Beszéd az Európa Ház avatásán, Budapesten.

Vajon milyen nyelven is beszéljek? Úgy döntöttünk, ha mindenképpen európai nyelvet kell választani, akkor legyen az a magyar.

Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Kedves Barroso elnök úr! Hölgyeim és Uraim!

A házigazdánkat külön is szeretném köszönteni, és megköszönni egyúttal, hogy szóba hozta a személyes történetét a házigazdánk. Mi, magyarok, akik végül is szemérmes nép volnánk, ritkán beszélünk erről, de ez egy alkalmas pillanat azért, hogy ne tűnjünk szerénytelennek, amikor fölidézzük a történet folytatását. A második világháború után Magyarország és a magyarok voltak Európában az a nép, amely a legtöbb vért és a legtöbb emberéletet adta a szabadságért és a demokráciáért. Sőt, ennél még többet is adtunk, mert a véren és az emberéleten kívül adtunk még 200 ezer iskolázott és jól fölkészült embert Európának és Amerikának, akik elmenekültek Magyarországról a megtorlások elől. Azt gondolom, hogy ezért egy történelmi és érzelmileg indokoltan megindító pillanat, amikor most Magyarország ennek a közösségnek, az Európai Unió tanácsának adhatja soros elnökségét.

Engedjék meg, hogy folytassam azt a gondolatot, amelyet Barroso elnök úr megnyitott. Más korszakban élünk, mint a pénzügyi-gazdasági világválság előtt éltünk. Mielőtt átvettük volna az elnökséget, az Európai Unió mind a huszonhat országába ellátogattam; Magyarországon kívüli huszonhat országába, és az a benyomásom alakult ki, hogy még mindig nem vontuk le a megfelelő tanulságokat ebből a válságból, még mindig sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a válság után az életünk úgy fog folytatódni, ahogyan az előtte volt. Nekünk, politikusoknak az a felelősségünk, hogy egyértelműen és világosan megmondjuk az embereknek, hogy ez nem lehetséges. Soha nem lesz már a világ olyan gazdaságilag, mint a válság előtt volt. Az európai emberek nem lesznek képesek a válság előtti erőfeszítéseikkel fönntartani az életszínvonalukat a válság utáni időszakban. Mélyen és súlyosan át kell szervezni az életünket. Vannak országok, amelyek hamarabb kezdenek ehhez hozzá, vannak, amelyek később, de a végén mindenkinek hozzá kell kezdenie. Nem lehet fönntartani a nyugdíjrendszereinket, nem lehet fenntartani a termelésünk versenyképességét, nem lehet fönntartani az életünk színvonalát a mostani szabályozásokkal. Ha többet temetünk, mint ahány keresztelőnk van, nem tarthatjuk fönn a versenyképességünket. Ezekkel a kérdésekkel szembe kell néznünk. Magyarországon a munkaképes emberek 55 százaléka dolgozik. Hogy akarunk így megélni a jövőben? Nem fogunk tudni. Még az Európai Unió sem tud a 65 százalékával. Miközben ez a szám Amerikában 75 százalék, Kínában pedig 85 százalék. Mindent újra kell gondolnunk, hogy versenyképesek lehessünk.

Nagy munka, de semmi okunk nincs arra, hogy ne legyünk optimisták. Az Európai Unió ennél sokkal nagyobb dolgokat valósított meg: az egymást halomra gyilkoló népekből barátokat csinált, képes volt arra, hogy térdre kényszerítse a világ legerősebb diktátorállamát és totalitárius rendszerét, a Szovjetuniót, képes volt újraegyesíteni Európát. Aztán a semmiből megteremtett egy új világpénzt, aztán megszervezte 500 millió ember közös gazdasági életét. Ezek sokkal nagyobb kihívást jelentettek, mint most versenyképessé tenni a gazdaságunkat. És ha a nagyobb kihívásoknak meg tudtunk felelni, miért ne tudnánk a kisebbnek? Ez az oka annak, hogy a válságtól függetlenül optimizmussal telve állhatunk most itt, ezért beszélünk optimista témákról: bővítés, a szabadság kiterjesztése, keleti partnerség, versenyképes európai gazdaság, gazdaságpolitikai koordináció. Mi, magyarok csak annyit mondhatunk a kedves vendégeinknek, hogy mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az unió az új kihívásoknak eleget tegyen.

Tegnap vízkereszt volt. Az egy komoly nap, a remény napja. Most pedig, a mai napon kezdődik a farsang. Mi is így fogjuk föl az elnökségünket; kezdődik a mulatság. És – ahogy egy híres magyar vers sora mondja – hat hónap múlva azt szeretnénk mondani, hogy jó mulatság, férfimunka volt.

Köszönöm szépen!

(miniszterelnok.hu)