy a felemelkedés egyetlen útja a becsületes munkával elérhető gyarapodás. Azonban ebben a képletben nincs helye olyan élősködő bűnözőknek, akik ezeket a jövedelmeket erőszakkal elveszik a családoktól. A rendőri munka és a büntetőjog minden eszközét felhasználva zéró toleranciát és hajtóvadászatot hirdetünk az uzsorás bűnözők ellen.

Javaslom, hogy módosítsuk a Btk.-t a hatékonyabb fellépés érdekében. Javaslom, hogy törvényben állítsunk korlátot a kölcsönszerződések magas kamatai elé. Azt javaslom, hogy Magyarországon 30 százalékos, úgynevezett THM fölött egész egyszerűen ne lehessen hitelt nyújtani. Javaslom továbbá, hogy a készpénz alapú segélyezés arányát csökkentsük, a természetbeni segélyezés arányát pedig növeljük. A második terület a maximált rezsi kérdése. Önök is tudják, hogy az energiahordozók árai tartósan magasak. Sokat fizetnek a magyar emberek szinte minden közműért, villanyért, gázért, vízért, csatornáért. Sok család a lehetősége határán áll, így ha a havi számlák összege tovább nő, akkor összerogyhatnak a teher alatt. A közszolgáltatásokat végző cégeket azonban privatizálták, így közérdek helyett magánérdekek érvényesülnek. Az állam szerepe meggyengült, monopóliumok és kartellek jöttek létre, amelyek óriási extraprofitokat tesznek zsebre. Első lépésben a hatósági árkörbe bevontuk a villanyáramot, a gázt és a távhőt. Azt javaslom, hogy a központi ármegállapítást vezessük be a szemét, a víz- és a csatornadíjak esetében is. Az előterjesztést el fogjuk készíteni. Kérem, támogassák a javaslatot. A harmadik terület a stabilitási törvény kérdése.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!

Hiába gazdálkodik immár ésszerűen az ország, hiába küzdünk sikerrel az adósság ellen, ha maradnak olyan területek, ahol a hiány újratermelheti az adósságot. Ezért terjesztünk a Ház elé egy olyan kétharmados törvényt, amely rögzíti a nyugdíjrendszer, az egészségügyi kassza, az adórendszer és az önkormányzatok összehangolt működési rendjét. Negyedszer, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az Otthonvédelmi akciótervről szeretnék beszélni. Szeretném felidézni, szeretném, ha Önök felidéznék emlékezetükben azokat a lépéseket, amelyeket korábban tettünk annak érdekében, hogy a családok megvédhessék az otthonaikat. Bizonyára emlékeznek rá, hogy először is megvédtük azokat, akik már nem voltak képesek fizetni a devizahiteleiket, moratóriumot rendeltünk el az ingatlanok árverezésére és ezzel meggátoltuk, hogy a devizahitel-tartozás miatt bárki feje fölül is elárverezzék a tetőt, bárki is utcára kerüljön. A moratóriumot később olyan biztonsági fékekkel oldottuk fel, ami mellett lehetőséget vélünk felfedezni arra, hogy a kormány megakadályozza, hogy a kilakoltatott családok utcára kerüljenek. A második lépésünkben azoknak nyújtottunk segítséget, akik tudnak ugyan fizetni, de már nem bírják el a közben egekbe szökött svájcifrank-árfolyamot, és a Bankszövetséggel kötött megállapodás keretében lehetőséget adtunk számukra, hogy hiteleiket időben meghosszabbítva éljenek az úgynevezett árfolyamgáttal, ezzel havi törlesztésüket 15-20 ezer forinttal csökkenthetik, és több évre lélegzethez juthatnak. Most harmadik lépésként itt a lehetőség, hogy azoknak segítsen az állam, akik képesek lennének forintban visszafizetni a devizahitelüket, de nem viselik el a mostani magas svájcifrank-árfolyamot. A Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz erre nézve javaslatokat tett a múlt hét végén. A frakciók a következőt javasolták. Az Otthonvédelmi akciótervben rögzítsük a korábban már megállapított devizaárfolyamokat, 180 forint a svájci frankra, 250 az euróra és 2 forint a jenre, és most ezeken az árfolyamokon tegyük lehetővé a fennálló devizahitelek forintban történő egyösszegű visszafizetését. Azt is hozzátették még, hogy a bank semmilyen külön költséget ne számíthasson fel az átváltással és egyösszegű visszafizetéssel kapcsolatban. A kormány – eleget téve a frakciók kérésének – megvizsgálta ennek a lehetőségét. A vizsgálat eredménye a következő: valójában teher- és kockázatmegosztásról van szó. Mint mindannyian tudják, átlagosan 155-160 forintos árfolyamon vették fel svájci frankban a hiteleiket azok, akik ehhez az eszközhöz nyúltak. Ez a javaslat tehát, amelyet a két frakció előterjesztett, azt jelentené, hogy 180 forintig a hitelt felvevő viseli az árfolyamkockázatot, 180 forint fölött pedig a bank köteles azt viselni. Megvizsgáltuk, ez vajon nem ingatja-e meg a pénzügyi rendszert. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a külföldi tulajdonú bankok mögött ott állnak az anyabankjaik; az OTP és az FHB mögött pedig ott áll a magyar állam – e felől ne legyen senkinek sem kétsége.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Megvizsgáltuk, vajon a külföldi bankok nem vonják-e ki forrásaikat, nem csökkentik-e magyarországi hitelezéseiket a lépés miatt. Azt találtuk, hogy a mostani döntéstől függetlenül a bankok folyamatosan csökkentik magyarországi hitelezéseiket, folyamatosan vonják ki profitjukat és forrásaikat Magyarországról óriási összegekben, sőt úgy tűnik, egyes bankoknál a vezetők jutalmazásának egyik feltétele a magyarországi hitelezés csökkentése. Megvizsgáltuk a jogi helyzetet is: azt találtuk, hogy a magyar jog lehetőséget teremt arra, hogy az Országgyűlés beavatkozzon a korábban kötött jelzálogszerződésekbe, és törvénnyel módosítsa azokat. Várható ugyanakkor, hogy nemzetközi szervezetek nemzetközi fórumokon megtámadnak bennünket, miként tették a bankadó és az úgynevezett multiadó esetében is. Erre azt tudom csak mondani, hogy kedvezőtlen ítéletek esetén megfelelő válaszintézkedésekkel fogunk reagálni. Végezetül azt javasoljuk, hogy a Fidesz és a kereszténydemokrata frakció javaslata mellett már további, a pénzintézeti rendszert terhelő lépéseket a végátváltással, a végtörlesztéssel összefüggésben ne terjesszenek elő. Ez azt jelenti, a végtörlesztésen túl ne írjanak elő kötelező, forintra történő átváltást, és ne írjanak elő kötelező forinthitelnyújtást sem, mert ez úgyis megindul magától, állami kényszer nélkül is. Ezekkel a kitételekkel megvalósíthatónak minősítjük a Fidesz és a kereszténydemokraták kezdeményezését, a döntést azonban az Országgyűlésnek kell meghoznia.

Ezen túl azonban – a két frakció kezdeményezésein túl – van még néhány javaslatunk a devizahitelezés ügyében. Az egyik javaslatunk úgy hangzik, hogy a forintban felmerült költségeket a jövőben csak forintban lehessen felszámolni, ezért javasoljuk, hogy változtassunk a bankok mai helytelen gyakorlatán, amikor a forintban felmerült banki költségeket is devizában terhelik rá ügyfeleikre. Jogszabályi módosítással mondjuk ki, hogy a devizahitellel kapcsolatos, forintban felmerült költségeket a bank kizárólag forintban terhelheti rá az ügyfélre. Javasoljuk továbbá azt is, hogy a banki kamatszámítást tegyük átláthatóvá, mert úgy tapasztaljuk, hogy a bankok a devizahitelek esetében ma átláthatatlan módon alakítják a kamatszinteket. Ez sérti az ügyfelek érdekeit, ezért javasoljuk, hogy vezessük be a devizahitelek átlátható, referenciahozamhoz kötött kamatmegállapítását. Végezetül azt javasoljuk, hogy szólítsuk fel a bankokat pozitív adóslisták felállítására. A devizahitellel rendelkezők többsége ugyanis rendben fizeti tartozását, jogos kérésük, hogy rákerülhessenek egy olyan pozitív adóslistára, amely más banki kapcsolataikban világosan jelzi, hogy rendben fizetnek, nincs velük baj, hitelképesek. S megfontolásra javaslom a Tisztelt Háznak azt is, hogy miután a bankok – helyesen – elindították saját, devizahiteleseket segítő programjaikat, és ezek keretében – a bank és az adós együttes megállapodása alapján – sor kerülhet a tartozás egy részének elengedésére, hogy ebben az esetben, megváltoztatva a mai helyzetet, az ügyfélnek ne kelljen befizetnie az arányos 16 százalékos személyi jövedelemadót az elengedett tartozás után.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg azonban, hogy még egy szót szóljak a devizahitelezés magyarországi problémájáról. Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni ezt a problémát, néhány pillantást kell vetnünk más országok gyakorlatára. Azt kell mondanom, hogy a régió összes többi országában, ahol lebegő árfolyamrendszert működtetnek, Magyarország kivételével az elmúlt években mindenhol sor került a devizahitelek adminisztratív korlátozására. Mindenhol – kivéve Magyarországot – időben felismerték, hogy a devizahitelezésből – különösen, ha az jelzálogalapú devizahitelezés – előbb vagy utóbb óriási baj lehet. Romániában például 2005-ben tartalékolási kötelezettséget írtak elő, amelyet devizában kellett teljesíteni, és ezt fokozatosan 40 százalékra emelték. Romániában volt annyi eszük a vezetőknek, hogy a bankok fedezetlen devizahitel-állományát a saját tőke 300 százalékában maximalizálták. Ott volt annyi eszük a vezetőknek, hogy a portfólióminősítés rendszerét is átalakították, és a jó minősítésbe csak azok a devizahitelek kerülhettek, amelyeknél az ügyfél jövedelme is a hitel devizanemében jött létre; ha nem, akkor a rosszabb besorolású hitelhez sorolták az ilyen kihelyezéseket. Ausztriában erőteljes felügyeleti eszközöket alkalmaztak, külön belső szabályozásokat készítettek, mennyiségi limiteket állítottak fel, külön ügyfélminősítési rendszert vezettettek be, folyamatosan értékelni kellett a devizaállomány értékét, és évente egyszer a bankoknak stressztesztet kellett elvégezniük. Lengyelországban, amint növekedni kezdett a devizaállomány, azonnal korlátozó intézkedéseket vezettek be. Az induló havi törlesztőrészlet nem lehetett több az adós havi jövedelmének 42 százalékánál, a banknak először złoty alapú hitelt kellett felajánlania kötelezően az ügyfélnek, és amennyiben az ügyfél mégis a devizahitel mellett döntött, akkor a banknak be kellett mutatnia, hogy milyen következményekkel járhat, ha az árfolyam a hitelt felvevő számára kedvezőtlenül fog drámaian megváltozni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarországon kívül minden országban képesek voltak az országok vezetői arra, hogy ezt a veszélyt időben elhárítsák. Magyarországon azonban ebből semmi sem valósult meg. Sőt, belelovalták, belecsalták az embereket a devizahitelezés rendszerébe. Ezért úgy látom, hogy indokolt annak kivizsgálása, hogy mindez milyen érdekeket szolgált, és kit terhel a felelősség azért, hogy Magyarországon elmaradtak azok az intézkedések, amelyeket minden más szomszédos ország életbe léptetett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

Az országvédelmi terv következő fejezete a pénzügyi védelmi terv. Ez a következő döntéseket és javaslatokat tartalmazza. Javaslom, hogy októberben és novemberben fizessük vissza az Európai Unió és az IMF felé fennálló lejáró tartozásunkat, úgy, hogy közben ennek fedezésére ne vegyünk fel újabb hitelt. Javaslom, hogy ezen keresztül is és más lépéseket is megtéve mérsékeljük az ország külső pénzügyi függését. Javaslom, hogy gátoljuk meg az államadósság újbóli felhalmozását, és ezért a 2012-es költségvetési hiányt 3 százalék alatt állapítsuk meg. Tájékoztatom a Tisztelt Házat arról, hogy a mai pénzügyi helyzetben egy 2,8 százalékos költségvetési hiánynál nagyobb hiány esetén az államadósság automatikusan nő, egy 2,8 százalékos hiánynál alacsonyabb éves hiány esetében az államadósság automatikusan csökken. Tájékoztatom továbbá a Tisztelt Házat arról, hogy Magyarország fordított adózási rendszert fog bevezetni a mezőgazdasági termékek körében. Az erre vonatkozó tervet az előírt rend szerint eljuttattuk az Európai Unióhoz, és megkezdtük a konzultációkat Brüsszellel. Tájékoztatom a Tisztelt Házat, hogy Magyarország kéri Brüsszel jóváhagyását egy új, 35 százalékos luxus forgalmiadó-kulcs bevezetéséhez is. A pénzügyi védelmi terv részeként több jogszabály megváltoztatását is kezdeményezzük – elsősorban az adózás területén annak érdekében, hogy a gazdasági visszaéléseket és a gazdasági bűncselekményeket megelőzhessük. Ezért a jövőben azt javasoljuk, akinek a cége jelentős adótartozással szűnt meg, ne alapíthasson újabb céget, azaz ne kaphasson adószámot. Javaslom, hogy adószám-felfüggesztés helyett adószám-törlésre kerüljön sor a jövőben. Javaslom, hogy egyes gazdasági események adóhatósági vizsgálata úgy is megtörténhessen, hogy az nem teremt ellenőrzéssel lezárt időszakot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az országvédelmi terv következő fejezete a Start munkaprogram. A válság fellángolásával létrejött új helyzetben különösen igaz, hogy Magyarországnak minden munkáskézre szüksége van. Továbbra is szilárdan valljuk, hogy szegénységből, reménytelenségből egyedül a munka és a munkával előteremtett gyarapodás biztosíthatja a felemelkedést. Ennek megfelelően munkát kínálunk mindenkinek, aki munkaképes. 2011-ben próbaprogramokat indítottunk, amelyeket siker esetén 2012-ben tömegessé tesszük, elsősorban a mezőgazdaságban, az energiatermelésben és az országos nagyberuházásoknál. Jól tudjuk, hogy a számoknál ténylegesen jóval többen végeznek valamilyen munkát Magyarországon, elsősorban a feketegazdaságban. A megújuló Magyarországon azonban nincs helye a feketealkalmazásnak, mindenkinek el kell tudnia számolni a munkaidejével. Ha nem veszi fel a munkát a számára felkínált helyen, nem kaphat az államtól pénzt. Csak így, csak ezzel a szigorral tudjuk a rendkívül makacs feketemunkát és a nem kevésbé elterjedt munkanélküliséget felszámolni.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Összességében tehát azt mondhatom, bármennyi akadályt is látunk még magunk előtt tornyosulni, nem torpanhatunk meg. Mindennek, valamennyi eddig elvégzett munkánknak akkor és csak akkor van értelme, ha befejezzük, ha végigvisszük Magyarország megújítását. Ezért vissza kell verni minden olyan támadást, amely a görög útra sodorhatná Magyarországot. Meg kell védenünk az embereket, keményen ki kell állnunk a magyar megoldások mellett, folytatni kell az adósságcsökkentést, a munkahelyteremtést és a vállalkozások élénkítését minden eszközzel és minél gyorsabban, és véletlenül sem elbizonytalanodni vagy megtorpanni, mert ez vezet a görög útra, a bukás útjára. Ha lesz erőnk egyszerre dacolni a veszélyekkel, ugyanakkor kihasználva lehetőségeinket gyorsítani az ország határozott átszervezését, akkor nemcsak hogy legyőzzük a válságot, de azon kevesek közé fogunk tartozni, akik jóval erősebben kerülnek ki belőle, mint előtte voltak.

Kérem, nézzünk szét a világban. Bármerre fordítjuk a fejünket, azt látjuk, hogy gyakran a járt utat elhagyva keresik a nemzetek az új helyüket az új időkben. Múlt héten például a világ legerősebb államának vezetője arról beszélt a kongresszus előtt, hogy az ottani honatyáknak véget kell vetniük a cirkusznak, és tenniük kell valamit a gazdaság megsegítése érdekében, munkahelyteremtéssel, azzal, hogy újra a termelőmunka, a valódi értékteremtés kerüljön előtérbe. Mindenhol kezdik érteni, hogy az elmúlt évtizedek nagy trükkjeinek végképp befellegzett. Mindenki megpróbálja a maga legjobb útját járni, és nem mások hamis tanácsait követni. Ahhoz, hogy legyőzzük a mostani euróválságot és a többi európai ország növekvő eladósodottsága miatt a következő években még ránk váró újabb kihívásokat, túl kell látnunk a válságkorszakon, és észre kell vennünk a mai folyamatokban a jövő körvonalait. Azét a jövőét, amelyben nemsokára élni fogunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Már most látszik, hogy a nemzetközi intézmények súlya rohamosan csökkenni kezdett, és ezzel párhuzamosan a nemzetek jelentősége növekszik. A történelem most azt a lehetőséget kínálja, hogy erős nemzetet építsünk, hogy megépítsük a XXI. századi magyar nemzetet. Valójában csak ez lehet a magyarok jó válasza a válságra, csak ezzel tudunk majd nyerteseivé válni a következő évtizedeknek. A képlet tehát egyszerű: tartani kell az irányt, de növelni kell a tempót. Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, Önöknek itt, az Országgyűlés falai között is rá kell lépniük a gázpedálra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr!

Magyarország védelmi terve arra vár, hogy Önök megkezdjék vele a munkát. Csak a Magyar Országgyűlésen, minden itt ülő képviselőn múlik, hogy milyen gyorsan juthat el a segítség az érintettekhez. A magyar emberek, akik megválasztották Önöket, joggal várják el, hogy a választott képviselőik megvédjék őket a válság veszélyeitől, és kiálljanak értük az elkövetkező időszakban. Azt kérem tehát Önöktől, hogy mindenki tegye félre személyes ambícióit, tegye félre pártigényeit, és álljunk ki egységesen Magyarországért és a magyar emberekért.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

 

Orbán Viktor viszontválasza

 

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

Engedjék meg, hogy röviden néhány kérdésre kitérjek, illetve válaszoljak.

Egy félreértés végleges eloszlatásának reményében fordulok Schiffer képviselőtársamhoz; próbáltam ezt korábban is elmondani, de láthatóan nem jártam sikerrel. Tehát a dolog úgy áll, hogy én nem vagyok abban a helyzetben, hogy megmondhassam Önnek, miről beszéljen – ez helyes. De szeretném jelezni, hogy ez fordítva is így áll. Ez nem egy étterem, ahol Ön rendszeresen feladja a rendeléseit, én meg teljesítem, és arról beszélek, amit Ön egyébként talpalávaló muzsikának gondol. Ez egy lehetetlen dolog. Tehát engedje meg, hogy azokról a kérdésekről beszéljek, amelyeket az ország szempontjából kifejezetten fontosnak érzek, és engedje meg nekem, hogy amikor úgy érzem, hogy Ön ilyen témákat és kérdéseket vet fel, akkor reagálhassák arra, amit elmond. Mindezt a tisztelet kultúrájának nevében kérem, amit megpróbáltunk a kormányváltás időszakában általánosan támogatottá tenni itt a parlamentben, s mint jól látható, kevés sikerrel.

Tisztelt Képviselőtársam!

Csak a jókedvünk okán mondom, hogy ha jól figyelt volna arra, amit mondott, akkor azt mondta, hogy az előbb általam országvédelmi tervként elmondott javaslatok leginkább Salazar portugál diktátor javaslataira emlékeztetik, amelyek között viszont sokat felismert a sajátjaikból. Ehhez gratulálok. Arra a kérdésre, hogy tettünk-e az európai uniós elnökségünk során olyan javaslatokat, amelyek a pénzügyi rendszer újraszabályozására vonatkoztak, azt kell mondanom, hogy jószerivel csak olyanokat tettünk. Matolcsy miniszter úr a pénzügyminiszterek tanácsában rendszeresen élt ezzel a lehetőséggel, sőt mi több, ma is ott vannak még az Európai Unió asztalán azok a javaslatok, amelyeket mi tettünk. Ami mindennek a földre vonatkozó részét illeti – mert Ön ezt is említette –, szeretném biztosítani arról, hogy amíg fideszes–kereszténydemokrata többség van ebben a Házban, amíg a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt adja Magyarország kormányát, külföldiek itt földet nem fognak vásárolni.

Mindig nagy tisztelettel hallgatom az Ön okfejtését a zöldalapú társadalomról meg az ehhez kapcsolódó fölfogásbéli fordulatról, de kétségkívül van köztünk egy különbség: miközben én tisztelem a zöldalapú gondolkodásmódot, addig mi nem zoológiai, hanem antropológiai alapon kívánjuk ezt végrehajtani, magyarán az emberek érdekéből indulunk ki, és nem fordítva. Ezért csak azt tudom Önnek mondani, azt a körülményt, hogy – szemben az Önök által itt elmondott és kudarcnak minősített gazdaságpolitikáról mondott észrevételeikkel – ma 43 ezerrel többen dolgoznak az országban, mint tették ezt egy évvel ezelőtt. Szerény, de fontos és megbecsülendő eredménynek tartom, amely kifejezetten biztató a jövőre nézve, és reményt ad arra, hogy képesek leszünk még ennél nagyobb növekedést is elérni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amit Vona képviselőtársam gondolataiból fontosnak érzek most itt fölidézni, és engedje meg, hogy ezekre reagáljak is, az a gazdasági alap kérdése. Az, amit felvetett, hogy mi a gazdaság alapja, ami Ön szerint hiányzik. Szerintem nem hiányzik Magyarországon a gazdasági siker alapja. A mi fölfogásunk szerint a gazdasági siker alapja az emberek dolgozni akarása, fölkészültsége, tudása és szorgalma. Ez az alap megvan Magyarországon, csak úgy kell megszerveznünk a gazdaságot, hogy erre az alapra föl tudjon épülni egy olyan gazdaság, amely kielégíti a magyar emberek igényeit, igazságos és a munkával arányos előrejutás lehetőségét biztosítja. Ezért mi egyáltalán nem vagyunk kétségbeesve, szemben azokkal a szavakkal, amelyeket Ön mondott, és amelyek okot adnak a kétségbeesésre. Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar gazdaságban igenis megvannak azok az alapok, amire föl lehet építeni egy sikeres gazdaságpolitikát. Azt nem állítom, hogy ez egyik napról a másikra menni fog, de hogy minden egyes döntésünk ebbe az irányba viszi legalább egy lépéssel közelebb az embereket ehhez a célhoz és ehhez a Magyarországhoz, azt azonban vállalom.

Ha megengedi, miután többször hallottam már az elmúlt napokban a nyilvánosságban annak a kérdését, hogy miért nem fogyasztanak többet az emberek, és hogy az volna a jó gazdaságpolitika, amely fölpörgeti a fogyasztást. Elmondom Önnek, hogy én ezzel a fölfogással egyáltalán nem értek egyet. Én azt gondolom, meg kell hagyni az embereknek a szabadságot, hogy eldöntsék, mihez kezdenek a pénzükkel. A jó gazdaságpolitika onnan ismerszik meg, hogy pénzt hagy az embereknél, a rossz gazdaságpolitika meg onnan ismerszik meg, hogy pénzt vesz el az emberektől. Azt nem tartom a politika kompetencia vagy felelősségi körébe tartozó kérdésnek, hogy mit csinálnak az emberek a náluk hagyott pénzzel. Hát azt, amit akarnak! Ha úgy gondolják, van rá okuk, hogy elköltsék, akkor elköltik, ha meg úgy gondolják, hogy inkább takarékoskodni illendő – van, akit erre neveltek –, az majd takarékoskodik. Van, aki úgy látja, hogy veszély következik, ezért inkább tartalékol. Miért kéne Önöknek, nekünk, bárkinek megmondani, hogy mit tegyenek az emberek a pénzükkel? Nekünk egyetlen dolgunk van a mi felfogásunk szerint: olyan gazdaságpolitikát és olyan adórendszert kell fölépíteni és működtetni, amely minél több pénzt hagy az embereknél. Ez az egyetlen szempont, ami alapján én jó és rossz gazdaságpolitika között különbséget teszek.

Végezetül van azonban itt még valami, amit fontosnak érzek. Már többször kértem Önt is és a frakciójából fölszólaló más képviselőket is, hogy ne propagálják ezt az álláspontjukat nyilvánosan. Ezt kérésként adtam elő, mert persze Önöknek joguk van ezt megtenni. De én fontosnak érzem az ellenzéki képviselők esetében is fölhívni a figyelmet a felelősség kérdésére. Kétségkívül az Önök felelőssége nem kormányzati természetű, de azért mégiscsak valamilyen felelősség, hiszen senki sem zárhatja ki; ez a politikai verseny része. Önök azt állítják, hogy mi ezt szeretnénk kizárni, de nem így van, mi elfogadjuk, hogy a politikai verseny természetes része, hogy az ellenzékből időnként kormánypárt lesz. Ha valaki kételkedne ebben, akkor a Fidesz történetén ezt világosan nyomon követheti. Azonban az ellenzék felelőssége fontos kérdés, és szerintem olyan véleményt megfogalmazni a magyar parlamentben, ami arról szól, hogy ne fizessük vissza az államadósságot, olyan felelőtlenség, amire, megmondom őszintén, nagyon nehéz kellő súlyú szavakat találni. És ha valaki azt gondolja, hogy miután egyetlen ország van ma Európában, amely úgy tűnik, hogy nem képes, pedig lehet, hogy akarná visszafizetni az államadósságát – ez Görögország –, akkor miért nem azt ajánlja valaki, hogy a magyar útra vonatkozó gazdaságpolitikai döntéseink, a magyar út keresése helyett egész egyszerűen dőljünk hátra, és másoljuk le azt, ami Görögországban történik. Biztos, hogy a józan ész azt kívánja, hogy a magyarokat belevigyük egy olyan helyzetbe, mint ami ma Görögországban van? Biztos, hogy azt kívánja a józan ész a politikusoktól, hogy rendeljük Magyarország még megmaradt nemzeti vagyonát külföldi privatizációs ügynökségek alá, mint ahogy Görögországban ez mindjárt meg fog történni? Biztos, hogy Önök olyan közállapotokat akarnak, mint ami Görögországban uralkodik? Tudom, hogy amit Ön mond, annak ebben a pillanatban szerencsére nincs kormányzati jelentősége – ez nagy szerencse –, ugyanakkor szeretném fölhívni a figyelmet, ellenzéki képviselőként igenis van annak jelentősége, ha valaki azt mondja, hogy egész egyszerűen lépjünk a görög útra, és ne fizessük vissza az államadósságot, mert bizonyos számítások szerint úgysem lehet visszafizetni. Ez nem ritka vélemény a magyar társadalomban. Ez nem ritka vélemény.

Én azonban azt gondolom, a mi dolgunk az, hogy bebizonyítsuk az embereknek, az adósságot muszáj visszafizetni, ami kétségkívül nem könnyű, sőt időnként fájdalmas, de még mindig jobb, mint azoknak a következményeknek a vállalása, ami azzal járna, hogyha nem fizetnénk vissza. Én azt gondoltam, hogy bár rengeteg kérdésben van közöttünk véleménykülönbség, az előbb is hallhattuk, hogy Ön egy tisztán etatista fölfogást fejtett ki az állam méretéről és funkcióiról – én egészen más álláspontot képviselek, az helyén is van, ha ezek a különbségek megjelennek –, de az a különbség szerintem nem helyénvaló, hogy Magyarország egyik egyébként jelentős pártja – hiszen Önök elég szép számban ülnek itt a parlamentben, és aktív résztvevői a magyar politikának – egész egyszerűen fölszólítja a magyar kormányt, hogy ne fizesse vissza az egyébként a korábbi kormányok által fölhalmozott államadósságot. Ez a magatartás, elnézést kérek, a teljes felelőtlenség politikája, amit a magyar emberek érdekében most vissza kell utasítsak.

Arról a nagyon egyszerű körülményről talán már nem is érdemes hosszan beszélnem, hogy a nemzeti függetlenséghez vezető egyetlen út az államadósság visszafizetése. Ha nem fizetjük vissza az államadósságot, akkor az éppen lejáró követeléseinket valaki más fogja helyettünk fizetni. Így kerültünk az IMF hóna alá többször is a magyar történelem során. Miért kéne nekünk visszamenni oda, ahonnan nagy nehezen, a nemzetközi piacok bizalmának, fölépítésének feladatát elvégezve végre kidolgoztuk magunkat? Miért akarja valaki azt elérni, hogy Magyarországon, miután nem fizeti az adósságát, abba a helyzetbe kerüljünk, hogy a következő hónapban nem tudunk nyugdíjat fizetni, és nem tudjuk kifizetni a béreket a pedagógusoknak meg az orvosoknak? Kinek az érdeke ez, tisztelt Hölgyeim és Uraim? Még egyszer mondom, nagy tisztelettel arra kérem a Magyar Országgyűlés minden pártját, hogy az adósság visszafizetésének ügyében támogassák a kormány meg nem alkuvó erőfeszítéseit, mert egyébként nem tudunk visszatérni a saját érdekeink által kirajzolt ösvényre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül Mesterházy képviselőtársam gondolatait is olyannak érzem, amire talán helyes, ha itt reakció hangzik el, vagy reagálás születik. Az első az öröm hangja. Azt kell mondanom – Ceauşescut ideidézte – higgye el, a magunkfajták számára nincs szebb annál, mint amikor egy MSZP-s komcsizik. Ha megengedi, majd egy másik vita keretében javaslom, hogy térjünk ki arra a kérdésre, milyen állapotban van, és miért van olyan állapotban Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ahol az Önök parlamenti képviselőit – akiket ott korábban nagy számban támogattak valamilyen okból – a legutóbbi választáson elcsapták. Ezt majd akkor beszéljük meg. Ami a nemzeti szolidaritás rendszerét illeti: nézzék, a szocialisták kétségkívül felépítettek egy olyan gazdasági, szociális és társadalmi rendszert, amelynek az volt a lényege, igaz, hogy följebb nem juthatsz, de lejjebb sem csúszhatsz. És nem is jutott följebb senki, és egy bizonyos szint alá nem is esett senki. Ez egy koherens, vállalható és képviselhető világkép. Önök ezt képviselik. Mi azonban ebben a világban nem szerettünk élni. A mi álláspontunk az volt, hogy a munka, a szorgalom meg a tehetség igenis számítson. Az egész rendszerváltásba azért vágtunk bele, mert egy olyan világot szerettünk volna, ahol világos szabályok vannak, és aki dolgozik, az előbbre jut, aki nem dolgozik, az meg hátrább kerül. És ez a két világnézet, ez a két gondolkodásmód ütközik össze, legyen szó adórendszerről, szociális kérdésekről, bármiről, amikor az MSZP és a Fidesz itt egymással vitatkozik. De mi kiállunk továbbra is amellett, hogy egy olyan Magyarországot akarunk fölépíteni, amelyben aki dolgozik, előbbre jut, aki nem dolgozik, hátrább kerül.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezért én értéknek tartom, amikor a nemzeti szolidaritási rendszer fölépítésének jegyében arról beszélek: az az állapot, hogy Magyarországon több mint 500 ezer ember – több mint 500 ezer ember! – havonta kap jövedelempótló támogatásként 28 500 forintot, és ez alá nem tud menni, ez a 28 500 forint nem megoldása ennek a helyzetnek, és méltatlan emberi létre kényszerít másokat, ezért mi azt javasoljuk, hogy inkább e helyett, ahogy mi nevezzük, egy Start munkaprogram keretében elindítva őket tegyük lehetővé, hogy részt vegyenek egy Start munkaprogramban. Azt szeretnénk, ha a végén, ha a program fölépül, mind az ötszáz-egynéhány ezer ember részt tudna venni ebben a programban. És akkor a munkájukért cserébe nettó körülbelül 48 ezer forintot fognak kapni. Mi azt állítjuk, hogy munkáért nettó 48 ezer forintot kapni helyesebb állapot, mint jövedelempótló támogatásként fölvenni havonta 28 500 forintot. Ez a mi meggyőződésünk, a szolidaritási rendszerünk és gondolkodásmódunk alapja. Ezért elindítottunk kísérleti programokat, amelyekkel a Start munkát meg akarjuk indítani: mezőgazdaság, energiahordozók, energiatermelés kérdése, nagy állami beruházások. Én azt hittem, hogy egy szocialista szorít azért, hogy ezek a programok sikerülhessenek. Utána a következő évben, 2012-ben vért izzadunk azért, hogy megtaláljuk a költségvetési lehetőségét annak, hogy ne csak néhány, nyolc-kilenc ilyen kísérleti programot tudjunk megindítani, hanem 200 és 300 ezer közé vigyük azoknak az embereknek a számát, akik nem 28 500 forintnyi segélyt, hanem 48 ezer forintnyi bért fognak kapni a munkájukért. 200 és 300 ezer közé, és szeretnénk, ha 2013-ban olyan ország lenne Magyarország, ahol el tudjuk mondani, hogy minden ember számára, akinek a piac nem adott lehetőséget a munkára, de akar dolgozni, azoknak segély helyett képesek vagyunk Start munkalehetőséget biztosítani. Miért támadják Önök ezt a rendszert? Szerintem ez a rendszer jó a magyar választópolgároknak. Sokkal jobb, mint az a rendszer, amit Önök itt hagytak örökségül a mi számunkra, és ezért továbbra is szeretném jelezni: akármilyen érdeket is fogalmaznak meg, mi továbbra is azért fogunk dolgozni, hogy Magyarország egy olyan ország legyen, ahol egyébként az adózás a lehető legegyszerűbb, a legtöbb pénzt hagyja az embereknél, leginkább a munkára ösztönöz, és ahol mindenki dolgozhat, és a munkájával előrébb juthat. Ha pedig nem dolgozik, vállalnia kell annak kockázatát, hogy hátrább fog kerülni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek után már csak egyetlen kérdést kell érintenem Mesterházy képviselőtársam gondolatai kapcsán. Már nem emlékszem pontosan, hogy Önt mikor választották először parlamenti képviselővé. Nekem abban a szerencsében van részem, hogy 1990 óta itt vagyok a magyar parlament képviselői között, amiért hálás is vagyok egyébként a választópolgároknak. Én arra is emlékszem, amikor 1998 és 2002 között meghirdettük és végrehajtottuk az akkori kormány gazdaságpolitikáját. Akik itt fiatalabbak annál, semhogy ott lehettek volna azokban a vitákban, úgyhogy ezt Schiffer képviselőtársamnak is mondom, Vona képviselőtársamnak is mondom, és Mesterházy képviselőtársamnak is mondom: pontosan ezeket a mondatokat hallottam, mint amiket most Önök elmondtak. Amikor megindítottuk az új gazdaságpolitikát, az első év végén nemcsak mondatra, hanghordozásra is hasonló mondatok idéződnek most föl a fülemben, ahol elmondták egyébként briliáns elmék és tiszteletre méltó közgazdászok, hogy az, amit csinálunk, nem lehetséges. Ezt mondták, ugyanis olyan célokat tűztünk ki, amelyeket a közgazdasági tankönyvek szerint egyszerre nem lehet elérni. Mert valóban az volt a tervünk, hogy az 1998-ban itt hagyott 18 százalékos inflációt levigyük 10 százalék alá, ezzel egy időben növeljük a foglalkoztatást, ezzel egy időben csökkentsük az államadósságot, ezzel egy időben csökkentsük a költségvetési hiányt, és növeljük a foglalkoztatást. S azt mondták, hogy ez lehetetlen. Én nem tudom, hogy a tankönyvek szerint lehetetlen-e, vagy csak arról van szó, hogy ezt a tankönyvet, amely szerint ez lehetséges, még nem írták meg. De egy dolgot tudok mondani Önöknek, hogy 1998 és 2002 között ez lehetséges volt. Igaz, nem egy év alatt, hanem négy év alatt, de lehetséges volt.

Nekem ilyenkor mindig eszembe jut az az okos zoológiai okfejtés, amely bebizonyítja a darázsról annak tömege, súlya, szárnymérete alapján, hogy ilyen lény nem létezhet, de ha létezik is, repülni biztosan nem tud, mert nem tudja legyőzni a fizika törvényeit. A helyzet az, hogy a darázs repül. Erről mindannyian tudunk időnként kellemetlen tapasztalatok alapján is beszámolni. Ez a gazdaságpolitika működik. Munkaalapú gazdaság lesz Magyarországon, arányos adórendszer lesz Magyarországon, emellett szolidaritási rendszer lesz Magyarországon, és ez a gazdaságpolitika munkát fog adni az embereknek, akik a munkájuk révén majd boldogulhatnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sajnálattal hallottam az ellenzéki frakcióvezetők hozzászólásait, amiből egyetlen dolgot tudok kiolvasni. Ez pedig az, hogy visszautasították azt az együttműködési lehetőséget és azt a segítségkérést, amit az országvédelmi terv végrehajtása érdekében én Önöktől kértem. Ezt tudomásul vesszük, és az országvédelmi tervet, ha kell, Önök nélkül, sőt ha muszáj, az Önök ellenére is, de végre fogjuk hajtani.

(orbanviktor.hu)