Beszéd a Coop-üzletlánc 15 éves fennállásának ünnepi rendezvényén, Budapesten.

Tisztelettel köszöntök mindenkit, jó napot kívánok a hölgyeknek és az uraknak! Mélyen tisztelt Elnök Úr, Elnök Urak!

Röviden hadd mentsem ki magam, de a parlament ülése váratlanul elhúzódott. Ha jól értem, kereskedők között vagyok, ezért az a megjegyzés talán itt helyénvaló, hogy a parlamentben legalább annyi váratlan dolog történhet, mint egy adásvételkor szokott történni, ezért nézzék el nekem, hogy nem értem ide kellő időben. Azt a jó hírt mindenesetre elmondhatom Önöknek, hogyha némi fönnakadással is, de a Ház végzi a munkáját, s a mai napon is született néhány olyan jogszabály, amely közvetlen összefüggésben áll az Önök munkájával, illetve munkájuk értelmével. Vagyis egy olyan parlamentből érkeztem most ide, Önök közé, amely munkája során nem veszíti szeme elől azt a szempontot, hogy döntéseivel elsősorban a magyar embereket, a magyar vállalkozókat, beleértve ebbe a magyar kereskedőket is szolgálnia, sőt elsősorban őket kell szolgálnia.

Régi megállapodás volt közöttünk, hogy eljövök erre a mai eseményre. Örülök, hogy ennek érvényt tudtunk szerezni. Megmondom őszintén, hogy várakozással érkeztem ide. Önökről a méltányosnál és indokoltnál kevesebbet lehet hallani a gazdaságpolitikai viták során. Valahogy az Önök vállalkozásának neve, a modell, amit képviselnek, a kelleténél kevesebbszer tűnik föl akár parlamenti, akár kormányzati, akár szakmai konferenciákról legyen szó, ezért örülök annak, hogyha jelenlétemmel, valamennyivel az eddiginél több és reményeim szerint megérdemelthez közelítő figyelmet tudunk az Önök munkájára fordítani. Engedjék meg, hogy éppen ezért ehhez a 15 éves fennállási ünnepi rendezvényhez méltó módon a magyar kormány és a magam nevében gratuláljak, sok erőt, jó egészséget kívánjak a további munkájukhoz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Urak!

Sokfajta értelmezés hangzott el mostanában arról, hogy mi is történik Magyarországon, hogyan is kell értelmeznünk a mindannyiunk által érzékelhetően napról napra történő változásokat Magyarországon. Vannak, akik azt mondják, hogy egyfajta alkotmányos, kétharmados forradalom történt. Vannak, akik azt mondják, az emberek már olyan dühösek voltak, hogy elegük volt abból, amit az elmúlt években el kellett szenvedniük. S van, aki azt mondja, hogy az elmúlt nyolc év racionalitáson nyugvó elutasítása következett be. Én magam úgy látom, hogy az emberek Magyarországon 2010-ben kétszer egymás után megfontolt és józan döntést hoztak. Én úgy látom, hogy Magyarország választópolgárai, akik egyébként az Önök vásárlói, világosan látják és értik, hogy korszakos átrendeződés zajlik Európában, átrendeződés zajlik a világban, ezért valamilyen változásnak Magyarországon is be kell következnie. És úgy értékelték – pártszimpátiára való tekintet nélkül, meggyőződésem szerint – a hazájuk, a közös hazánk helyzetét, hogy Magyarország akkor tud jól alkalmazkodni a világban zajló változásokhoz, hogyha erős, stabil és cselekvőképes vezetése van. Ez a szempont sokkal fontosabb volt a döntésükben, mint az ideológiai megfontolások, mint a pártpolitikai szimpátiák vagy akár a múlt. Ez a döntés a jövőnek, a jövőre való fölkészülésnek szólt.

És valóban, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ha körülnéznek, akkor azt látják, hogy szédítő sebességgel változik körülöttünk a világ. Ha csak az elmúlt néhány válságos esztendő időszakára tekintünk, akkor is láthatjuk, hogy makacsnak tűnő állítások, politikai és közgazdasági tételek porladtak el, amikor a válság szembejött ezekkel a tételekkel. Átrendeződést látunk globálisan. Ennek mi is részei vagyunk, az egész nyugati világ, amelyről azt kell mondanunk, hogy nem tudott olyan gyorsan és fájdalommentesen kilábalni ebből a nehéz szakaszból, mint néhány, tőlünk távolabbra található állam vagy kontinens. Azt kell mondanunk, hogy néhány év elég volt ahhoz, hogy a nyugati civilizáció vezető gazdasági ereje megkérdőjeleződjön. De a nagy átrendeződések azonban nem csak földrajzi értelemben történnek, nem csak földrajzi dimenziója van mindennek. Azt is tapasztalhatjuk, hogy korábban bevehetetlen bástyának tűnő hatalmas vállalatok mentek pillanatok alatt csődbe, mikor kiderült, hogy túl nagyok ahhoz, hogy idejében alkalmazkodjanak a megváltozott gazdasági környezethez. Én azt tapasztalom, bármerre is járok a világban, hogy felértékelődtek azok a gazdasági szereplők, amelyek rugalmasabban tudnak reagálni a szélsőséges környezeti változásokra. Felértékelődtek azok a vállalkozások, amelyek szervesen és sok együttműködő kapcsolódáson keresztül ágyazódnak be a helyi gazdaságokba. A virtuális térben a nemzetek fölött lebegő, valódi érték előállítására nem képes vállalkozásokat bizony könnyen kikezdték a nehéz idők. A válság nem kegyelmezett azoknak a szereplőknek, amelyek nem valós igényeket elégítettek ki, és nem valós értékeket állítottak elő. Amikor a gazdaság működésében komoly zavarok keletkeznek, ezt most megtapasztalhattuk, akkor gyorsan világossá válik, hogy mi az, amire az embereknek tényleg szükségük van, ki az, akire az embereknek tényleg szükségük van, és mi az, amire csak valamilyen módon rábeszélték őket. Ez a nagy visszaesés, ez a nagy recesszió selejtezett: aki pályán maradt, az már bizonyított, aki még növekedni is képes volt, vagy akár megerősödve került ki ebből a válságból, annak egészen biztosak lehetünk abban, hogy biztosak, erősek a fundamentumai, vagyis teljes joggal nevezhetjük sikeres vállalkozásnak.

Ma azért jöttünk össze, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ilyen szép számban, hogy egy ilyen sikeres, magyar vállalkozás fennállásának évfordulóját ünnepeljük. Ebben a mondatban minden szónak van jelentősége. Sikeres, tehát bizonyítottan eredményes munka áll mögötte. Magyar, tehát a sikere teljes egészében a mi sikerünk. Végül pedig vállalkozás, azaz a jövő gazdaságának alapvető építőköve. Ahogy itt most körülnézek, és látom a sok arcot, látom azokat az embereket, akiknek a munkája kellett ehhez a sikerhez, akkor egyszeriben megelevenedik a gazdaság, a vállalkozás politikusok számára túlságosan sokszor inkább elméleti és absztrakt fogalmába hirtelen élet költözik. Ebben a körben könnyű megérteni, hogy a gazdaság és a vállalkozások sikere hús-vér emberek munkájának a gyümölcse. Úgy is mondhatnám, hogy Önök a magyar gazdaság, Önök a sikeres magyar gazdaság saját fizikai személyükben. Önmagában azonban, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az ünneplés keveset ér, ha nem lehet belőle fontos tanulságokat levonni a jövőre nézve, ezért engedjék meg, hogy én ennek az ünnepségnek az apropóján megpróbáljak levonni néhány tanulságot a jövőre nézve.

Először is szeretném elmondani Önöknek, hogy tisztelettel tekintek és a kormányom is tisztelettel tekint minden olyan vállalkozásra és vállalkozóra, aki és amely eredményesen tud működni – különösen egy ilyen nehéz időszakban, amikor még drágábban adják a sikert. De fontosnak tartom elmondani azt is, hogy Önök nem egyszerűen csak eredményesek, a mi szemünkben Önök megbecsülést is szereztek maguknak. A megbecsüléshez pedig nem elegendő a profit, nem elegendő a haszon. A megbecsüléshez sokkal több, más dolog is kell. Én is sok szempontot vizsgálok, mint mindannyian, ha megfogalmazunk egy véleményt arról, hogy valakit becsülünk-e vagy sem. Én azt tudom mondani Önöknek, hogy a megbecsüléshez megvizsgálhatjuk azt, hogy egy élelmiszerlánc esetében milyen területi megoszlású munkát biztosít az alkalmazottaknak. A megbecsüléshez megvizsgálhatjuk azt is, hogy kiktől vásárolja a forgalmazott termékeit, vagyis milyen élelmiszert kínál a vevőinek. A megbecsüléshez megvizsgálhatjuk azt is, hogy a keletkező profit milyen utat jár be: kik a tulajdonosok, végül is kiket gyarapít majd. És a megbecsüléshez megvizsgálhatjuk azt is, hogy milyen viszonyban áll ez a vállalkozás a vásárlóival, akik szeretnének megbízni azokban, akik a család napi élelmét adják el nekik.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha ezeket a szempontokat vizsgáljuk, akkor minden okunk megvan arra, hogy megbecsüljük az Önök teljesítményét. A Coop-üzletlánc ugyanis Magyarországon az egyik legnagyobb kistelepülési foglalkoztató. Nagyon meg kell becsülni – a parlamentnek is, a kormánynak is és minden magyar választópolgárnak nagyon meg kell vagy meg kellene becsülnie – az olyan munkaadót, amely közvetlenül több mint harmincezer munkahelyet tud fenntartani olyan területeken, ahol egyébként súlyos gondokat okoz az álláshelyek hiánya. Megbecsülendő dolog az is, hogy ez a lánc 90 %-ban Magyarországon készült cikkeket forgalmaz. Magyar munkahelyek további tízezrei köszönhetik így létüket annak, hogy az Önök elkötelezett vállalkozása döntő többségében hazai portékát helyez a polcára. A szememben ez az igazi ok a megbecsülésre és az elismerésre. Egy olyan országban, ahol hiányzik egymillió munkahely, ahol hiányzik egymillió, legálisan foglalkoztatott munkavállaló, ott különös és a könyvelésből kiolvasható adatokon messze túlmutató jelentősége van a Coop által képviselt modellnek. Igen, Hölgyeim és Uraim, az is egy lehetséges út, hogy nagy hatékonysággal működő, így kevés embert foglalkoztató, hatalmas hipermarketekben szerzik be az emberek a zömében külföldről behozott termékeket. Meglehet, hogy a könyvelők szemében ez az út még eredményesebbnek is tűnik. De ha föltesszük a kérdést, hogy egy ilyen képzeletbeli helyzetben hány család maradna kenyérkereset nélkül, hány hazai élelmiszertermelő és feldolgozó maradna megrendelés nélkül, akkor rögtön érthetővé válik, hogy miért becsüljük mi Önöket sokra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Élelmiszer esetében ráadásul a hazai termelésnek különös jelentősége is van, és ez túlmutat még a munkahelyek szempontjain is. Mindannyian úgy vagyunk azzal, hogy szívesebben fogyasztunk hazai forrásból származó ételt. És ez nem valamiféle hazafias buzgalom, egész egyszerűen ilyenek vagyunk, elsősorban abban bízunk, ami a szemünk előtt terem meg. Jogos az óvatosságunk, jogos a gyanakvásunk, hiszen számos példa igazolta korábban is, hogy az olcsó és gyakran hitvány külföldi áru emberi fogyasztásra sem alkalmas időnként.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Megbecsülésre ad okot, hogy a Coop-üzletlánc teljes mértékben magyar tulajdonban áll, hétszáz hazai kis- és középvállalkozás szövetsége adja. Miközben a nemzetközi gazdaság, miközben a gazdaság nemzetközi léptékekben is, a kereskedelem területén is, szinte mindenhol egyfajta határokon túlmutató természetet, karaktert mutat, ez nem jelenti azt, hogy ne képviselnének speciális, különlegesen nagy értéket azok a vállalkozások, amelyek magyar tulajdonban állnak. A nemzet és a nemzetközi nem áll ellentmondásban egymással; a nemzetközi versenyben csak akkor tudunk részt venni, hogyha egyébként rendelkezünk megfelelő tőkével, tulajdonnal. Úgy is fogalmazhatnék, hogy csak akkor tudjuk fölkötni az alsóneműnket, ha van alsóneműnk. Ha nincs, nincs mit fölkötnünk a nemzetközi versenyben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Éppen ezért kiemelt jelentősége van annak, hogy itt hétszáz hazai kis- és középvállalkozás szövetségéről beszélhetünk. Ezek a vállalkozások több dologra is használhatják a profitjukat. Lehet, hogy egy-egy család tisztes megélhetését és gyarapodását biztosítják valahol az ország valamelyik távoli sarkában. Lehet, hogy Önök arra használják, hogy újabb üzleteket nyissanak ebből, vagy bővítsék a termelésüket, esetleg fedezzék a veszteségüket. Egyvalami azonban nagy valószínűséggel Önökkel nem történik meg. Ez a pénz, a magyar választók forintjából, a magyar vásárlók és választók forintjaiból összeállt tőke minden valószínűség szerint nem hagyja el az országot, hacsak nem küldik el innen, vagy nem kényszerítik menekülésre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ilyen formában mindaz a profit, amire Önök szert tesznek, mindannyiunkat, egész Magyarországot gazdagítja.

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sok szó esik manapság a vállalkozások társadalmi szerepvállalásáról is. Szinte, úgy látom, hogy divattá vagy külön iparággá vált, hogy az egyébként nem elsősorban jócselekedetekre berendezkedett cégek miképp tudják mégis felelősséggel telinek és segítőkésznek mutatni magukat a külvilág felé. Bizonyára sok szép és hasznos dolog származhat az ilyen erőfeszítésekből. Ezért mi ezeket bátorítjuk, de számomra még inkább szimpatikus, ha egy vállalkozáscsoport már puszta létével, döntéseivel és működésmódjával is felelősséget vállal a közösségért, amelyben tevékenykedik. Ez ugyanis a legfontosabb tanulsága annak, hogy miért van okunk ünnepelni a 15 éves alapítást. Meg kell mutatnunk az országnak, meg kell mutatnunk a nagyvilágnak, így is lehet sikeresen működni. Érdemes megmutatnunk, hogy a Coop másfél évtizedének folyamatos gyarapodása bebizonyította: hosszú távon megérni tisztességesnek lenni, megéri az egyenes úton járni, megéri az eredményességet nem csupán a kasszában maradt forintok alapján mérni. Egy vállalat, egy üzletlánc igazi értékét nem a könyvvizsgáló fogja kizárólagosan megmondani, hanem inkább azok az emberek, akik napi kapcsolatban vannak vele: a vásárlók, a beszállítók, a dolgozók és a tulajdonosok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország, a magyar emberek számítanak a tisztességes hazai vállalkozásokra. Ne engedjük, hogy elhitessék velünk, hogy a magyar ember definíciószerűen irigy. Ne engedjük, hogy elhitessék velünk, hogy a magyar ember nem becsüli a tisztességes munkát. Ne engedjük, hogy elhitessék velünk, hogy a magyar ember irigyli a tisztességes munkával szerzett jólétet. Ne engedjük, hogy elhitessék velünk, hogy a magyar ember irigyli a tisztességes munkával szerzett tőkét. Ez nem így van. Magyarország mindig is megbecsülte a munkát. Mindig is úgy gondolta, hogy az érdemnek, a munkával szerzett érdemnek az is része, hogyha valaki jobb életkörülményeket tud teremteni maga és családja számára, mint az, aki kevesebb érdemet mutathat föl. Igenis, Magyarország megbecsüli a vállalkozást, a vállalkozói gondolkodásmódot. A feladat csak az, hogy mindez vissza is köszönjön a mindenkori kormányzat politikájában. Én azt tudom Önöknek mondani, azt tudom Önök előtt vállalni, hogy az Önök által mutatott teljesítmény, a tisztességes hazai vállalkozások olyan alapot jelentenek számomra, amelyre fel tudjuk építeni a megújuló és talpra álló magyar gazdaságot. Az Önök cégei kézzelfogható értékeket állítanak elő, magyar emberek tömegének adnak megélhetést, és ha átmeneti nehéz idők járnak – mint ahogy ez most is igaz –, akkor panasz és zokszó nélkül elfogadják, hogy arányos hozzájárulást kérünk tőlük az ország minél gyorsabb megújulása érdekében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy felelős vállalat, amelyik nem spekulációra, hanem valódi értékteremtésre építi tevékenységét, érti, megérti, hogy hosszú távon csak egy sikeres országban lehet maga is sikeres. Ez a megértés együttműködést szül. Minél inkább egymás megértésén alapul az együttműködés az állam és a hazai vállalatok között, annál nagyobb az esélyünk a gyors talpra állásra, annál hamarabb megkezdődhet a közös gyarapodás. Ha sikeres országban szeretnénk élni, akkor nekünk még több, Önökhöz hasonló szellemben vezetett és működtetett vállalkozásra lesz szükségünk a jövőben. Itt az ideje, hogy a politika is megértse – mert az elmúlt kemény évek minket is, másokat is a világban megtanítottak rá –, hogy a gazdaság nem valami elvont fogalom fent a fellegekben, nem a monitoron ugráló számok sokasága, a gazdaság valójában Önökből áll, hús-vér emberekből, akik akarnak dolgozni, akik hosszú távon számolnak, akikben van kitartás, tudás és szorgalom. Ez a valódi érték a gazdaságban, és a valódi érték – mint azt megtapasztaltuk – minden vihar közepette megmarad, sőt új értéket teremt.

Engedjék meg, hogy ennek jegyében kívánjak Önöknek további eredményes munkát, sok elégedett társult kisvállalkozót, beszállítót, alkalmazottat és vevőt a Coop-láncnak. Kívánom, hogy példájukon keresztül minél többen felismerjék: felelős vállalkozás nincs versenyhátrányban, sőt a felelősség Magyarországon immár egyet jelent a hosszú távú üzleti sikerrel. Kívánom végül mindannyiunknak, hogy sokan kövessék Önöket, és sok hasonlóan sikeres, hazai gazdálkodó együttes erővel segítse vissza Magyarországot az őt megillető helyre, és legyünk ismét a régió vezető gazdasága.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

(miniszterelnok.hu)