Napirend előtti felszólalás a Parlamentben.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Tisztelt Képviselőtársaim!
Először is engedjék meg, hogy néhány mondatban tájékoztassam Önöket az árvíz elleni küzdelem állásáról. Mint bizonyára Önök is értesültek róla, minden korábbi ismeretünket meghaladó árhullám vonult le és minden korábbi ismeretünket meghaladó magas vízállás alakult ki Észak-Magyarországon. A helyzet különösen a Hernád völgyében vált súlyossá a hét végén, hat megyét kellett bevonni azon területek közé, ahol vészhelyzetet kellett elrendelni. A veszély, illetve vészhelyzet elrendelése számos kényelmetlen intézkedést is magával hozott. Szeretném megköszönni azoknak, akik az intézkedések által lakott területen élnek, hogy kivették a maguk részét a veszély elhárításából. Az erőfeszítés ellenére is sokan kényszerültek otthonaik elhagyására, és nagyon sok ember él most bizonytalanságban afelől, hogy az otthon gazdátlanul hagyott javaiknak mi lesz a sorsa. Először is szeretném – talán megengedik, ha azt mondom, mindannyiunk nevében – mindannyiunk együttérzését kifejezni a természeti csapás által sújtottakkal, illetve családjaikkal. Talán azt is mondhatom, hogy az együttérzés mellett mindannyiunk nevében a szolidaritásomat is kifejezhetem, és megígérhetem, hogy minden segítséget meg fogunk adni, ahogy eddig tettük, a következő napokban is a veszély elhárítására, illetve a károk kiküszöbölésére, majd az utána meginduló újjáépítés során az emberhez méltó élet föltételeinek újbóli megteremtésére. Szeretném, ha mindenki tudná, hogy senkit sem hagyunk az út szélén. Szívesen lemondanék erről a tapasztalatról, de Önök is tudják, hogy a polgári kormány kényszerült már arra a második évezred elején, az előző évszázad végén, hogy a Tisza által elöntött területeket mentesítse, illetve újjáépítse. Abban bízom, hogy ez a tudásunk még megvan, és képesek leszünk ismét gyorsan, hathatósan minden magyar állampolgárnak és családjának segítségére sietni az újjáépítés során.
Az együttérzés, a szolidaritás és a segítség kinyilvánításán túl szeretnék köszönetet is mondani. Köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett ebben a fájdalmas, de nagyszerű munkában, aki pénzét, erejét, energiáját, vagyontárgyait adta, vonta be a védekezés munkálatába. Szeretnék köszönetet mondani a helyi polgármestereknek, akik igyekeztek legjobb tudásuk szerint helytállni a védekezési munkálatok irányításában. Szeretnék köszönetet mondani a vízügy dolgozóinak, akik végig jól teljesítettek. Szeretnék köszönetet mondani a rendőrség kötelékébe tartozóknak, nemcsak a rendőröknek, hanem a rendőrség, illetve a Belügyminisztérium irányítása alatt álló más szervezeteknek is, akik soraiból a vészhelyzet elrendelésekor sok ezren hezitálás nélkül követték a kiadott parancsot, és megjelentek a legkritikusabb védelmi szakaszokon, és példátlanul rövid idő alatt emelték meg a gát szintjét, és védték meg a településeket. Szeretnék köszönetet mondani a hadsereg katonáinak is, akik a honvédelmi miniszter utasítására időveszteség nélkül jelentek meg megemelt létszámmal is a helyszínen. Külön szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a büntetés-végrehajtás területéről is rendeltünk ki embereket: részben, akik a fogva tartottakat őrzik, de részben az enyhébb súlyú bűncselekményeket elkövetők közül is rendeltünk ki munkára a gáthoz embereket. Szeretném Önökkel megosztani azt az információt, hogy legutóbbi tudásunk szerint ez idáig közülük először is senki sem szökött meg, kettő: elöl jártak a munkában, és példát mutattak mindannyiunknak. Egyben azt gondolom – túl az ott, a helyszínen szükséges fizikai helytállás fölötti elismerésen – azt a reményt is megerősítették bennünk, hogy az élet arra való, hogy az ember, ha hibákat vétett, utána ki tudja azokat javítani, és ismét a közösség megbecsült tagjává válhasson. Ezért az elítélteknek is köszönöm azt a munkát és erőfeszítést, amelyet a gáton mutattak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen nem most van itt az ideje, de majd egy összefoglaló és értékelő tanulmány keretében ki kell térnünk arra is, hogy ez a vészhelyzet államszervezetünk mely pontjainál mutatott rá gyengeségeinkre: hol van szükség arra, hogy az állam újjászervezésekor különös figyelemmel járjunk el, hol kell megerősítenünk a magyar államot annak érdekében, hogy ne bravúrszámba menjen egy ilyen hatalmas és váratlan csapás elhárítása, hanem a megszokott munka rutinjával tudjunk majd helytállni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!
Mai mondandóm második részében a magyar gazdaság kérdéséről szeretném Önökkel megosztani néhány gondolatomat. Először is összefoglalóképpen azt szeretném mondani Önöknek, hogy eljött az idő a gazdaságban is, hogy a régi helyébe új kerüljön. Önök tudják, hogy ez év áprilisában, április 25-én a magyar választók megdöntötték a régi rendszert, a szavazófülkében meggyőződésük szerint új társadalmi szerződés született meg, amikor a magyarok példátlan egyetértéssel a régi rendszer lebontásáról és egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszerének felépítéséről döntöttek. A régi rendszert az emberek alkalmatlannak ítélték arra, hogy az országot kivezesse a mai helyzetből, hiszen azt tapasztalták az elmúlt években, hogy sem az ország régóta megoldatlan bajaira, sem a mai világ új kihívásaira nem tudott és nem tud megoldást kínálni. Az emberek józan ésszel látják, hogy nem pusztán egyéni eltévelyedésekről van szó ott, ahol állami vállalatok, minisztériumok, egyetemek vezetői, polgármesterek és vezető politikusok jutnak arra a sorsra, hogy bilincsben kell őket elvezetni súlyos, nem ritkán bűnszövetkezetben elkövetett visszaélések miatt. Az emberek pontosan látják, hogy nem egyszerűen egyéni eltévelyedésekről, hanem alapvető és súlyos rendszerhibáról van szó, vagyis olyan rendszer működik, amely alapjaiban rossz, és csak tisztességtelen haszonélvezőinek érdeke tartja fönn. Ez a csődöt mondott régi, rossz rendszer oda juttatta Magyarországot, hogy kiestünk a világ harminc legversenyképesebb országa közül. A vállalatokat terhelő adókat tekintve 183 ország közül a 151. helyen vagyunk. Oda jutottunk, Tisztelt Ház, hogy az adóbürokrácia egy ember esetében egy év alatt mintegy 330 órányi munkát ró ránk, míg ez a szám Írországban 76 óra. A foglalkoztatást – amely a legnagyobb gondja Magyarországnak – terhelő bürokráciánál pedig egy év alatt egy emberre 203 órányi bürokratikus erőfeszítést kell fordítanunk, miközben ez Írországban mindösszesen 36 óra. Nem csoda tehát, ha az emberek úgy döntöttek, hogy egyértelmű és határozott felhatalmazást adnak egy új rendszer felépítésére.
A feladat nem könnyű, hiszen az ország azt várja tőlünk, hogy az egész régi rendszert - nem csak elemeit - lebontsuk, és építsünk egy teljesen új rendszert. Az ország ezt várja tőlem is, ezt várja a kormányomtól is, ezért munkánk során ezt fogjuk véghezvinni. Önök is tudják, láthatták itt, a parlament üléstermében, hogy a munka megkezdődött, megkezdődött akkor, amikor megalkottuk a nemzeti együttműködés rendszerében egy új politikai rendszer alapjait, a nemzeti együttműködés politikai rendszerének alapjait, amikor új parlament alakult, a nemzeti együttműködés nyilatkozatát elfogadtuk, a politikusok számát csökkentettük mind a parlamentben, mind pedig az önkormányzatokban, a nemzeti összetartozásról szóló dokumentumot fogadtunk el, és a kettős állampolgárságot is megadtuk a határon túl élő magyaroknak. Remélem, ennek is volt némi szerepe abban, hogy a Délvidéken tartott autonómiaválasztásokon a hét végén a Vajdasági Magyar Szövetség minden várakozást felülmúló, elsöprő sikerrel szerepelt. Innen, a magyar Parlament épületéből is gratulálunk Pásztor Istvánnak és szervezetének. A második menetben létrehoztuk a nemzeti együttműködés új kormányzati rendszerét, létrehoztunk egy új minisztériumi struktúrát, a közigazgatási államtitkári rendszert visszaállítottuk, és megindítottuk a közigazgatás teljes újjászervezését, amelynek alapdokumentumait Önök itt a Házban most is vitathatják. Most pedig egy újabb fontos állomáshoz, ha úgy tetszik, a harmadik menethez érkeztünk, ez pedig a nemzeti együttműködés gazdasági rendszere alapjainak lerakását jelenti. Azt kérem Önöktől, hogy most ezzel folytassuk a munkánkat. A harmadik menethez érkeztünk, az ország sorsáról van szó, ezért nem minősíthetjük amatőrök küzdelmének mindazt, ami zajlik, úgyhogy készüljenek fel legalább tizenkét menetre, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a következő hetekben és hónapokban.
A választók által megalapított nemzeti együttműködés rendszerével reményeim szerint új időszámítás kezdődik a magyar gazdaságban is. Remélem, mondandómból majd kitűnik, hogy a régi mércék érvényüket vesztik, és új mércék lépnek életbe. Az új gazdasági rendszer építése természetesen az élet minden fontos területén alapvetően fogja megváltoztatni a dolgok menetét, mert egy teljesen elkorhadt gépezet minden egyes elemét ki kell cserélni. A legfontosabb, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az, hogy kiszámíthatóan kell dolgoznunk, gondosan, precízen, körültekintően és következetesen. Az emberek ugyanis az átalakítás során is stabil, jól működő rendszert várnak el, olyat, amely hosszú időn keresztül megbízhatóan tud majd működni. Ezért, tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak, lényeges, hogy milyen szempontok és elvek szerint történik az új gazdasági rendszer felépítése, milyen szempontok és alapelvek szerint történik a magyar gazdaság újjászervezése.
A kormány a hét végén ülésezett, és egy akciótervet fogadott el, amit engedjék meg, hogy úgy nevezzek: első akcióterv. A kormány ennek az első akciótervnek a végrehajtásával kezdi meg a kormányprogram megvalósítását. Ahogy a kormányprogram vitájában is elmondtam, a kormányprogram egy iránytű, amit megvitattunk és elfogadtunk, intézkedések, eszközök és ütemezés kérdésében pedig most megnyílik a szabad vita lehetősége: törvényjavaslatokat nyújtunk be vita céljából a Tisztelt Ház elé, és intézkedéseket, kormányzati intézkedéseket ismertetünk a képviselőtársainkkal.
Az első akcióterv két fő gondolatra koncentrál. Az első egy új gazdasági rendszer kialakítása és a kölcsönös felelősségvállalás elvének bevezetése a magyar gazdaságba. Először engedjék meg, hogy az új gazdasági rendszer néhány eleméről szóljak. A kiindulópont az, bár gondolom, ezt ebben a Házban nem kell bizonygatni, a mi politikai közösségünk mindig különös érzékenységgel fordul a múlt érdemei, fényei, dicsősége és a múltbéli helytállások felé és iránt, de Magyarország a mai világban akar sikeres lenni, s nem a tegnapiban. Ezért a tekintetünket előre kell fordítani. A mai világban csak úgy lehetünk sikeresek, ha körülnézünk, és szemügyre vesszük, mi történik a világban, milyen meghatározó folyamatok zajlanak körülöttünk. Először is azt javaslom Önöknek, vegyük figyelembe, hogy a világban ma borúlátó, sőt aggasztó gazdasági időjárás uralkodik. Mindenfelől aggasztó hírek érkeznek. A válságnak, ami egy mély átalakulás kísérőjelensége, még nincs vége, nekünk azonban nem a sopánkodás a dolgunk. Nekünk az a dolgunk, hogy a magyarokra jellemző sajátos észjárással és leleményességgel igyekezzünk a külső folyamatokat inkább a magunk, vagyis Magyarország és a magyar gazdaság javára felhasználni. Erre kínálkozik is némi esély. A legdöntőbb folyamat, amit érdemes észrevennünk, az az, hogy a mai világban a világgazdaság új irányba fordult. Úgy tűnik, hogy ismét a termelő kapitalizmusnak van jövője, a spekulatív kapitalizmus ideje leáldozóban van. Mindannyian tudjuk, hogy a világot gyötrő gazdasági helyzet első számú oka az, hogy a világpiacon túlértékeltség uralkodik, ami annak tudható be, hogy a világban forgalomban lévő pénz mennyisége jelentős mértékben, többszörösen meghaladja a világban ma fellelhető valóságos érték mennyiségét. Ennek következtében minden valóságos értéket túlértékelnek a könyvekben és a nyilvántartásokban, aminek szükségszerű következménye aztán, hogy buborékok keletkeznek a gazdaságban, és ezek a buborékok újabb és újabb válságokat indítanak el, amelyek sajnos, hiába szeretnénk, Magyarország határainál nem állnak meg.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország csak akkor lehet sikeres a gyorsan változó modern világban, ha mi is a termelő kapitalizmusra koncentrálunk, és a világban zajló folyamatokat a magunk javára fordítjuk. Vagyis mi is minél inkább és minél eltökéltebben visszaszorítjuk a spekulációt, és helyette a termelő kapitalizmus irányába mutató lépéseinket erősítjük meg. Szeretném világossá tenni anélkül, hogy indokolatlan fejtegetésekkel rabolnám az Önök idejét, hogy a termelő kapitalizmus középpontjában a munka áll, a spekulatív kapitalizmus középpontjában pedig a spekuláció. Ezért jelentősége van annak, hogy tisztán lássunk abban a kérdésben, vajon meg tudjuk-e különböztetni a spekulációt a munkától.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A helyzet úgy áll, hogy ezt a különbségtételt megtehetjük. Javaslom, hogy spekulációnak az új gazdasági rendszer felépítése során azt tekintsük, amikor valaki úgy keres pénzt, hogy azzal másnak szükségszerűen kárt okoz, a munkát pedig tekintsük annak, amikor az ember úgy keres pénzt, hogy azzal értéket hoz létre, és így másnak is, az egész közösségnek is hasznára van.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Meggyőződésem, hogy csak egy ilyen termelő kapitalizmus alkalmas arra, hogy tíz év alatt egymillió új munkahely jöjjön létre Magyarországon. A spekulatív kapitalizmus egyik világméretű rombolása éppen az, hogy a vállalkozások és munkahelyek tömeges megszűnését idézi elő a világban és hazánkban egyaránt. Ezért az új magyar gazdasági rendszernek is arra az alapelvre kell épülnie, amely a spekuláció helyébe a termelést, vagyis a munkát és az értékteremtést állítja. Ezért minden általunk javasolt intézkedésben és törvényjavaslatban ennek az alapelvnek kellene érvényesülnie.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Elnök Úr!
Minden gazdasági rendszer legfőbb alkotórésze, alapja az adórendszer. Az új gazdasági rendszerhez tehát új adórendszer kell. Mi azt javasoljuk a Tisztelt Háznak, hogy ne a ma érvényben lévő adórendszert toldozgassa és foldozgassa, hanem helyezze új alapokra a magyar adórendszert, és alkossa meg ennek modern, a jövőre esélyt jelentő formáját. Kérem, gondolkodjanak el azon, hogy egy adórendszer normális körülmények között valójában egy közösségformáló érdekháló. Egészséges gazdasági berendezkedés esetén az adózás az egyik legerősebb gazdasági kapocs az ember és a közösség, az egyén és a nemzet között. Bizalomra alapuló, erős és megbízható gazdasági kötelék. Magyarországon ennek éppen az ellenkezőjét éltük át és éljük ma is. Nálunk az adórendszer ugyanis eleve, azt hiszem, talán kezdettől, nem bizalomra épült, hanem bizalmatlanságra és spekulációra. Az adózás egyrészt igazságtalan volt, másrészt büntetésnek érezte mindenki. Valójában az is volt. Büntető adózás, hiszen teljesíthetetlen dolgokat követelt. Ezzel szinte arra kényszerített mindenkit, hogy próbáljon kibújni alóla, ki, ahogy tud. Így lett, tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak, a becsületes, törvénytisztelő emberből lúzer, mulya, élhetetlen alak, és végül így alakult ki az a meggyőződés Magyarországon, hogy nem éri meg becsületesnek lenni, merthogy az ügyeskedőknek áll a világ. Ez az egyik oka annak, amiért oly sokan érzik magukat rosszul Magyarországon, és ezért mennek el olyan sokan a fiatalok közül.
Igazságtalan a most fönnálló adórendszer, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mert azokat sújtja leginkább, akik becsületesen dolgoznak, vállalkoznak, akik tenni próbálnak, cselekedni és értéket létrehozni, és békén hagyja azokat, akik ügyeskednek, trükköznek és spekulálnak. A nagy pénzben trükközőket nem lehetett utolérni. Valójában oda jutottunk, hogy ma 2,5 millió adófizető ember tart el 10 millió embert Magyarországon. Erre az alapra nem lehet modern gazdaságot építeni, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mivel a mai adórendszer bizalmatlanságra épül, ebben az adórendszerben senki sem bízik. Sem az adófizetők, sem az állam, sem a befektetők, sem a vállalkozók. Senki. Az a körülmény, hogy milliók kényszerültek a puszta létfenntartás érdekében kijátszani ezt az adórendszert, alapot adott egy szűk csoportnak arra, hogy az adócsalásból, adómegkerülésből önálló üzletágat építsen ki. Ez lett az offshore-lovagok világa, akik beették magukat az állam bőre alá is, és nem átallanak sok száz milliós offshore-os jövedelem után sem jó néhány millió forintnyi közpénzt fölvenni az adófizetők forintjaiból.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A választók által lezárt korszak politikája leginkább az adórendszeren keresztül mételyezte meg a gazdaságot és a társadalmat. Ezt az adórendszert tehát egy új adórendszerre kell cserélni. A régi adórendszerrel sohasem lenne esélyünk talpra állítani a magyar gazdaságot. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmondottakból talán mindannyiunk számára logikusan következik, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében az adózásnak közösségerősítő érdekhálóvá kellene válnia. Vagyis az adózás büntetés helyett részvételt jelent majd, részvételt a nemzeti együttműködésben. Olyan részvételt, amelyben megéri részt venni, mert bizalomra és kölcsönösségre épül, vagyis igazságos. Azt kell elérni Magyarországon – minden cinizmus ellenére is –, hogy ne érje meg se anyagi, se erkölcsi értelemben az adózás megkerülése. Ehhez életszerű, egyszerű, teljesíthető és munkabarát adórendszer kell. Olyan egyszerű, tisztelt Hölgyeim és Uraim, olyan egyszerű, hogy a nyolc általános végzettséggel rendelkező ember is átláthassa a rá vonatkozó szabályokat. Ez nem csupán gazdasági kérdés, ez demokrácia kérdése is, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért a szándékunk szerint, Tisztelt Ház, új időszámítás kezdődhet az adózásban is. Jelentős adócsökkentést és az adózás radikális egyszerűsítését szeretnénk véghezvinni, több lépcsőben.
Az új adórendszer fókuszában a munkahelyteremtés áll. Ha Önök összevetik a magyar adórendszert a velünk gazdasági versenyt futó szomszédos országokkal, akkor jól láthatják, hogy ott két komoly versenyhátrányunk található. Az egyik, hogy a velünk versenyt futó szomszédos országok egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert alkalmaznak, illetve minden jövedelmet, bármilyen formájú is legyen az, egykulcsos rendszeren keresztül veszik ki, és náluk alacsony a társasági adó. Ennek köszönhető, mármint az ezeken a területeken megmutatkozó versenyelőnynek köszönhető, hogy élenjárókból sereghajtók lettünk, mert ami az ő előnyük volt ebben a versenyben, az a versenyfutásban a mi hátrányunkká vált, így lettünk a nyolc évvel ezelőtti élenjáróból sereghajtók. Ennek megfelelően az első kormányzati akcióterv hét intézkedést tartalmaz a jelentős adócsökkentés és az adózás egyszerűsítése érdekében.
Az első intézkedés, amit javaslunk a Tisztelt Háznak, hogy a cégek nyereség után fizetendő társasági adóját csökkentsük 19 százalékról 10 százalékra az 500 millió forint éves nyereség alatt, vagyis ezzel a magyar kis- és középvállalkozásokat tudjuk támogatni. A második, a kettes számú intézkedés, hogy vezessük be az egykulcsos családi jövedelemadót , amelyre két év alatt állunk át úgy, hogy ennyi idő alatt 1,3 millió, vagyis 1 millió 300 ezer munkavállalót vonunk be az adórendszerbe, és ennyi idő alatt kivezetjük a rendszerből az adójóváírás intézményét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ennek az adórendszernek mindenki nyertese lesz, az átállás pedig fokozatosan, a teherbíró képességnek megfelelő ütemben történik majd. Ennek következtében megszűnik az a jelenség, hogy az adórendszer hazugságra épül, egy hazugságlánc áldozatai vagyunk mindannyian, az állam sem gondolja komolyan azt az adót, amit kivet, a vállalkozó sem veszi azt komolyan, hiszen tudja, hogy az állam sem ezzel a szándékkal rótta azt ki, és végül a munkavállaló is igyekszik azt kikerülni, ahol csak tudja. Ilyen morálra, ilyen bizalmatlansági helyzetre nem lehet gazdaságot építeni, ezért a hazugságláncot, ezt a sajátos magyar adókörtáncot, ezt a körhazugságot meg kell szakítanunk. Vannak persze, akik azt gondolják, hogy a jövedelemadó, az egykulcsos jövedelemadó, illetve minden jövedelemként értelmezhető kivét a gazdasági rendszerből, amely egy kulccsal adózna, nem egyeztethető össze a családi elvű adózással. Ez tévedés, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mi egy, a két rendszert egyesítő és egymással harmóniában egyesítő előterjesztést fogunk majd tenni, ha megengedik, erre később vissza is térek. A harmadik intézkedés, hogy a kis- és középvállalkozásokat terhelő adók közül tíz, úgynevezett kisadót egy mozdulattal töröljünk el. A negyedik javaslat, hogy vezessük be az adórendszeren kívüli, tehát adózás alá nem vont kereset fogalmát, és tegyük lehetővé, hogy aki adózott jövedelemből másnak magánszemélyként munkalehetőséget biztosít, az után már a munkát végzőnek ne kelljen még egyszer adót fizetnie. Ezt a magántulajdon védelmének elve nevében javaslom, ugyanis itt az államnak már nincs semmi keresnivalója.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ötödik intézkedésként az adószabadság megteremtésének jegyében a vér szerinti, egyenes ági rokonok közötti vagyonmozgás – élők és elhaltak és élők között egyaránt –, az adózott jövedelemből való foglalkoztatás, valamint a gyermekekről való gondoskodás adózási szempontból kerüljön az állam hatókörén kívülre. Ez tehát azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy van olyan területe az életnek, ahol az államnak nincs keresnivalója. Miután családi alapon gondolkodunk, és miután a gazdaságnak is alapegységeként fogadjuk el a családot, ezért egyenes ági, vér szerinti leszármazók esetében az államnak sem illeték-, sem adóbeszedés érdekében ott semmi keresnivalója nincs, még egyszer mondom, a magántulajdon védelme és az adószabadság jegyében. Hasonlóképpen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, amikor majd az egykulcsos adórendszert javasoljuk összeilleszteni a családokat támogató adórendszer elemeivel, akkor azt a gondolatot javaslom Önöknek elfogadásra, hogy majd az adótörvény pontos szövegénél kialakítandóan, minden évi költségvetési helyzet ismeretében meghatározandó összeg erejéig tekintsük úgy, hogy egy, kettő, illetve három gyermek után bizonyos munkával megkeresett jövedelem nem eshet állami elvonás alá, mert az a családé, ott az államnak semmi keresnivalója nincs.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt is javaslom a Tisztelt Háznak, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó esetében 16 százalékos adókulcsot állapítson meg.
Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Annak érdekében, hogy új munkahelyek jöjjenek létre minél nagyobb számban, nemcsak adócsökkentésre van szükség, hanem meg kell kezdeni a magyar gazdaságot megbénító bürokrácia csökkentését és egy új ügyintézési rendszer felépítését is, amelyben a jogszabályok és a hivatalok nem uralkodnak, hanem szolgálják az embereket, nem akadályokat állítanak, hanem akadályokat hárítanak el az emberek útjából. Ezen kívül célzottan, úgy érzem, segítenünk kell, lehet és érdemes a kis- és középvállalkozásokat, hogy több lehetőséghez és szabadabb forrásokhoz jussanak, ezért a bürokrácia leépítése és a kis- és középvállalkozói szektor támogatása érdekében a kormány további hét intézkedést javasol. Vagyis hatodik intézkedésként – folytatva az előző sort – a beruházások során ma 51 engedélyt kell kérni, ezeknek egyharmadát az állam, illetve a kormány eltörli. Hetedik intézkedésként javaslom, hogy a ma hatályban lévő egyszerűsített alkalmi foglalkoztatás föltételeit – amely név önmagában az előző kurzus humorérzékéről tesz tanúbizonyságot, amikor egyszerű foglalkoztatásnak nevezi azt a rendszert –, szóval a mostanit helyezzük hatályon kívül, és térjünk vissza a korábbira, amely kevésbé volt rossz, és kezdjük meg egy új rendszer kialakítását, amely nemcsak kevésbé rossz, hanem kedvező is lesz mindannnyiunk számára. Nyolcadik intézkedésként javasoljuk, hogy ingatlan bérbeadása esetén a bérbeadónak ne kelljen vállalkozóvá válnia. Kilencedik intézkedésként javasoljuk, hogy adjuk vissza az embereknek a szabad gyümölcspárlat-készítéshez való jogot.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy ezzel egy kilencven éves küzdelmet zárunk le. A vidéki magyar emberek, akik dolgoznak, gyümölcsfákat ültetnek, azt gondozzák, nevelik, termését összegyűjtik, kilencven év óta hadakoznak a mindenkori magyar állammal, hogy a szabadságukat – amely a szomszédos államok hasonló társait megilleti – a maguk számára megszerezhessék. Lehet nevetni ezen, de én inkább azt mondanám, hogy ez a szabadságharc kilencven év után a felkelők teljes győzelmével zárult. Tizedik intézkedésként a kormány javasolja, hogy fogadjuk meg a történelmi egyházak és karitatív szervezetek kérését, és különösen most, árvíz idején, amikor oly sokan szorulnak segítségre, tegyük újra áfa-mentessé az adományozást. Ez is egy komoly szabadságküzdelem volt az elmúlt években. Az előző politikai kurzus megfosztotta az embereket attól a szabadságtól, hogy más emberek segítségére siethessenek, és ahelyett, hogy segítette volna őket, valójában a segítséget nyújtani akaró embereket megbüntette. Ez a küzdelem is eldőlni látszik; remélem, hogy a történelmi egyházak és a karitatív szervezetek ismét élni tudnak majd ezzel a lehetőséggel. Tizenegyedik intézkedésként javasolja a kormány, hogy a kistermelők élelmiszer-termelési, feldolgozási és értékesítési feltételeit jelentősen könnyítsük. Ennek érdekében külön előterjesztés készül a Tisztelt Ház elé. Tizenkettedik intézkedésként javasoljuk, hogy a Széchenyi-kártyaprogramot bővítsük ki, 50 millió forintig emeljük fel, s lehessen beruházásra és pályázati önerő céljára is felhasználni. Valamint szeretném tájékoztatni tizenharmadik intézkedésként a Tisztelt Házat, hogy külön előterjesztést fogunk készíteni az Országgyűlés és az ország teljes nyilvánossága számára az európai uniós források radikális átrendezéséről a kis- és közepes vállalkozások javára.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ennyit azokról az intézkedésekről, amelyeket egy új gazdasági rendszer megteremtése érdekében első – szeretném aláhúzni: első – akciótervként a kormány Önök elé tudott tárni. És most, tisztelt Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy egy másik kérdésről beszéljek, a kölcsönös felelősségvállalás elvéről, mert e tekintetben is születtek döntések, és javaslunk a tisztelt Háznak intézkedéseket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A nemzeti együttműködés rendszerének másik meghatározó alapelve a kölcsönös felelősségvállalás, ami, tudom, szintén új dolog Magyarországon, és új viszonyokat fog teremteni a politikában. Ezért az akcióterv másik nagy fejezete a kölcsönös felelősségvállalás elvének bevezetését javasolja a magyar gazdaságban. Ez azt jelenti, hogy mindenkit megillet a védelem joga, megillet a segítség, amikor védelemre és segítségre szorul, és mindenkinek ki kell vennie a részét az ország közös erőfeszítéseiből. Alapvető követelmény, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy segítsük egymást, és azoknak, akik bajba kerültek, minél gyorsabban segítséget nyújtsunk. Az ország mai helyzetében kötelességünk segíteni azoknak, akiknek immár elviselhetetlen terhet jelent az alacsony bérek és jövedelmek mellett kifizetni a hatalmas és állandóan irreálisan növekvő rezsiköltségeket. És azoknak is segítenünk kell, akik a meggyőződésem szerinti korábbi felelőtlen hitelpolitika biztatása, majd bukása miatt most nem tudják fizetni lakásuk törlesztőrészleteit. Számukra a nemzeti együttműködés rendszerében segítséget kell nyújtanunk, különösen azok után, hogy a bankoknak az állam azonnal segítséget nyújtott, amikor hitelválság érte őket. Ugyanakkor, Tisztelt Ház, mindenkitől elvárható a mai helyzetben, hogy vállalja a maga részét az országra nehezedő gondokból és az előttünk álló feladatokból.
Hadd szóljak néhány szót a pénzintézetekről. Amikor a bankok bajba kerültek másfél évvel ezelőtt, az állam azonnal megsegítette őket. Az állam az emberek pénzéből segített a bankokon, hiszen az állam pénze – még ha hitelből van is az – valójában az emberek pénze. Tehát most, amikor az ország bajban van, a minimum, ami a bankoktól elvárható, hogy a banki szféra, amely a válságból az állami segítség után nyertesként jött ki, 2009-ben pedig tekintélyes nyereséget mutatott fel, most igazságos részt vállaljon a gondok leküzdéséből is. Vagyis, Tisztelt Ház, úgy érzem, senki sem vonhatja ki magát a kölcsönös felelősségvállalás alól, sem a kormány, sem a pénzintézetek, sem az állami vezetők, sem a politikai pártok. Mindenkinek ki kell vennie a részét a gazdaság talpra állításából.
A kormánynak a költségvetési egyensúly védelmében komoly felelőssége van a mai helyzetben, ezért legalább négy intézkedést fogunk foganatosítani. Tizennegyedik intézkedés: költségstop az állami és költségvetési intézményeknél. Tizenötödik intézkedés: a közszféra bérkiadásainak átalakítása. Tizenhatodik intézkedés: a költségvetési kiadások felülvizsgálata az alapoknál és a tárcáknál. Tizenhetedik intézkedés: külső megbízások és feladatkiszervezések teljes körű felülvizsgálata. Ezek az intézkedések összességében 120 milliárd forintnyi megtakarítást jelentenek majd a költségvetésnek.
A közterhekből való arányos részesedés, különösen a mai időkben, a közérdek védelmében fontos, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy véget érjen a pazarlás és az a korábbi igazságtalanság, amelyben a kormányzás minden terhet az emberekre és csak rájuk próbált hárítani. Ezt a célt szolgálja az akcióterv következő nyolc intézkedése. Tizennyolcadik intézkedés: a hatvan napon túli végkielégítések és egyéb béren felüli juttatások – úgymint szabadságmegváltás, titoktartási pénz a költségvetési szférában – megadóztatása 98 százalékkal. A kormány egyben vállalja a képviselők felé, hogy ennek az intézkedésnek előterjesztésével megteremti az alkotmányos alapjait. Tizenkilencedik intézkedés: havi bruttó kétmillió forint fizetési plafon bevezetése az állami költségvetési szférában, beleértve ebbe a Nemzeti Bankot is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez azt jelenti, hogy az állami költségvetési pénzből gazdálkodó intézményeknél, azoknál is, amelyek autonómiával rendelkeznek, miután többségében közpénzt használnak fel, 2 milliós havi bruttó fizetési plafon lép életbe.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem tartom elfogadhatónak, hogy miközben az ország komoly kihívásokkal néz szembe, ma ezeknél az intézményeknél előfordulnak havi négy, öt, sőt esetenként hétmillió forintos fizetések is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Huszadik intézkedés: az állami vagyonkezelés területén áttérünk a bértömeg-gazdálkodásra, és elrendelem a bértömeg-csökkentés legalább 15 százalékos mértékét. Ez azt jelenti, hogy 48,2 milliárd forintot takarítunk itt meg. Ez azt is magába foglalja, hogy az állami vállalatoknál jelenleg száz igazgatóság működik, ezeknek a számát tízre csökkentjük. Ez azt jelenti, hogy az előző politikai rendszerbeli 319 főről mintegy 60 főre, tehát 260 igazgatósági hellyel csökkentjük a létszámot, illetve ennyi helyet szüntetünk meg. A felügyelő bizottságoknál hasonló átalakításra kerül sor, a törvényi előírások minimális betartására szorítjuk magunkat, ami azt jelenti, hogy a mai 636 helyből 450 marad, vagyis mintegy 180 fő felügyelőbizottsági tag munkájától fogunk eltekinteni a következő időszakban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Huszonegyedik intézkedés: tisztelettel kérem a Tisztelt Házat, a Házban helyet foglaló frakciókat és az őket a választásokon sorompóba állító pártokat, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének elve jegyében még ebben az évben a pártokra jutó költségvetési támogatás mértékét 15 százalékkal csökkentsük. Huszonkettedik intézkedés: költségvetési felügyelőket fogunk kiküldeni a jelentős mennyiségű közpénzzel gazdálkodó intézményekhez is, azokhoz is, amelyek intézményi autonómiát élveztek az elmúlt időszakban. Ennek alkotmányossági alapjának megteremtését szintén magára vállalja a kormány. Huszonharmadik intézkedés, tisztelt Hölgyeim és Uraim: teljes telefon-, bútor-, gépkocsivásárlás és csere-stop, leállítás a közszférában. Huszonnegyedik intézkedés: nemzeti eszközkezelő társaság létrehozása. A nemzeti eszközkezelő társaságot azért javasoljuk létrehozni, hogy a bedőlt hitelű lakások ne kerüljenek ki a korábbi tulajdonosok köréből, hanem egy nemzeti eszközkezelő társaság fennhatósága alá kerülhessenek, ahol tárgyalással rendezzék az eladósodott és fizetni nem képes családok és a lakáshasználat jogát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Huszonötödik intézkedés: bankadó bevezetése. Az előbb elmondottak jegyében azt javaslom, hogy a bankok, a biztosítótársaságok és a pénzügyi lízingcégek költségvetésbe történő befizetésének mértékét emeljük meg. Ez az idei, örökül kapott költségvetési tervben 13 milliárd forintot jelent; javaslom, ezt az összeget ebben az évben 200 milliárd forintra emeljük.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Miután nem választási nagygyűlésen vagyunk, ahol egyébként az érzelmeinknek a szokásosnál szabadabban is folyást engedhetünk, ezért engedjék meg, hogy ennél a pontnál néhány komoly megjegyzés erejéig kérjem a figyelmüket. A kormány határozottan fellép mindenfajta bankellenes hangulattal szemben. Szeretnénk világossá tenni, hogy a kormány közgazdasági meggyőződése szerint jól működő hitelintézeti rendszer nélkül egyetlen modern gazdaság sem lehet versenyképes. Ezért Magyarországnak stabil, jól működő bankokra, biztosítókra, pénzügyi lízingcégekre, és még csak a jóég tudja, pontosan hány formában működő egyéb, pénzügyi finanszírozást végző intézményrendszerre van szüksége. És a kormány elkötelezett amellett, hogy a magyar bankrendszer stabil maradhasson. Ezért még egyszer mondom, ezeket az intézkedéseket nem ellendrukkerek, nem ellenérzések, nem bosszúvágy, hanem egész egyszerűen a kölcsönös felelősség elvéből következő kérés határozta meg. Ez azt jelenti, hogy tárgyalásokat szeretnénk kezdeni a bankokkal arról, hogy ennek az adónak az alapját mire vetítsük – fontos kérdés –, hogyan oszoljék meg ez a teher a bankok, a biztosítók és a lízingcégek között, és azt javasoljuk, hogy ezt három évre vezessük be a rendszerbe, és három év alatt vezessük ki abból. Reményeink szerint az alatt a magyar gazdaság növekedésnek tud indulni, és egy ilyen különadó nélkül is képes elérni a céljait, és a három év alatti kivezetés lépéseiről és ütemezéséről pedig szülessen megállapodás a pénzügyi intézményrendszer és a magyar kormány, illetve a magyar parlament között. Szeretném Önöket tájékoztatni, zárójelben csak, hogy a tegnapi nap során Németországban pénzpiaci tranzakcióadó bevezetéséről döntöttek, tehát az az intézkedés, amelyről én most itt beszélek, a legkevésbé sem válik el az Európában ma szokásos intézkedések fő áramától, amelyek meghatározzák, egyébként egyikünknek sem örömére, a mai európai gazdaságpolitikát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül van itt még négy intézkedés, amit szeretnék bejelenteni. A nemzeti együttműködés rendszerében nemzeti ügy a szociális biztonság, vagyis az emberek, családok és közösségek védelme. Az akciótervünk utolsó négy intézkedése – összesen 29 intézkedést tartalmaz egyébként ez az akcióterv – ezeknek az embereknek a számára nyújt védelmet. Először is annak érdekében, hogy az egyre több gondot okozó lakáscélú devizahitelek terjedését meg tudjuk állítani, ezért azt javasoljuk, hogy a jövőben jelzálogbejegyzés csak forintalapú lakásvásárlási hitel esetén legyen engedélyezhető. Ezzel az egyébként is sok közgazdasági és politikai problémát okozó devizahitelesek, akik közül mi külön minőségnek tekintjük a lakás-, vagyis otthonteremtési hitellel rendelkezők sorsát, a bajba jutottak száma így ne gyarapodjon, újabb és újabb családok ne lépjenek be abba a rendszerbe, amiről az elmúlt évek során világossá vált, hogy több bajt és nyavalyát hoz rájuk, mint amennyi lehetőséget és kedvezményt, hiába számolták úgy a hitel felvételekor, hogy jobban fognak majd járni, mintha egyébként forintalapú hitelt vettek volna fel. Huszonhetedik intézkedésként javaslom, hogy vezessük be a másodlagos élelmiszer-vizsgálatot annak érdekében, hogy ezentúl ne áramolhasson be Európa élelmiszer-hulladéka akadálytalanul Magyarországra. Huszonnyolcadik intézkedésként felkértem a Fellegi Tamás miniszter úr által vezetett minisztériumot, hogy a közüzemi díjak emelésére rendeljen el moratóriumot, és kezdeményezzen tárgyalást az ármegállapítás új rendszeréről az érintett vállalkozásokkal. Huszonkilencedik intézkedésként pedig kérem Önöket, hogy támogassák a kormánynak azt a döntését, amellyel elrendeli a kilakoltatási moratóriumot 2010. december 31-ig, és egyúttal tárgyalásokat kezdeményezünk az adósok és a hitelezők között a bajba jutott lakáshitelesek jövőjének rendezése érdekében.
A kilakoltatási moratórium ügyében szeretném Önökkel még megosztani azt a gondolatomat, hogy tudomásom van róla, hogy a hitelező intézetek, pénzintézetek nem támogatják ezt az előterjesztést, azzal az egyébként teljesen logikus és érthető érvvel, hogy ha a hitel végső fedezetét elvonjuk, akkor a hitel bizonytalanná válik, és a hitelező könnyen bajba kerülhet. Mi tagadás, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez így is van. Mégis azt kell mondanom, hogy a tisztelt Ház, a magyar Országgyűlés, általában a magyar politika megspórolta annak a vitának a becsületes megvívását itt a Házban és a közéletben, hogy vajon a lakáshitelek esetében a jelzálogintézményt milyen felfogásban kívánjuk érvényesíteni Magyarországon: angolszász felfogásban-e, vagy pedig egy kontinentális felfogásban. Az angolszász felfogás szerint semmi akadálya nincs annak, hogy ilyenkor a bajba került kölcsönfelvevőt kitegyék a lakásából, miután léteznek azok az intézmények abban a világban, amelyek azonnal új lehetőségeket nyitnak a számára. A kontinentális Európában ez nem szokás, és nálunk nincsenek is olyan intézmények, amelyek az utcára került családokról képesek lennének gondoskodni. Ezért a kormány számításai szerint az a helyzet, hogy a hiteleiket visszafizetni nem tudó embereket kiteszik a hitelező pénzintézetek az utcára, majd utána azok munkanélkülivé válnak, egzisztenciájukban süllyedésnek indulnak, családjaik szétesnek, gyermekeikről az államnak kell gondoskodnia, összességében nagyobb terhet jelent a köznek és az államnak, mint ha kellő időben avatkoznánk közbe. Ezért azt javaslom, hogy a megspórolt vitát folytassuk le. Ebben a vitában a kormány azt az álláspontot fogja képviselni, a kontinentális megközelítést, vagyis a kilakoltatást el nem fogadó jelzálog-hitelezési rendszert teremtsük meg Magyarországon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A nemzeti együttműködés rendszerében az első akcióterv tehát összesen huszonkilenc intézkedést tartalmaz, és ezzel a huszonkilenc, reményeink szerint Önök által is fontosnak érzett változtatással kezdjük meg az új gazdasági rendszer felépítését Magyarországon.
Tisztelt Ház!
Együtt döntöttük meg a régi rendszert, együtt fogjuk fölépíteni az újat, és úgy tervezem, hogy mindannyian együtt - nemcsak akik itt, a Házban ülnek, hanem Magyarország minden polgára együtt - leszünk majd az új korszak nyertesei. Az előttünk álló gondok nagysága mindenki előtt ismert. Találgatásoknak helye nincs. A költségvetésről szóló májusi adatokat mindenki megismerhette. Hatalmas kihívások állnak előttünk, és az ország közel sincs abban az állapotban, ahogy azt a korábbi kormány lefestette. Sajnos azt kell mondanom, hogy a költségvetésben továbbra is felettébb kétséges számok szerepelnek. Mindezt régóta gyanítottuk. Mindez azonban a múlthoz tartozik, a múlt része, és mi most nem hátrafele nézünk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindezekért az elszámoltatásnak nem kéne megtörténnie. Az elszámoltatásnak meg kell történnie, de minket most elsősorban a jövő érdekel, és a jövő azt követeli, hogy higgadt, de határozott intézkedések sorozatával haladéktalanul megkezdjük a változtatást, a romok eltakarítását, a felelősség tisztázását és az újjáépítést.
Tisztelt Ház!
Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel azt a gondolatomat is, miszerint a magyar gazdaság legnagyobb baja ebben a pillanatban az államadósság mértéke. Súlyos bűn terheli az elmúlt nyolc év lelkiismeretét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nyolc év alatt 53 százalékról 80 százalék közelébe vitték föl a magyar állam adósságát. Ez egy merénylet, nemcsak a ma élő magyarokkal szemben, hanem a következő nemzedékekkel szemben is. Ezzel számot kell vetnünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha ma 53 százalék körül lenne a magyar államadósság mértéke, akkor a világgazdaságból érkező bajok legtöbbjével - azt kell mondanom – szinte rutinszerű gazdaságpolitikai kormányzás keretében tudnánk elbánni. A baj az, hogy a világból érkező nehézségek egy majd’ 80 százalékig eladósodott Magyarországot hívnak ki párbajra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hitelből élni rossz dolog. Márpedig az előző nyolc év következménye az, hogy Magyarország ma nem a saját lábán áll, hanem hitelből él. Az adósságot nyilvánvalóan a következő évek során csökkenteni kell, ellenőrzésünk alatt tartani, és lehetőség szerint csökkenteni. Mindannyian ismerjük a törvényeket: minél többet kölcsönzünk, annál többet kell visszafizetni. Minél többet kell visszafizetni, annál több hitelező aggódik, visszakapja-e a pénzét. Minél többen aggódnak, annál kevesebben bíznak a gazdaságunkban. És miután nincs a világban olyan szabály, hogy bárkinek Magyarországon kéne befektetnie, sőt most már azt is lehet, hogy Magyarországon megtermelt jövedelmet magyar emberek sem Magyarországon fektetnek be - ezért csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hogy ez a lehetőség minden magyar állampolgárt megillessen -, nos, ilyen körülmények között, ha a dolgok nem mennek jól, kiegyensúlyozottan és ellenőrzés alatt, akkor a befektetők és a hitelezők el fognak fordulni Magyarországtól. Ez nem jelenti azt, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy feladhatnánk azokat az új gazdasági rendszerre vonatkozó elképzeléseinket, amelyeket az előbb bemutatott intézkedések éppen szolgálni akarnak. Egyszerre kell ellenőrzésünk alatt tartani a pénzügyi helyzetet és menetelni továbbra is a választók által meghatározott és általuk kitűzött célok felé.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A nemzeti együttműködés rendszerének fölépítésében a siker fontos föltétele, hogy mi nemcsak látjuk, de megpróbáljuk ki is mondani az igazságot, mint ezt most is tettem itt az előterjesztésemben, vagyis a gazdaságpolitikánkat valóságra alapozzuk. Nem futóhomokra, hanem sziklára szeretnénk építeni a jövőt. A választásokon nagyon nagy bizalmat kaptunk, és én tudom, hogy ezt a bizalmat meg kell szolgálni. Önök is tudhatják, hogy számomra, számunkra most csak ez számít: ennek a bizalomnak a megszolgálása. Hosszú és kanyargós út lesz, és Önök is tudhatják, hogy fölfelé kapaszkodni mindig fárasztó. De ha együtt tesszük meg, akkor elérjük azokat a nagy, közös célokat, amelyeket eddig magunk elé tűztünk. Talpra állítjuk a gazdaságot, rendet és közbiztonságot teremtünk; újra lesz hazánkban szociális biztonság; meg fogjuk menteni az egészségügyet, és helyre fogjuk állítani a demokratikus normákat. Ez az út olyan Magyarországhoz vezet, ahol újra mind a tízmillió magyarnak jó lesz majd magyarnak lennie, mert azokat a közös értékeinket fogjuk az életünkben érvényesíteni, amelyek mindannyiunk boldogulásához nélkülözhetetlenek: munka, otthon, család, egészség és rend. Ott, abban a Magyarországon mindenkinek jobb lehet az életminősége és több a lehetőség mindenki számára. Szükségem lesz, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mindenkinek a segítségére. Az új kormány és az emberek közös erőfeszítése elhozhatja majd a sikert. Szükségem lesz az Önök és minden magyar hitére, munkájára, támogatására, sőt biztatására is. Időbe fog telni, amíg kijutunk a mai helyzetből. Nyolc évig vittek minket befelé az erdőbe; az is eltart egy-két évig, amíg végképp kijutunk belőle. Úgy látom, hogy az országban van kellő erő és elszántság, hogy a kiút ne tartson annyi ideig, mint az eltévelyedés. Nehéz úton indultunk el, de már vannak közös sikereink, és még lesznek is szép számmal. A céljaink közösek: továbbra is meggyőződésünk, hogy a magyar nép tehetséges és életerős. Mindig feltalálja magát, ha nem ülnek a nyakára.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Több lehetőség, több bizalom, több munkahely, vagyis egy jobb holnap, egy erős és sikeres Magyarország - ezért kell dolgoznunk a következő években. Szeretném megköszönni képviselőtársaim megtisztelő és kitartó érdeklődését és figyelmét, és engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat és a képviselőtársaimon túl innen köszönjem meg minden magyarnak, hogy támogatják a nemzeti együttműködést; köszönöm minden magyar polgárnak, hogy nyolc viszontagságos év után sem adják föl; köszönöm Magyarország mind a tízmillió állampolgárának, hogy oly sok megtévesztés, hazugság és igazságtalan hátratétel után is kitartanak a hazájuk mellett, és törődnek Magyarországgal.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(miniszterelnok.hu)
