Beszéd a Kereszténydemokrata Néppárt tisztújító választmányán, Budapesten.

Tisztelettel köszöntöm Önöket, Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Semjén Zsolt elnök úr!

Valóban. Remélem, nem érzik tolakodásnak, ha azt mondom, hogy hazajöttem, mert én már a gázóra alatt tartott választmányi ülésen is jelen voltam. Zsolt azt mondta, hogy bátran tartsak ihletett beszédet. Ennek van néhány akadálya. Először is ilyen zord kálvini arcok alatt az ember úgy érzi, a szárnyai kicsit meg vannak nyesve. Másodsorban, miután a Kereszténydemokrata Néppárt és közösség szempontjából legsúlyosabbnak tűnő filozófiai, stratégiai és gyakorlati kérdéseket a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke mind sorba vette, ezeket megismételni nem szükséges a részemről. Harmadrészt pedig én ugyan a késő éjszakai hazaérkezésem után még csak összedrótoztam magam valahogy, de az ihlet még szundikál. Ezért engedjék meg, hogy inkább egy köszöntőbeszédre korlátozzam a mai fölszólalásomat.

Tisztelettel köszöntöm Önöket. Tisztelettel köszöntöm a Kereszténydemokrata Néppárt választmányát. Köszöntöm Önöket mint a jelentős magyar politikai szerepet játszó keresztény párt tagjait és vezetőit. És köszöntöm Önöket úgy is, mint a kormány miniszterelnök-helyettesének a pártját, az őt delegáló párt választmányát. De még inkább köszöntöm Önöket úgy, mint bajtársakat, akikkel vállvetve küzdöttük végig a nehéz nyolc évet. Bajtársakként, akikkel hűségben és becsületben kitartottunk egymás mellett. Akikkel nemcsak sikert értünk el az együttműködésünk során, de akinek mindig hátat lehetett fordítani, sőt akikkel még éjjeli őrjáratba is bátran el lehetett menni. Ritka kincs ez a mai időkben, kedves Kereszténydemokrata Barátaim!

Az utolsó gyertya meggyújtása előtti napon gyűltünk itt össze. Ez lesz az ádventi készülődés negyedik, vagyis utolsó gyertyája. Ilyenkor mindenkinek eszébe jut, még egy politikai rendezvényen is, hogy kereszténynek lenni annyit tesz, mint virrasztónak lenni, vagyis mindig készen állni a megújulásra. A virrasztók dolga éberen várakozni, észrevenni, fölismerni a jeleket, cselekedni és teljesíteni a küldetésüket. Ez az ádvent üzenete is. Az ádvent a lelki fölkészülés időszaka, amikor az ember a mindennapok forgatagából visszahúzódva szembenéz önmagával, összegzést végez, és előre próbál tekinteni. Én azt javaslom Önöknek, ragadjuk meg az alkalmat itt most együtt, és vegyük a bátorságot az összegzéshez. Gondoljuk végig, mi történt velünk, mi történt Magyarországgal az elmúlt egy év alatt. Először is a Kereszténydemokrata Néppárt – azt hiszem, az évszámban nem tévedek nagyot – az elmúlt hatvan évének legsikeresebb évét zárja most. Az a gondolat, politika és stratégia, amely a Kereszténydemokrata Néppártot a szövetségre épülő jobboldal ideológiai és szellemi horgonyává tette, nos, ez teljes sikerre jutott. A kereszténydemokraták és a keresztényszociálisok németországi együttműködésének sikere villan ilyenkor az ember elé.

Tisztelt Barátaim!

Az én krédóm az, hogy együtt vagy sehogy. Régen volt, ezért sokan hajlamosak elfelejteni, az Önök elnöke ezt most pontosan fölidézte előttünk, hogy milyen kutya nehéz éveket éltünk át együtt 1990 és 1998 között, és különösképpen 1994 és 1998 között. Ezért nekünk nemcsak a siker ösvényének biztos ismerete van a tudatunkban vagy tudásunkban, áll rendelkezésünkre, hanem a biztos kudarc ösvényét is pontosan ismerjük. Ezért semmi okot nem látok arra, hogy a sikeres ösvényt elhagyjuk, és a biztos kudarchoz vezető, egyszer már befuccsolt módszerekkel és politikai gondolatokkal próbálkozzunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az én fölfogásom az a Kereszténydemokrata Néppárt helyzetét illetően, ami úgy hangzik, hogy szövetség vagy elaprózódás. Szövetség vagy felmorzsolódás. A nagypolitika mélyszerkezete, a magyar társadalom karakterrajza, politikai természete csak ezt a két lehetőséget kínálja a számunkra. Szövetség vagy fölmorzsolódás. Szövetség vagy fölaprózódás. Önök is tudják, hogy én a szövetségkötés embere vagyok, ezért a KDNP barátja is, és mindent meg fogok tenni a jövőben azért, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt és a keresztény politikai gondolat megkapja az őt megillető helyet és megillető befolyást a kormányzati munkában és általában a magyar politikai életben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha visszagondolunk, milyen érzés volt magyarnak lenni egy évvel ezelőtt, milyen érzelmek, indulatok és gondolatok kavarogtak bennünk 2009 végén, milyen hangulata volt akkor az országnak, nehéz elhinni, hogy azok is mi voltunk. Egy rosszkedvű, csalódott, becsapott, pesszimista és dühös országban éltünk akkor – hiszem, hogy ez ma már a múlt. Ma már inkább józanságot és elszánt bizakodást látok szerte Magyarországon. Amiért akkor még csak fohászkodtunk, ebben az évben valósággá vált. 2010 a fordulat éve lett Magyarországon, és ezt mi, magyarok – úgy, ahogyan azt az Önök elnöke világosan bemutatta – közösen vittük véghez. Nem egyszerűen annyi történt, hogy az országot a csőd és az összeomlás szélére sodró, régi baloldali kormány helyett új, polgári-keresztény kormánya lett végre Magyarországnak, bár ez sem lett volna önmagában csekélység. Mi, magyarok ennél sokkal sikeresebb és nagyobb horderejű dolgokat vittünk véghez.

Először is az elmúlt húsz év legnagyobb nemzeti egységét sikerült megvalósítanunk Európában – mind a parlamenti, mind az önkormányzati választások során. Egy évvel ezelőtt ki gondolta volna ezt? Na jó, voltunk néhányan. Hiszen hosszú éveken át örökké azt kellett hallgatnunk mindenfelől, hogy a magyarok nem képesek összefogni, nem képesek egységet teremteni. Ez ebben az évben sikerült. Nem is akárhogyan. Jó okkal figyelt föl rá az egész világ. Büszkék lehetünk rá, ez az összefogás, ez az egység a nemzetközi világban ma Magyarország a legnagyobb versenyelőnye. Azután a nemzeti egység akaratából kilencven év után visszaadtuk a határon túli magyarok állampolgárságát. Az 1990-es átmenet – beszéljünk egyenesen – zavaros alkuira épülő politikai rendszerét megújítottuk, teljesen átalakítottuk. Európában egyedülálló módon demokratikus eszközökkel közel felére csökkentettük a politikusok számát Magyarországon. Mindenki beszélt róla évtizedek óta, de már senki sem hitt benne, hogy egyszer valóban lesz hozzá erőnk és bátorságunk. És 2010-ben ezt megtettük. Aztán a magyar piacgazdaság történetében először tettük lehetővé, hogy a jövő évtől a gyermeknevelés költségei után ne kelljen adót fizetni a magyar családoknak. Figyelem, ne tévesszük össze ezt a megoldást azzal a megoldással, amelyre szintén büszkék lehetünk, de az előző kormányunkhoz kapcsolódik, amikor adókedvezményt adtunk, gyermekek után járó adókedvezményt adtunk. Most nem erről van szó. Most arról van szó, hogy a gyermeknevelés költségeit nem veheti el az állam a családoktól, mert az az adórendszeren kívüli jövedelem. És ha Önök ebben megtámogatnak bennünket, és segítenek, az Önök elnökével közösen ezt a fölfogást, ezt a tételt bele fogjuk illeszteni az új magyar alkotmányba is.

Tisztelt Választmány!

Minden idők legnagyobb arányú adócsökkentését hajtottuk végre a hazai vállalkozások serkentésére. Az Elnök úr mondta: ez még mindig nem elég, sok gonddal kell ott megküzdeni, de a legnagyobb arányú adócsökkentést hajtottuk végre az ő javukra, és emellett az elmúlt húsz év legalacsonyabb jövedelemadóját vezetjük be Magyarországon. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy megmentettük a nyugdíjasok nyugdíját. A magyar nyugdíjrendszer az összeomlás szélén állott, Ukrajna-közeli állapotok kopogtattak az ajtón. Az fenyegette Magyarországot, hogyha nem változtatunk a dolgok menetén, egész egyszerűen nem leszünk képesek kifizetni a nyugdíjasoknak azt a nyugdíjat, ami megilleti őket. Az a jövő fenyegetett, hogy a most nyugdíj előtt álló emberek úgy mennek el nyugdíjba, hogy nem tud a magyar állam nyugdíjat fizetni nekik, mert a rossz nyugdíjrendszer miatti nyugdíjbefizetések egy részét valahova máshova kellett utalni, közben az állam eladósodott, és az összeomlás szélére jutott. A nyugdíjrendszert megmentettük. A kereszténydemokraták és a Fidesz együtt megmentette a magyar nyugdíjrendszert, és megmentette a nyugdíjasok nyugdíját. Akármilyen zavaros és hangos politikai vita is zajlik, erről, ami a lényeg, kérem, ne feledkezzenek el, és legyenek büszkék erre a parlamenti és kormányzati döntésre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt sem mondhatjuk, hogy 2010-ben elkerülték volna hazánkat a tragikus események és csapások. Ez nem új fejlemény; amikor polgári-kereszténydemokrata kormány alakul, akkor valahogyan rögtön árvizek, áradások és más természeti csapások tesznek bennünket próbára. Amit az ember egyfelől igazságtalannak érez, de másfelől – mint ahogyan én azt Szabó püspök úrtól megtanulhattam néhány prédikációjából – senkit sem próbál meg a Jóisten az erején fölül. Ezért nem kétségbeesni kell, hanem küzdeni, mert maga a helyzet biztosan magában rejti a megoldás lehetőségét is, és csak rajtunk múlik, elég erősek vagyunk-e, hogy megtaláljuk a megoldást, és annak szellemében tegyük a dolgunkat. Soha olyan összefogás nem jött lére Magyarországon, mint a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére. Arra sem volt korábban példa – pedig számos súlyos ipari katasztrófa történt már a világban –, hogy bárhol az állam olyan határozottsággal lépett volna föl a károkozó magáncéggel szemben, mint ahogy ezt mi, magyarok megtettük. Most csak a legjelentősebb eredményeket emeltem ki, amelyeket ebben az évben közösen elértünk, de mindezek vitán felül bizonyítják, hogy elértük a legfontosabb célunkat. Végre lezártuk az átmenet korszakát, eltöröltünk egy hazugságokra épülő, idejétmúlt politikai rendszer maradványait, amely – valljuk be – már csak szégyent hozott hazánkra, és a magyar választók példátlan összefogásával létrehoztunk egy új politikai rendszert, amit a nemzeti együttműködés rendszerének nevezünk. Köszönet illet minden magyar embert az összefogásért, a hitért és a nehéz időkben való helytállásért, a közös sikerekért. És ennek az összefogásnak a létrehozóit hasonlóképpen elismerés és köszönet illeti, így a Kereszténydemokrata Néppártot is. Mindez erőt és reményt ad ahhoz, hogy a jövő év Magyarország megújulásának éve legyen, és így újabb közös sikereket érhessünk el.

Kedves Barátaim!

Én fontosnak tartom, hogy – szakítva a magyar történelmi hagyományokkal – ne csak a kudarcokat éljük meg együtt, hanem a sikereinket is. A közös eredményeinkre és a közös sikereinkre minden magyar ember nyugodt szívvel lehet büszke – pártszimpátiától és minden egyéb hovatartozástól függetlenül, mert ezek magyar sikerek, amelyeket magyar ügyekben értünk el. A sikerektől az emberek egyenként is és nemzetként is magabiztosabbak lesznek, magabiztosabbak leszünk, és nekünk, magyaroknak nagy szükségünk lesz az önbizalomra a jövőben is. Ezért bátran beszéljünk a sikereinkről!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az ádvent nemcsak az összegzésre ad alkalmat, hanem arra is, hogy előretekintsünk. Mert a jövő év sem lesz könnyű. Egyáltalán nem lesz könnyű. Rendkívüli kihívások előtt állunk. Mindenekelőtt – úgy, ahogyan Elnök úr, Semjén elnök úr ezt már bevezette – meg kell alkotnunk Magyarország új alkotmányát.

Tisztelt Kereszténydemokrata Barátaim!

Én ott voltam a rendszerváltáskor a mai, átmeneti alkotmány megszövegezésénél, részt vettem abban a bizottságban, amelyben Antall Józseffel, Tölgyessy Péterrel, Kónya Imrével – ha még emlékeznek ezekre a nevekre –, a kisgazdapárt főügyészével egyetemben ötödikként. Abban a bizottságban, amely az új alkotmány alapjait rakta le. Ezért én a szemtanú hitelességével beszélek erről a mostani alkotmányról. Nyugodtan mondhatom Önöknek azt, hogy az már a rendszerváltás idején is világos volt, hogy új alkotmányra van szüksége Magyarországnak, csak egész egyszerűen nem sikerült megalkotni, mert egy új alkotmány megalkotásához hiányoztak a politikai előföltételek. Akkor csak a diktatúra alkotmányának módosításával létrehozott, átmeneti alaptörvény elfogadásáig jutott el az ország. Most egységes a nemzet, most van alkalmunk olyan alkotmányt készíteni, amely hosszú időre iránytűje lesz a magyaroknak, mert a legfontosabb közös értékeinkre épül – azokra, amelyeket egyébként Semjén Zsolt itt elénk citált. Ez a lehetőség, tisztelt Kereszténydemokraták, egész egyszerűen kötelez minket.

A másik nagy feladat, hogy beindítsuk az Új Széchenyi Tervet, amely az elsőszámú nemzeti ügyünk, vagyis a magyar gazdaság talpra állításának lehet majd a motorja. A magyar gazdaságnak magyar lábakon kell állnia, és ekként megújulnia, és ehhez minden erőnkkel lehetőségeket és támogatást kell biztosítanunk a hazai kis- és középvállalkozásoknak ahhoz, hogy aztán minél nagyobb számban munkahelyeket teremtsenek. A jövő év kihívásai közé tartozik, hogy új adórendszert vezetünk be. Semjén Zsolt már említette azokat a dilemmákat, erkölcsi-filozófiai dilemmákat, amelyek minden adórendszerrel kapcsolatban szükségszerűen fölvetődnek, sőt fölvetendők és disputa alá vonandók. Én csak azt tudom erről az új adórendszerről mondani Önöknek, hogy meggyőződésem szerint Magyarországnak ma egy olyan adórendszerre van szüksége, amely úgy támogatja a munkát, hogy közben nem bünteti a sikert. Ezért aki tízszer annyit dolgozik, tízszer annyit keres, tízszer annyit adózik. Mindenki pontosan tudhatja, mekkora munkával milyen jövedelemre tehet szert, és azután milyen kötelezettséget kell teljesítenie. Már a rendszerváltáskor és az azóta húsz év során is éreztük, végig tudtuk, hogy alapvetően rossz az adórendszerünk, de lényegében véve sosem sikerült megváltoztatni. Voltak szép kezdeményezések, mi magunk is föl tudnánk a közös kormányzásunk éveiből idézni ilyet, de alapjaiban nem tudtuk megváltoztatni az adórendszert. Hol a bátorság, hol az egység, hol a szándék, de valami mindig hiányzott. Most minden együtt van. Most minden együtt van ahhoz, hogy modellértékű adózást vezessünk be, amely megváltoztatja nemcsak az adóterheket, hanem az adózáshoz, az adózáson keresztül az államhoz és ezen keresztül az egymáshoz való viszonyunkat is. Ezzel a gazdaság számára kitörési lehetőséget teremtünk, és a fair adózás szabályai lépnek majd életbe 2011. január 1-jétől.

Végezetül, de nem utolsósorban mindezek a kihívások egybeesnek Magyarország soros európai uniós elnökségének időszakával is. Soha nem volt még ilyen Magyarország történetében: mi leszünk Európa navigátorai fél éven keresztül. Ez egyszerre nagy lehetőség és komoly kihívás az ország számára. Nagy lehetőség, mert számos megoldandó magyar feladat egybeesik az Unió előtt álló megoldandó feladatokkal. Nekünk, magyaroknak és Európának sok hasonló ügyben kell egyszerre történelmi döntéseket hoznunk. Kihívást jelent a soros elnökség azért is – itt se kerteljünk –, mert a jövő év lesz Európa legnehezebb éve a kommunista rendszer bukása óta, és ez bizony súlyos többletfeladatokat ró a magyar európai uniós elnökségre. Most országneveket nem mondok, csak olyat, amelyet Önök is ismernek: Görögország, Írország. Érdekes lesz majd januárban olvasni a gazdasági lapokat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Európa számára is sorsdöntő ez a jövő esztendő, mert most el fog dőlni a következő évben, hogy megtorpan-e az Unió, és visszatáncol-e, vagy pedig sikerül maga mögött hagyni a régi ösvényeket, és lesz bátorsága újakat építeni, vagy törni, ha kell. Nekünk, magyaroknak az lesz a dolgunk a következő év első felében, hogy erősítsük Európát, és igyekezzünk minden tehetségünkkel és tudásunkkal azért dolgozni, hogy megújuljon, és ne elbizonytalanodjon, amikor új megoldásokat kell találnia. Láthatják tehát, tisztelt Választmány, hogy nehéz év előtt állunk. Sok hitre és erőre lesz szükségünk, hogy ezeknek a kihívásoknak, a ma még nem is látható váratlan nehézségeknek is sikeresen nekifeszülhessünk. Nehéz dolgunk lesz azért is, mert tabukat dönteni sohasem könnyű. Láthatták már a mögöttünk hagyott fél évben sem, amióta kormányzunk. A kormányzás nem mindig és nem csak diadalmenet. Nekünk jövőre is komoly tabukat kell döntenünk az élet számos területén. Komoly dilemmákon kell átlendülnünk, és nagyon vastag gordiuszi csomókat kell majd kettémetszenünk. Az előttünk álló kihívások zöme ismerős, mert az elmúlt húsz évben már szembetaláltuk velük magunkat. Legyen szó az oktatásról, legyen szó az egészségügy kérdéséről, a közpénzügyi kérdésekről, a közbiztonság ügyéről vagy éppen nyugdíjrendszerről. Minden kérdést ismerünk, mert az elmúlt húsz évben legalább egyszer már mindegyikkel szembetaláltuk magunkat. A legfőbb dilemmáink a rendszerváltás idején is fölmerültek, csak akkor nem volt elég hitünk és erőnk megoldani őket.  Most azonban muszáj. Semjén Zsolt helyzetértékeléséből világosan kitűnik, nemcsak azért muszáj megoldani, mert ez a dolgunk, hanem azért, mert rajtunk kívül a magyar politikai életben ezekre a kérdésekre nemcsak hogy senki sem tud válaszokat adni, esélye sincs, hogy válaszokat adjon. Ez most kizárólag csak bennünket terhelő, a mi felelősségünket jelentősen megnövelő feladat. Ezért végig kell csinálnunk. Ilyen alkalom, hogy végig lehet és végigcsinálhatjuk, és éppen mi csinálhatjuk végig, húszévente, ha adódik, egyszer az ember életében. Ez a jövő év tétje, egyben a nagy lehetőség és idő Magyarország megújulása. Én azt mondom Önöknek, most nem lehet elbizonytalanodni, most végre rendbe kell rakni a dolgokat egyszer és mindenkorra. Másodszorra nem szalaszthatjuk el a történelmi esélyt, hogy Magyarországból végre erős, saját lábán álló, nyugati országot építsünk, amire minden magyar büszke lehet, ahol minden magyar ember boldogulhat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én személyesen hiszek abban, hogy erre képesek vagyunk. És ki más hinne benne, ha nem a kereszténydemokraták? Ezért nagyon remélem, hogy a legnehezebb döntésekkor sem fogják Önök majd szem elől téveszteni a kereszténység tanításának azt a pontját, amelyet legkönnyebben tudunk átfordítani a politikusok nyelvére és a közélet világára. Innen nézve a kereszténység lényege éppen az, miután létezik megváltás, vagyis létezik a legnagyobb rossztól való szabadulás, létezik a feneketlen mélységből történő fölemelkedés. Ez a legfontosabb tanítás és a legfontosabb forrása a keresztény politikus lelki erejének. A tanítás a világi élet dolgaiban azt jelenti, hogy nincs olyan rossz, amit ne lehetne jóvátenni, nincs olyan mély gödör, amiből ne lehetne kimászni, és nem tud egy közösség, nem tud egy ország, nem tud egy nemzet olyan bajba kerülni, amelyből ne lehetne talpra állni. Ez a kereszténydemokrata politika alapkrédója, ha jól értem a kereszténydemokrata filozófiát. Ezért, tisztelt Hölgyeim és Uraim, biztattuk egymást mi az elmúlt nyolc év keserves pillanataiban éppen elégszer. Az a biztatás, amit akkor elmondtunk, amit egymásnak oly sokszor bátorításképpen fölidéztünk, érvényes lehet, reményeim szerint érvényes is lesz a következő évben. Ez pedig úgy hangzik, hogy Magyarországot nem lehet úgy tönkretenni, hogy mi, ha összefogunk, ne tudnánk közösen felemelni.

Ennek jegyében kívánok sok sikert a következő évhez, kívánok áldott karácsonyt és boldog új esztendőt mindannyiunk számára.

(miniszterelnok.hu)