Budapest, 2014 február 17.

Egy török–magyar üzleti fórum mindig különleges esemény. Van ilyenkor néhány kötelező dolog, amit el kell mondani. Ezeket majd mindjárt el is mondom. Számok, fejlődés és egyebek. De számok, fejlődés meg együttműködés két más ország relációjában is egy előadás témája lehetne, azonban a török–magyar reláció speciális. Mi is mindig izgalommal és várakozással megyünk Törökországba, és vendégeink is úgy érkeznek ide, hogy a szokásos diplomáciai találkozókon túl más is történik majd velük. Köztársasági elnök úr megtisztelt a bizalmával, és ma együtt ebédelhettünk, és megtisztelt azzal is, hogy utána meglátogatta a kormányülés termét, ami Munkácsy-terem névre hallgat, aminek az az oka, hogy a falon egy hatalmas festmény látható – ez a leghíresebb magyar festmény –, Munkácsynak az alkotása. Árpád vezetésével a magyar törzsek megérkeznek mintegy 1100 évvel ezelőtt a Kárpát-medencébe. Egy kicsit stilizált persze ez a festmény; nagyon jól nézünk ki rajta, akiket itt találunk, azok is, mintha örülnének nekünk, e felől nem tudhatunk semmi biztosat, de a lényeg, hogy az elnök úrral azt vettük észre, hogy az Árpád mögött bevonuló csapatok viselete nem ismeretlen a török barátaink számára. A kép sarkában még lófarkas zászlókat is lehet látni, sőt maga Árpád is, mint hogyha egy török regényből lépett volna elénk.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez adja a török–magyar látogatások és üzleti fórumok sajátos hangulatát. Nem idegenek beszélgetnek egymással, nem idegenek tárgyalnak egymással, és nem idegenek próbálnak üzletet kötni egymással. És persze a modern világban, amikor minden – sokak szerint – a pénzről, a profitról a haszonról szól, forgalomról és ilyesmiről, hajlamosak vagyunk alábecsülni ennek a kulturális ténynek a jelentőségét. Pedig nem kellene. Mert bizalom nélkül nincs üzlet, nincs bizalom a másik ismerete nélkül, nincs bizalom, ha a másikban nem ismerünk legalább egy kicsit magunkra, és nem tudunk hosszú távon tervezni, ha nem érezzük úgy, hogy a másiknak is fontos a velünk való együttműködés. Ebben a török üzleti együttműködésben magyar szempontból ez különösen jelentős, hiszen végül is Törökország egy óriási gazdaság. Ráadásul a nyugati világ, legyen akármilyen vita is Törökország hovatartozásáról – én most őket a nyugati világhoz sorolom, mondjuk úgy, hogy a transzatlanti együttműködés területéhez sorolom, szóval –, ezen a területen belül Törökország a legdinamikusabban fejlődő óriás gazdaság. És arról sincsen vita, hogy ez a gazdaság nemcsak óriás, nemcsak fenntartható módon fejlődik, hanem hogy egy kiszámítható gazdaság is. És itt a gazdaságtól megérkeztünk a politika világába.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mitől kiszámítható egy ország? Erről könyvtárnyi irodalom született már. Különböző elméletek léteznek. De a mi szakmánk mégis inkább gyakorlati természetű és nem elméleti. Mitől stabil Törökország? Mitől stabil Magyarország? Mitől erős Törökország, és mitől lehet majd, más nagyságrendben, de erős Magyarország?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Törökországnak olyan vezetői vannak, akik nem azt akarják elmagyarázni, hogy miről nem tehetnek. Nem akarják meggyőzni a választóikat, hogy hát tulajdonképpen a rossz dolgokról ők nem tehetnek, hanem olyan vezetői vannak Törökországnak, ezt az általuk publikált programokból világosan ki tudjuk olvasni, amely vezetést bátornak lehet nevezni, amely vállalja a felelősséget egy ország vezetéséért és irányításáért. Egy olyan politikai vezetése van Törökországnak, élén a köztársasági elnökkel, aki célokat mer kitűzni a saját népe elé, és nem azt mondja, hogy egyfelől-másfelől, talán így, talán úgy, hanem megjelöli a célokat, megjelöli a használható eszközöket, és utána megpróbálja ezeket a célokat a saját népével közösen elérni. Ez óriási erény és előny a mai modern világban. A közgazdászok persze biztos kimutatják, hogy nem ez, hanem valami gazdasági összefüggés van a török siker mögött: nő a népesség, iparosodás. Biztos találnak magyarázatokat, de én biztos vagyok benne, hogy hiába nőne a népesség – hiszen máshol is nő –, hiába próbálkoznának iparosítással – máshol is próbálkoznak –, önmagában ebből nem nőne ki az a gazdaság, az a török gazdaság, amelyet mi, akik ma itt vagyunk, mindannyian tisztelünk. Ehhez vezetést kell. Vezetés, amely stabilitást ad egy országnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mélyen tisztelt Elnök úr!

Amikor Önt fogadjuk itt Magyarországon, akkor nem egy óriási gazdaság vezetőjét, hanem egy tiszteletre méltó politika képviselőjét fogadjuk itt, Magyarországon. Kívánjuk Önnek, hogy érezzék jól magukat itt, a hazánkban!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha pedig a célokról beszélünk, akkor most ide idézem Önök elé azt, amit Törökország miniszterelnöke mondott nekem, amikor legutóbb, valamikor az ősz végén Ankarában tárgyaltam vele. Azt mondta, hogy 2023-ra, a köztársaság kikiáltásának századik évfordulójára Törökország a világ tíz legerősebb gazdasága közé akar kerülni. Így beszél egy vezető. Így beszél egy nép, amelyik bízik magában. Így beszél egy közösség, amelyik tudja, hogy mit akar. És ne legyen kétségünk afelől, hogy könnyen lehet, hogy 2023-ra Törökország valóban a világ tíz legerősebb gazdasága közé fog kerülni. Ha pedig, mélyen tisztelt Köztársasági Elnök úr, ehhez a célhoz bátor gazdasági partnereket keresnek, akkor éppen jó helyre érkeztek. Ugyanis más nagyságrendben, más koordináta-rendszerben, más közegben, de Magyarország is azt a célt tűzte ki maga elé, hogy jelentősen megerősödjön. Ezt a célt tűztük ki annak ellenére, hogy az Európai Unióhoz tartozunk, és az Európai Unió komoly versenyképességi kihívással szembesült az elmúlt időszakban, és bár sok mindennel próbálkoztunk, de a választ még nem találtuk meg. Amit eddig az Európai Unióban tettünk, az nem kevés, de nem is elegendő; lassúnak sem mondanám, de nem elég gyors. Ezért Magyarország egy olyan Európai Unióban próbál sikeressé válni, amelynek a növekedése a következő években várhatóan és előre jelezhetően átlagában lassúbb lesz, mint a magyar gazdaság növekedése, már ha a magyar gazdaság jelentősen és érzékelhetően növekedni akar.

Tisztelt Hölgyem és Uraim!

Ehhez Magyarországnak versenyképessé kell válnia. Én büszkén mondtam ma azt a köztársasági elnök úrnak – nem lepődött meg, vagy ha mégis, akkor jól titkolta –, hogy Magyarország ma egy versenyképes ország. És azt is elmondtam, hogy ez néhány évvel ezelőtt még nem volt így. Magyarország azért lett versenyképes ország, mert az emberek megfogadták, elhitték, magukévá tették azt a gondolatot, hogy ahhoz, hogy legyen munkahelyünk, eladható árunk, vagyis versenyképesek legyünk, ahhoz nekünk a válságban nem az Isten csapását kell látni, hanem egy óriási lehetőséget. Azt a lehetőséget, hogy most mindannyian tudjuk, hogy ezt így nem lehet folytatni. A válságból világosan ki lehetett olvasni, hogyha ugyanazokat az eszközöket használjuk, és ugyanazt fogjuk csinálni, mint amit a válság előtt tettünk, akkor nem juthatunk máshova, mint ahova egyébként jutottunk ezekkel az eszközökkel, vagyis egy újabb válsághoz. Ezért a válság egy lehetőség, amely arra kényszerít bennünket, hogy mindent újragondoljunk, mindent újratervezzünk, minden korábbi gondolatunk érvényességét megvizsgáljuk, és ha kell, a gondolatainkat, a terveinket és a céljainkat is megváltoztassuk. És azt kell mondanom, hogy a magyar nép – merthogy a politikusok mit akarnak, az egy dolog, de egy demokráciában ez semmire sem elég –, a magyar emberek elfogadták, hogy erről a helyzetről úgy kell gondolkodni, hogy a válságban lehetőséget lássunk: tervezzük újra magunkat, alakítsuk át magunkat, bár ez gyakran kényelmetlen, sőt időnként fájdalmas is, mégis alakítsuk át, és tegyük az országot és a hazánkat versenyképessé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezért lett 2010 után Magyarország a meghirdetett céljának megfelelően egy európai termelési központ. Ezért van az, hogy Magyarországon ma többen dolgoznak, mint négy évvel ezelőtt. Ezért van az, hogy még többen akarnak dolgozni, mint korábban, és mindenki rájött, hogy segély helyett inkább munkából próbáljon megélni.

És tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezért van az, hogy volt olyan esztendő – azt hiszem, 2012 lehetett ilyen –, amikor egyetlen év alatt megháromszorozódott a Magyarországra érkező külföldi befektetések száma. Mert a világ nem vak, és szerencsére nem olvas minden reggel újságot. Ezért jó híreket is szerezhet Magyarországról, és a befektetők nem az újsághírek, hanem a számok és a valóság alapján döntenek, és minden héten újabb üzemeket, gyárakat, bővítéseket, beruházásokat adunk át és nyitunk meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország termelési központtá lett. Van még mit tennünk ezen a területen, de eljött az idő, hogy egy újabb célt tűzzünk ki magunk elé. Megőrizve Magyarország termelési központ jellegét Magyarországból egy európai innovációs területet is létre kell hozni. Az ehhez szükséges döntések megszülettek, beruházások megindultak, és ez mind garantálja, ahogy a régi marxisták mondták, az egyetemen még így tanultuk polgazd órán – a törökök nem tudják, ez micsoda, szóval azt tanultuk még a kommunizmus alatt –, hogy a cél az, hogy a világgazdaság munkamegosztásába egy magasabb fejlettségi szinten kapcsolódjuk be, vagyis ne csak termelési központ legyünk, hanem innovációs terület is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Erre lehetőségünk van, de ehhez partnerek kellenek. Törökország Magyarország számára egy ilyen partner.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Persze kampány van. Ilyenkor mindenki nagyokat szeret mondani, Én beérem az európai innovációs terület kifejezéssel, mert persze kampány van, de az élet nem áll meg, az országnak élnie kell, ezért nekünk a kampányban is mértéktartással és felelősséggel kell tennünk a dolgunkat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Még egy dologról szeretném Önöket tájékoztatni a mai megbeszélésünkből. Azon gondolkodtunk az elnök úrral, hogy megnézve a Magyarországra érkező török beruházások számadatait, és látva a Magyarországról Törökországba történő befektetések méretét azt tapasztaljuk, hogy ezek igen sovány számok. A forgalom, a kereskedelem mértéke kicsit jobban mutat, az egy elegánsabb, távlatosabb, szebb szám, de a kölcsönös beruházások inkább alacsonyak. És egyetértettünk az elnök úrral abban, hogy valószínűleg ennek az az oka, hogy nincs igazán komoly, nagy zászlóshajó befektető Törökországból Magyarországra és Magyarországról Törökországba. Mert fontos a kis- és középvállalkozások együttműködése – ez fontos –, de kellene egy nagy projekt, egy nagy befektetés, egy nagy elszánás, egy nagy tőkeerő, egy nagy zászlóshajó, amelynek az oldalvizén aztán a többi török is megérkezhetne, és kellene egy ilyen magyar zászlóshajó Törökországba, amelynek az oldalvizén a többi magyar is megérkezhetne. És abban állapodtunk meg az elnök úrral, hogy dolgozunk azon, hogy kijelöljük azt a területet, ahol ilyen zászlóshajó programokat hozhatunk létre kölcsönösen. Ezt a problémát nem oldottuk meg ma az ebédnél, hiszen akkor nem találnánk magyarázatot, hogy a munkatársaink miért kapják a fizetésüket, hanem abban maradtunk, hogy a következő hetekben és hónapokban dolgozunk azon, hogy ezt a területet kijelöljük, a szereplőket megtaláljuk, és meginduljanak a zászlóshajó beruházások.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennek reményében, ezekkel a gondolatokkal kívánok Önöknek jó tanácskozást, gratulálok Törökországnak, fejezem ki elismerésemet Magyarország nevében Törökország köztársasági elnökének, és kívánok mindannyiunknak a mainál is erősebb és mélyebb török–magyar barátságot.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(Miniszterelnökség)