2014. május 10. Budapest

Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Most, hogy így egymás között vagyunk, ebben a szűk családi körben, szeretnék először is személyes köszönetet mondani mindannyiuknak. Nem tudtam volna, nem tudtuk volna végigcsinálni az elmúlt négy évet Önök nélkül, nélkületek. Nem sikerült volna mindaz, ami együtt sikerült, ha nem érezzük az Önök támogatását és elkötelezettségét a mi közös szenvedélyünk iránt, amit úgy hívnak: Magyarország. Hálás vagyok, és köszönöm!

A tanulság egyszerű és világos: nincs nagyobb erő az egységnél. Megtapasztalhattuk, hogy a közös erő lehetetlennek látszó akadályokkal is megbirkózik. Az a nép, amely összeadja az erejét, korábban mozdíthatatlannak hitt sziklákat elgörgethet az útjából. Ezt mi, magyarok most, 2010-ben, majd az újabb, 2014-es sikerből tanultuk meg. Emlékezzenek, még a rendszerváltást követő két évtizedünk is azzal telt, hogy oly sokan megpróbáltak bennünket eltéríteni a saját nemzeti céljainktól. El akarták hitetni velünk, magyarokkal, hogy nekünk úgysem sikerülhet. Megpróbáltak minket lebeszélni arról, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat, és a saját történelmünket magunk irányítsuk. Azt akarták, hogy a történelem alakítsa a jellemünket, és ne a jellemünk a történelmünket. Az eredmény nem is lehetett más, mint egy helyben topogás, kiábrándultság és leszegett fej.

Kedves Barátaim!

Az elmúlt négy évben azonban nagyszerű és csodálatos dolgok történtek a magyarokkal. Az elmúlt négy évben valóban forradalom történt ebben az országban. Ez a forradalom nem az utcákon és a tereken, hanem a lelkekben ment végbe, nem karddal és vérrel, hanem szívvel és hittel írták. Létrejött egy lelki egyetértés a magyarok, határon inneni és túli, sőt bal- és a jobboldali magyar emberek között, hinni kezdtünk önmagunkban és egymásban. Összeadtuk az erőnket, és megmozdítottuk a mozdíthatatlannak látszó kősziklákat. Legyűrtük a múltunkat, végleg lezártuk a posztkommunizmus éveit, és ezzel legyőztük a kishitűséget és a megalkuvást. Lehetetlennek tűnt, hogy négy év alatt a csőd széléről visszahozzuk Magyarországot, hogy visszaemeljük Európa fejlődő és elismert országai közé, de együtt sikerült, és ezzel legyőztük a „nekünk úgyse sikerülhet” mentalitást, és végre felemeltük a fejünket. Lehetetlennek tűnt, hogy visszaszerezzük Magyarország tekintélyét, amit a baloldal oly csúnyán megtépázott, de ma már számolni kell velünk, és Magyarország ismét elfoglalhatja helyét a megbecsült országok között. Soha ne feledjétek, mindezt együtt vittük véghez, és együtt jutottunk el idáig az egység erejével.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Most Magyarország előtt egy nagyszerű, nagy ívű korszak körvonalai bontakoznak ki, de valósággá csak akkor tehetjük, ha minden egyes küzdelmet megvívunk. Fájdalom, de ismét csatába kell mennünk. Az ünneplés napjai itt és most ebben a percben véget érnek. Ébresztőt kell fújnom, két hét múlva választás. Két hét múlva az európai parlamenti választáson újra meg kell küzdenünk azokkal, akik veszélyesek Magyarország érdekeire. Mi tudjuk, ha valaki, hát mi tudjuk, hogy az ördög sohasem alszik. Akinek itthon nem sikerült elgáncsolni Magyarország megújítását, fejlődését, azok most Brüsszelben próbálják meg elgáncsolni. Ugyanúgy, ahogy eddig tették. Ne feledjék, a bukott baloldal mindig kész arra, hogy Magyarország ellen uszítsa az újságírókat, az uniós intézményeket, a bankokat, a kartelleket és a multikat. Készek arra, hogy Tavares-jelentéseket írjanak, és hazugságokat terjesszenek Magyarországról.

Kedves Barátaim!

Ébresztőt kell fújnom, mert csak mi fékezhetjük meg őket, és csak együtt fékezhetjük meg, csak együtt győzhetjük le őket újra két hét múlva. Ne engedjünk olyan képviselőket Brüsszelbe, akik akár így, akár úgy, lejáratják Magyarországot. Ne engedjük Brüsszelbe a Tavares-jelentés tollbamondóit! Nincs szükségünk meghunyászkodókra, olyanokra, akik feladják a magyar emberek érdekeit. Ne engedjük Brüsszelbe azokat sem, akik fejjel mennének a falnak, akik azt mondják, hogy Magyarország helye nem Európában van.

Kedves Barátaim!

Az európai választáson hangosan és határozottan meg kell üzennünk Brüsszelnek: tiszteletet a magyaroknak! Küldjünk olyan képviselőket, akik képesek kivívni a magyaroknak járó tiszteletet. Olyanokat, akik tudják, mit akarnak valójában a magyarok. Olyanokat, akik nemcsak azt tudják, hogy gyáva népnek nincs hazája, hanem azt is tudják, hogy a bátornak van. Olyanokat, akik becsülettel, férfiasan és alázattal fogják szolgálni Magyarországot. Olyanokat, akikkel együtt, akikkel közösen a következő négy évben a magyar kormány itthonról, s ők kint, Brüsszelben kivívjuk a tiszteletet a magyaroknak a világban és itthon egyaránt. Tudjátok, három a magyar igazság. Most jön a második.

Hajrá, Magyarország

(Miniszterelnökség)