Napirend előtti felszólalás a Parlamentben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr!

Ma dolgozni jöttünk ide, nagy munka vár ránk, de ebben a helyzetben, úgy gondolom, az első megszólalás a részvét és az együttérzés hangja kell legyen. Ezért engedjék meg, hogy a kormány és a magam nevében e ház falai között is kifejezzem részvétemet a múlt héten történt katasztrófa következtében elhunytak hozzátartozóinak. Kívánom, legyen erejük, legyen elegendő erejük a pótolhatatlan veszteség elviseléséhez. Kifejezem együttérzésemet a sérülteknek, a kitelepítetteknek és mindazoknak, akiket súlyos anyagi veszteségek értek az iszapáradat következtében. Itt, a magyar országgyűlés előtt is szeretném megerősíteni, hogy nem hagyjuk őket magukra, segítünk újrakezdeni az életüket Magyarország legnagyobb ökológiai katasztrófája után.

Tisztelt Ház!

Az események Önök előtt és az ország teljes közvéleménye előtt ismertek; a védekezés érdekében hozott intézkedések szintén. Ezúton köszönöm a hazai és a nemzetközi sajtó segítő együttműködését. Úgy érzem, Magyarország az országgyűlési választások utáni legfontosabb pillanatához érkezett, a legfontosabb pillanathoz, amikor el fog dőlni, az Önök mai munkájának eredményeképpen is, hogy valóban megváltoztak a dolgok, valóban új korszakban élünk, vagy maradt minden a régiben. Az Országgyűlés számára az a pillanat jött el, amikor nekünk, akiket azért választottak meg a magyarok, hogy egy új korszakot kezdjünk, bizonyítanunk kell, hogy valóban új korszakot nyitottunk. Arról az előző korszakról beszélek, amelyben mindent a magánérdek írt felül, s amely a hatalommal való visszaélés rendszerére épült. A magyar választók ezt a rendszert megdöntötték áprilisban, és alapítottak helyette egy újat. A nemzeti együttműködés rendszerében az a világ nem jöhet vissza, amikor nem tudjuk a közérdeket érvényesíteni a magánérdekkel szemben. Erről a magyar választók ebben az évben két alkalommal hoztak megfellebbezhetetlen döntést. Most kell tehát megmutatnunk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy mi valóban a választók akaratát képviseljük. Ez az a perc, amikor be kell bizonyítanunk, hogy Magyarország immár elég erős és elszánt ahhoz, hogy a közérdeket érvényesítse a magánérdekkel szemben, és a magyar emberek oldalán álljon a hatalmasokkal szemben. Ahhoz, hogy ezt be tudjuk bizonyítani, első dolgunk, hogy meghatározzuk, mi is a feladatunk a katasztrófa után, mit diktál számunkra a közérdek.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Feladataink meghatározásánál az a kiindulópontunk, hogy nem természeti csapásról van szó. Nem volt földrengés, hurrikán, villámcsapás vagy a szokásos őszi esőzéseknél erősebb felhőszakadás. Emberek által épített és működtetett üzemben, emberek által létrehozott veszélyes anyag gondatlanság miatti elszabadulása okozta Magyarország legsúlyosabb ökológiai katasztrófáját. Ezért azt is világosan kell látnunk, hogy a mostani helyzetben mi a közérdek és mi a magánérdek.

4, azaz négy feladattal kell megbirkóznunk. Először is: kártalanítanunk kell a károsultakat, mégpedig mielőbb, hiszen közeledik a tél, mielőbb fedél kell az emberek feje fölé, mielőbb helyre kell állítani az emberek életlehetőségeit. A köz érdeke az, hogy mivel nem természeti csapásról, hanem emberek által előidézett károkozásról van szó, ne az adófizetők pénzéből történjen a kártalanítás, hanem mindenekelőtt azok fizessenek, akik a károkat okozták. A károkozók magánérdeke ezzel szemben nyilvánvalóan az, hogy minél nagyobb részben az államra, vagyis az adófizetőkre hárítsák át a kártalanítást. Másodszor: biztosítanunk kell az emberek munkáját az üzemben. Közérdek az, hogy ne legyenek további kárvallottak annak következtében, hogy emberek elveszítik a munkájukat. Vagyis közérdek a termelés biztonságos újraindítása a timföldgyárban. Sem a térséget nem sújthatja, sem Magyarországot nem tehetjük ki annak, hogy ezres nagyságrendben munkahelyeket veszítsünk. Ezzel szemben a magánérdek nyilvánvalóan nem a munkahelyek megmentése, hanem az, hogy a cégben érdekelteket minél kevesebb veszteség érje. Harmadszor: meg kell gátolnunk, hogy további környezeti károk keletkezzenek. Közérdek az, hogy tisztán lássunk, tisztában legyünk az üzem és a tározók állapotával, a bennük tárolt anyagok tulajdonságaival. Nem élhetünk tovább eltitkolt veszélyekkel. A történtek ismeretében alapos okunk van feltételezni, hogy voltak, akik tudtak a tározó falának veszélyes meggyengüléséről, de magánérdekeik miatt úgy gondolták, hogy nem éri meg azt kijavítani, és abban bíztak, hátha nem történik meg a baj. Magánérdek a problémák bagatellizálása, elmismásolása. Hallottuk a vállalat részéről, hogy a vörösiszap nem mérgező. Ezt a felelőtlenséget tovább nem engedhetjük. Negyedszer: mielőbb ki kell vizsgálnunk a felelősség kérdését, és meg kell neveznünk a felelősöket. Közérdek, hogy mielőbb megtörténjen a szigorú és fair felelősségre vonás, ez az első számú föltétele annak, hogy a jövőben ilyen katasztrófák ne történhessenek. Ezzel szemben a károkozóknak magánérdeke az, hogy minden lehetséges módon meneküljenek a felelősség elől. Ez tehát a négy feladat, amelyeket minél gyorsabban és minél hatékonyabban kell végrehajtanunk itt Magyarországon, a katasztrófa ügyében.

Tisztelt Ház!

Hogyan tudjuk ezt megoldani? A világban az elmúlt húsz évben is számos nagy ökológiai katasztrófa történt, olyan katasztrófák, amelyek részben vagy teljesen emberi eredetűek. Csak két közismert példát említek. Az egyik, amely időben van közel, a Mexikói-öbölben egy olajcég által okozott hatalmas olajkatasztrófa; a másik, amely térben esik közel hozzánk, és így nekünk, magyaroknak, közvetlenül is óriási károkat okozott: a verespataki ciánszennyezés. Mindkét említett esetben érzékeltünk bizonyos tehetetlenséget és bizonytalanságot. Nem a természet erőivel szembeni tehetetlenségről és bizonytalanságról van szó, sokkal inkább arról, hogy minden ilyen katasztrófa új helyzet elé állít, és alapvető kérdéseket vet fel, amelyekre nem könnyű, de muszáj választ találni. Ezek a kérdések mindig ugyanoda vezetnek, a közérdek és a magánérdek problémájához, vagyis a modern állam szerepéhez. Ami igazán figyelemre méltó, hogy a nemzetközi pénzügyi válság is pontosan ugyanezt az alapvető kérdést vetette fel: mi a modern állam szerepe a mai kor kihívásainak kezelésében?

Tisztelt Képviselőtársaim!

Úgy látom, a katasztrófák és válságok legfőbb tanulsága egyaránt az lehet számunkra, ha úgy tetszik, az egész civilizált világ számára, hogy egy illúzióval vagy utópiával örökre érdemes leszámolnunk. A magánérdeket semmilyen önműködő mechanizmus, vagyis emberi döntést nélkülöző tényező nem fogja arra kényszeríteni, hogy önként korlátozza magát, és alárendelje saját céljait a közérdeknek. Ilyen önműködő mechanizmus egész egyszerűen nincs. Ebből az következik, hogy a magánérdekkel szemben a közérdeket a XXI. században csak a modern állam tudja érvényesíteni, ahol és amikor arra szükség van. Márpedig katasztrófa idején, illetve minden olyan területen, ahol ember által előidézhető katasztrófa veszélye fennáll, az államnak a közérdeket a magánérdekkel szemben érvényesíteni elsődleges kötelessége. Csak az állam van abban a helyzetben, csak az államnak vannak, illetve lehetnek törvényes eszközei, hogy ezt megtegye. Mindez azt jelenti, hogy olyan megoldást kell találnunk, amely az államot cselekvő helyzetbe tudja hozni mind a négy imént említett feladat megoldásában. Ebből az következik, hogy a vörösiszap-katasztrófát okozó vállalatot állami irányítás és állami vagyonzár alá kell vonni mindaddig, amíg mind a négy feladatot meg nem oldottuk. Ehhez a kormány és az Országgyűlés részéről bátorságra és elszántságra van szükség, hiszen fontos és nem egyszerű döntéseket kell meghoznunk, a vészhelyzet miatt ráadásul rövid idő alatt. Korábban, tisztelt Képviselőtársaim, olyan időket éltünk, amikor az állam ilyen feladatra egész egyszerűen nem vállalkozott. A milliárdosok, a vállalattulajdonosok mindig megúszták, legfeljebb egy-egy meteorológus, portás vagy egyéb szegénylegény ütötte meg a bokáját. Hiányzott az erő, a bátorság, talán a szándék is. Nekünk itt és most azt kell megmutatnunk, hogy ma már más világ van Magyarországon, és a magyar állam ma már képes arra, hogy betöltse hivatását, és teljes körűen érvényt szerezzen a közérdeknek. Magyarországon többé a magánérdek nem írhatja felül a közérdeket. Vészhelyzetben, katasztrófahelyzetben pedig a közérdeket tűzön-vízen keresztül is érvényesíteni kell, bármilyen más érdekkel szemben. Ez az állam feladata, a nemzeti ügyek kormánya erre kapott megbízást.

Tisztelt Ház!

A nemzeti ügyek kormányának javaslata az, hogy a mai napon hozzunk létre egy új intézményt, nevezetesen: a katasztrófavédelmi biztos intézményét. A kormány azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy a mai napon alkossa meg az ehhez szükséges törvénymódosítást. Ahhoz, hogy az állam mind a négy problémát mielőtt meg tudja oldani, a katasztrófabiztosnak megfelelő jogosítványokat kell adnunk. Ennek megfelelően a katasztrófa ügyének megnyugtató lezárásáig a katasztrófabiztos hatáskörébe rendeljük a károkozó MAL Zrt. teljes körű felügyeletét, irányítását és vagyonkezelését annak érdekében, hogy az üzemben a biztonságos termelés mielőbb újrainduljon, a kárvallottak kártalanítása megkezdődjön, a további környezeti veszélyeket elhárítsuk, és mihamarabb végére járjunk a felelősség megállapításának. Tájékoztatom Önöket, hogy a rendőrség őrizetbe vette és előzetes letartóztatását kezdeményezte a vezérigazgatónak. A katasztrófabiztos feladata lesz az is, hogy javaslatot készítsen a vállalat jövőbeni helyzetéről annak figyelembevételével, hogy a kártalanításnak a károkozó pénzéből kell történnie és nem az adófizetők pénzéből.

Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

Most kell bizonyítanunk, hogy Magyarország megváltozott. Most van ránk, most van Önökre igazán szükség. Sokkolóak a képek, amelyek a katasztrófáról tudósítanak. Akik jártunk a helyszínen, találkoztunk az emberekkel, tudjuk, hogy a valóság a tudósításoknál is megrendítőbb. Amikor először jártam ott a romok között, nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogyha ez az egész az éjszaka közepén történik, ott bizony mindenki meghal. Mivel nem így történt, az ott élők többsége túlélte a tragédiát, de maga a térség elpusztult. Ott, ahol az iszap végigzúdult, nem lehet élni. A mi dolgunk, a mi felelősségünk, a mi kötelességünk visszaállítani az élet lehetőségét, és érvényesíteni a magyar emberek közös érdekeit. Arra kérem Önöket, mindezeket gondolják és érezzék át, amikor ma fontos döntéseket kell együtt meghoznunk annak érdekében, hogy mielőbb helyreállítsuk az életet a katasztrófa térségében.

Óriási összefogás jött létre a tragédia nyomán határon innen és túl. Mindenkit arra szólítok, Önöket is, csatlakozzanak ehhez az összefogáshoz, és továbbra is cselekedjünk közösen a köz érdekében. A kormány nevében a szükséges törvényjavaslatot benyújtottam. Kérem, fogadják el, és időveszteség nélkül adják meg számunkra a további cselekvéshez szükséges elengedhetetlen felhatalmazást.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

(miniszterelnok.hu)