2014. január 23. Budapest

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Egybegyűltek, Kurátorok, Zsűritagok és tisztelt Díjra Jelölt Újságírók!

Sosem szimpatizáltam azokkal az emberekkel a szakmámban, akik azt mondták, hogy van az írói munkásságuk, meg van, amit hivatalosan tesztnek. Most mégis arra kérem Önöket, hogy minden, amit mondani fogok, tekintessék úgy, mint az írói munkásságom része, aminek az az oka, hogy nem saját jogon állok most itt. Sokszor fordul velem az elő, hogy valaki helyett kellett beugranom akár európai vezető, sőt egyszer még a Puskás Akadémia szakmai igazgatója helyett is, de olyat még sosem éltem át, hogy a feleségem helyett kell köszöntőt mondanom, de most itt mégiscsak erről volna szó. Engedjék meg, hogy kimentsem őt. Úgy alakult, hogy most a gyerekekkel neki külföldön kell lennie, és az időjárás miatt nem volt tanácsos, hogy visszainduljon, és ezért az írói munkásságom részeként vállaltam, esküt téve, hogy betartom az instrukcióit, hogy mit mondhatok, és mit nem. Én fogom Önöket pár percben most köszönteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először is a feleségem azt mondta, hogy érdemi kérdésekről is kell azért szólni. Eszembe is jutott egy angol képviselői történet, aki azt mondta, hogy a beszédem előtt szeretnék mondani valamit. Ez az én helyzetem is. És itt most szeretném fölhívni az Önök figyelmét arra, hogy a Képmás szerkesztőinek és munkatársainak különös köszönettel tartozunk nemcsak azért a munkáért, amit eddig nekik tulajdoníthatunk és a díj létrehozásában játszott szerepükért, hanem azért is, mert ezt a címet választották az újságuknak. Elég régóta ismerjük egymást, talán még a lapalapítás körülményéről is tudnék röviden élményeket fölidézni, de most legyen elég annyi, hogy a képmás szó mégis csak a Szentírás egyik legfontosabb tanítására hívja fel a figyelmet, hiszen azt olvashatjuk a teremtés történetében, hogy a Jóisten az embert a saját képmására alkotta meg, és arra a feladatra rendelte, hogy a teremtett világ őrzője legyen. Egyébként ez a tény adja meg az emberi méltóság alapját, és ezért van az, hogy nekünk nem okoz nehézséget a nemzetközi emberi jogi mozgalmakban részt venni, meg szerintünk az emberi jog alapját is az Isten képmására teremtett emberhez kapcsolódó jogok adják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Aztán ugyaninnen tudjuk azt is, hogy a Teremtő tisztában volt azzal, hogy az embernek nem jó egyedül, és ezért megalkotta a férfit és a nőt, és ezzel tulajdonképpen létre is hozta a családot. És mindannyian tudjuk azt is, hogy a magyar joghagyomány és a magyar alkotmányos szabályozás a teremtésnek ezt a törvényét világosan rögzíti, amikor a házasságot is, a családot is a megfelelő jogi helyeken – alkotmányban, polgári törvénykönyvben – definiálja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az is a megbízatásom része, hogy fölidézzem azt, hogy Ferenc pápa a bíborosainak címzett levelében is feladatot rótt rájuk, és rajtuk keresztül – azt gondolom – mindannyiunkra, amikor azt írta, hogy „hangsúlyozni kell a köteléket, amely összeköti a közjót a házasságon alapuló család előmozdításával.” Majd így folytatja: „a család több, mint egy téma, az életet és a nemzedékek útját jelenti.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ebből talán le lehet vonni azt a következtetést is, bár a professzor asszonynak az előbbi szavait jó megfogadnunk, tehát nem társadalomtudományi kategóriában érdemes gondolkodnunk a családról, de talán mégis, az előző mondatokból az is következik, hogy csak az az ország lehet erős, amely határozott értékrenddel bíró családokra épül.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezért helyettesként sem indokolatlan, hogy most itt Önöket köszöntöm. A Képmás magazinnak, amiről a nekem adott instrukciókban szó szerint az szerepelt, hogy „üde színfolt a magyar sajtó papírtengerében.” Szóval a Képmás magazinnak köszönetet kell mondani, hogy – üde színfoltként a magyar sajtó papírtengerében – ahhoz a régi, de a divatból ki nem ment eszmeiséghez ragaszkodik, hogy egy családban felmerülő nehézségeket az összetartás és a közös erőfeszítés le tudja győzni, és ha ez sikerül, mindenkinek hatalmas örömöt ad. Vagyunk itt néhányan, akiknek nagycsaládjuk van, és pontosan tudjuk, hogy a házasság sem könnyű, és a nagycsaládos élet sem könnyű, sőt ez időnként rendkívül nehéz. Csak mindannyian úgy gondoljuk, és az életünk gyakran ad erre bizonyítékot, hogy a nehézségek legyőzéséért kapott jutalom viszont minden nehézség elviselését megéri.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Fontos Magyarország számára, hogy egy ilyen díjátadó létrejöhet, egy olyan díjátadó, amely azokat az interjúkat, tanulmányokat, írásokat jutalmazza, amelyek a gyökereinkről és a családjainkról szóló pozitív kommunikációt erősítik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én magam is néha, nem tervszerűen, de időnként, leginkább a konyhában rádiót hallgatva bele szoktam botlani azokba a műsorokba, amelyek közül most, hogy így hívták ide az újságírókat, már hallottam a neveket, és hallottam munkákat is, és fantasztikus családokat ismerhet meg az ember az itt most díjazásra javasolt újságírók munkájának következtében, illetve annak hozományaként. Nem is sorolom én most föl ezeket a családokat, de így kerültem egyszer egy húszgyerekes gazdálkodóhoz is, akinek az életútjáról hallottam a rádióban, és amikor arra mentem kampányolni, beugrottam hozzá, és megnéztem, hogy igaz-e a történet. És tényleg minden igaz volt: a ház is ott volt, a gyerekek is ott voltak, a borjúk is ott voltak, amiből egyébként, a meglehetősen jómódban élő családnak sikerült fölnevelniük a gyerekeiket. És sorolhatnám tovább a sort, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az utasítások között, amit kaptam, az is szerepelt, hogy semmiképpen nem szabad ezt az alkalmat brigádgyűlésszerűvé silányítani azzal, hogy fölsorolom mindazt, amit a magyar kormány mi mindent tett a magyar családokért. Ettől el vagyok tiltva, ezért engedjék meg, hogy ezt ne is tegyem meg. Egyetlen tényt szeretnék csupán fölidézni, ez pedig az a körülmény, hogy itt van köztünk Rétvári Bence. Neki sokat köszönhetünk ebben, mint igazságügyi államtitkárnak, ebben a tekintetben, hiszen neki sikerült a javaslataival az örökbefogadással kapcsolatos jogszabályokat jelentősen egyszerűsíteni, és 2010 óta az örökbefogadásoknak a száma 15 %-kal nőtt, ami szerintem egy szép és komoly teljesítmény. Bencének is köszönjük az e tekintetben végzett munkáját!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül nekem már csak az a tisztség maradt, hogy megköszönjem a Képmás magazin szerkesztőinek és szerzőinek a munkáját. Megköszönjem különösen is, és hálámat fejezzem ki a támogatóknak, akik e mellé a díj mellé álltak, legyen szó a szellem embereiről vagy az üzletemberekről, akik ezt anyagilag is megtették. Nagyon fontos dolog, hogy mindannyian láthassuk és érezhessük, hogy sokkal többen vagyunk annál, mint egyébként azt a médiát figyelve és hallgatva az ember gondolná. Sokkal több a családbarát újságíró, az ilyen gondolkodású olvasó, az ilyen gondolkodást támogatni kész üzletember is. Hálás vagyok a támogatóknak, és szeretnék gratulálni végezetül a jelölteknek, hiszen az őket olvasó, hallgató édesanyák és édesapák nevében ha valakinek, azt hiszem talán nekem, ki kell fejeznem a köszönetet azért a munkáért, amelyet végeztek, és azért az örömért, amelyet írásaikkal, interjúikkal mindannyiunknak okoztak. Hálásan köszönöm a munkájukat!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

(Miniszterelnökség)