2014. május 8. Berlin

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarországon választások voltak. Ennek eredményeképpen a hetedik parlamenti ciklusomat kezdhetem meg képviselőként. 24 parlamenti év van mögöttem: 18 év ellenzékben, nyolc év kormányon, miniszterelnökként. Ebből is látható, hogy Churchillnek igaza van, amikor azt mondja, hogy a politika veszélyesebb, mint a háború, mert a háborúban csak egyszer ölik meg az embert. És itt van még mögöttem egy jó fél évtized antikommunista, egyetemi és értelmiségi ellenállási mozgalmakban eltöltött idő. Szóval itt van 30 év tapasztalata, amely feljogosított engem arra, hogy az Önök kedves meghívását elfogadjam, és egy ilyen nehéz témában egyáltalán szólásra merjek emelkedni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindenekelőtt tíz évvel Magyarország európai uniós csatlakozása után köszönet illeti a Nyugatot, hogy történelmi felelősséggel támogatta a posztkommunista közép-európai nemzetek szabad világhoz való csatlakozását. Köszönet jár ezért a szolidaritásért. Külön köszönet jár a német népnek, köszönet a német nép vezetőinek, és külön, személyes köszönet Helmut Kohlnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az idő bebizonyította, hogy a közép-európai országok Európához csatlakozása közös sikertörténet. Egész Európát erősebbé és sikeresebbé tette Közép-Európa megerősödése. Ma Közép-Európa nem periféria és nem Köztes-Európa többé, hanem Európa egyik, okkal megbecsült és sikeres régiója, amely a saját teljesítményével maga is hozzájárul Európa sikereihez. Hiszem, hogy nincs messze az idő, amikor Közép-Európa valóban Európa közepe lesz, és az európai gazdasági növekedés motorjává is válik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Hogy élni tudtunk ezzel a történelmi eséllyel, nekünk is el kellett végezni a magunk munkáját. A kommunista rendszer összeomlása után általános volt a meggyőződés, hogy a nyugati politika másolása megoldja majd az összes problémánkat. Az a tény, hogy felszabadultunk a szovjet típusú megoldások másolási kényszere alól, lehetővé tette, hogy nyugati mintákat kezdjünk követni. Úgy tűnt, ahhoz, hogy elérjük a célunkat, vagyis a szabadság mellett a nyugati világra jellemző jólétet is, nem kell mást tennünk, csak másolnunk kell a nyugati megoldásokat. A kilencvenes évek elején járunk, a gazdasági liberalizmus és a washingtoni konszenzus diadalmenetének időszakában. Miután megérkeztünk a kilencvenes évek második feléhez, és megkezdődött a második mintakövetési korszak, az európai uniós tagságra történő felkészülés, úgy tűnt, ez a világ rendje: a II. világháború után tőlünk elszakadt és kommunizmustól megkímélt Nyugat másolásával járhatunk mi, közép-európaiak a legjobban. Követni és adaptálni – ez a politikai vezetés feladata Közép-Európában. Ez a gondolat természetesnek tűnt nemcsak Közép-Európában, de Nyugat-Európában is, ezért nem érezték a dolog abszurd voltát azok, akik Közép-Európával összefüggésben új Európáról, míg a kommunizmustól megkímélt Európával összefüggésben pedig régi Európáról beszéltek. Holott Közép-Európa is több államát tekintve ezer évnél hosszabb európai múlttal rendelkezik.

Aztán, tisztelt Hölgyeim és Uraim, egy pillanat alatt minden megváltozott. Elérkezett a 2008-as gazdasági válság. 2008-ban Európában először mi, magyarok omlottunk össze pénzügyileg. Mi azt tanultuk meg, hogy a másolással fölépített pénzügyi és gazdasági rendszer a mi esetünkben nem bírta a terhelést. Észrevettük, hogy az eurózóna is megremegett, és nap mint nap láttuk, látjuk, hogy az európai gazdaság részesedése a világgazdaságban, a világkereskedelemben csökken, világgazdasági, világpolitikai befolyása pedig zsugorodik. 2008 után Közép-Európában elő kellett vennünk a saját eszünket, a saját erőnket és a saját bátorságunkat, hogy saját válaszokat keressünk a válságra. Magyarország története szerencsésen alakult, mert a 2010-es választással létrejött kellő politikai felhatalmazás ahhoz, hogy saját megoldásokkal álljunk elő, és saját megoldásokkal húzzuk ki a hazánkat a gazdasági bajokból. Mára kiderült: ez is lehet sikeres út. Ma azt mondhatom Önöknek, hogy Magyarországot az elmúlt években megújítottuk, a hazánk megerősödött. Az Európai Unión belül közkedvelt politikai retorika a reform retorika, a strukturális reform népszerű kifejezés, ám ami nálunk történt, ennél jóval több. A megújulás többet jelent: új alkotmányt, új Ptk.-t, új büntető törvénykönyvet, új munkatörvénykönyvet és új gazdaságpolitikát is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt négy év mély átalakításainak és erőfeszítéseinek köszönhetően egy új korszakba léptünk. Van Közép-Európában elég erőnk és önbizalmunk ahhoz, hogy saját és nagy célokat tűzzünk magunk elé, és van már elég önbizalmunk, és vannak eredményeink is, hogy saját javaslatokat merjünk megfogalmazni a másoláson túl egész Európa jövőjét illetően. Tíz évvel ezelőtt azt kértük a Nyugattól, hogy segítse és támogassa Közép-Európának a Nyugathoz való visszacsatlakozását, támogassa Európa újraegyesítését. Ma azt várjuk, hogy a Nyugat fogadja el, hogy Közép-Európa többé nem csupán véleményezője a tőlünk nyugatra kigondolt megoldási javaslatoknak. Közép-Európának és benne Magyarországnak is van saját javaslata, és van ajánlata egész Európa számára. Azt várjuk, hogy a Nyugat fogadja el, hogy amit mi képviselünk, nem ostobaság, nem unorthodoxia, hanem Közép-Európa gondolata, és ezt a gondolatot – éppen úgy, mint más gondolatokat – az eredmények és a teljesítmény minősíti majd.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Európai választásokra készülünk. Ilyenkor szembe kell nézni a valósággal. A valóság az, hogy Európa tele van aggodalommal. A vezetők aggódnak az új, szélsőségesnek nevezett politikai erők előretörése miatt, a választók aggódnak az európai vezetési kapacitás hiánya miatt, és mindketten aggódnak Európa világgazdasági és világpolitikai térvesztése és annak következményei miatt. Valóságos földrengéstérkép tárul a szemünk elé, ha az európai politikára figyelünk. Úgy fogom föl a mai feladatomat, hogy – mint a politikai világ egyik szeizmológusának – föl kell tennem a kérdést, hogy hol és milyen okból fenyegetnek ezek a politikai földmozgások?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Van néhány nagy jelentőségű probléma, amiben érdemes tisztán látnunk. Előrebocsátom, hogy ezek érzékeny kérdések. A felvetésük ezért politikai kockázattal jár. A tanácsadók általában nem is szokták javasolni ilyen témák felvetését, de meggyőződésem, hogy nyílt diskurzus nélkül semmi esélyünk nincs arra, hogy azonosítsuk a valódi veszélyeket, hogy megválaszoljuk az Európai Unió javára ezeket a kérdéseket, és az Európai Unió elháríthassa az ebből fakadó földrengés veszélyét. Ezért nekünk, akik az európai középhez tartozunk, mint Magyarország és mint politikai közösség, föl kell tennünk ezeket a kérdéseket.

Az első ilyen kérdés, mely az Európai Unió jövőjét is meghatározza, úgy hangzik, hogy mi Európában nem élhetünk más pénzén, minden elköltött eurót előbb vagy utóbb meg kell keresnünk, meg kell érte dolgoznunk, és vissza kell fizetnünk. Ezért minden tagállamnak el kell végeznie a saját házi feladatát, és közülünk senki sem reménykedhet abban, hogy majd valaki másnak a pénzén győzi le a saját gazdasági bajait. Magyarország ezért idő előtt visszafizette a pénzügyi válság elhárítása érdekében fölvett IMF-hitelt, ezért vezettünk be az alkotmányban adósságféket, ezért csökkentjük az államadósságot, és ezért nem engedjük a deficitet az európai uniós határ fölé, amelyet egyébként az alkotmány is tilt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A második kérdés, amivel Európának szembesülnie kell, a demográfia kérdése. A feszültségek és a félelmek azt jelzik, hogy tömeges bevándorlással nem lehet megoldani Európa demográfiai problémáit. A történelem megmutatta, hogy az olyan civilizációk, amelyek nem képesek biológiailag fenntartani magukat, el fognak tűnni. A mi civilizációnk, az európai, ma erre nem képes. A tömeges bevándorlás azonban, amelyet sokan orvosságként javasolnak, olyan feszültségeket idéz elő, amely a kulturális, vallási és életmódbeli különbözőségek miatt újabb és újabb konfliktusokkal, politikai földrengésekkel fenyeget. A józan ész azt diktálja, hogy Európa a jövőben demográfiai problémáinak természetes kezelését részesítse előnyben, tisztelje és jutalmazza a gyermekvállalást és a családot. Mi Magyarországon ezért vezettünk be családi alapú adózást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az európai emberek többsége továbbra is kötődik a nemzetéhez, politikai értelemben ahhoz kötődik a leginkább. Ráadásul Közép-Európa csatlakozása az unióhoz ezt az érzést megerősítette, mert büszke, nemzeti érzésű államok csatlakoztak az unióhoz. Az európaiság nevében ezért senki sem veheti el a nemzeti identitást, nem veheti el a nemzetektől a büszkeséget és a nemzeti elhivatottság érzését sem. Ezért meggyőződésem szerint a jövőben az európai politikának jobban kellene tisztelnie a nemzeteket. Ez egy természetes emberi igény, a nemzeti érzés nem gyengíti, hanem erősíti a nemzetekből álló Európát.

Hölgyeim és Uraim!

Máig nyílt seb sok millió európai ember szívében, hogy a keresztény gyökerek, hagyomány és életszemlélet nem kapja meg az Európai Unió intézményeiben a kellő elismerést. A kereszténység nemcsak vallás, hanem kultúra is, amire egy egész civilizációt építettünk föl. Ez nem választás, hanem tények kérdése. Ha az emberek úgy érzik, hogy az európai politika harcol a saját gyökerei ellen, ha szégyelli bevallani, hogy valójában mi egy keresztény kontinens vagyunk, akkor csak gyarapítani fogjuk az Európai Uniótól elidegenedők táborát. Ezért az Európai Uniónak a jövőben jobban kell tisztelnie a keresztény kultúrát, és az európai közös kül- és biztonságpolitikában többet kell tennünk az Európán kívüli keresztény közösségek védelme érdekében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ide kapcsolódik, a legnehezebb kérdések közé a családok, a férfi és a nő kapcsolatának kérdése is. Sokan élünk Európában olyanok, akik a családnak a keresztény gyökerű fölfogását valljuk. Nem mondjuk, hogy más együttélési formák nem volnának lehetségesek, ideértve az azonos neműek együttélését vagy akár a többnejűség életfölfogását is, de mégiscsak arról van szó, hogy a keresztény Európában a család egy férfi és egy nő kapcsolatát alkotó együttélési forma. Az európai emberek döntő többsége tiszteli a családot, és nem akarja tudomásul venni – én magam sem –, hogy a család fogalmát relativizálják, kitágítják, ezzel ki is üresítik, időnként pedig kigúnyolják. Ezért is alkottunk Magyarországon a családok védelméről külön törvényt.

És végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a józan ész azt mondja, hogy Európa csak a munka révén érvényesülhet és boldogulhat. Ezért Európának nem a munkanélküliséget, hanem a munkát kellene támogatnia. Úgy látom, hogy az európai emberek többsége elfogadja, hogy a segély helyett munkára van szüksége. Ehhez vissza kell adnunk a kétkezi munka becsületét. Magyarország és Európa is akkor lesz erős, ha mindenkinek lesz munkája, aki dolgozni tud és akar. Ha a vállalkozó világ nem képes – mint ahogy a mai Európában nem képes – mindenkinek munkát adni, akkor az államnak kell szerepet vállalnia, ésszerű szerepet és törekednie a teljes foglalkoztatás megvalósítására. Mi ezt Magyarországon munkaalapú társadalomnak nevezzük. A munkanélküli segély időtartamát kilenc hónapról három hónapra csökkentettük, és segély helyett igyekszünk mindenkinek – talán jövőre már valóban mindenkinek képesek is leszünk – állam által fölkínált munkalehetőséget ajánlani. Ez az, amit mi workfare state-nek hívunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

És végezetül még egy gazdasági gondolat. Az európai gazdaság ugyanis súlyos versenyképességi kockázatokkal néz szembe. Az Amerikai Egyesült Államokban minden versenyképességi faktorban, Ázsiában pedig a legtöbb faktor tekintetében vesztésre állunk. Legyen szó a munkaerő áráról, a munkaerő rugalmasságáról, az energiaárról, az olcsó finanszírozhatóság elérhetőségéről, szabályozási stabilitásról vagy éppen a meginduló vállalkozások körül kialakított környezetről. Ezek közül meggyőződésem szerint Európa jövője szempontjából a legfontosabb kérdés az energia ára. A mai rendszer vereségre ítéltetett. Meggyőződésem, hogy a jövő Európájában az energiaárakat radikálisan le kell szorítani. Az is meggyőződésem, hogy az árak leszorításához képest minden más, egyébként fontos szabályozási kérdés csak másodlagos. A versenyképességünket olyan rohamosan veszítjük el, hogy az erőnket ma az árcsökkentésre kell összpontosítani, és a prioritások sorrendjében nem szabad negligálni, de hátrább kell tenni minden más szabályozási kérdést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi Magyarországon az itt elmondott elvekre és fölismerésekre épülő politikát fejlesztettünk ki. Ez a politika kétségkívül innovatív, diskurzusokat generál, ám figyelemre méltónak tartom, hogy nemcsak gazdasági eredményeket generál – hozott politikai eredményeket is. Magyarországon egy hónapja a parlamenti választásokon elsöprő fölénnyel győzött az európai közép. Magyarországon nem a szélsőségek – sem a bal, sem a jobb –, hanem a közép kapott felhatalmazást a folytatásra. Természetesen nálunk is vannak szélsőségek, van jobb- és baloldali szélsőség is, de Magyarországon mégiscsak a középnek van parlamenti kétharmada.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi tudjuk, hogy a vízállás változó. Ezért a politikában sohasem az a kérdés, hogy milyen magas a vízállás, a szélsőségek vízállása, hanem az a kérdés, hogy milyen magasak a gátak. Magyarországon az európai együttműködésre, az emberi méltóságra, az ésszerűségre épülő politika magas gátakat húzott, ezért stabil Magyarország.

Hölgyeim és Uraim!

Én nem azt mondom, hogy amit Közép-Európa és azon belül Magyarország csinál, azt érdemes követni másoknak – ilyen bátor nem vagyok, ilyen messzire nem merészkedek –, de azt azért állítom, hogy az, ami Közép-Európában és azon belül Magyarországon történik, érdemes a tanulmányozásra, és érdemes elfogadni, hogy Közép-Európának vitaképes és komoly javaslatai vannak Európa jövőjét illetően.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

(Miniszterelnökség)