2014. május 16.

Szöllősi Györgyi: Az Este különkiadását látják. Köszöntöm nézőinket. Az Este vendége Orbán Viktor miniszterelnök. Jó napot kívánok, Elnök úr!

Jó estét kívánok!

Ön már megválasztott kormányfő. Új megválasztott kormány még nincsen. Nyilván az Ön fejében már azért alakul a kormány, majd szeretnék erről is beszélni, de előtte, kormányalakítás előtt elkezdett egy konzultációsorozatot. Mi volt ez, egyáltalán mi volt ennek a célja?

A választásokon azt vállaltuk a választópolgárok színe előtt, hogy folytatni szeretnénk azt a munkát, amit megkezdtünk. Most az elmúlt négy év során kialakult Magyarországon egy kultúra és egy módszer. Ezt úgy hívják, hogy nemzeti konzultáció. Biztos emlékszik rá, hogy az alkotmányhoz kapcsolódóan, a szociális ügyekhez kapcsolódóan, a nyugdíjasok ügyeihez kapcsolódóan tartottam nemzeti konzultációkat. És ez egy bevált formula, tehát a „folytatjuk”-ba beleértendő az is, hogy a nemzeti konzultáció politikáját is folytatni fogjuk.

Tehát az is lesz még majd? Nemzeti konzultáció?

Igen, ez ennek egy formája, ami most zajlik. A nemzeti konzultáció egy szabad verses műfaj, általában mindent nemzeti konzultációnak nevezünk, aminek az a célja és értelme, hogy az emberek vagy az ő néhány szervezett csoportjuk szabatosan és világosan el tudja mondani nekünk, hogy mit vár tőlünk, vagy fontos kérdéseket hogyan és miképpen szeretne eldönteni. A döntés felelősségét nem tudjuk átadni, mert a választópolgárok a döntéseket rajtunk fogják számon kérni, tehát nekünk is kell meghozni ezeket a döntéseket. Én sosem szerettem azokat a vezetőket, akik elmagyarázták, hogy ők nem tudják eldönteni a dolgokat, márpedig ez a mi felelősségünk. Ugyanakkor ez nem zárja ki, hogy meghallgassuk azokat, akiknek van mondanivalójuk. Tehát lesz teljes nemzeti konzultáció, és folytatni fogom azt is, amit megkezdtem, azt hiszem, 15 vagy 16 szervezettel konzultáltam az elmúlt napokban. Így most már közelebb is vagyok egyébként a kormányalakításhoz.

Az összeset nem tudjuk végigvenni, de azért egy párat nézzünk meg.

Voltak az akadémiák: tudományos Akadémia, művészeti akadémia. Voltak a kamarák: kereskedelmi és iparkamara, agrárkamara, gyógyszerész kamara, orvos kamara, és voltak a karok: rendvédelmi kar, pedagógus kar. Aztán voltak a sportolók persze. Ez a...

És a KDNP-vel kezdett.

...stratégiai ágazat, tehát a MOB is itt járt, és persze az első számú szövetségesünkkel, a kereszténydemokratákkal kezdtünk.

Miért? Mint szövetséges frakciótársak, miért van szükség egyáltalán külön konzultációra?

Az egy másik párt. Tehát a mi építményünk, a Fidesznek és a Kereszténydemokrata Néppártnak az építménye hasonlít ahhoz, ami a kereszténydemokraták és a keresztényszocialisták között Németországban van, tehát a CDU/CSU rendszerére. Ez ugyan egy tartós szövetség, együtt is indultunk a választásokon, bajtársias is, sőt még azon is túllépő a viszonyunk, de mégis külön frakciójuk van, külön párt, ezért a velük való egyeztetés az első számú udvariassági és politikai szükségesség.

De ott elhangzott például az Ön számára új dolog, mondjuk, a KDNP részéről?

Több dolog is elhangzott. Nem az a kérdés, hogy új-e, hanem hogy kellő súllyal hangzott-e el. Mert a politikában mi folyamatosan eszmét cserélünk egymással. Itt inkább az volt a kérdés a számomra, hogy melyik az a két, három, négy, öt olyan súlyú ügy, amit a Kereszténydemokrata Néppárt mindenáron el akar érni a következő négy esztendőben. Meg is nevezték ezeket az ügyeket.

Családok csődvédelme. Egyet nézzünk meg. Ők azt mondják, hogy legkésőbb a nyáron konkrét előrelépés történik. A KDNP ezt már nagyon régóta szorgalmazza, de nem történt meg. Kétharmados felhatalmazás volt. Miért nem történt meg, és mikor történik meg?

Sok minden történt, csak nem fejeztük be. Nem véletlenül mondtam azt a választási kampányban, hogy folytatni szeretnénk a munkát. Ez vonatkozik például a családi csődvédelemre is, hiszen kidolgoztak koncepciót, több vita is volt, elég széleskörű volt a konzultáció, de a választási kampány közeledte miatt már nem lehetett higgadt, nyugodt szakmai vitákkal ezt lezárni. Ennek most nyílt ki a lehetősége. A korábban elvégzett munka most kamatozik majd. Az első helyre tett kereszténydemokrata igény ez a törvény volt.

Ugye, a devizahitelesek ügye nyilván ide kapcsolódik. Pár mondatban: mikor születhet meg a végleges megoldás? Ugye, a kormány tavaly augusztusban jelentette be, vagy ígérte meg, hogy kivezeti a devizahiteleket, azóta a Kúria döntésére várnak. Miért kell ezt megvárni, miért nem lehet a megoldásról dönteni?

Mi egy végleges és az emberek számára biztonságot nyújtó megoldást szeretnénk. Ezért nem fordulhat elő az a helyzet, hogy a kormány elkötelezi magát egy megoldás mellett, azt elkezdi végrehajtani, majd ezzel ellentétes tartalmú bírósági ítéletek születnek. Ez biztonság helyett bizonytalanságot szülne. Márpedig a bizonytalanság rossz dolog. Ezért meg kell várnunk ezeket a döntéseket, akkor tiszta lesz a jogi helyzet, és akkor rakétasebességgel a kormány meghozza a szükséges döntéseket, és minden devizahitelest biztonságba fogunk helyezni.

Mikor lesz ez?

Amint a bírósági döntések megszületnek. Sürgetjük...

Tehát ősz…

...sürgetjük ezeket. Szeretném, ha az ősszel döntéseket tudnánk hozni.

Világos. Találkozott a nemzetiségi szószólókkal is. Hát, amit erről lehetett olvasni, vagy hallani, ők egyértelművé tették, hogy nyitottak a kormánnyal való együttműködésre, s egyben javaslatokat is megfogalmaztak a szomszédos országok és Magyarország kapcsolatainak fejlesztéséért. Mit mondtak ők? Milyen javaslatokat fogalmaztak meg?

Először is: ez egy új intézmény. Ez Magyarország politikai megújításának egyik fontos építőkockája. Az alkotmány rendelkezik a nemzetiségek helyzetéről. Azt mondja, hogy a velünk élő nemzeti közösségek jogait tiszteletben tartjuk, és őket államalkotó tényezőnek tekintjük. Tehát minden velünk élő nemzeti közösséget mi, többségben lévő magyarok nemzetalkotó tényezőnek tekintjük. Ez fölvet néhány részletkérdést, ez szétfeszítené a műsor kereteit. Mert, ugye, az ő helyzetük speciális, mert egyszerre magyarok is, meg nemzeti közösséghez is tartoznak, tehát kettős identitással rendelkeznek, és nekünk, akiknek csak egy identitásunk van, nagyon óvatosnak kell lenni, hogy hogyan szólítjuk meg őket. Szabadon kell hagyni azt a lehetőséget, hogy ők határozzák meg a maguk identitását. Tehát van olyan, aki magát elsősorban nemzetiséginek tekinti, van, aki nemzetiségnek és magyarnak, tehát bonyolult képletek léteznek. A tiszteletet és az önmeghatározás szabadságát meg kell hagyni, de az alkotmány egyértelműen beszél: ők nemzetalkotó tényezők, tehát a miniszterelnöknek és a kormánynak be kell őket vonni a kormányzati munka bizonyos kérdéseibe. Én ezt tettem most meg. Örülök, hogy együttműködésüket fejezték ki, és úgy látom, hogy ez az építőkocka jó helyre került az alkotmányos építkezés során.

Szóba került esetleg a beiktatási beszéde? Arra a részére gondolok, amiben egy pár mondat elég nagy vihart kavart, ugye, az utóbbi időben határon túli magyarokkal, önrendelkezéssel, autonómiával kapcsolatban. Van a szószólók között ukrán nemzetiségű – szóba került ez?

Ukrán is van, meg ruszin is van. Tehát az ukrán konfliktusban a magyarok mellett még legalább ők ketten érintettek. Ezt a kérdést nem hozták szóba, de egyébként mind a ketten tudhatják, hogy számíthatnak a magyar kormányra. Mi egy stabil és demokratikus Ukrajnában vagyunk érdekeltek, és szerintem a Magyarországon élő ukránok is stabil és demokratikus Ukrajnát szeretnének. Márpedig se stabil, se demokratikus nem lehet Ukrajna, ha nem adja meg az ott élő kisebbségeknek, az ott élő nemzeti közösségeknek – köztük a magyar közösségeknek is – azt, ami őket megilleti. Vagyis a kettős állampolgárságot, a kollektív – vagyis a közösségi – jogokat és az autonómiát. E nélkül nem lesz se stabilitás, se demokrácia. Ezt, ha valaki ránéz a többnemzetiségű nyugat-európai államok történelmi tapasztalataira, akkor láthatja. Ezt várjuk Ukrajnától.

Azt várják Ukrajnától, hogy adják meg az autonómiát az ott élő magyar kisebbségnek?

Azt is, a kollektív jogok teljességét és a kettős állampolgárságot is.

Tehát ezek a mondatai kavartak óriási vitát, amit aztán Martonyi János cáfolt is a napokban, hogy az autonómián nem azt értette, hogy autonómia, hanem más… Nem tudom pontosan idézni Martonyi Jánost

Autonómia. Az autonómia egy jogintézmény. Annak számos jogi megvalósítása létezik. Vannak olyan magyar közösségek a Kárpát-medencében, amelyek autonómiát élveznek, például a délvidéki magyarokról tehetünk említést ebben az összefüggésben. Európában az autonómiának színes, számos intézményrendszere létezik. Majd a kárpátaljai magyarok meg fogják mondani, hogy az autonómia széles és színes világán belül melyik konkrét jogintézmény mellett törnek lándzsát – ez az ő dolguk. De akármelyik mellett is törnek majd lándzsát, tudniuk kell nekik is meg az ukránoknak is, hogy a magyar állam teljes súlyával ott van a kárpátaljai magyarok autonómiaigénye mögött.

Igen, de azt mondta tegnap – meg most is –, hogy nincs garancia arra, hogy demokratikus Ukrajna épül, de azért alapvetően ukránbarát hangot kell megütnünk, mármint Magyarországnak. Az alapvetően ukránbarát hang, hogy ebben a pattanásig feszült helyzetben most autonómiát emleget? Tehát, ugye, ezért támadták. Vagy ez használ az ottani magyarok autonómiatörekvéseinek esetleg?

Azt gondolom, hogy igen, ezért mondtam el.

Ezzel szerintem megint nagy vihart fog egyébként kavarni, mert Ukrajna...

…de most áll föl, bocsánat, az új Ukrajna, most lesz elnökválasztás. Most születnek meg a legfontosabb döntések, amelyek a következő időszakban meghatározzák Ukrajna helyzetét. Mikor kellene elmondanunk, hogy milyen elvárásaink vannak az új Ukrajnával szemben, ha nem akkor, amikor éppen megalkotják? Ezt most kell elmondani. Az ukránbarát álláspont pedig azt jelenti, hogy természetesen Ukrajna mellett kell állnunk abban a vitában, ami egy teljesen másik vita, ettől különböző vita, még ha időben egybe is esik, akkor is különböző vita, ami arról szól, hogy Ukrajna területi szuverenitását megsértették, a nemzetközi jog szabályait áthágva Oroszország akciót indított Ukrajna ellen. Ebben az ügyben nekünk Ukrajnát kell támogatnunk.

Jó, végül is most már világos az álláspontja számomra is, nem értetlenkedem tovább. Ha már Ukrajna, az orosz–ukrán válság hogyan hat a magyar gázellátásra? Nyilván ez egy nagyon fontos kérdés.

Abban reménykedünk, hogy ez a hatás csekély lesz, de fölkészültünk a rossz forgatókönyvekre is. Tehát Magyarország képes arra, hogy mind a lakosságot, mind pedig az ipart kiszámíthatóan, biztonságosan és stabilan energiával lássa el, így a gázellátás is biztosított lesz. Az ehhez szükséges döntéseket a kormány meghozta, az utasításokat pedig kiadta.

Ezek mik? Először is, mi a rossz forgatókönyv? Ugye, nagyon sok elemző, külpolitikai elemző azt mondja, ez egy elhúzódó válság lehet. Ha elhúzódó válság, ez a rossz forgatókönyv?

Az energiaválság azt jelenti, hogy energiát szeretnénk fölhasználni, és az nem áll rendelkezésre, például gázt szeretnénk fölhasználni, és nem áll rendelkezésre. Ez ellen lehet védekezni. Magyarország, helyesen, az előző években – folytatjuk, ismét – azokat a döntéseket meghozta, amelyek ahhoz kellenek, hogy a gázellátás eszközei magyar kézben legyenek. Például a tározók, a vezetékek, a kereskedelmi szerződések. Ma, függetlenül attól, hogy mi történik a világban, garantálni tudjuk Magyarország energiával történő ellátását, akkor is...

Meddig?

...hogyha a magyar energiarendszer egyébként gázfüggő, amin szintén enyhíteni kell, de ez egy másik vita. De garantálni tudjuk, és folyamatosan meghozzuk azokat a döntéseket, amelyek a folyamatos ellátáshoz szükségesek.

Na de meddig a folyamatos ellátás? Ugye, mondjuk, nem jön Ukrajna felől gáz, akkor mennyi ideig elég?

Hosszú ideig.

Több hónapig? Fél évig?

Hosszú ideig elég. Azért vannak tározóink, hogy a tartalékok rendelkezésre állhassanak. Tehát semmi üzleti spekulációnak nem akarok talajt biztosítani, sem pedig biztonságot kétségbe vonó kijelentéseknek. Tehát stabil, biztos és kiszámítható gázellátásunk lesz a jövőben is. A napokban, talán két nappal ezelőtt járt nálam a Gazpromnak az elnöke, ahol ezekről a kérdésekről is tárgyaltunk, és a szükséges megállapodásokat megkötöttük.

Ezekről lehet bővebben tudni valamit, hogy mik ezek a megállapodások?

Ezek olyan megállapodások, amelyek a biztonságos magyar energiaellátást szolgálják.

Menjünk tovább! Gazdasági kérdésekről is egyeztetett. Matolcsy György jegybankelnökkel is például kedden. Erről annyit tudunk – legalábbis én annyit olvastam –, hogy lakossági állampapír állomány növekedése és az államadósság javuló helyzete volt a fő téma Ön és Matolcsy György között. Javul az államadósság helyzete?

Megfogalmaztuk, személyesen is megfogalmaztam azokat a célokat, amelyeknek a szolgálatában képzelem el a következő négy évemet, illetve a kormány következő négy évét. Ezek között szerepel az államadósság csökkentése. Aki el van adósodva, az nem a saját lábán áll, tehát a következő négy évben is jó dolog, helyes célkitűzés az ország minden polgárának érdekeit szolgálja, ha csökkenteni tudjuk az államadósságot. Ebben egyetértettünk. A második kérdés, hogyha már adósságunk van, akkor ki felé áll fenn az adósság? A jó dolog az, hogyha nem külföldiek felé vagyunk eladósodva, hanem saját magunk felé, vagyis a saját magunk állampolgárai felé. Ez részben függetlenséget jelent, részben – bármilyen meglepő – jó az állampolgároknak, mert az állampapírok után, amiket megvásárolnak a külföldi vagy hazai befektetők, a magyar állam versenyképes hozamot, kamatot fizet. És miért kellene Smith úr zsebébe menni a profitnak, hogyha egyébként ez a kamat Kovács úr zsebébe is mehetne? Ennek a kultúrája és mechanizmusa még nem épült ki Magyarországon, de Japánban, Olaszországban, Belgiumban, hogy néhány országot mondjak, ez egy jól fejlett kultúra. Szeretném, ha mi is fölzárkóznánk.

Miért nem sikerült számottevően csökkenteni az államadósságot az elmúlt négy évben? Négy évvel ezelőtt azt mondta – ha jól emlékszem, a parlamentben –, hogy a magyar gazdaság legnagyobb baja ebben a pillanatban az államadósság mértéke. Mit tudnak tenni a következő években, hogy számottevően csökkenjen? Illetve egyetért-e az akkori önmagával?

Számottevően csökkentettük.

…hogy most is az a legnagyobb gond.

Számottevően csökkentettük, igen.

Számottevően csökkentették? Az Államadósság Kezelő Központ számai szerint… Mit ért az alatt, hogy számottevően csökkentették?

Két dolgot tettünk. Először is csökkentettük az államadósság mértékét, másfelől pedig komoly vagyontárgyakat vásároltunk. Tehát ugyanolyan szintű adósság mögött ma sokkal nagyobb vagyon áll, megvásároltuk a Mol-részvényeket, energiatározókat, energiacégeket, tehát vásároltunk. Ilyen értelemben az adósságunk súlya a vagyonunkhoz képest jelentősen változott.

Hogyha a számokat megnézzük – még egy picit ezen hadd lovagoljak – 2010 év vége. Ugye, mindig az éves számokat érdemes nézni: 80,2 % – 2013-ban 79,2 %. Erre mondtam én, azt mondják elemzők, hogy ez nem számottevő csökkenés.

Igen, de a számok mögé érdemes nézni. Tehát az a törekvésünk, hogy a magyar államadósság csökkenjen, továbbra is fönnáll. Két dolog befolyásolja az aktuális számot. Az árfolyam kérdése, a másik pedig, hogy mennyi pénzünk van, amiből majd az év során lejáró adósságokat csökkentjük. Vannak olyan pénzeink raktáron, amelyeket az év közben majd lejáró adósságra fogunk költeni, és akkor egy pillanat alatt hirtelen javulni fog az államadósság helyzete. Tehát összességében ma az állam vagyonát és gazdasági erejét terhelő adósság aránya jelentősen kisebb, mint korábban volt.

Még egy picit a gazdaságnál maradva. A választások előtt sokan kritizálták a Fideszt, hogy nincsen kormányprogramja sem, nincsen választási programja sem. Volt viszont tíz pont, ennek a hetedik pontja az volt, hogy az egész magyar gazdaságot demográfiai gondolkodásra kell helyezni, a magyar társadalom ugyanis nem tudja magát fenntartani. Hogy lehet itt változtatni?

Először is, ugye...

Májusi – bocsásson meg – adatok szerint 580 ezren dolgoznak külföldön, és sajnos éppen a fiatalok készülnek külföldre. Minden harmadik.

Válasszuk külön a kérdéseket! Először is beszéljünk a programról. Ugye, két helyzet van. Amikor az emberek nem tudják, hogy valaki mit akar csinálni, ekkor programot kell hirdetni. A másik, amikor pontosan tudják, hogy mit csinál, és az a kérdés, hogy folytassa-e a munkát, vagy nem. Mi a második helyzethez kapcsolódunk. Mi négy évig kormányoztunk, megmondtuk, hogy ezt szeretnénk folytatni. Az emberek pontosan tudták, hogy mi az a kormányzati irány, teljesítmény, program, amit éppen végrehajtunk, és eldönthették, hogy ezt akarják, vagy nem. Elég meggyőző fölénnyel, óriási arányban támogatták a munkánknak a folytatását. Ebből azt gondolom, hogy le is zártak jó néhány vitát, ami végigkísért bennünket az elmúlt négy évben. A második kérdés a demográfia kérdése. Itt érdemes egyenes beszélni. Ez egy európai ügy, amin belül nekünk legjobban persze a magyar ügy fáj. A dolog úgy fest, hogy természetes úton, tehát a születések révén Európa nem képes biológiailag fönntartani magát. Nem születik annyi gyerek, mint amennyi embert eltemetünk. Ezen belül helyezkedik el a magyar ügy, ahol nekünk legnagyobb fájdalmat okozó magyar népesedési adatok láthatóak. Az én álláspontom az – és ezért mondom, hogy beszéljünk egyenesen –, hogyha valaki nem képes biológiailag a saját közösségét fönntartani, az a közösség el fog tűnni. Vagy azért, mert elfogy, vagy azért, mert egy tömeges bevándorlással pótolják majd a hiányzó embereket. Mi nem akarunk sem eltűnni, és nem akarunk tömeges bevándorlást sem. Se Európába, se Magyarországra. Természetes módon akarjuk megfordítani a kedvezőtlen születési tendenciákat. Ehhez családpolitikára van szükség. Az elmúlt négy évben számos ilyen döntést hoztunk, és ezeket továbbvisszük majd, illetve újabb döntésekkel gyarapítjuk őket.

Arra a részére nem válaszolt a kérdésnek, hogy fiatalokkal mit kezdenének, akik rengetegen mennek ki dolgozni, mert vagy nem látják itthon a boldogulásukat, vagy egyszerűen... Ugye, a felmérések azt mutatják, hogy minden harmadik fiatal azt tervezi, hogy kimegy.

Először is semmiképpen nem venném őket egy kalap alá. Bizonyára Ön is ismer olyan szülőket, akiknek azért ment ki a gyereke, mert tanulni szeretne, vagy mert szeretne az inasévei közül néhányat tapasztalatszerzés szándékával külföldön eltölteni. Van olyan, aki itthon nem talált állást, és ezért ment ki: ez egy másik helyzet. Én is kimentem, amikor kimehettem, annak érdekében, hogy külföldön is tanulhassak. Tehát szerintem nem szerencsés dolog ezt a tömeget egyben látnunk, mert mást kell nyújtanunk az egyiknek, és mást a másiknak. Akinek például nincsen itthon munkája, annak munkahelyet kell teremteni, aki kimegy, és képzett emberré válik, és fölvértezi magát egy megfelelő tudással és tapasztalattal, az ő számára meg majd olyan munkát kell teremteni néhány év múlva, hogy haza tudjon jönni.

Tehát munkahelyteremtés. Kormányalakítás...

Munkahelyteremtés, jó minőségű egyetem, kiegyensúlyozott, nyugodt élet és fölzárkózás az európai életszínvonal és életminőség középvonalához, ez egy reális célkitűzés a következő évekre nézve. Tehát egy általános társadalmi fejlődés, életmódjavulás is segítene.

Kormányalakítás. Először is miért júniusban alakul meg a kormány, két hónappal a választások után?

Akkor végzek vele. Ez egy komoly munka, igen.

De hát az nyilván benne volt már a fejében. Ekkora nagy átalakítások lesznek?

A dolog úgy fest, hogy lehet ezt gyorsan is csinálni, és lehet lassabban is. Amikor át kell venni a kormányzást, mint ahogy 2010-ben ez történt, akkor jobb gyorsan csinálni, hogy a népakaratnak, ami a változás mellett kötelezte el magát, minél hamarabb eleget lehessen tenni. Amikor azonban arra szavaznak az emberek, hogy ez a kormány folytassa a munkát, akkor semmi sem siettet bennünket, hiszen ugyanaz az irány érvényes, ugyanazt a programot hajtjuk végre és nagyrészt ugyanazokkal az emberekkel fogunk dolgozni. Ilyenkor az új kormány felállításának jelentősége csekélyebb, mint egy kormányváltáskor.

Ezért gondoltam volna, hogy akkor gyorsabban is megy.

De én pont fordítva gondolom, hiszen semmi sem hajt bennünket, amíg minden építőkocka, minden részlet nincs a helyén, addig nem kell fölállniuk az új minisztereknek. Ráadásul most az a sajátos helyzet is előállt Magyarországon, hogy választási kampányból választási kampányba estünk bele. Véget ért az országgyűlési választási kampány, és megkezdődött az európai választási kampány, tehát jó néhány ember, akivel egyébként naponta dolgozom, és tárgyalnom kellene, éppen részt vesz a nagy európai választási kampányban. Az ellenzék is meg a kormánypárti képviselők is. Ez is indokolja, hogy ez kicsit későbbre kerüljön. A terveim szerint – május 25-én van az európai parlamenti választás – a miniszterekkel az azt követő héten véglegesítem a már megkezdett megbeszéléseket, és június 6-án a miniszterek listája készen áll, és rá két-három napra teljessé válik az államtitkárok listája is.

De döntött már a személyekről egyébként?

Van, ahol igen, és van, ahol még nem.

Azt lehet tudni, hogy ki marad. Ezt elmondta már többször, de például külügyminiszter lesz-e Trócsányi László jelenlegi párizsi nagykövet?

A dolog az úgy fest, hogy én először a munkáról szoktam tárgyalni és dönteni, és utána a személyekről. Tehát először...

Világos, de ez érdekes…

Én ezt tudom, de a kormányzat rendje mégsem az érdekesség szempontjai szerint alakul, hanem a felelőssége, logikája szabja meg annak a rendjét. Tehát először világossá kell tenni, hogy milyen munkát vár az ember, milyen irányokat vár, mik a legfontosabb kérdések, amelyekben egyetért a miniszterével, mely kérdéseket javasol előrébb, s melyet hátrább sorolni. Amikor ez mind megvan, akkor tud nyilatkozni a leendő miniszter, hogy ő egyébként teljes felelősséggel ezt a munkát vállalja-e. Ezért vannak először unalmasabb – az Ön nézőpontjából unalmasabb – szakaszok, és utána vannak az érdekesebbek. Ezek majd május 25-e után következnek.

Személyekről nem fog beszélni, akkor úgy kérdezem, hogy melyek azok a területek, ahol elégedett, és melyek azok, ahol nem?

Az én szótáramban az a szó, hogy elégedett, hosszú évtizedek óta nem szerepel. Azért kelek föl minden reggel, hogy jobban végezzem a munkámat, mint tegnap este abbahagytam, vagyis sohasem lehetek elégedett még a saját munkával sem, nemhogy másokéval. Mindenki, az én munkám tulajdonképpen az, hogy mindenkit állandóan, napról napra arra sarkaljak, hogy többet és jobban tudjon teljesíteni, és megadjam a segítséget meg az eszközöket, hogy erre képes is legyen.

Lesz-e változás az egészségügy élén? Talán ennyit elmondhat, vagy váltás a honvédelmi, illetve a földművelésügy területén?

A sorrend úgy van, hogy először tárgyalok a miniszterekkel, ha velük megállapodtam, utána az államtitkárokkal.

Az EP-választás közeledik… Azt mondta, plakátokon is azt lehet olvasni, hogy meg kell üzennünk Brüsszelnek, hogy tiszteletet a magyaroknak. Nem tisztelik a magyarokat Európában?

Azt gondolom, hogy Magyarország és a magyar emberek nem kapják meg a brüsszeli bürokratáktól azt a tiszteletet, ami egyébként ennek az országnak és egyenként minden magyar embernek jár.

Miért nem?

Mert nem vagyunk elég erősek, hogy a tiszteletet kiköveteljük magunknak.

De a tiszteletet azt követelni kell Ön szerint? Nem kivívni?

Így is fogalmazhatunk. Akkor nem vagyunk, nem voltunk elég jók az elmúlt évtizedben, hogy ezt kivívjuk magunknak.

De mivel lehet ezt kivívni, azon kívül, hogy követeljük?

Teljesítménnyel. A tiszteletet két dologgal lehet kivívni: teljesítménnyel, tehát legyen mire hivatkoznunk. Ugye, a nemzeti büszkeség akkor nem üres frázispuffogtatás, hogyha a saját nagyságunk mögött komoly teljesítmények húzódnak meg. A büszkeség arról szól, hogy büszkék vagyunk arra, akik vagyunk. De miért vagyunk rá büszkék? Azért, mert komoly teljesítmények vannak mögöttünk. Ez a politikában is így van. Tehát ha jók a gazdasági teljesítmények, ha jól teljesít az oktatásügy, ha jók vagyunk sportban, kultúrában, tudományban, akkor ez a sok teljesítmény együtt összeadódik egy tiszteletté. Na, most az elmúlt tíz-egynéhány évben nem mindig érdemeltük ki ezt a tiszteletet. Azonban az elmúlt négy évben mi az összes, joggal szóvá tehető hibáját, nehézségét, baját a magyar politikának megpróbáltuk orvosolni. Szerintem a legtöbb területen nemzetközileg is értékelhető sikerrel és eredménnyel tettük ezt. Ez nem mindenkinek tetszett, mert sértett érdekeket Brüsszelben, és sértett bankérdekeket, és sértett kartellérdekeket, és sértett multiérdekeket és bürokratikus érdekeket is sértett, és az eredmények ellenére sem kaptuk még meg azt a tiszteletet, ami jár. Most az eredmények nyilvánvalóak, a magyarok kiálltak az elmúlt négy év mellett, ennek a munkának a folytatása mellett döntöttek. Az eredmények és a magyarok döntése együtt már elég érvnek kell lennie ahhoz, hogy megkapjuk a tiszteletet. Meg is fogjuk kapni. De ehhez az is kell, hogy akik kimennek Brüsszelbe, és képviselik Magyarországot, ők ki is álljanak Magyarország mellett. Ha olyanokat küldünk ki, akik egyébként Magyarországot ócsárolják, lejáratják, elgáncsolják, Magyarország ellen dolgoznak, mint ahogy volt erre példa az elmúlt években, vagy olyan embereket küldünk ki, akiknek nincs mindig helyén a józan eszük, és fejjel mennek a falnak, és például az unióból való kilépésünk mellett érvelnek, akkor nem tudjuk kivívni a tiszteletet. Akkor tudjuk kivívni a tiszteletet, ha kellő méltósággal kiállunk saját magunk, az eredményeink, az elképzeléseink és az értékeink mellett. Ezért kell Magyarországot tiszteletre méltó országgá alakítani képes embereket küldenünk Brüsszelbe.

Az EP-kampányról egy picit. Sokan azt mondják már, hogy az EP-választáson nem is az a kérdés, hogy ki nyer, hanem az a kérdés, hogy ki a második. Van már olyan közvélemény-kutatás, miszerint a Jobbik már megelőzte az MSZP-t. Mit szól a Jobbik ilyen arányú előretöréséhez?

Érdektelennek tartom ezeket a szempontokat. Nem az a fontos, hogy melyik párt hányadik helyen végez az európai parlamenti választáson, hanem hogy milyen embereket, milyen szellemiségű, szorgalmas és milyen minőségű embereket fogunk kiküldeni Brüsszelbe. Ez a döntő. Ha jó magyarokat küldünk ki, akik tiszteletet parancsoló személyek, akik azért fognak dolgozni, hogy az eredményeink után megkapjuk a tiszteletet, akkor az európai választás siker. Ha olyan embereket küldünk ki, akik ki akarnak lépni az unióból, mint ahogy a Jobbik teszi, vagy be akarnak bennünket olvasztani, és föl akarják áldozni az ezeréves magyar államiságot egy Európai Egyesült Államok oltárán, akkor rossz döntést hozunk, akkor az egy kudarc. Tehát én azt nézem, hogy a magyar nemzet érdekeit, a magyar embereket képviselni tudó képviselők jussanak ki Brüsszelbe. Ha ez bekövetkezik, akkor siker. Ezért mondom mindenkinek, hogy szavazzon azokra a képviselőkre, akik a mi színeinkben indulnak, mert mi ezt az eszmét, ezt a gondolkodásmódot, ezt a stílust, a szélsőségekkel szemben föllépni tudó európai közepet képviseljük.

Ez világos, de már nemcsak a mostani EP-választásra vonatkozott, az április 6-ai választáson is előretört a Jobbik, egyedüli pártként tudta növelni a szavazóinak a számát 100-150 ezer szavazóval. Tehát nem kérdés, hogy ez a párt erősödött. Ezért kérdeztem én, hogy mit szól ehhez miniszterelnökként.

Én nem aggódok a következő négy évre tekintve emiatt, tekintettel arra, hogy Magyarországon az emberek elsöprő többsége – a parlamenti matematika szabályai szerint kétharmada a képviselőknek – az európai közép erejéhez tartozik. És mi egy elég erős politikai közösség vagyunk ahhoz, hogy Magyarország érdekeit hiánytalanul meg tudjuk védeni itthon is. Tehát itt semmilyen szélsőség – se jobbról, se balról – nem fog teret nyerni, mert egy nagy, erős középpárt, a Fidesz – Kereszténydemokrata Néppárt szövetsége szabja meg a politikai élet menetét a következő négy évben.

Világos, de az elmúlt években nagyon sok kritika érte a kormányt azért, hogy nem lép fel jobban, nem lép fel határozottan a szélsőségek ellen. Változtatni fognak ezen, látva a Jobbik erősödését, ami tény?

Ez nem egy étlap. Magyarország egy alkotmányos állam. Az alkotmány pontosan rögzíti azokat az értékeket, amelyeket tisztelni kell. Az alkotmányban rögzítve van az emberi méltóság, a szabadság és a felelősség értékrendje. Mi – még egyszer mondom – európai középerők, Kereszténydemokrata Néppárt – Fidesz ezt az értékrendet képviseljük. Aki ezt támadja, az szélsőséges, és azokkal szemben meg fogjuk védeni Magyarország stabil, nyugodt és kiszámítható életét.

Egy konkrét ügyben hadd kérdezzem a véleményét! Mert pont tegnap robbant ki egy sajtóhír, és Brüsszelhez is kapcsolódik, és sajnos Magyarországhoz is. E szerint a magyar ügyészség, ugye, diplomáciai úton kéri Kovács Béla EP-képviselő kiadatását. Példa nélküli ez az eset az Európai Unióban. A gyanú állítólag kémkedés. Ami nem lapinformáció, az, hogy az ügyészségi szóvivő azt mondta, hogy kettőtől nyolc évig terjedő büntetési tételt kaphat azért, amivel gyanúsítják. Mit tud erről egy miniszterelnök?

Eleget.

Egy kicsit bővebben?

Először is, bár a jogászok előszeretettel tesznek különbséget a kémkedés és a hazaárulás között, de valójában a kémkedés hazaárulás a szó mindennapi értelmében. Ezért itt – ahogy Ön is fogalmazott – egy példátlan és döbbenetes esettel van dolgunk. Hiszen aki kémkedik, az a saját hazájának árt, az hazaáruló. Ezért ilyen súlyos az idevonatkozó büntetési tétel. A helyzet attól különös, mert itt nem egy internacionalista párt esetében állt elő ez a helyzet. Mert az, hogy internacionalisták – akik a nemzetet nem tartják fontosnak – a magyar történelemben elég gyakran hazaárulást követnek el, a magyar közvélemény ismeri, ilyet már látott, ezért tudja is, hogyan védekezzen ellene. De az, hogy egy magát nemzetinek valló párt hazaárulást elkövető személyeket akarjon eljuttatni Brüsszelbe – ahol a magyar érdekeket kellene képviselni –, ez példátlan. És a lehető legnagyobb eréllyel és szigorral kell a magyar törvényeknek föllépniük, hiszen ez mindannyiunk érdekét veszélyezteti.

Világos. Ez most egyelőre gyanú, illetve a gyanú is egy lapinformáció. Tegnap Balczó Zoltán volt a vendégem Az Estében, és ő azt mondta, hogy a mögött egy brüsszeli és egyesült államokbeli összeesküvés áll, illetve Önt is megszólította, ezért kérdezem meg. Állítólag személyesen Joe Biden kérte Öntől azt, hogy erősebben lépjen fel az itteni szélsőségekkel szemben. Volt Önök között ilyesmiről szó?

Először is engem nagyon gyakran szoktak kérni különböző dolgokra külföldről, de én csak olyan dolgokat döntök el, amik a magyar emberek érdekét szolgálják. Tehát az Atyaúristenen kívül nincs senki, aki utasításokat adhatna a magyar kormányzatnak. És ez, amíg én vagyok a miniszterelnök, így is marad. Tehát hívogathat itt Keletről, Nyugatról, Délről vagy Északról bárki bárkit, itt olyan döntések fognak születni, amelyek a magyar emberek érdekét szolgálják. A szélsőségekkel szembeni föllépéshez nem kell bennünket külföldről noszogatni, vissza is utasítom. Majd a magyarok szépen eldöntik, hogy hogyan és miképpen lépjenek föl a szélsőségek ellen. Most legutóbb például április 6-án kétharmados többséget adtak a középerőknek. Ennél erősebb föllépés a szélsőségekkel szemben nem képzelhető el. Nyugodtan ránk bízhatják Magyarország ügyeit, ez a mi országunk, ez a mi hazánk, mi vagyunk a magyarok, majd mi el fogjuk dönteni, hogy hogyan és miképpen szervezzük meg a magunk életét. Ez az általános elvi álláspontom minden kívülről érkező fölszólítás és noszogatás ügyében. Ezért is vagyok sprőd és időnként pokróc ezeknek a kívülről jövő elvárásoknak a visszautasításában, mert nem szeretném, hogyha ezek megismétlődnének. És ilyenkor az a helyes, hogyha erélyesen és világosan megmondjuk, hogy ne próbálkozzanak még egyszer ezzel, mert ebből csak diplomáciai fiaskó jöhet ki. Ez az általános elvi álláspontunk. Ami a konkrétumokat illeti: itt jogi eljárás zajlik, a jogi eljárás tényeken alapul, a magyar ügyészség ezeket a tényeket képviseli, illetve a magam részéről itt egy döbbenetes helyzetet látok, és azt gondolom, hogy a hazaárulással szemben védekeznünk kell, a törvény teljes szigorával kell védekeznünk. Ez egy olyan dolog, ami elfogadhatatlan a magyar politikában, a magyar közéletben, és különösen elfogadhatatlan, ha olyan emberről van szó, akit külföldre küldünk, hogy bennünket képviseljen, és kiderül, hogy nem bennünket, hanem a mi ellenünkre valaki mást képvisel.

Egy hét múlva EP-választás. Milyen lesz Európa vasárnap után? Milyen Európát képzel el?

Abban bizonyos vagyok, hogy az Európai Unió, az egész kontinensük nem maradhat úgy, ahogy most van. Egy jelentős megújulásra volna szükségünk. Hogy ez a mostani választás közelebb visz-e, vagy sem, azt majd meglátjuk, de van néhány dolog, amit a választástól függetlenül biztosan tudhatunk. Tehát biztosan tudhatjuk például azt, hogy Európában a tömeges bevándorlás politikáját nem szabad folytatni, viszont támogatni kellene a családokat, hogy a népességfogyást természetes úton tudjuk megállítani és megfordítani. Azt is biztosan tudjuk, hogy a munkahelyek megőrzése és újak teremtése nélkül az európai kontinens nem lesz sem biztonságos, sem barátságos, sem jómódú. Ezért nem a munkanélküliséget, hanem a munkát kellene finanszírozni, vagyis ahol a piac nem képes arra, hogy munkát adjon az embereknek, ott az államnak speciális módokon és átmenetileg, de be kell avatkoznia. Közép-Európa, benne Magyarország mutat erre érdekes példákat. Vagy abban is egészen biztos vagyok, hogy a hagyományos keresztény európai gyökerek elismerése nélkül aligha fogják jól érezni magukat a bőrükben az emberek. Vagy a hagyományos keresztény ihletettségű családmodellnek kijáró tisztelet – egy férfi, egy nő házassága – ha nem kapja meg a kellő elismerést az európai intézmények részéről, akkor szintén hozzájárul ahhoz, hogy egyre rosszabbul érzik magukat a bőrükben az európai polgárok. Vagy például – hogy egy újabb pontot említsek – egy drasztikus energiaár-csökkenés nélkül az életszínvonalat sem tudjuk javítani, és a gazdaságunk, különösképpen az iparunk, mármint az európai ipar nem lesz versenyképes a kínai meg az amerikai iparral. Tehát egy radikális rezsicsökkentésre van szükség egész Európában, a lakosságnál is és a vállalkozásoknál is. Jól mutatja ez a néhány példa, amit most fölvillantottam, hogy Európának egy jelentős megújuláson kellene keresztülmennie.

Elnök úr, köszönöm a beszélgetést. A nézőknek köszönöm a figyelmet, legközelebb hétfőn várjuk Önöket Az Estében. Viszontlátásra!

(Miniszterelnökség)