2013. november 19. Kaposvár
Tisztelettel köszöntöm Önöket, Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nagykövet Úr! Kedves Polgármester Úr!
Mielőtt erről az eseményről mondanék néhány szót, szeretném ott folytatni, ahol Szita Károly polgármester úr abbahagyta. Ma közel jutottunk – innen ugyan még vissza kell mennünk a városházára, hogy egészen közel jussunk – ahhoz a megállapodáshoz, amelynek az a célja, hogy Kaposvár városát teljes egészében mentesítsük a korábbi években fölhalmozott adósságtól. Ez önmagában is egy jó hír. Képzeljék el, hogyha ez az emberrel a magánéletében történik, micsoda jó hír! Ez egy közösségnek legalább ilyen nagyszerű fejlemény, de a mostani adósságátvállalás egy kicsit különbözik a korábbiaktól, mert azt kérjük cserébe – és erről kell még délután megállapodnunk –, hogy a városnak legyen egy gazdaságfejlesztési terve. Ugyanis jól látható, hogyha a következő időszakban a gazdasági növekedést, amely a harmadik negyedévben – mint Önök is láthatták már – alakul, mint az a bizonyos gyerek a prés alatt, de azért még kell rajta dolgozni, ha ez nincs megtámasztva városi, gazdaságfejlesztési programokkal, akkor nem tudunk az 1-2 %-os növekedési tartományból följebb lépni. Ezért arra fogjuk kérni Magyarország minden nagyvárosát, mert minden nagyváros adósságát átvállaljuk, hogy cserébe dolgozzon ki gazdaságfejlesztési tervet, ami egyúttal iránytű egyébként a 2014 és 2020 közötti európai uniós hétéves költségvetésből fakadó pénzügyi lehetőségek fölhasználására is.
A második dolog, amiről szeretnék itt, Önök előtt beszélni, a kis ünnepségünk előtt az elnök úrral, aki volt olyan kedves, és megtisztelt azzal, hogy tárgyalásra hívott bennünket, több, a cukoripart is érintő kérdést is végigtárgyaltunk. Nemcsak ennek a gyárnak a sorsát érintő néhány kérdést, hanem átfogóbb kérdéseket is, például adókérdéseket, feketegazdaságot, adócsalást, és megállapodtunk abban, hogy a november 27-én esedékes kormányülésen egy egész csomagot fogunk megtárgyalni az itteni, mai megbeszélések alapján, és könnyen lehet, hogy december 1-jére már lesz néhány olyan döntés, ami ennek a gyárnak a további fejlődését teszi lehetővé.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az Agrana most épült új silójának átadása különösen nagy esemény nekünk, magyaroknak, hiszen ez azt jelenti, hogy végre ismét eljött az idő, amikor nemcsak keserű szájízzel beszélhetünk Magyarországon a cukorgyártásról. A magyar cukorgyártás elmúlt két évtizede a rendszerváltás utáni magyar világ egyik legtanulságosabb története, amely egyben azt is érthetővé teszi, hogy miért volt szükség a 2010-es választást követően itt, Magyarországon gyökeres politikai és gazdasági fordulatra. Valamikor Magyarország a szó szoros értelmében cukornagyhatalomnak számított, mert a XIX. században elsőként ismertük fel, hogy az addig luxuscikknek számító cukor hamarosan tömegtermék lesz. Erre a felismerésre alapozva az eleink olyan világbajnok cukoripart építettek föl, amit még két világháború sem tudott lerombolni. Ekkor viszont megérkezett a rendszerváltás. 1990-ben még 12 cukorgyár működött Magyarországon, és ezekben több mint 8 ezer ember dolgozott, és az ő munkájuk révén évente 600 ezer tonna cukorral láttuk el Európát és a világot. Aztán egymás után elkezdték bezárni ezeket a gyárakat, és elküldték az embereket. A 2004-es uniós csatlakozásunkat sokan úgy képzelték el, hogy valamifajta elit klubba lépünk be, ahol elsőrangú partikat adnak. Időközben aztán kiderült, hogy az unió valójában a harcosok klubja, méghozzá az elit harcosoké, ahol a parti arról szól, hogy kőkeményen meg kell küzdenie minden egyes országnak a saját gazdasági érdekeiért. Aki nem azt teszi, azt leverik, és a háta mögött kinevetik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
2006-ban a magyar cukorkvóta 75 százalékát az akkori vezetők visszaadták Brüsszelnek. Így a cukorkvótánk 402 ezer tonnáról 105 ezer tonnára csökkent. Összehasonlításként, hiszen akkor egy nagy átalakulás zajlott, más nagy cukortermeléssel rendelkező országok a maguk kvótájának csak 15-20 százalékát adták vissza, és nem a 75-öt, mint ahogy ezt mi tettük. Magyarország érdeke akkor éppen az lett volna, hogy bővíthesse termelését egy kvótával szabályozott uniós piacon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mára egyetlen működő cukorgyárunk maradt, a kaposvári, amelynek éves termelése a fennmaradt kvótának felel meg. Örülhetünk, hogy egy gyár képes arra, hogy egyébként megtermeli a kvóta által lehetővé tett mennyiséget.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Miközben, mint említettem, Magyarország korábban jelentős cukorexportőr volt Európában, ma oda jutottunk, hogy a lakosság cukorfogyasztásának kétharmad részét importból kell megoldanunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
2010 után felismertük, hogy egy új gazdasági világrend van kialakulóban, amely tőlünk, magyaroktól is változást, másfajta, ha úgy tetszik, harcosabb, keményebb, nemzeti szempontból elkötelezettebb viselkedést vár. Azt várja tőlünk ez az átalakulás, hogy ne egyszerűen kezeljük a válságot, hanem a válság utáni világra kezdjünk fölkészülni. Ezért történt az, hogy hozzáláttunk az ország újraiparosításához, a nemzeti össztermékben az ipari termelés az Európai Unión belül a harmadik legnagyobb arányban működik közre. Egy orrhossznyira vagyunk csak attól, hogy Európában mi legyünk az az ország, amelyiknek a teljes nemzeti össztermékén belül az ipari termelés, tehát nem a szolgáltatás, hanem a termelés adja a legnagyobb részesedést. Ezt a következő évben szeretnénk elérni. Ezért láttunk hozzá az újraiparosításhoz, és egyúttal megtettük a mezőgazdaság újraélesztését is. Kiegyensúlyozott és megbízható gazdasági környezetet hoztunk létre a termelők számára, és ennek az eredményeképpen növekedésnek indult a gazdaságunk. Most egy gyárról beszélünk, de azért a reményeinkről is szólok. Ha a negyedik negyedévben tudjuk folytatni azt a munkát, amit a harmadik negyedévben mutattunk, könnyen lehet, hogy a negyedik negyedév végén Magyarország lesz Közép-Európában a leggyorsabban növekvő gazdaság, és ismét az európai élbolyban leszünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi abból indulunk ki, hogy Magyarország számára a mezőgazdaság és a magyar mezőgazdaságra épülő élelmiszeripar az húzóágazat. A hagyományaink, adottságaink alapján ez tény. A jó minőségű élelmiszerek előállítása pedig elemi, ha úgy tetszik, nemzeti érdekünk. A magyar mezőgazdaság az utóbbi évek adatai alapján jelentős exportteljesítményt tud felmutatni. A magyar agrárexport árbevétele 2010-ben még csak 5,8, míg 2011-ben 7,1 milliárd euró volt. A 2012-es év ugyan nem volt jó év a magyar gazdaság szempontjából, mégis a magyar mezőgazdaság minden idők legjobb exportteljesítményét mutatta, és a kivitel értéke meghaladta a 8 milliárd eurót. A 2012. évi agrárexportteljesítmény pedig a nemzetgazdasági export 10 %-át tette ki. Ebből is látszik, hogy Magyarországon van jövője a mezőgazdaságnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A kormányzat célja, együtt a gyár tulajdonosaival és vezetőivel, hogy a cukorrépa-termelés és a cukorgyártás nemzetgazdasági jelentőségét megőrizzük. Közös célunk továbbá, hogy ezt az ágazatot bővítésük. Ennek érdekében a kormány, mint Önök is hallhatták, az elmúlt években minden lehetséges támogatást biztosított ennek a gyárnak a számára is, ami az Európai Unió fönnálló szabályai szerint egyáltalán lehetséges volt. Mindannyian tudjuk, és erről ma is tárgyaltunk, Önök is hallhatták már, hogy az iparág gondjait tovább nehezítik az áfa-csalások magas aránya, ami az állam mellett a termelőknek is nagy gondot okoz. Itt, kérem, nagy disznóságok vannak, olyan méretűek, amelyek nemzetgazdasági méretben okoznak károkat Magyarországnak, és azok, akik feketén lerontják a becsületesen dolgozó cégeink, termelőink, és ennek a gyárnak a teljesítményét, valójában súlyos bűnt követnek el Magyarországgal szemben. És nem mentség a számukra, hogy egyébként olyan szabályozás létezik ma Magyarországon és az Európai Unióban, amely nem teszi túlságosan nehézzé a számukra ezt a viselkedést. Mindamellett a mai megállapodásunk egyik fontos része volt, hogy Magyarország a fordítottáfa-fizetés rendjét kísérli majd meg bevezetni, amit Brüsszelben most még nem támogatnak, de reményeink szerint közös föllépésünk eredményeképpen ezt majd elfogadják, és akkor úgy, mint a gabonánál, itt is valamelyest, sőt talán jelentősen javulni fog a helyzet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mai tárgyalások tehát egy lépéssel közelebb vittek bennünket ahhoz, hogy kifehérítsük a hazai cukorkereskedelmet. Ezzel javítani fogjuk az iparág helyzetét, növelni fogjuk az abból származó állami bevételt, és ezzel támogatást fogunk nyújtani, mert fair versenyfeltételeket teremtünk a tisztességes magyar termelőknek is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezek után meg kell, hogy köszönjem – Polgármester urunkhoz kapcsolódva – az Agrana vezetőinek mindazt, amit az elmúlt években Kaposvárért, azon keresztül Somogy megyéért és azon keresztül Magyarországért tettek. Köszönetet szeretnék mondani az elnök úrnak, hogy nemcsak megtartották, hanem a beruházásaikkal folyamatosan fejlesztik a magyar cukorgyártás legutolsó végvárát. A magyar mezőgazdaságot olyan fejlesztési beruházások viszik előre, mint amit itt az előbb, a vetítés során is láthattunk. Ez a siló, reményeink szerint a XXI. századi magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar szimbóluma is lesz. Szeretném, ha tudnák, hogy a beruházás jelentőségét a magyar kormány szemében különösen értékessé teszi, hogy a 60 ezer tonna kapacitású siló megépítését a vállalat lényegében saját erőből valósította meg. A kormány nyújtott segítséget, de lényegében ez a beruházás egy olyan beruházás, amelynek a forrásait ez a cég képes volt maga megtermelni. Ez óriási teljesítmény a mai, válsággal küzdő európai gazdaságban. A kormány számára – szeretném ezt itt világossá tenni – fontos az a több mint 300 fő, akik itt dolgoznak, és az a további 500 fő, akik egyébként a cukorgyárhoz kapcsolódóan tudják megkeresni családja számára a kenyeret. Ezt a vállalatot tisztelt Hölgyeim és Uraim azonban nem csak kitartása és Magyarországhoz való hűsége teszi szövetségesünkké. Van itt még valami, amit föl kell idéznünk. Egy olyan cégről van szó, és a cégnek egy olyan elnökéről, amely nem csak egy nyereséges céget működtet itt, hanem, hadd fogalmazza ilyen egyszerűen, lehetőségeikhez mérten támogatják, illetve támogatja Magyarország boldogulását. A mögöttünk hagyott három évben – kigyűjtöttem az ide vonatkozó adatokat, ezek szárazak ugyan, de nézzék el nekem, fontos, hogy fölidézzem – több mint 600 millió forinttal támogatták a közintézményeket, civil szervezeteket és sportegyesületeket. Helyi szinten sportra, úszásra, labdarúgásra, vízilabdára, jéghokira és az atlétika fejlesztésére 328 millió forintot fordítottak. A Csiky Gergely Színházat, ha nem tévedek itt a papíromból, 130 millió forintos támogatásban részesítették, és ezzel nemcsak a magyar sportot, hanem a magyar a magyar kultúra fejlődését is segítették. A város iránti elköteleződésüket az is jól mutatja, hogy a helyi strandfürdőnek kedvezményesen biztosítják az energiát, és a közintézményeknek, volt rá példa, hogy ingyen juttattak cukrot. Kijelenthetjük tehát, hogy az Agrana elkötelezett nemcsak a saját profitja, nemcsak a saját vállalata, hanem Magyarország és Kaposvár városának sikere mellett is.
Tisztelt Elnök Úr!
Hálás szívvel köszönjük!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Húsz éves szövetségünket erősítjük meg azzal a ténnyel, hogy ma itt együtt tárgyaltunk, és megállapodásokat kötöttünk a jövőre nézve. Ezekre a megállapodásokra szükség van, mert az elnök úrtól is hallhattuk: pár év, és a cukoriparban megint vezető szerepe lehet Magyarországnak és Kaposvárnak. Az elnök úr az előbb elmondta, hogy az Európai Unió rendelettervezete szerint – még itt azért vannak némi harcok, de valószínűleg ez így lesz – 2017-től megszűnhet a cukorpiaci kvóta. Ez azt jelenti, hogy megnyílik a lehetőség előttünk, a magyar cukorgyártásban dolgozó szakemberek előtt, hogy megmutassák, mire képesek szabadpiaci körülmények között. Nagy kihívás, nagy verseny, a bukás lehetősége is benne van, de egyben óriási lehetőség, benne van a gyarapodás és a növekedés lehetősége is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Miután mi úgy gondoljuk, hogy Önöknek és a cukoriparban dolgozóknak van esélyük, hogy az immár kvóta nélkül, szabadkereskedelmi körülmények között zajló cukorgyártási versenyben ne csak talpon maradjanak, hanem sikeresek legyenek, bízunk Önökben, és azt gondoljuk, hogy meg tudják oldani ezt a feladatot, ezért a kormány úgy döntött, hogy a cukoriparnak juttatott állami támogatási rendszereket a jövőben is fönn fogjuk tartani annak érdekében, hogy Önök sikeresek lehessenek ebben az új világban. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormányzat t támogat minden olyan fejlesztést, amely megerősíti a cukoripart, és új munkahelyeket teremt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Sok munka vár még ránk 2017-ig. A magyar kormány nevében én azt ígérhetem, hogy mi továbbra is azon fogunk dolgozni, hogy ennek a sikernek itt, Kaposváron ne legyen semmilyen akadálya.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
(miniszterelnok.hu)
