Sajtótájékoztató az önkormányzati választás éjszakáján, Budapesten.
Tisztelettel köszöntöm Önöket. Jó estét kívánok!
Engedjék meg, hogy először is kifejezzem az elismerésemet és a köszönetemet azoknak a választópolgároknak, akik a mai napon részt vettek az önkormányzati választáson. Kérem, fogadják el, hogy külön is köszöntsem azok a választópolgárokat, akik a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt jelöltjeit tüntették ki a bizalmukkal. Hálásak vagyunk érte, igyekszünk megszolgálni. Szeretnék köszönetet mondani az önkénteseinknek. Ezrével dolgoztak önkéntesek a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség önkéntesei. Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak azért az állhatatos munkáért, amelyet nemcsak ebben a kampányban, hanem az ezt megelőzően is végeztek. Engedjék meg, hogy a megválasztott polgármestereknek és a megválasztott falusi és városi képviselőknek pártállásra való tekintet nélkül gratuláljak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt talán senki sem vitathatja, hogy egy ország számára az a legnagyobb siker, hogyha nemzeti összefogás valósul meg valami mellett. Minden ország számára a legnagyobb siker, legnagyobb lehetőség, hiszen egy ilyen egyetértés tudja felszabadítani a legtöbb energiát egy közösségben. Valami ellen mindig könnyebben születik összefogás, mint valami mellett. Abban, hogy mit nem akarunk, sokkal könnyebben és gyorsabban tudunk egyetérteni, mint abban, hogy mit akarunk. A történelem nagy pillanatai között is sokat találunk, amelynek lényege, hogy egy nép vagy egy nemzet egységesen és határozottan kinyilvánította, mit nem akar, mit utasít el. De jóval kevesebb azoknak a fordulópontoknak a száma, amikor azt tudta egy nemzet egységesen kinyilvánítani, hogy mit akar, mit tart jó iránynak. Ma Magyarország elérte a legnagyobb sikert. Ma képes volt egységesen kifejezni azt, hogy mit akar. Ami a részvételt illeti, tisztelt Hölgyeim és Uraim, tudnunk kell azt, hogy az tud befolyást gyakorolni a dolgokra, aki él a lehetőséggel, vagyis részt vesz a választáson. Aki nem megy el, az a többiekre bízza a döntést. A többiekre bízza, vagyis elfogadja a többiek döntését. Ez pedig számunkra, a magyar kormány számára azt jelenti, hogy aki elment, felhatalmazást adott, aki otthon maradt, engedélyt adott a munkánk folytatására.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mai nap 2010-et a nagy történelmi dátumok közé emeli; mostantól 1990-et 2010-zel együtt érdemes említenünk. 2010 adja meg 1990 értelmét. Most teljesedett be az, ami akkor és azóta, a mai napig nem tudott. 1990-ben, húsz évvel ezelőtt a magyarok egységesek voltak abban, hogy mit nem akarnak, mi az, amit nem akarnak tovább folytatni. De húsz éven keresztül nem tudtak a magyarok megegyezésre jutni abban, hogy mit akarnak, hogy merre tovább. 1990 mellől a mai napig hiányzott egy évszám. Azt meg tudtuk mondani 1990-ben, hogyan nem akarunk élni tovább, de azon húsz éven át csak vitatkozni tudtunk, hogyan akarunk élni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Választópolgárok!
Ez a vita ma este nyugvópontra jutott.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezt a sikert nem ajándékba kaptuk, és nem a helyzet hozta magával. Ezt a sikert mi, magyarok teremtettük meg magunknak. Magyarország saját magát húzta ki az egyet nem értés csapdájából. Áprilisban a magyarok abban értettek egyet, hogy kormányváltás kell, mert nem mehetnek a dolgok tovább úgy, ahogy addig. A mai napon azt nyilvánították ki, hogy helyes irányba fordult az ország szekere, így, igen, így kell menniük a dolgoknak. Áprilisban azért jött létre nemzeti összefogás, hogy együtt elindítsunk egy korszakot, most azért jött létre, hogy egy új korszakra igent mondjunk. Ma a magyar választók – beszéljünk egyenesen – a kormányzásról, az áprilisban megválasztott kormány munkájáról is véleményt nyilvánítottak. Ez egy értékelő választás is volt. A kormány eddigi munkájáról és arról az irányról, ami immár látható valóság. Nemcsak szavakról, hanem a tettekről mondtak véleményt. Igent mondtak a nemzeti együttműködés rendszerének politikájára és céljaira, igent mondtak az új, arányos adórendszere, igent mondtak az együttműködés gazdaságpolitikájára, igent mondtak arra, hogy Magyarországnak új alkotmányra van szüksége, és igent mondtak a magyar érdekek határozott érvényesítésére itthon és nemzetközi világban egyaránt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország ezzel a mai összefogással lett igazán egységes, hiszen ma szerezte vissza a fővárosát. Budapest az elmúlt húsz évben mindig vitában állt az ország többi részével. Hol így, hol úgy, de mindig különállt, mindig konfliktusok góca volt. Mától Budapest az egység része, mától ismét Budapest a nemzet fővárosa.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagy reményekre jogosítja ez a történelmi siker Magyarországot, mert ezzel mi, magyarok megteremtettük magunknak a reális esélyt, megnyitottuk az utat, hogy minden közös célunkat megvalósítsuk, és ha nem is rövid, de belátható időn belül erős és tekintélyes országgá váljunk, ahol mindenki megtalálhatja a maga boldogulását. Összefoglalóan azt mondhatom, Magyarország átlépte saját árnyékát, hiszen immár nemcsak abban elszánt és egységes, hogy merre ne menjünk, hanem abban is, hogy merre menjünk. Ezért legalább akkora siker ez a mai eredmény, mint az áprilisi győzelem volt. A magyarok ma egységesek és elszántak abban, hogy közös erővel nekifogjunk az előttünk álló nagy munkának, és mindenütt, minden településen, centiről centire fölemeljük és talpra állítsuk a hazánkat. Mindannyian jól tudjuk, kedves Barátaim, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a neheze most következik. Most már tudjuk, mit akarunk, de végig is kell csinálni. Ehhez mindenkire szükség lesz. Szükség lesz Nagykanizsára és Szolnokra, Aggtelekre és Kozármislenyre. Nem érdemes áltatni magunkat, nehéz lesz, és biztosan lesznek pillanatok, amikor úgy érezzük, nem sikerül, kicsúszik a kezünkből, de bírni kell, és muszáj kitartani. Egy valamiben Magyarország biztos lehet. Bármi lesz, bárhogy is történjen, de mi szerényen, alázattal, de a végsőkig ki fogunk tartani, végig fogjuk csinálni.
Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!
(miniszterelnok.hu)
