2014. február 20. Komárom

Engedjék meg, hogy én is tisztelettel köszöntsem Önöket. Jó napot kívánok mindenkinek!

Való igaz, hogy normális helyzetben a miniszterelnöknek oda kell mennie, ahol baj van, ott, ahol jól mennek a dolgok, vannak elegen. Tapsokra, kitüntetésekre mindig jelentkeznek sokan. Amikor baj van azonban, azonnal el kell menni és megszervezni az összefogást, de szerencsére minden nehéz időszak egyszer véget ér, és akkor mégiscsak adódik lehetőségünk arra, hogy olyan alkalommal találkozzunk, mint itt ez a mai. Minden fontos információ, tisztelt Hölgyeim és Uraim, olvasható a táblán, ami itt, Önök előtt látható. Látható, hogy a támogatásnak, vagyis magának a beruházásnak az összege több mint 7 milliárd forint. Az van ugyan oda írva, hogy az Európai Unióból jön a pénz, de jó, ha tudják, hogy az a mi pénzünk. Onnan küldik ugyan, de az a magyarok pénze, és nem is ajándékba kapjuk, hanem azért cserébe, mert a csatlakozáskor Magyarország megnyitotta a gazdaságát, és ezért a vámokat eltöröltük, és így Magyarország része lett az egységes európai piacnak, ami azonban átmeneti hátrányokkal is jár, ezért kapunk fejlesztési forrásokat. Tehát igaz, hogy Brüsszelből jön, de mégiscsak a magyarok pénze az, amit itt el fogunk költeni, ha úgy tetszik, Önök dolgoztak meg érte. Van ott egy, a jog bükkfanyelvén ugyan pontos írás, de a valóságban azonban félrevezető mondat. Az van oda írva, hogy: „Kedvezményezett: Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság.” Ez nem így van. Mi vagyunk a kedvezményezettek, vagyis a komáromiak meg az almásfüzitőiek, akik itt élnek. Ők csak fölhasználják majd a pénzt az Önök javára, félreértés ne essék. Ott van egy fontos mondat utána, úgy hangzik, hogy: „Magyarország megújul”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Erről szeretnék most mondani Önöknek három mondatot. Az igaz – és Bakondi tábornok úr szerény határozottsággal beszélt erről –, hogyha baj van, akkor a mindenkori állami intézményeknek, szervezeteknek jól kell végezniük a munkájukat, mert hogyha nincsenek jó vízügyi szakembereink, ha nincs jó katasztrófavédelem, ha nincsenek jó tűzoltóink, ha a vasút nem segít bennünket, ha a rendőrség nem mozgósít, akkor az ország nem tudja magát megvédeni. De az éremnek van egy másik oldala is: hiába teszi jól a dolgát Bakondi tábornok úr, ha a baj nagy, akkor önkéntesek nélkül csak az állam nem tudja megvédeni az országot. Önkéntesekre szükség van, és csak az önkénteseknek köszönhető innen nézve a legutóbbi árvíz időszakában is, hogy nem vitt el bennünket a víz, hogy a Dunát sikerült a medrében, de legalábbis a gátak között tartani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Folytatva Bakondi tábornoknak a visszaemlékezését. Idézzük föl gyorsan: 2000-ben volt a nagy tiszai árvíz, amikor Szolnokot majdnem elvitte. Aztán 2001-ben volt a beregi árvíz, amikor 42 települést alá is mosott és azt újjá is kellett építeni. Aztán volt egy borsodi árvizünk 2010 talán nyarán, egy zöldár típusú árvizünk. Aztán kaptunk a nyakunkra egy kolontári vörösiszap-gátszakadást, és utána volt a nagy dunai árvizünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindenkit arra szeretnék biztatni, hogyha van ereje, menjen el Devecserbe és Kolontárba, és nézze meg az újjáépítés után az ott kinőtt új településeket. Ha van erejük, menjenek el Beregbe, nézzék meg azt a 42 falut, hogy kell kinéznie egy országnak árvíz után, hogy kell újjáépíteni egy-egy települést. És azt is tudom mondani Önöknek, hogy a határidőt be fogjuk tartani, és 2015 augusztusában nyugodtan kijöhetnek ide és megnézhetik, hogy hogyan kell egy országnak megépítenie a védművét, ha nem akar még egyszer olyan izgalmas napok elé nézni, mint amit mindannyian közösen átélhettünk tavaly nyáron.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindenki más tanulságot von le az ilyen esetekből. Én egyetlen tanulságot vonok le, s ez pedig úgy hangzik, hogy nekünk ne mondják, hogy valami lehetetlen. Erre az évszázad árvizére is azt mondták, az évszázad árvízére, hogy lehetetlen megfogni. A beregi újjáépítésre is azt mondták, hogy nem lehet egy év alatt megcsinálni. Kolontárra azt mondták, hogy azt soha többet újjáépíteni nem lehet, és sorolhatnám tovább. És mindegyiket megcsináltuk. Azért csináltuk meg, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mert Magyarországon 2010 után, illetve visszagondolva még a 2002 előtti időkre volt összefogás. És ha van összefogás, akkor a lehetetlennek tűnő feladatokra is képesek vagyunk. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, mert mégiscsak választási kampányban állunk kötésig, hogy azt a 7 milliárd forintot, amit itt majd el fogunk költeni, a magyar gazdaságnak meg kellett termelnie. Nagyon fontos dolog, hogy csak akkor vagyunk képesek gátakat építeni, katasztrófa után településeket újjávarázsolni, hogyha működik a gazdaság, ha az emberek dolgoznak, ha van munkalehetőség, és mindenki tisztességesen elvégzi a munkáját.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország ma olyan állapotban van, amit biztatónak lehet mondani. Nincs jó állapotban. Azt mondani, hogy minden rendben lenne, nagy tévedés, de Magyarország biztató állapotban van. Egy olyan úton járunk, amiről lehet tudni, hogy napról napra előrébb visz bennünket. Arra szeretném kérni Önöket, hogy miután nehéz volt erre az útra rátalálni – most a múltról nem akarok beszélni, mindannyian emlékszünk, hogy hogy volt ez 2010 előtt –, nehéz dolog volt rátalálni arra az útra, amiről azt mondhatjuk, hogy minden nap képesek vagyunk rajta értelmesen tenni egy-egy lépést előre. Ha már rátaláltunk, arra kérem Önöket, hogy ne hagyjuk el. Arra kérem Önöket, hogy amit elértünk, amit megvalósítottunk, védjük meg. Védjük meg a beruházás lehetőségeit, védjük meg a családtámogatási rendszerünket, a gyed extrát, védjük meg a rezsicsökkentést, védjük meg a bankokkal és a nagy szolgáltatókkal szemben elért kedvező gazdasági pozíciókat. Egyáltalán: arra kérem Önöket, védjük meg közösen Magyarország jövőjét.

Örülök, hogy ismét itt lehettem Önökkel. Gratulálok ehhez a beruházáshoz. Remélem, jövő ilyenkor ismét itt lehetek majd Önökkel.

(Miniszterelnökség)