2014. március 12. Miskolc

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Japán nagykövetét. Külön tisztelettel köszöntöm a Takata cég vezetőit és képviselőit. Önöket, tisztelt Takata úr, ma sokan elirigylik Miskolctól. Erre jó okuk van. Egy olyan méretű országban, mint Magyarország, nem minden nap jön létre olyan beruházás, mint az Önöké. Mindenki láthatja, hogy Miskolc egy fontos város. Ismét fontos város lett. Ezt nemcsak Takata úrék jelenlétéből tudhatjuk, hanem azokból a számokból is, amellyel az elmúlt esztendőkben, az elmúlt négy évben a magyar kormány Miskolc városát támogatta. Gyors fejszámolás; elvittünk innen 36 milliárd forintnyi adósságot, küldtünk helyette 7 milliárd forint működési támogatást, majd küldtünk 92 milliárd forintnyi fejlesztési forrást.

Tisztelt Polgármester Úr!

Kevesen csináltak ilyen jó üzletet a magyar kormánnyal. Gratulálok hozzá!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma egy olyan termelő beruházás alapkőletételét ünnepeljük, amely kiemelkedik Magyarországon a hasonló események sorából. A mostanihoz hasonló nagyságrendű zöldmezős beruházásra a kecskeméti Mercedes-beruházás óta nem került sor Magyarországon, és én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ez új fejezetet jelent Miskolc történetében. Ne felejtsük el, hogy Takata úrék egy olyan térségben hoznak létre ezer új munkahelyet, ahol az országos átlagot meghaladja a munkanélküliség. Emlékezzünk csak vissza! Itt, Miskolcon néhány évtizede még virágzott az ipari termelés, és szinte minden ember tudott becsületes munkából boldogulni. Ezt követően hirtelen minden megváltozott, és a magyarok büszke acélvárosa a rendszerváltás utáni korszak egyik vesztese lett, Borsod lett a munkanélküliség által leginkább sújtott magyar térségek egyike, ahonnan ráadásul lassan, de biztosan elvándoroltak az emberek. Közben egész Magyarországon átvette a közgondolkodás irányítását egy olyan üzleti szemlélet, amely arról győzködött minket, hogy ipari termelés helyett pénzügyi spekulációból, munka helyett segélyből éljünk, ne gyűjtsünk lakásra, autóra és mosógépre, hanem vegyük meg azt gyorsan hitelből. Aki pedig nem így gondolkodott, és nem így élt, arra úgy tekintettek, mint egy ősemberre, aki nem érti a modern idők szavát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Van néhány ország, ahol az emberek nem így gondolkodnak. Van néhány ország, ahol ragaszkodnak néhány bevált, régi emberi értékhez. Ilyen ország Japán.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én nemrégen jártam ott – hálásan köszönöm a nagykövet úron keresztül a miniszterelnök úr meghívását –, és mondhatom Önöknek: Japán az az ország, ahol komolyan szembenéznek a modern kor nehéz kihívásaival, és ha Magyarországon azt mondják, hogy unorthodox, tehát szokatlan vagy innovatív gazdaságpolitikát folytatunk, akkor az, ami Japánban zajlik, egy gazdasági forradalom. Japán helyreállította az önbecsülését, és egy erős, új iparosítási politikába kezdett. Azt reméljük, hogy a japán befektetők segítenek bennünket abban, hogy mi, magyarok is, benne Miskolc is helyreállíthassa az önbecsülését. Ez a beruházás bizonyíték arra, és mondjuk ki bátran, hogy Miskolc újra ipari és gazdasági központja lesz Magyarországnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi, magyarok mindig csodálattal nézzük a japán gazdaság sikereit. Ne felejtsék el, ez az ország – hozzánk hasonlóan – hetven évvel ezelőtt a romokból épült újjá. Akkor nekünk nem adatott meg, hogy a szabad világ részeivé váljunk, Japán előtt azonban szélesre tárultak a világ kapui, és éltek is a lehetőséggel. Nekünk, magyaroknak azonban hosszú ideig várnunk kellett, hogy a bennünket gúzsba kötő béklyók lehulljanak rólunk, de így is, a fáziskésés mellett is a japán újjáépítés sikere reményt és biztatást ad, mert a japánok nemcsak újjáépítették az országukat, hanem egy emberöltő alatt a világ élvonalába is repítették. Úgy, kedves Miskolciak, hogy Japán, Magyarországhoz hasonlóan, természeti erőforrásokban szegény ország. Híres viszont a munkakultúrájáról, és híres a japán emberek találékonyságáról. Az ő életük egy példa, ami azt mutatja, mire képes az akaraterő, a szorgalom és a munka, ha egy helyesen kitűzött célt tart szem előtt. Amikor 2010-ben mi arról beszéltünk, hogy talpra állítjuk Magyarországot, akkor sokan legyintettek ránk. Márpedig én azt mondom, hogyha Japán egy emberöltő alatt egy porig bombázott országból ipari és innovációs központtá tudott válni, méghozzá világviszonylatban is előkelő helyet elfoglalva, akkor nekünk, magyaroknak se legyen kisebb az ambíciónk, minthogy saját helyzetünkhöz mérten a legjobbat hozzuk ki magunkból.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt négy évben Magyarországon történt néhány komoly változás. Egy második rendszerváltást hajtottunk végre. Mondhatjuk azt is, hogyha ’90-ben politikai rendszerváltás történt, akkor 2010-ben pedig gazdasági rendszerváltást vittünk véghez. Azt is mondhatom, hogy Magyarországon egy új ipari forradalom kezd kibontakozni. Ez az új ipar, amit építünk, már nemcsak összeszerelő üzemek hálózatát jelenti, mint a kilencvenes évek elején, hanem innováción alapuló és magas hozzáadott értékű termelést is. Valahogy úgy fest a kép, hogy egy-egy nagyobb cég tudást és tőkét hoz, high-tech csomópontot alakít ki, és ezekre ráfűzi a kis és közepes vállalkozásokat, a helyi beszállítókat. Ez így történt Győrben, így történt Kecskeméten, és azt reméljük, hogy így történik majd most itt, Miskolcon is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi abból indulunk ki, hogy ami létrejöhetett a Dunántúlon és a Duna–Tisza közén, miért ne jöhetne létre Észak-Magyarországon? Mi nem vagyunk hajlandóak leírni egyetlen térséget sem és annak egyetlen polgárát sem. Mi tudjuk, hogy tartozunk a rendszerváltoztatás után cserbenhagyott városoknak, tartozunk nekik azzal, hogy mindent elkövetünk, hogy kapjanak még egy esélyt, hogy elfoglalhassák az őket megillető helyet. Beszéljünk egyenesen: a borsodi iparvidéket hosszú időn keresztül leírták. Én azonban azt látom – ideidézem most Önök elé Dunaújváros vagy éppen Tatabánya példáját –, hogy ahol van elszántság, és képesek célokat kitűzni, ahol a munkának és a termelésnek megvannak a régi hagyományai, ezeket a hagyományokat újjá lehet éleszteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Itt, Miskolcon is szeretném elmondani, hogy ehhez kellenek külföldi befektetők. És miután Magyarország választások előtt áll, szükségesnek látom elmondani, hogy ne engedjünk a csábításnak. Ne engedjünk a differenciálatlan és árnyalatlan gondolkodásnak. Vannak külföldi befektetők, akik nem munkahelyet hoznak, hanem munkahelyet visznek, akik csak letarolják a piacunkat, akik nem akarnak velünk itt maradni hosszú időre, csak a lehetőséget akarják elvenni tőlünk. De vannak olyan külföldi befektetők is – ezek sorában köszönthetjük a Takatát –, akik azért jöttek ide, hogy munkahelyeket hozzanak létre, hogy esélyt és lehetőséget adjanak, hogy technológiát hozzanak. Megkeressék a profitjukat, de velünk együtt keressék azt meg, akik úgynevezett win-win, közösen győztes, mindenkinek jó szituációkat keressenek. Ezeket a külföldieket nem érdemes bírálni. Ezeket a külföldieket ide kell hozni, együtt kell velük működni, és meg kell őket tartani. Azok a politikai erők, amelyek hangulatot keltenek az ilyen beruházások és általában a külföldi befektetők ellen, valójában nem barátai Miskolcnak sem, hanem ellenfelei, kárt tesznek a hazánknak. Nem barátai Miskolcnak, hanem ellenfelei, mert ha úgy lenne, ahogy mondják, akkor Miskolcon nem jönnének létre a munkahelyek. És hasonlóképpen – persze sok nehézséggel küzdünk, de – nem elég rámutatni egyes embercsoportokra, hogy milyen problémákat okoznak. Nem elég megnevezni a bajt. Azt is meg kell mondanunk, hogy mit fogunk tenni, hogy ez megváltozzon. Csak dühből, indulatból, érzelmekre alapozott politikából nem lesz jövő Magyarországon. Iskola kell, és munkahely kell. Munka és tanulás. Ez vezet ki bennünket a mai helyzetből.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kérem a miskolciakat, hogy sohase felejtsék el, hogy ilyen gondolkodásmód nélkül nem lehet Miskolcból újra Magyarország meghatározó ipari és gazdasági központja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az idei év legnagyobb beruházása a Takata-gyár létrejötte és beüzemelése lesz. Ezer új munkahely jön létre közvetlenül. Ma még nem tudjuk megbecsülni, de jelentős lesz azoknak a munkahelyeknek a száma, amelyeket majd a Takatához bedolgozó, ide betársuló cégek hoznak majd létre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Takata-beruházás ennek az évnek nemcsak a legnagyobb, hanem a legértékesebb beruházása is Magyarország számára, ugyanis a gyár építése során a létező legmodernebb csúcstechnológiát építik itt fel, Magyarországon. Mi abban bízunk, hogy a gyár képes lesz egy hosszú távú gyümölcsöző és mély kapcsolatot kiépíteni az egyetemmel, és ha kiderül, hogy itt rendelkezünk szürkeállománnyal, gondolattal, tehetséggel, intelligenciával, akkor talán majd az itteni termelésnél magasabb színvonalat képviselő kutatások, fejlesztések is megérkezhetnek Miskolcra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Fontosnak tartom még elmondani, hogy a magyar kormány örül annak, hogy ez a beruházás japán beruházás. Mi egy sajátos és egyedülálló nép vagyunk itt Európában, ezért nekünk meg kell becsülnünk a barátokat. Nincs olyan nagyon sok belőlük, de aki van, azokhoz ragaszkodnunk kell. Most szeretném fölidézni Önöknek, hogy a japánokat nem ok nélkül tekintjük Magyarország barátainak. Én szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a rendszerváltozás időszakában, a kilencvenes évek elején, amikor nagyon sok ország egy lukas garast sem adott volna Magyarország jövőjéért, amikor inkább csak terhet láttak egy volt szocialista országban és nem lehetőséget, a japánok akkor jelentek meg Magyarországon. Akkor, amikor bajban voltunk. Ők voltak az elsők, akik megérkeztek ide a legkomolyabb nagy beruházásokkal. Akkor, amikor ezrével szűntek meg egyébként a munkahelyek Magyarországon. Ezért mindig hálásak leszünk, és mindig ki is fogjuk fejezni köszönetünket Japánnak. És szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a japán vállalkozók a válság idejében sem hagytak itt minket, a mostani európai válság idejében sem. Nem csomagoltak össze, nem mentek el, nem követeltek megszorítást, és nem szorgalmaztak semmifajta felszámolást, hanem beruházásokat szorgalmaztak, fejlődést szorgalmaztak, lehetőséget kerestek, idejöttek, és most megvalósul ez a beruházás.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

2010 óta – hogy a magyar nemzetgazdaságról is mondjak egy gondolatot – a magyar gazdaság a másodosztály vert mezőnyéből visszakapaszkodott a topligába.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A számok azt mutatják, hogy sikeres, jó döntés volt hangsúlyt helyezni a járműiparra a magyar gazdaság szerkezetében. 2012 és 2013 decembere között a járműgyártás aránya a teljes magyar termékexport 18 %-át tette ki. A járműgyártás exportból származó árbevétele 16, majdnem 17 milliárd euró volt. Az iparágban működik 712 cég, és ez a 712 cég 115 ezer magyar család megélhetését biztosítja. Ha a 115 ezret beszorozzák néggyel, akkor láthatják, hogy itt majd’ félmillió ember kenyérkereseti lehetőségéről, majd’ félmillió magyar ember megélhetéséről van szó.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Természetesen a Takata elnökét nem akarjuk abba a helyzetbe hozni, hogy akaratán kívül egy választási nagygyűlésen vegyen részt. Ez nem volna udvarias dolog. A helyzet azonban úgy áll, hogy nem tehetünk úgy sem, mint hogyha április 6-án ne lenne választás Magyarországon, hiszen az egy álszent, hamis dolog lenne. Ezért kellő mértéktartással engedjék meg, hogy hadd hívjam fel a miskolciak figyelmét erről a helyről is, hogy vegyenek részt a soron következő parlamenti választáson. Menjenek el, akarják kézbe venni a saját sorsukat, akarjanak dönteni Magyarország jövőjéről. Arra kérem Önöket, hogy tegyék ezt őszintén, és tegyék ezt komolyan úgy, ahogyan egyébként ez hozzánk, magyarokhoz illik. Én nem akarok most Önöknek tanácsot adni, csak annyit szeretnék mondani, hogy nem érdemes visszafordulni abba a múltba, ami kis híján csődbe rántotta Magyarországot. Arra kérek mindenkit, hogy higgadtan tegye mérlegre az elmúlt négy évet, vegye figyelembe az újjászületett magyar ipart, a növekvő foglalkoztatást és a rezsicsökkentést. És hozzon egy higgadt, nyugodt döntést Magyarország jövője érdekében.

Végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, még egyszer szeretnék köszönetet mondani Takata úrnak, szeretnék köszönetet mondani a japán barátainknak. Köszönjük a bizalmat, amelyet kifejeznek ezzel a beruházásukkal. Szeretném biztosítani őket arról, hogy Magyarországban sokkal több van annál, mint ami most látszik. Magyarországon sokkal több lehetőség van annál, mint amit nagyon sokan gondolnak. És ezt a lehetőséget, ami bennünk van, azt a jövőt, amire a magyarok képesek, közösen ki is fogjuk hozni a magyarokból. Köszönjük szépen, hogy itt vannak velünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

(Miniszterelnökség)