Beszéd a Honvédelmi Minisztérium állománygyűlésén a Parlamentben.

Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tábornok Urak, Hölgyeim és Uraim! Először is engedjék meg, hogy azoknak, akik megkapták a fölmentésüket, megköszönjem eddigi munkájukat, és további sok erőt, jó egészséget kívánjak. Azoknak, akik megkapták a kinevezésüket, helytállást, hadiszerencsét, jó erőt, sok egészséget kívánok. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem egyszerűen azért jöttem el ma ide, hogy Önökkel találkozzam, mert egy új kormány megalakulásakor ez szokás. Magyarországon a legutóbbi választásokon nem pusztán kormányváltás ment végbe, ugyanis az elmúlt hetekben Magyarországon a változások messze meghaladták – ezt Önök is tapasztalhatták – a szokásos kormányváltás mértékét. A választók sokkal többről döntöttek áprilisban. Határozottan kinyilvánították, hogy az elmúlt évekhez képest gyökeres változást akarnak az élet minden fontos területén. Ezek közül Önök számára talán a legsürgetőbb és legfontosabb, hogy a magyarok rendet akarnak az elmúlt évek káosza helyett az élet minden területén. Rendet, biztonságot és törvényességet. Ezt üzenték a választók az új országgyűlésnek, az új kormánynak, ezt üzenték a honvédelmi miniszternek, és ezt az üzenetet szeretném most Önöknek átadni. Az elmúlt években ugyanis mi, magyarok leszoktunk a rendről és a rend tiszteletéről. A kilencvenes években a diktatúrától való szabadulás mámorában a rend szó leértékelődött, rossz mellékízt, mellékzöngét kapott. De Magyarország immár húsz év elteltével ráeszmélt, hogy a szabadság rend nélkül nem más, mint nyomasztó káosz, ahol csak a félelem tenyészik. A magyaroknak elegük lett abból, hogy bármerre néznek, káoszt látnak az országban, és ezért szavaztak példátlan mértékben az összefogásra és a változásra. Azt üzenték, itt az idő, hogy az ország vezetői helyreállítsák a rendet az élet minden területén. Az elmúlt években az emberek országszerte arról panaszkodhattak, hogy nő a félelemérzetük, úgy érzik, nem működik a törvényes rend. A magam részéről messzemenően értem és elfogadom az emberek aggodalmát, rossz közérzetét, még álláspontjukkal is egyetértek, de szeretném itt, Önök előtt nagyon világosan és határozottan kijelenteni, hogy ezért, e jelenség bekövetkezéséért mindenekelőtt és legfőképpen a politikát hibáztatom. Nincs ésszerű magyarázat arra, ami az elmúlt években Magyarországon történt akár a rendvédelem, akár a honvédelem területén. Mindezek tetejében súlyosbítja a helyzetet, hogy nálunk az elmúlt években következmények nélkül lehetett visszaélni a hatalommal, lehetett törvények fölé helyezkedni, ha éppen az ország vezetőinek kedve úgy tartotta. Oda jutottunk, hogy ma már kormányzati szinteken derül fény bűnszövetkezetek működésére, és remélem, nem tekintik sértésnek, ha azt mondom, hogy ez a betegség az Önök életét, az Önök területét sem kerülte el. Nem volt rend, mert önérdekre és ebből adódó önkényre, hatalommal való visszaélésre, a törvények megkerülésére, kijátszására, a törvények semmibevételére épült a politikai rend Magyarországon. Ennek a korszaknak a politikai és társadalmi berendezkedése nemhogy nem igyekezett kellő eréllyel és következetességgel föllépni a dezertőr, deviáns viselkedési módokkal szemben, hanem inkább – hol burkoltan, hol nyíltabban – ezeket a közösségellenes magatartásformákat díjazta, és előnyben részesítette a törvénytisztelő magatartás kárára. Márpedig, tisztelt Hölgyek és Urak, tisztelt Elnök Úr, a rend lényege éppen az, hogy a közösség érdeke erősebb, mint a magánérdekek, a rend pedig nem más, mint az erről a tényről szóló közmegegyezés, ennek érvényesítése és betartása. A mögöttünk hagyott nyolc év, a választók által megdöntött rendszer olyan veszedelmes társadalmi folyamatot gerjesztett, amely, ha nem fékezzük meg időben, ha nem fordítjuk vissza, végül még oda vezetne, hogy hazánkban azoknak kellene szégyenkezniük, akik betartják a törvényeket. Ezért is különösen büszkének kell lennünk a magyarok józanságára és erkölcsi tartására, amikor megelégelték a vezetők által gerjesztett züllést, a törvénytelenség káoszát, és a választásokon soha nem látott összefogással a rendteremtés pártjára álltak. Magyarország tehát rendet akar. Rendet, mert az emberek tudják, hogy csak a rend nyújt biztonságot, csak a rend lehet az alapja annak, hogy talpra állítsuk a gazdaságot, munkahelyeket teremtsünk, helyreállítsuk a szociális biztonságot, megmentsük az egészségügyünket, visszaállítsuk a család becsületét és tiszteletét, vagyis sikerre vigyük a legfontosabb nemzeti ügyeinket. Törvényes rend és stabil biztonság nélkül minderre nincs esélyünk. A rend nemcsak a közösség számára nélkülözhetetlen érték, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az egyes ember, mi, magunk is csak a rend biztos és biztonságos talapzatán tudjuk megvalósítani céljainkat, terveinket, vagy megvédeni elért eredményeinket. Ezért mondhatjuk, hogy a rend helyreállítása a legfontosabb közügy ma Magyarországon. Ennek a nemzeti ügynek egyik fő bástyája a Magyar Honvédség. Két okból is mondhatom ezt. Az egyik ok, hogy rendet és biztonságot csak egy erős ország képes biztosítani polgárainak, erős ország pedig nem képzelhető el hatékony, és ezt a szót most kétszer húzom alá: tekintélyes honvédelem nélkül. Ehhez természetesen a honvédelem helyzetében és a honvédségen belül is rendnek kell lennie. A másik ok, hogy békeidőket élünk itt Európa közepén immár hosszú évtizedek óta, és jó okunk van arra, hogy bizakodjunk, így marad ez a következő években is. Éppen ezért, miközben természetesen békeidőben is alapvető és legfőbb kötelessége az államnak olyan honvédséget fönntartani, amely mindenkor kész arra, hogy akár külső támadás ellen is megvédje az országot, annak polgárait, területét, javait, szabadságát és függetlenségét, tartós béke idején a honvédségnek nyilvánvalóan más funkciókat is el kell látnia. Úgyis mondhatnám, hogy a honvédelemnek ma csak egyik része a haza hagyományos értelemben vett fegyveres védelme. A honvédelemnek békeidőben nagyon fontos részét jelenti a törvényes rend és a mindennapi biztonság megteremtésében és fenntartásában játszott szerepe. Különösen igaz ez a mai világban, amikor a szervezett bűnözés és a terrorizmus világszerte a legfejlettebb katonai eszközöket veti be a törvényes rend és a biztonság ellen, és amikor, Önök is láthatják – talán a klímaváltozás következtében –, egyre súlyosabb természeti csapásokkal kell szembenéznünk évről évre. Mint épp a napokban is. A mostani árvíz – amelyben ismét megcsodálhattuk az Önök nagyszerű munkáját – ráirányította a figyelmet a honvédség szerepének fontosságára az országot ért rendkívüli helyzetek elhárításában. Magyarország minden polgára, a Magyar Köztársaság egészének nevében szeretném megköszönni Önöknek az elmúlt napokban mutatott a bátor és hatékony helytállást. Mindez azt bizonyítja, tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Elnök Úr, hogy a Magyar Honvédség több, mint fegyveres testület, több, mint hadsereg, a Magyar Honvédségnek a nemzeti együttműködés rendszerében magának az új rendszernek kell egyik védőbástyájává válnia. Azért is fontos ez, mert szeretném, ha Önök jól értenék, hogy az emberek az államtól várják a rend és a biztonság szavatolását, ami azt jelenti, hogy a törvényes rend helyreállítása és védelme egyedül és kizárólag az állam feladata, vagyis semmilyen magánkezdeményezésre, félkatonai szervezetre, gárdára nincs szükség, ha van erős, hatékony honvédségünk és rendőrségünk. Amennyiben Önök mégis ilyen szervezetben vállalnának szerepet, azt egész egyszerűen dezertőr magatartásnak kellene nyilvánítanom. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindannyian tudjuk, hogy ehhez a feladathoz komoly változtatásokra van szükség. Önök is tudják, hogy újjá kell építeni a honvédelem egész rendszerét. A honvédség újjáépítésekor fontos szempont, hogy nem valakit, nem egy másik országot kell utolérnünk egy képzelt versenyben, hanem saját magunk méreteihez és teherbírásához igazodó haderőt kell felállítanunk. Akkora honvédséget kell működtetnünk, amekkora a magyar társadalom és a gazdaság teherbíró képessége alapján lehetséges, és képes ilyen szinten ellátni a feladatait. Meggyőződésem, hogy Magyarországnak az előbb elmondott feladatokhoz a mainál erősebb, a XXI. század követelményeinek megfelelő Magyar Honvédségre van szüksége. Olyanra, amely alkalmas arra, hogy ellenálljon a hazánk szabadságát és függetlenségét veszélyeztető minden katonai fenyegetésnek és támadásnak, illetve – szükség esetén szövetségeseivel együttműködve – képes legyen azok sikeres elhárítására, rendelkezzen a Magyar Honvédség mindazon katonai képességekkel, amelyek alkalmassá teszik NATO-szövetségeseinkkel közös műveletek folytatására. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne áltassuk egymást! Választás után kínálkozik az alkalom, hogy őszintén számot vessünk a helyzetünkkel. Kérem Önöket, Önök se mulasszák el ezt a lehetőséget. A Honvédség a sorkötelezettség megszüntetése óta egyfajta zárványként létezik: a társadalomnak nincs tudomása az itt végzett munkáról, annak fontosságáról, jelentőségéről és minőségéről. Ezen gyökeresen változtatnunk kell: a honvédelemnek vissza kell térnie a nemzeti ügyek fontos kérdései közé. A Magyar Honvédségnek hagyományaihoz méltóan szolgálnia kell a társadalmi mobilitás ügyét is. Ez azt jelenti, hogy amikor valaki úgy dönt, hogy a hivatásos szolgálatból visszatér a civil életbe, a honvédségnek olyan embereket kell a nemzet számára visszaadnia katonai idejük letöltése után, akik testileg és lelkileg edzettek, és a megszerzett képességeik révén alkalmasak az értékes munkára. Láthatóan szükséges a tartalékos állomány megszervezése, amellyel egyfelől szélesíteni fogjuk a honvédség társadalmi bázisát, másrészről a honvédelem rendszerében tarthatók azok, akik korábban magas szintű katonai ismeretekre tettek szert. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Korábban gyakran lehetett hallani, „majd a NATO megvéd minket”. Ezzel szemben a NATO-t megalapozó Washingtoni Szerződés alapgondolata, hogy mindenki elsősorban saját védelméről gondoskodik, és ezzel járul hozzá a közös védelemhez. Az csak egy sajátos, eltorzult magyar gondolkodásmód, hogy a NATO-t létrehozó alapszerződés egyik cikkelyére, amely az egymás kölcsönös megsegítéséről szól, úgy gondolunk, abból azt a következtetést vonjuk le, hogy majd mások fognak megvédeni bennünket. Civileknek sem helyes, ha így gondolkodnak, de katonáktól ez a gondolkodásmód végképp elfogadhatatlan. Ami rajtunk áll, azt nekünk magunknak kell megtennünk. A honvédség hadrafoghatóságának jelenlegi színvonala, nézzék el nekem az egyenes beszédet, éppúgy sérti az Alkotmányt, mint a Washingtoni Szerződést. A nemzeti együttműködés rendszerében a magyar érdek áll az első helyen, ezért szövetségeseinkkel is szigorúan nemzeti érdekeink mentén kell együttműködnünk, természetesen betartva a kölcsönös kötelezettségeket. Semmiféle rosszul értelmezett megfeleléskényszer nem hajt bennünket, csak a magyarok saját nemzeti érdeke. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én úgy vélem, a mai szélvész-gyorsan változó világban igazi garanciát az egyes európai, illetve közép-európai államok függetlenségére és biztonságára egy jövőbeni minél szorosabb katonai együttműködés jelenthet, és ez igaz Közép-Európára, és igaz az egész Európai Unióra. Nem pusztán katonai, legalább annyira gazdasági érdeke Magyarországnak, hogy nekilássunk teljesen szétesett hadiiparunk újjáépítésének is. Alkalmassá kell tenni a magyar vállalkozásokat arra, hogy minőségi beszállítói lehessenek a Honvédségnek. Minden egyes bakancs vagy bármilyen Önök által használt tárgy, amit külföldről rendelünk meg, külföldön teremt munkahelyeket. Ahogy a németek mondják: „a német katona a gombjáig német gyártmány”. Ezt szeretném látni Magyarországon is. Ezeket látom ma a Magyar Honvédség megújítása terén az előttünk álló időszak fontos feladatainak annak érdekében, hogy a magyar haderő erős haderő legyen, de egyben több, mint haderő: a törvényes rend és biztonság nemzeti ügyének egyik, magyarok által tisztelt bástyája. A törvényes rend helyreállításának, a társadalmi normák érvényesítésének és a törvénykövető magatartásformák rehabilitációjának van azonban még egy fontos föltétele, ami szintén jogos és alapvető elvárás mind az ország vezetői, mind a rendvédelem, mind a honvédelemben dolgozók felé. Ez a szó úgy hangzik: példamutatás. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden közösségre, minden társadalomra igaz, hogy annyira törvénytisztelő és jogkövető maga a társadalom, amennyire a vezetők és törvényalkalmazók maguk is törvénytisztelők és jogkövetők. Ahol a vezetők a törvények fölé helyezik magukat, ott egyre inkább elfogadottá válnak az egész társadalomban a törvényen kívüli magatartásformák. Ezért elkerülhetetlen követelmény a példamutatás. Az ország vezetőinek, a honvédelemben dolgozóknak is egyaránt feddhetetlennek kell lenniük, példát kell mutatniuk a törvények betartásából. Én bízom az Önök szakmai tudásában, bízom az Önök tapasztalatában, mi több, én bízom az Önök erkölcsi tartásában és elkötelezettségében is. Tudom, hogy képesek, Önök képesek a nemzeti együttműködés rendszerében megfelelni az új elvárásoknak, s a magam részéről a kormány és a törvényhozás nevében mondhatom, biztosítjuk a megfelelő törvényi hátteret, az erkölcsi és anyagi feltételeket. Őszintén el kell mondanom azt is, hogy nem könnyű hetek és legkevésbé sem könnyű hónapok várnak ránk. Hazánk gazdasága ma rossz állapotban van, az emberek pedig nagyon várják a mielőbb látható eredményeket. Szeretném, ha Önök tudnák, hogy a kormány elkötelezte magát arra, hogy minden nehézség és talán még ma sem látható, nemzetközi nehezítő körülmény közepette is érvényt szerzünk a magyar választók akaratának, vagyis rendet és biztonságot teremtünk Magyarországon, visszaszerezzük az ország nemzetközi tekintélyét, és ebben a munkában én nagyon számítok a Magyar Honvédség minden tagjának, vezetőjének és közkatonájának együttműködésére. Az előttünk álló nagy feladatokat csak együtt vihetjük véghez sikeresen és a történelemből, ha valaki, hát Önök jól tudhatják, sohasem csak a létszám döntötte el azt a kérdést, hogy egy hadsereg milyen erős, hanem annak szelleme, tudása és fölkészültsége. Azt várom és tisztelettel elvárom Önöktől, hogy tegyenek meg minden lehetőt a Magyar Honvédség újjáépítéséért. Én bízom az új vezetésben, bízom a Miniszter úrban, de legfőképpen bízom Önökben és a honvédekben. A hazának szüksége van Önökre, szüksége van az Önök munkájára. A magyar kormány számít Önökre, és Önök is számíthatnak a magyar kormányra. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

(miniszterelnok.hu)