A költségvetési vitában tartott miniszterelnöki expozé.
Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!
Ez a huszadik költségvetési vita, amelyben részt vehetek, és az negyedik olyan költségvetés, amelyet kormányom nevében magam, illetve a minisztereim terjesztenek be. Volt, amelyet a kommunista rendszer összeomlása után, egy új világ reményében vitattunk meg. Volt, amelyik az új évezred első költségvetéseként vonult be a történelemkönyvekbe. Volt köztük sikeres és sikertelen. Volt, amelyik fölényes többséget kapott, volt, amelyik épp, hogy átcsúszott. Volt korrekt, megalapozott, volt hamis, sőt meghamisított, volt szép, volt lehangoló, és volt bizony szégyenteljes is. Akármilyenek voltak is, egy dologban hasonlítottak: alkotóik és előterjesztőik úgy vélték, és joggal vélték úgy, hogy létezik egy ösvény, egy kitaposott, bevált, nyugati, piacgazdasági ösvény, amelyen haladni érdemes, amelyen haladni kell. Ma azonban egész Európa azzal a kényelmetlen helyzettel szembesül, hogy a kitaposott ösvények elfogytak. Az eddigi utak már nem használhatók, azokon legfeljebb a múltat lehet bejárni újra, és végül ismét a múlt hibáihoz, kudarcaihoz lehet megérkezni. Új célokhoz nem. Az útkeresést bizonyítja, hogy miközben Európa a szigorú költségvetési politikának próbál érvényt szerezni, az Egyesült Államok épp ellenkezőleg: a múlt héten pumpált újra hatszáz-, azaz 600 milliárd dollárt a gazdaságába. Nekünk is érdemes tudomásul kell venni, aki a mai, rohamosan átalakuló világban sikert akar elérni, csak új utakon juthat el a céljaihoz. Új ösvényeken kell tehát előremennünk. Ez néha bozótirtással, elkorhadt fák kivágásával, sziklák elmozdításával jár, és olyan helyzetek is akadnak, ahol a szó szoros értelmében utat kell törnünk áthatolhatatlannak tűnő helyeken.
Tisztelt Ház!
Mi, magyarok nem kisebb célt tűzünk ki magunk elé a következő években, minthogy a most formálódó új világban sikeres ország és sikeres nemzet leszünk. Elegünk lett a kudarcokból, a „kicsi, szerencsétlen ország” életérzéséből, a „magyarázzuk meg, mit miért nem lehet” politikából. Sikeres nemzetet csak sikeres emberek alkothatnak, egy ország sikere csak sikeres életekből bontakozhat ki. Vannak, akik még emlékeznek arra, amikor számokkal és utópiákkal próbálták boldogítani az embereket, nem a saját, valós életük eredményeivel. A siker sohasem lehet egy adat, csakis a megélt valóság. A magyar emberek célja tehát az, hogy boldoguljanak végre, és ezáltal legyen erős és sikeres a hazájuk.
Tisztelt Képviselőtársaim!
2008 márciusában, a szociális népszavazáson mondta ki először egybehangzóan az ország azt, hogy a magyarok sikeréhez alapvető politikai változásra van szükség. Attól a pillanattól a mai napig nyílegyenes út vezetett, nyílegyenes út hozott el minket idáig. A kitartó hit, a sok közös erőfeszítés meghozta gyümölcsét. Idén tavasszal demokratikus módon végrehajtottuk a mélyreható politikai változást. Megdöntöttük a régi rendszert, újat alapítottunk: a nemzeti együttműködés rendszerét. Az új rendszerben leraktuk a talpra állás alapjait. Mozdíthatatlannak tartott akadályokat, évtizedes tabukat döntöttünk le, amelyek gátolták Magyarországot abban, hogy kitörjön a válságokat hozó múlt hálójából. A munka első részét elvégeztük. Most következik vállalkozásunk második szakasza: a megújulás. Teljes megújulás kell ahhoz, hogy erős, stabilan növekvő gazdaságot teremtsünk, tíz év alatt egymillió új munkahelyet hozzunk létre, s mindezek révén biztosítani tudjuk minden magyar ember számára a hazájában való tisztes megélhetés és boldogulás lehetőségét.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!
A világban gyors és jelentős változások zajlanak, ennek következtében Európában is megújulási verseny vette kezdetét. Ebben a versenyben mi, magyarok – bár körhátránnyal indultunk – jelenleg jól állunk, néhány tekintetben úttörőnek számítunk. Mi ebben az évben már olyan jelentős változásokat vittünk véghez, amelyeket Európa más országaiban és az uniós tanácskozásokon most kezdenek fontolóra venni. Olyan változásokon vagyunk túl, amelyek másoknál súlyos megrázkódtatást, politikai földindulást idéztek elő. A magyarok nem kergetnek délibábokat, de ma józan bizakodással és elszántsággal tekintenek előre, készek a megújulásra és a változtatásra. Tavaszi döntésükkel Európa legstabilabb parlamenti többségét és legstabilabb kormányát hozták létre. Mindez versenyelőnyt jelent számunkra. De ezt az előnyt be is kell váltani. Erre egy évünk van. Mindössze egy évünk. Ugyanis szenvedünk egy óriási hátránytól is, amit az előző korszak hagyott ránk. Ez a hátrány a hatalmas adósság, amit az előző kormányok halmoztak föl. Az elmúlt nyolc év felelőtlen politikája miatt Magyarország ismét adósságcsapdába került. Nem a válság okozta ezt, a hitelek nyakló nélküli fölvétele, az ország teljes eladósítása már évekkel korábban megkezdődött. Mindannyian emlékezhetünk, Magyarország egyszer már kinyitotta, kifeszítette az adósságcsapda ajtaját, 1998 és 2002 között 58-ról 53 százalékra csökkentette a nemzeti össztermékhez mért adósságállományát. Ami ezután következett, az maga a gazdaságtörténeti-gazdaságpolitikai rémálom. 2002 után óriási összegű hiteleket vettek föl a szocialista kormányok, és fordították azt korrupcióra és jóléti kiadásokra. Ezzel megtörték és felmondták azt a politikai konszenzust, amely 1990-től 2002-ig tartott, s a szocializmus gazdasági összeomlásának keserű tapasztalatából származott. Vagyis hogy soha többé – tartozzunk bármely párthoz vagy politikai közösséghez is –, többé egyikünk sem követi el azt a felelőtlenséget hazánkkal és a magyar emberekkel szemben, hogy az ország eladósítása révén finanszírozza a politikai, a szavazatszerző kiadásokat. Ez az a bűn, ami az elmúlt nyolc év szocialista kormányainak lelkét terheli. Ez az, amiért egyszer majd viselni kell a politikai felelősséget. Ez az a bűn, amely emberek millióinak életét tette tönkre, hozott magával nyomorúságot, kiszolgáltatottságot és reménytelenséget.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Olyan helyzetben vagyunk, mint az a fuvaros, aki hitelből vásárolt teherautóval szállít, és ebből próbál megélni. Hiába lennének megrendelései, már a benzinpénzt is az adósság törlesztésére kell költenie. Vagyis lassan, de biztosan az egész vállalkozása értelmetlenné válik. Ha ebből a helyzetből nem tud kitörni, jön a hitelező, elviszik tőle a járművét, nincstelenné válik, esélye sem marad a talpra állásra. Ma ott tartunk, hogy államadósságunk meghaladta a húszezermilliárd forintot. Vagyis minden magyar állampolgár – az aggastyántól a ma megszületett újszülöttig – fejenként kétmillió forint terhet visel a hátán. A költségvetés nyelvén szólva 2010-ben mintegy 1200 milliárd forintot meghaladó összeget fordítottunk adósságkezelésre. Adósságszolgálat és adósságtörlesztés nélkül az Önök előtt fekvő 2011-es költségvetés nem 3 százalékos hiányt, hanem 0,8 százalékos többletet mutatna.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!
Egy évünk van arra, hogy ebből az adósságcsapdából kitörjünk, de legalábbis kinyissuk a csapda ajtaját. Ehhez rendkívüli erőfeszítésekre lesz szükség, de enélkül nincs megújulás. Ha ez nem sikerül, az adósság maga alá temeti minden lehetőségünket, minden versenyelőnyünket, terveinket és céljainkat. Föl fogja emészteni az összes erőforrásunkat, kicsúszik kezünkből a gazdaság irányítása, veszélybe kerül a gazdasági, pénzügyi önállóságunk, és akkor jön ismét a visszaesés, a reménytelenség, a munkanélküliség növekedése, az eladósodás, a lemaradás, a szociális biztonság széthullása, vagyis mindaz, ami az elmúlt nyolc évet jellemezte.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!
Azt érdemes tudatosítanunk magunkban, hogy a mai aktív nemzedéknek aligha lesz még egy ilyen lehetősége a megújulásra. Emberöltők telnek el úgy, hogy nem áll össze ilyen kedvező csillagzat egy ország és egy nemzedék számára. Az Önök előtt fekvő költségvetés egy olyan gazdaságpolitika lenyomata, amely esélyt ad arra, hogy kiszabadítsuk magunkat az államadósság csapdájából. A bennünket körülvevő világ fejleményei tovább nehezítik a helyzetünket. Az Európai Unióban a tagállamok eladósodottsága növekszik. Eközben a nyolc új tagállam, legközvetlenebb versenytársaink államadóssági mutatója 60 százalék alatt van. És nekünk ebben az európai gazdasági közegben kell helytállnunk. Az Önök előtt fekvő 2011-es költségvetéssel mi, magyarok megfékezzük és megállítjuk az államadósság növekedését. Megállítjuk, mert a költségvetést a nemzeti össztermék 3 százalék alatti hiányával alkotjuk meg. Érdemes fölidézni, hogy 2004 óta sohasem volt a magyar költségvetés hiánya 3 százalék alatt. Ez a költségvetés az adósságcsapdából való szabadulás első lépése. Egy átfogó gazdaságpolitika egyéves, 2011-re eső szakasza. Ezt a politikát kívánjuk folytatni 2011 után is. Úgy gondoljuk, hogy a gazdaság növekedésével emeljük a nemzeti össztermék mértékét, a hiányt tartósan 3 százalék alatt tartjuk, és szerkezeti reformokat hajtunk végre. A szerkezeti reformokat célzó konzultációkat megindítottuk. Megkezdődött a nyugdíjreform, oktatási reform, közigazgatási reform, az egészségügyi reform és a közösségi közlekedési reform részleteiről szóló szakmai vitasorozat.
Amennyiben a magyar gazdaság 3 százalék feletti növekedését sikerül tartóssá tenni, ha mi, képviselők képesek leszünk 3 százalék alatt tartani a költségvetési hiányt, ha a kormány és az országgyűlés sikeresen zárja le a szerkezeti reformokat, és a bennünket körülvevő, számunkra mérvadó gazdasági térségek fejlődési tendenciái nem romlanak le drámaian, akkor 2014-15-re 70 százalék alá csökkentjük a mindannyiunkat terhelő államadósságot a mostani 80 százalék körüli szintről. A jövő év tétje tehát az, tisztelt Képviselőtársaim, hogy képesek leszünk-e kitörni az adósságcsapdából, és így képesek leszünk-e megtartani és kihasználni a megszerzett versenyelőnyünket, képesek leszünk-e igazán megújulni, felkészülni a következő tíz évre, az új világra. Ha a jövő évben sikeresen végigvisszük a megújuláshoz szükséges változtatásokat, akkor versenyben maradunk, és akkor nyerteseivé válunk a világban zajló nagy átalakulásoknak. Akkor Magyarország belátható időn belül erős ország lesz, és a magyarok sikeres emberek lesznek. Ha nem, akkor ismét vesztesekké válunk, ahogy az elmúlt nyolc évben szinte mindig mindenben veszítettünk. Az előttünk álló egy évben dől el, milyen lesz a rákövetkező tíz évünk.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!
Azt javaslom tehát, hogy az előttünk álló év a megújulás éve legyen, és én személy szerint eltökélt vagyok abban, hogy az is lesz. A megújulás évében először is gyors gazdasági döntések kellenek. Az nem megy, hogy hozunk egy gyors és erőteljes gazdasági döntést, ami a gazdaság túlélését, a felszínen maradást szolgálja, ráadásul a választók akaratát érvényesíti, de bármelyik régi szabályokkal működő intézményünk elbizonytalanítja a piacokat atekintetben, hogy mi is fog történni, mit és hogyan fogunk megváltoztatni. Az élet, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem úgy bánik velünk, mint az apa a hazatérő tékozló fiúval. Magyarország a politika hibájából eltékozolt nyolc esztendőt. Most, amikor visszatérünk a helyes irányhoz, nem azzal fogad minket a világ, hogy jól van, fiam, örülök, hogy végre itt vagy, ülj le, és egyél-igyál az asztalomnál. Szó sincs ilyen fogadtatásról. Kőkemény követelményekkel állunk szemben: ésszerű és ellenőrzés alatt tartott hiány, dinamikus növekedés, és közben ezermilliárdos adósságszolgálat. Most nem babra megy a játék!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Most nem a betartás, nem a gáncsoskodás idejét éljük, hanem a cselekvés és a cselekvő emberek idejét. A világban meghirdetett megújulási verseny nem szavalóverseny, hanem a tettek versenye. Ez pedig azt jelenti, hogy most és a következő hetekben, hónapokban egyetlen igazán lényeges mércéje lesz mindennek, hiszen azt a kérdést kell föltennünk magunknak minden helyzetben és minden ügyben: mi az, ami elősegíti, és mi az, ami hátráltatja a megújulást? Mindent abból a szempontból fogunk vizsgálni, legyen szó a gazdaságról, az adózásról, a költségvetésről, az oktatásról, az egészségügyről, az alkotmányról, külpolitikáról vagy a magyarság közép-európai szerepéről. Mindazt, ami gátolja a megújulást, vagyis azt, hogy a mai kor új kihívásaira korszerű, megfelelő válaszokat adjunk, meg kell változtatni. Hogyha bárhol a régi világ falaiba ütközünk, azokat le kell bontani. Régi eszközökkel, amelyek csődöt mondtak, nem lehet a megújulást véghezvinni. Túlhaladott szabályokhoz, rossz szokásokhoz, rossz beidegződésekhez nem szabad ragaszkodnunk, mert azok ismét csak gúzsba kötnek, elbizonytalanítanak és visszahúznak. Az újra időszerű Petőfi gondolatával élve a régi épületnek nem kell föltétlenül félredobni mindegyik kövét, de meg kell nézni minden darabot, amit alapnak veszünk. Ahogy ő mondja: „s amely porhatag már,/ Vessétek azt el kérlelhetetlenül,/ Bármily szent emlék van csatolva hozzá.”
Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr!
A megújulás részeként tehát 2011-ben új alkotmány kell, amely az erős és sikeres Magyarország megteremtését szolgálja azáltal, hogy megerősíti a nemzeti együttműködés rendszerét, és minden akadályt lebont a nemzeti közakarat és közérdek érvényesítésének útjából. Olyan új költségvetés kell, amely az eddigitől élesen eltérő filozófiára, az együttműködés gazdaságpolitikájára épül, és maximális elsőbbséget biztosít a magyar gazdasági növekedésnek és a munkahelyek megszületésének. Ehhez vadonatúj, ha úgy tetszik, modellértékű, úttörő adórendszerre van szükség, amely szakít az eddigi rossz hagyománnyal, ami az adózást jellemezte Magyarországon. Át kell alakítani az egészségügyet, hogy egyszerre legyen biztonságosan finanszírozható és egyúttal megfeleljen a XXI. század követelményeinek, alkalmas legyen arra, hogy a magyarokat egészségesebbé és életerősebbé tegye. Előre mondom, ehhez is tabukat kell majd ledönteni. Át kell alakítani az oktatást, hogy mindenkinek esélyt teremtsünk a kibontakozásra, és mindenkinek olyan tudást adjunk, amely képességeihez és ambícióihoz mérten a legjobb munkahelyek betöltésére teszi alkalmassá. Ehhez is tabukat kell majd ledönteni, mert a régi módon ez nem sikerült. A megújulás évében olyan országgá alakítjuk a hazánkat, ahol nem fordulhat elő többé, hogy a szabályok ellenkezzenek az emberek alapvető igazságérzetével. Mi nem azért fogunk változtatni, hogy elmondhassuk: változtattunk, hanem azért, hogy végre jól működjenek a dolgok. Olyan országgá alakítjuk hazánkat, ahol nem fordulhat elő többé, hogy bárki számára kötelezővé tegye az állam, hogy a saját pénzét magánbefektetőkre bízva kockáztassa. Olyan országgá, ahol nem lehet következmények nélkül visszaélni a hatalommal, olyan országgá, ahol soha többé nem fordulhat elő az, hogy békés emberekre uszítják a rendőrséget, gumilövedékkel vadásznak rájuk, arról nem is beszélve, hogy akik ezt elrendelték, később a választók elsöprő erejű akaratától kezdik félteni a demokráciát.
Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!
Ebből adódóan a jövő év valódi tétje a megújulás. A jövő évi költségvetésnek ezt a célt kell szolgálnia. Ez a költségvetés tehát a kormány szándéka szerint a megújulás költségvetése. Az előttünk fekvő költségvetés azért tarthat igényt erre a címre, mert a rendszerváltoztatás óta először nem az örökölt rendszert próbálja átalakítani, hanem egy teljesen új adórendszert teremt Magyarországon. Ezzel alapvetően hozzájárul Magyarország és a magyar nemzet megújulásához, hiszen az adórendszer az egymásba vetett bizalom legfontosabb gazdasági megjelenése. Az egymásba vetett bizalom megerősítése kulcskérdése a nemzeti egység fönntartásának, ami pedig a legfontosabb erőforrása a megújulásnak. Mindezt úgy teszi – mármint a költségvetés –, hogy a rendszerváltoztatás óta a valaha volt legalacsonyabb és legegyszerűbb adózást teremti meg, és így választ ad a mindenki által föltett és ezért talán legfontosabb kérdésre: megéri-e dolgozni? A költségvetés válasza így hangzik: igen, megéri.
Tisztelt Ház!
Azt, hogy egy országban milyen minőségű az adórendszer, három szempont határozza meg. A munka megbecsülése, az átláthatóság és a család elismerése. Magyarországon az utóbbi nyolc évben az adórendszer mindhárom szempontból eleve elhibázott volt. Nem érte meg dolgozni, vállalkozni, ellenben sokkal jobban megérte fiktív számlát vásárolni, fiktív szerződéseket kötni, nem bejelenteni a munkavállalót, számla nélkül zsebbe fizetni. Csalásra késztetett és csalásra adott lehetőséget az átláthatatlanul bonyolult adórendszer és adóbevallás is, ami elviselhetetlen adminisztrációs terheket rótt az emberekre. Nem volt méltányos az adórendszerünk, hiszen azt, hogy valaki nemcsak egymagáról gondoskodik egy adott jövedelemből, hanem gyermeket is nevel, tehát a köz érdekére is fordít a jövedelméből, az eddigi adórendszer nem vette figyelembe. Ezek a tényezők együttesen okozták azt, hogy Magyarországon vészes mértékben elhatalmasodott a rejtett, közismertebb nevén a szürke- és feketegazdaság aránya. Mi most fordítunk a gondolkodásmódon, és új alapokra helyezzük az adózást.
Tisztelt Ház!
Mi abból indulunk ki, hogy az embereknek azt kell érezniük: az állam nem ellenük van, hanem értük, őket szolgálja. Ennek megfelelően fair adózást működtet, amelynek nem az a rendeltetése, hogy kizsebelje az adófizetőket, hanem az, hogy mindenki arányos részt vállaljon a közös terhekből, és ezáltal mindenki jobban járjon. Az új adórendszerünk célja, hogy nyílt gazdasági növekedést segítsen elő, s ennek érdekében a három alapkérdésre fair válaszokat ad. Megéri nyíltan többet dolgozni, többet keresni, mert arányos adózás, vagyis munkára ösztönző adózás lesz: aki tízszer többet keres, az tízszer többet fizet. Az adózás leegyszerűsödik, lassan egy söralátéten elfér a személyijövedelemadó-bevallás, és családbarát lesz, mert figyelembe veszi az eltartott gyermekek számát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az új magyar adórendszer ezzel modellértékű lesz. Mindenki számára kedvezőbb, átlátható és előre kiszámítható viszonyokat fog teremteni, és egyúttal beindítja a gazdaság növekedését. Senki sem fogja úgy érezni, hogy a másik az ő kárára járhat jól, és mindenki biztos lehet benne, hogyha valaki többet keres, többet is fizet be a közösbe – nem úgy, mint eddig. Magyar modellt vezetünk be a fair adózással, amely példaértékű lehet, hiszen újkori történelmünk legalacsonyabb jövedelemadóját jelenti. Ráadásul ilyen mértékben még sohasem vették figyelembe a gyermeknevelést az adózásnál. Modellértékű, mert jutalmazza a teljesítményt anélkül, hogy büntetné a sikert. A fair adózás épp ezért alkalmas arra, hogy kiszabadítsa az ország gazdaságát a múlt csapdájából, és ezáltal képessé tegye a teljes megújulásra. A fair adózás révén a megújulás költségvetése elsőbbséget ad a termelésnek és a munkának a spekulációval szemben, és ezzel munkahelyek teremtését segíti elő.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A megújulás költségvetése a kölcsönös felelősségvállalásra épül, ösztönzi a szabad vállalkozást, a munkát, a családalapítást és a tanulást.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!
Ahhoz, hogy a jövő évben sikerüljön a megújulás, két dologgal tisztában kell lennünk. Az egyik, hogy sikeresen változtatni csak józan ésszel lehet. Határozottan, késedelem nélkül, de a józan ész alapján. A szélsőségek félrevisznek, letérítenek az útszéli árokba, ahol elakadunk. A szélsőségek csak arra jók, hogy újjáélesszék a múltat. Újjáélesszék azokat a rossz vitákat, azokat a feszültségeket, félelmeket és indulatokat, amelyek eddig nem engedték kitörni Magyarországot a múltból, nem engedték a jövő felé indulni. A másik dolog, tisztelt Ház, hogy nem szabad megtorpanni. Tudjuk, hogy vannak olyanok is – az előző korszak haszonélvezői –, akik csak akkor lehetnek sikeresek, ha a magyarok nagy vállalkozása, a megújulás sikertelen lesz. Vannak, ne kerteljünk, vannak, akik azért drukkolnak, hogy ne sikerüljön, mert az őket igazolná, ők abból húznának hasznot. Azt igazolná, amit ők hirdettek mindig, hogy nem lehet, nincs más út, csak a válságok, a kicsik és gyengék sanyarú sorsa, meghunyászkodás, kiszolgáltatottság, kudarc, megszorítások, trükkök százai, a megtévesztés. Vannak olyanok, akiknek a célja a múlt visszaállítása, a megújulás megakadályozása – minden áron.
Beszéljünk egyenesen: a múlt haszonélvezőinek nem érdeke a közös siker. Mindenkinek, a változást akaró magyarok hatalmas közösségének azt üzenem innen, hogy nem kell félni tőlük, ne hagyják magukat elbizonytalanítani. Vigyük véghez elszántan és sikeresen a megújulást az előttünk álló évben, hiszen van hozzá elég tapasztalatunk, és van hozzá elég erőnk. Azért adtak a magyar választók idén tavasszal kétharmados felhatalmazást az új országgyűlésnek, és azért erősítették meg ezt a felhatalmazást az önkormányzati választásokon, mert azt akarták, hogy ne a régi politikát és régi gazdasági működést bütyköljük, hanem végre, egyszer és mindenkorra hagyjuk magunk mögött, és takarítsuk el a romjait, és alkossunk helyette egy teljesen újat. Új politikát, új gazdasági rendszert. Ami nem használ, az árt. Ami nem visz előre, az visszahúz. Ha tetszik ez, ha nem, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ma ez a helyzet Európában. Mindent, ami akadályoz abban, hogy a gazdaság lábra álljon, és magyar lábra álljon, minden ilyen akadályt félre kell gördíteni az útból. Akárki tette oda, akármikor, akármilyen ideológia, politika és rendszer nevében. Ez a költségvetés ebben a meggyőződésben fogant, ezt a célt szolgálja, és ebbe az irányba indítja el Magyarországot.
Azt kívánom Önöknek, hogy folytassanak hasznos, szép, izgalmas és a kitűzött célhoz méltó vitát a benyújtott költségvetési javaslatról!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
(miniszterelnok.hu)
