(2013. december 3. Biatorbágy)
Mélyen tisztelt, excellenciás Nagykövet Úr! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!
Egy régi és tömör magyar mondás szerint aki mer, az nyer. Ma azért lehetünk itt együtt, mert Magyarország egy ideje újra hallgat erre a régi bölcsességre. Örülök annak, hogy mi, magyarok végre megértettük, hogy mindenki csak annyit nyerhet, amennyit mer, és azt is megértettük, megtanultuk, hogy aki viszont nem mer, az veszít.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem volt az olyan régen, amikor még azokra hallgattak a magyarok – hiszen a magyar ösztönvilágban ott van ez az érzés is –, akik azt mondták, hogy ne merjük túl nagy fába vágni a fejszénket, ne legyünk túl merészek, vagyis merjünk kicsik lenni. Azok is lettünk. Az európai válság következtében egyre kisebbek és egyre gyengébbek lettünk. Aztán 2010-ben – szerintem a magyar gazdaságtörténet szempontjából az utolsó pillanatban – megráztuk magunkat, és azt mondtuk mintegy régi, rossz álomból fölébredve, hogy aki mer, az nyer. Ennek köszönhetően, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ma már más szelek fújnak Magyarországon, és más szelek fújnak a magyar gazdaságpolitikában; és nemcsak nyugati, hanem keleti szelek is. Magyarországon végre újra magabiztosabbak vagyunk, és merünk nagyobb dolgokra vállalkozni. Nagy cégekkel, nagy országokkal működünk együtt, sőt szövetséget is kötünk velük. Hétről hétre újabb és újabb eredmények, pozitív visszajelzések érkeznek, mint amilyen ez a mai is, amelyekért persze keményen meg kell dolgozni nekünk is és azoknak is, akik a partnereink, és együttműködnek velünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hogy ne menjünk az időben túl messzire, a múlt héten írtunk alá egy megállapodást az Önök kormányfőjével, Kína miniszterelnökével és a szerb miniszterelnökkel a Budapest–Belgrád vasútvonal korszerűsítéséről. Említhetném a kínai és a magyar jegybank közötti megállapodást, de legalább ennyire fontos, hogy a közép-európai kínai kulturális intézetek központja itt lesz nálunk, Budapesten, és itt lesz a közép-európai turisztikai központ is. Lényegében Kínával egy olyan együttműködést hoztunk tető alá, amely hosszú időre biztosítja majd Kína és a közép-európai régió gazdasági és kulturális kapcsolatait. Szeretnék a nagykövet úron keresztül köszönetet mondani ezért Kínának. Ami a mai eseményt illeti, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mint hallhatták, 2012 májusában, amikor az akkori kínai miniszterelnök-helyettes, aki azóta már Kína miniszterelnöke, itt járt Magyarországon, aláírhattuk azt a megállapodást, amelynek eredményeképpen ez a beruházás létrejött. Ezzel a ma átadott logisztikai központtal egy újabb lépést teszünk a szorosabb együttműködés felé. Hallhatták: ennek az új központnak az alapterülete 30.000 négyzetméter, a kapacitása pedig 3.000 kamion per hónap. A vállalat azt tervezi, hogy a termelés felfuttatása után Magyarországról szolgálja ki az európai exportigényeket. A fejlesztések eredményeként világviszonylatban Magyarország lett a Huawei második legnagyobb ellátóbázisa, és egyúttal a vállalat Ázsián kívüli beruházásainak egyik kulcsrégiója. Jó okunk van, hogy erre büszkék legyünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném, ha nem feledkeznénk el azonban arról sem a diplomáciai erőfeszítések fölidézése mellett, hogy ez az új biatorbágyi logisztikai központ elsősorban azoknak a magyar embereknek köszönhető, akik a kiváló munkájukkal meg tudták győzni a Huaweit arról, hogy érdemes itt fejlesztenie. Fontosak a diplomáciai erőfeszítések, fontos egy-egy beruházás pénzügyi háttere, de minderről csak akkor van értelme gondolkodni, hogyha a befektetők hisznek abban, hogy Magyarországon vannak olyan jól képzett, dolgozni tudó és akaró munkavállalók, akik képesek arra, hogy velük együttműködve előállítsák a megfelelő termékeket és a megfelelő nyereséget.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez az új logisztikai központ megnyitása, ahogyan az excellenciás nagykövet úr szavaiból is hallhattuk, egyúttal a vállalat Magyarország és a magyar emberek iránti elkötelezettségét is jelzi. A tervek szerint a Huawei a közvetlenül és közvetve a foglalkoztatottak számát tekintve 2015-re szeretné a duplájára, vagyis körülbelül 3.000 főre emelni a foglalkoztatottak számát. Ezen kívül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, azt se felejtsük el, hogy egy egészen különleges cégről van szó. Egy olyan cégről, ahol a kutatás-fejlesztés elsőrangú fontosságot élvez. A Huaweinek szerte a világon 16 fejlesztő központja van, és globálisan a cégnél dolgozó 150 ezer munkavállaló közül 70 ezer, vagyis lényegében minden második ember foglalkozik kutatás-fejlesztéssel. Mi is szeretnénk. Az elnök úr alkalmat adott, hogy a mai megnyitó előtt kétoldalú tárgyalásokat folytassunk. Ott is elmondtam: mi is szeretnénk, hogy a vállalat következő innovációs központjának Magyarország szintén otthont adhasson. Tudom, hogy ezért még sokat kell dolgozni, de szeretnénk, hogyha e tekintetben is fölkerülne Magyarország a Huawei térképére. Meggyőződésem, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy Puskás Tivadar hazájában találunk megfelelő hátteret, amely ilyen típusú beruházásoknak biztos alapjául szolgálhat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném megemlíteni, hogy a Huawei megkezdte a hadállásainak kiépítését a magyar műszaki értelmiség körében; az elmúlt években meghirdetett egy saját ösztöndíjprogramot, és 75 magyar fiatal felsőfokú tanulmányait már támogatta.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország részéről annyit tudok elmondani Önöknek, hogy ma már bátran kijelenthetjük azt, ami korábban néhány évvel ezelőtt még nagyképűségnek és fellengzős kijelentésnek hatott volna, de ma már bátran elmondhatjuk, persze kellő szerénységgel, hogy aki Magyarországon ruház be, az biztos alapra épít. Az elmúlt években sikerült leraknunk egy versenyképes magyar ipar, egy modern, versenyképes magyar ipar alapjait. A meginduló gazdasági növekedés számai pedig azt mutatják, hogy a számításunk bevált. A költségvetési hiány példátlanul alacsony csakúgy, mint az infláció, a magyar export viszont szárnyal. Ráadásul azon kevés ország közé tartozunk, amely az európai válság óta, sőt annak ellenére képes volt és folyamatosan képes csökkenteni az államadósságát. Végre a bérek is növekedésnek indultak, és a foglalkoztatottság is elért történelmi rekordokat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nyilvánvaló, hogy ilyen eredmények nem szoktak csak úgy ölébe pottyanni egy országnak. Minden eredményért kőkeményen meg kellett dolgozni – mind a tízmillió magyar embernek. Az első és fontos változtatást, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az elmúlt években egy gazdaságpolitikai fordulat jelentette, amelynek során nekiláttunk – ahogy mi mondjuk –Magyarország újraiparosításának. A második fontos változás, amely eredményeket hozott, pedig a magyar külpolitika új irányáról szól, ezt mi keleti nyitásnak nevezzük. És hogy tisztában legyen mindenki az előttünk álló feladat nagyságával: ma az összes magyar kivitelnek mintegy 11 százaléka megy nem európai uniós országba. Ahhoz, hogy Magyarország két lábon álljon, és kiegyensúlyozott külgazdasági kapcsolatai legyenek, 2018-ig ezt a 11 százalékos arányt egyharmadra, tehát 33 százalékra kellene és hitem szerint tudjuk is majd növelni. Tehát 2018-ra azt szeretnénk, hogyha a magyar export 33 százaléka az európai kontinensen kívüli országokba irányulna.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az európai válság könyörtelenül leleplezte, hogy munka, termelés és ipar nélkül csak gazdasági kártyavárak épülhetnek. Olyan gazdasági kártyavárak, amelyeket egyik pillanatról a másikra elfúj a szél. Ezért lépett Magyarország 2010 után az újraiparosítás útjára.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez a cég egy kínai cég, és a kínai emberek kitartó munkája a szemünk láttára valósított meg néhány évtized alatt egy gazdasági csodát. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a termelésre és munkára építő kínai gazdaságpolitika példaértékű minden olyan ország számára, amely a válság után a saját kezébe akarja venni a sorsát. Ezúton is szeretnénk gratulálni ezekhez a sikerekhez a Kínai Népköztársaságnak, és különösképpen szeretnénk gratulálni ahhoz, hogy történelmileg példátlanul rövid idő alatt ilyen sok embert sikerült a szegénységből a középosztály szintjére ki-, illetve fölemelnie.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi úgy látjuk, hogy ma csak az nem üzletel Kínával és a kínai cégekkel, aki szándékosan becsukja a szemét. Én úgy látom, hogy csak az az ország fog talpon maradni, és válhat a válság utáni világ nyertesévé, amely nyitott Kína irányában, és ahol kínai cégek jelen vannak. Szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy idén jelentősen javítottunk a kereskedelmi mérlegünkön, és jelentős volt a kínai tőkebefektetések értéke is: elérte a 2,8 milliárd dollárt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Huawei megalapítása óta egy olyan céggé vált, amely a világ 50 vezető mobilszolgáltatója közül 45-öt tudhat partnerének. Ha most gyorsan végeznek egy fejszámítást, akkor arra juthatnak, hogy ez körülbelül 90 százalékos lefedettséget jelent. Ez becsléseink szerint azt jelenti, hogy a Föld lakosságának egyharmada közvetett vagy közvetlen módon kapcsolódik a vállalat termékeihez.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tehát a mai beruházást egy olyan cég hajtotta végre, amelynek a kilátásai, fejlődési lehetőségei óriásiak globális méretekben, és abban bízunk, hogyha a magyar munkavállalók és a magyar kormányzat megbízható partnernak bizonyul, akkor ebből a globális fejlődésből Magyarország is kiveheti a részét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Aki mer, az nyer. Ebben az esetben most itt mind a ketten mertünk: Magyarország mert nyitni az iparosítás és Kelet felé, Önök, kínai befektetők pedig mertek befektetni nálunk, és úgy gondolom, hogy ezzel kölcsönösen, mindketten nyerni fogunk. Gratulálok a beruházáshoz, további sikereket kívánok Önöknek!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
(miniszterelnok.hu)
